42

– GRATULÁLOK, AZ EGÉSZ A MAGÁÉ – MONDTA A FÉRFI.

Alan Grant kezet rázott vele, és felnézett az épületre, amit az imént vásárolt meg. Egy régi középhullámú rádióadó volt Fairfax megye félreeső részén. Hatvan méter magas adótorony tartozott hozzá. Valamikor nem túl nagy térerővel híreket és mezőgazdasági információkat közvetített, például termény- és jószágárakat, időjárás-jelentést meg ilyesmit, de évek óta nem használták.

– Errefelé ez már afféle ipari műemléknek számít – mondta a férfi Grantnek.

– Értem – mondta Grant.

– Remélem, nem akarja lebontani.

– Eszemben sincs.

– Újra üzembe akarja helyezni az adót? Akkor sokat fog vesződni a hírközlési hatósággal.

– Azt már elintéztem, köszönöm.

A férfi a kocsijához ment, és elhajtott, magára hagyva Grantet szokatlan szerzeményével. Grant körbejárta a telket a kerítés mentén, aztán megállt a torony mellett, és felnézett a hatvan méter magas szerkezetre. Egyes részei rozsdásodtak, néhány keresztpánt cserére szorult. Grant már járt az épületben. A falak téglából épültek, körben volt néhány ablak, a padló egy része pedig elkorhadt. Ólomtartalmú festéket és azbeszttartalmú plafonpaneleket látott, de azok ellen semmi kifogása nem volt. Alapvető változtatásokat nem kívánt eszközölni, más módosításokra viszont szükség volt, nem is kevésre. És rövid idő alatt kellett elvégezni mindent.

Az órájára nézett, aztán elküldött egy sms-t.

Öt perc múlva két nyerges vontató közeledett a létesítményhez vezető kanyargós úton. Mindegyik jármű vezetőfülkéjében három férfi ült. A teherautók megálltak, a három-három utas kiszállt, és kinyitotta a járművek hátsó ajtaját. Mindkettőről öt-öt ember ugrott le. Összesen tizenhat emberrel nem lesz nehéz elvégezni a szükséges átalakításokat.

Pallókat dobtak le a teherautók hátuljáról, és elkezdtek építőanyagot lerakodni.

Grant kinyitotta az adó ajtaját, a munkások pedig behordták az építőanyagot és a felszerelést, például két gázzal működő áramfejlesztőt.

Ezután beszélt a művezetővel, és megmutatta, mit hová kér. Közben néhányan elkezdték a törmeléket és kacatokat kihordani téglaépületből, és felrakodni a teherautókra. Az emberek módszeresen és kitartóan dolgoztak, így egy órán belül minden, ami a régi adóépületben volt, felkerült a járművekre, és mindent, ami rajtuk érkezett, behordták a régi rádióadó területére.

Az egykori adóépület előcsarnokában felállított kecskebakokra egy furnérlapot fektettek, és Grant az azon kiterített tervrajzokat nézegette. Ismét beszélt a művezetővel, széljegyzeteket írt a tervrajzokra, és tett néhány javaslatot. Sürgetett az idő, és Grant örömmel hallotta, hogy beindultak az elektromos kéziszerszámok, amint a munkások hozzáfogtak az adóépület felújításához.

Bementek a művezetővel, és Grant megmutatta, hová akar válaszfalakat.

– Öt réteg biztonsági szigetelés – mondta. – Kívülről befelé.

A másik férfi bólintott, és különböző pontokra mutogatott. – Ide tesszük a behatolásérzékelőket. – Grant bólintott, és további pontokra mutatott. Hat irányból szándékoztak védeni az épületet, azaz a négy fal, a padló és a mennyezet felől. Az építkezés a valódi padlózattól a valódi mennyezetig folyik majd, különlegesen szigetelő- és csúszásmentes akusztikus töltelékkel az első és második gipszkartonréteg között, afölé pedig lángmentesített rétegelt falemez kerül.

Minden áttörési pontot, ahol a villany- vagy más közművezeték bejön a falon, akusztikus szigetelőhabbal zárnak le. Minden nyílást fémráccsal védenek a behatolók elől. A vezetékeknek egyetlen elosztójuk lesz, megfelelően árnyékolva mindenféle zavar és lehallgatás ellen.

Az ablakokat lezárják, rögzítik, elfedik, többé nem lesznek nyithatók. Riasztót szerelnek rájuk. Az ablakokat, akárcsak az egész építményt, a legmagasabb viharállósági fokozat szerint készítik el. Egyetlen vészkijárat marad, az épület hátsó részén, amelyen kívülről semmilyen kilincs vagy hasonló nem lesz. Felszerelik viszont állandóan bekapcsolt jelzőrendszerrel, amely szükség esetén helyi riasztást ad le.

