26

NEM A PANERÁBAN, ÉS NEM IS AZ USZODÁBAN TALÁLKOZTAK.

Egy elhagyatott földút mentén, Wingóék házától tizenöt kilométernyire nyugatra zajlott a találkozó. Mikor Tyler az apja kisteherautóján megérkezett, Sean már várta.

Tyler kiszállt. – Hol van Michelle? – kérdezte.

Sean a fiú válla mögé mutatott. – Éppen mögötted.

Michelle odaért a terepjáróján, leállította, és kiszállt. – Minden rendben? – kérdezte tőle Sean.

– Senki sem követte – jelentette a lány.

Tyler haragosan nézett rá. – Nem vettem észre, hogy követett.

– Nagyjából ez volt a lényeg – felelte a lány, és előrébb jött.

Az ég beborult, a levegő pedig csípősen hideg lett. Mindannyian egyszerre borzongtak meg.

– Inkább üljünk be valamelyik autóba – javasolta a Michelle.

– De nem a tiedbe – szólalt meg gyorsan Sean. – Valahol meg kell húzni a határt. Szemétszállítóban nem vagyok hajlandó tárgyalni. Üljünk az enyémbe.

A lány elhúzta a száját, és ő is beszállt a Lexusba. Hátraült, őrködni, miközben Sean és Tyler az első ülésekre telepedett.

– Mesélj nekünk Jeanről – kezdte Sean. – Miből gondolod, hogy eltűnt?

– Mindig otthon vár, amikor hazaérek edzésről. Csinál vacsorát. Nyaggat a házi feladatom miatt. Ez mindig így volt.

– De ma nem volt otthon – mondta Michelle. – Nem volt vacsora, nem volt nyaggatás.

– És ez még nem minden. Az autója is eltűnt. Meg a ruhái.

– Hagyott valami üzenetet? – kérdezte Sean. – Nem hívott telefonon, nem küldött sms-t?

Tyler a fejét rázta. – De megkérdeztem az egyik szomszédot, Mrs. Dobberst, aki azt mondja, hogy látta elmenni dél körül. Azt is mondta, hogy berakott egy bőröndöt a csomagtartóba.

– Mi oka lehetett Jeannek, hogy felkösse az útilaput? – kérdezte Michelle. – Esetleg megbetegedett egy rokona? Nem történt semmi kettőtök között?

– Nem tudok beteg rokonról. Sosem beszélt ilyesmiről. Összezördültünk valamelyik este, de az nem volt több, mint a szokásos. Nem dühödött fel, nem sírt, nem volt semmi ilyesmi.

– Mit mondott pontosan? – kérdezte Sean.

– Hogy ő is sajnálja apámat. Meg hogy csak mi ketten maradtunk egymásnak. Ettől kiakadtam, és azt mondtam, hogy inkább lennék árva. – Zavart arcot vágott. – Nem kellett volna ezt mondanom. Hülyeség volt.

– De nem tört össze, nem fakadt sírva? – kérdezte Michelle.

– Nem. Csak otthagytam. Még annyit mondtam neki, hogy mindenképp a végére járok a dolognak, és újra felfogadtam magukat.

– Bingó! – mondta Michelle.

Sean bólintott, és Tyler felé fordult. – Azt hiszem, ezért lépett le Jean.

– Nem értem. Mit érdekli ez őt? Én csak az apám ügyét szeretném tisztázni.

– Csak találgatunk – kezdte Sean.

– És lehet, hogy tévedünk – folytatta Michelle.

– De miben? – kiáltott fel Tyler.

– Édesapád elég váratlanul vette feleségül Jeant. Nem sok közös volt bennük. Téged meg sem hívtak az esküvőre, a bíróságra. Ez nem édesapád stílusa, igaz?

– Igaz. Én is éppen ezt mondom. – Hirtelen elhallgatott, és elkerekedett a szeme. – Azt állítják, hogy ezt az egészet csak megrendezték?

– Azt állítjuk, hogy ez lehetséges – helyesbített Sean. – De pillanatnyilag csak feltevés. Nincs bizonyíték. Legalábbis egyelőre.

– De miért csinálna apám ilyet?

– Ma megtudtunk róla pár dolgot, Tyler.

– Mondják el – kérte a fiú gyorsan.

– Nem tartalékos volt. Továbbra is aktívan szolgált a seregben.

– Micsoda? – kiáltott fel teljesen megdöbbenve Tyler. – Ezt nekem sosem mondta.

– Valószínűleg megtiltották neki – magyarázta Sean. – Úgy véljük, különleges bevetésre küldték Afganisztánba.

– Akkor sem értem. Miért kellett ehhez álházasságot kötnie?

– Számos oka lehetett – mondta Sean. – Talán nem bízott benne, hogy megússza, és azt akarta, hogy legyen valaki, aki gondoskodik rólad. A te korodban még nem várható el, hogy önálló életet kezdj. Lehet, hogy ez volt az egyetlen lehetősége. Az is elképzelhető, hogy össze sem házasodtak. Hisz nem voltál ott a szertartáson. Azt mondtad, hogy egyszer csak felbukkantak, és azt mondták, férj és feleség.

Tyler félrefordította a fejét. Remegett az ajka. – Szóval az egész csak hazugság volt. Apám hazudott nekem.

Sean látta a fájdalmat az arcán. – Ez csak azt mutatja, mennyire törődik veled. Nem akarta, hogy egyedül maradj.

– Baromság! – Tyler valósággal visított. – Ha tényleg törődne velem, nem csinált volna ilyen mocskos húzásokat! Elmondta volna az igazat. De azt mondta nekem, hogy megnősült. Arra kényszerített egy egész rohadt éven át, hogy Jeannel éljek. És az egész csak hazugság?

– Ezt nem tudhatjuk biztosan, Tyler – mondta Michelle. – Ahogy Sean is mondta, ez csak feltevés.

– Lefogadom, hogy igaz! – kiáltott fel a fiú. – Annyit mondhatok, hogy apám nem szerette Jeant igazán. Soha nem fogták meg egymás kezét. Nem láttam, hogy valaha is megcsókolták egymást. Vagy akár csak megölelték volna. Kamu volt az egész.

Sean Michelle-re nézett, és felsóhajtott. – Az a bevetés nagyon fontos lehetett, Tyler. Nagyon gondos előkészítést igényelt, ha édesapád a felkészülés részeként színleg leszerelt a hadseregtől egy évvel korábban, és „összeházasodott” Jeannel. Ha a katona harcba indul, nem mondhatja el, hol van, még a családjának sem.

– Azt tudom, világos? De ez most más.

– Egy kicsit tényleg más, de nem teljesen. Úgy tűnik, édesapád küldetése nagyon veszélyes volt, és a legszigorúbban fedett. Az, hogy őt választották ki, jelzi, milyen sokra tartotta a sereg. Ő is sok áldozatot hozott. Legfőképpen azt, hogy itt kellett hagynia téged.

– Meg persze azt, hogy nem mondhatott el neked semmit, Tyler – tette hozzá Michelle. – Biztos vagyok benne, hogy ez gyötörte a legjobban.

A fiú rámeredt. – Csak azért nyomják nekem ezt a dumát, hogy jobban érezzem magam. Hát nem érzem magam jobban, értik? Apám hazudott nekem. Ez ilyen egyszerű. – Elhallgatott egy kis időre, de aztán kitört. – Miféle bevetésről beszélnek? Vége van már?

– Nem tudjuk pontosan, mi volt a bevetés – mondta Michelle. – Úgy látszik, le kellett szállítania valamit Afganisztánban.

– Vissza fog jönni? Tényleg életben van?

– Sajnos nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Nem tudom a válaszokat, Tyler – mondta Sean. – Valami alighanem félresikerült az akció során. Annyit mondhatok, hogy a hadsereg szerint édesapád életben van. Csak nem tudják, hol tartózkodik.

– Fogságba esett?

– Nem hinném. Ha elfogták, nem küldhetett neked üzenetet.

– Azután is elfoghatták, hogy elküldte – mutatott rá Tyler.

– Az lehetséges – hagyta helyben Michelle.

Sean folytatta. – Van még valami, amit tudnod kell.

Tyler szemrehányóan nézett rá. – Mi az?

– Egy barátomat, aki információt szolgáltatott nekem édesapádról, ma meglőtték egy helyi bevásárlóközpontban. Michelle és én is ott voltunk. Három fegyveres támadott ránk, de sikerült fölébük kerekednünk.

– Sikerült megölnünk őket – javította ki Michelle. – Mielőtt ők öltek volna meg minket.

– Maguk embereket öltek? A bevásárlóközpontban? – Tyler megdöbbent.

– Attól tartok. Egy rendőr is életét vesztette.