Minden ajtó négyszer négyes acélszelvényből épült, négy centi vastag szerkezet lesz, hangszigeteléssel, rádiófrekvenciás árnyékolással, különlegesen megerősített acélpántokon. Az ajtók automatikusan csukódnak be és záródnak kulcsra. A zárak helyét előre elkészítették az acélszerkezetekben. Az ajtókat a riasztórendszerre is rákapcsolják majd. Az ajtókeretek még vastagabb acélszerkezetből állnak.

Grant az épületben járkált, odaképzelve mindazt, ami hamarosan valóban ott lesz. A mozgásérzékelőket, a vészgenerátort, a beléptetőrendszert. Senki emberfia nem teheti be a lábát a megfelelő kulcskártya, PIN-kód, biometrikus ellenőrzés nélkül. Aki ezek hiányában próbál behatolni, annak lesz pár kellemetlen pillanata.

Kétszáz méterrel kijjebb az úton sorompó lesz, őrházzal és őrrel. Az épület oldalaitól négyszáz méterre földbe süllyesztett érzékelők, lézerek, megfigyelőpontok és mindenféle egyéb behatolásjelző berendezések kerülnek.

Az épületre zajgenerátorokat és zavaróberendezéseket telepítenek, amelyek megakadályozzák a titkos információk lehallgatását.

Grant behatolt a legbelső helyiségbe, amelyet acéllal szándékozott kibéleltetni, és amelyet 6-os kategóriájú acélajtón át lehet majd megközelíteni. Itt lesz majd a lelke az egész műveletnek, amely hamarosan kezdetét veszi.

Kiment, és a környéket vizsgálgatta. Egy ilyen létesítménynek a legjobb helye valamilyen katonai támaszponton volna, ahol elégséges erő állomásozik egy támadás visszaveréséhez. Ám neki nem állt rendelkezésre hadsereg, azzal kellett dolgoznia, amije volt.

Odasétált az adótoronyhoz. Hamarosan egy sor műholdtányér díszeleg majd rajta. Adatokat fognak továbbítani és fogadni egy bizonyos elektronikus átviteli rendszer segítségével, amit Grant maga dolgozott ki. Az üzleti világban milliárdokat kereshetett volna vele, hisz még senkinek sem sikerült megoldania az elektronikus adatok megbízható védelmét, mialatt az adat eljut A pontból B pontba, kiváltképp mobil eszközök esetében.

Lehet, hogy a jövő háborúit továbbra is a földön, a levegőben és a tengereken vívják majd meg, de a legfontosabb összecsapások valószínűleg a kibertérben zajlanak le, hiszen minden ország számítógépes katonák hadseregeit tartja fenn, akik képesek megtámadni infrastuktúrát, elektromos hálózatokat, pénzpiacokat, közlekedési központokat és energiaelosztókat, meg egy sor más dolgot, mindössze számítógépek billentyűinek nyomogatásával, nem pedig ravasz meghúzásával vagy bomba ledobásával.

Grant valami olyasmire készült, ami ennek a futurisztikus hadviselésnek a rokona volt. Ám az ő célpontja nagyon is konkrét lesz.

Sétálgatott, eltöltött még néhány percet az embereivel, aztán elautózott. Elégedetten állapította meg, hogy már el is kezdték a külső védvonal kiépítését. Az épülettel együtt Grant megvásárolt pár hold földet is. A legközelebbi lakóház vagy ipartelep több kilométerre esett. Grant értékelte a magányt.

Kiért a főútra, és felgyorsított. Bekapcsolta a rádiót, és megkereste a hírcsatornát, amire korábban ráhangolt. Amikor az óramutató az egészre ért, elkezdték mondani a híreket. A vezető hír hallatán Grant elmosolyodott.

A régi történet volt az az eltűnt milliárdról és az eltűnt katonáról. De a régi történet új elemekkel egészült ki. A bemondó hatásszünetet tartott, majd lelkes hangon jelentette:

– Egy nemrég napvilágra került információ arra enged következtetni, hogy összeesküvés zajlik az amerikai kormány hatalmi gépezetének legfelsőbb szintjein, és ez súlyos nemzetközi bonyodalmakhoz vezethet.

Grant örült, hogy a tudósítás immár kitér az összes lényeges és pikáns részletre. Így tervezte, amikor elkezdte megszellőztetni a történetet.

Kikapcsolta a rádiót, és gyorsított. Még meg kellett vásárolnia némi bizalmas információt. Ha valakinek elég pénze van, akkor az égvilágon semmi sem maradhat titokban előtte.