– Azt gondolják, hogy ennek köze van az apámhoz? – kérdezte vontatottan Tyler.

– Pillanatnyilag nem dolgozunk más ügyön – mondta Michelle. – A fegyveresek pedig, nos, nagyon úgy néztek ki, mint a kiszolgált katonák, bár iratok nem voltak náluk.

Tyler Seanra nézett. – Azt a horzsolást az arcán ott szerezte?

– Amiatt igazán nem kell aggódnod – vágta rá gyorsan Sean.

– Ki lehet nyomozni, kik voltak azok az emberek?

– Ha szerepelnek valamilyen adatbázisban, akkor a válasz az, hogy igen. Ha nem szerepelnek, akkor nincs rá garancia sem.

– Azért jöttek a bevásárlóközpontba, hogy elintézzék magát és Michelle-t?

– Azt akarták, hogy menjünk velük. Mi csak udvariasan elutasítottuk őket – fejtette ki Michelle.

Tyler holtsápadt arccal nézett rá. – Sajnálom. Álmomban sem akartam, hogy ilyesmi történjen.

– Semmi baj, Tyler – mondta Michelle, és megpaskolta a fiú vállát. – Nem a te hibád. Ez a munkánkkal jár.

Tyler aggódó pillantást vetett Seanra. – Remélem, a barátja hamarosan felépül.

– Köszönöm – felelt Sean. – Én is.

Csendben ültek egy darabig.

– Nem tudom, mit kellene csinálni – szólalt meg végül Tyler.

– A fő kérdés – mondta Sean hogy mi lesz veled most, Jean távozása után? Tizenhat éves vagy. Nem hiszem, hogy lakhatsz egyedül.

– De senki sem tudja, hogy Jean lelépett – válaszolta Tyler.

– Mondasz valamit – szólalt meg Michelle. – Talán lakhatna valamelyikünknél.

– Iskolába kell járnom – mondta Tyler.

– Azt meg tudjuk oldani – biztosította Sean, és Michelle-re nézett. – Azt hiszem, ehhez össze kell költöznünk. Az én lakásom megfelel mindannyiunknak. Míg Tyler suliban van, mi tudunk dolgozni.

Michelle bólintott. – Kivitelezhetőnek tűnik.

– Hogy beköltözzek magukhoz? – kérdezte idegesen Tyler. – Mi lenne, ha inkább Kathyéknél laknék? – tette hozzá reménykedve.

– Hogy őket is veszélybe sodord? – mutatott rá Sean.

– Erre nem gondoltam – mondta Tyler, és megnyúlt az arca.

– Van még valami, Tyler – folytatta Sean.

– Micsoda?

– Megpróbáltál kapcsolatba lépni édesapáddal azután, hogy megkaptad tőle a levelet?

Tyler a fejét rázta. – Gondoltam rá. Akartam is, de … – Elhalt a hangja.

– Attól féltél, hogy nem válaszol? – kérdezte Michelle.

A fiú bólintott. – Ha meg most írnék neki, mások lenyomozhatnák. Valószínűleg figyelik a levelezésemet. Maguk szerint fontos bevetésen van meg minden.

– Valószínűleg így áll a helyzet – mondta Sean. – De írhatsz neki egy másik címről, a kódotokkal, így tudná, hogy te vagy az.

– Honnan tudnak maguk a kódunkról? – kérdezte gyanakodva Tyler.

– Nem említettük még? – szólalt meg Michelle. – Spécik vagyunk kódfeltörésben.

– Illetve ismerünk valakit, aki spéci kódtörő – magyarázta Sean.

– De akkor mások is feltörhetik – mondta Tyler.

– Bármi megeshet. De úgy véljük, megéri a kockázatot, hogy kapcsolatba lépjünk édesapáddal, és megtudjuk, mit mond.

– Nem lehetünk biztosak benne, hogy ő az. Egyetlen levél nem elég.

– Csakugyan nem, de úgy vélem, hogy mihamarabb meg kell győződnünk róla. Addig is, szedjük össze a holmidat, aztán elviszünk oda, ahol biztonságban leszel.

Tyler felpillantott rá. – Ahol biztonságban leszek?

Sean egyenesen a szemébe nézett. – Igen. Azok után, ami ma a bevásárlóközpontban történt, meg kell tennünk minden lehetséges óvintézkedést. Mostantól kezdve, Tyler, egyikünk sincs igazán biztonságban.