65

– BÁRKI IS MAGA, BIZTOS NEM AZ FBI-NAK DOLGOZIK! – kiabálta Tyler.

Ő és Kathy kendővel a szemükön, székbe kötözve ültek.

Alan Grant velük szemben foglalt helyet. – A helyzet ennél bonyolultabb.

– Maguk rossz emberek – mondta dühösen Tyler. – Maguk verték át az apámat!

– De most már újra idehaza van. Veled. Ez jó, nem?

– Maga meg akarja ölni!

– Tévedsz.

– Egy frászt tévedek!

Grant az egyik emberére nézett, aki a háttérben lézengett. A fickó előrejött, és úgy megmarkolta Tyler vállát, hogy a fiú felkiáltott fájdalmában.

– Elég – mondta Grant egyszerűen, mire a férfi elengedte Tylert.

Grant a fiúra nézett.

– Miből gondolod, hogy ártani akarunk apádnak?

– Mert már megpróbálták megölni!

– Honnan tudod, hogy mi voltunk?

– Tudom. Ki más lehetett volna?

– Talán maga a kormány. Abban igazad van, hogy mi nem a kormányt képviseljük.

– Akkor kit?

Ezt Kathy kérdezte, aki eddig nem szólalt meg.

Grant most feléje fordult. – Na, ez már jó kérdés. Hogy kik vagyunk? Na, mit gondoltok, kik vagyunk, ha nem a kormányzat emberei?

– Kémek, terroristák! – kiáltotta Tyler. – Vagyis rossz emberek.

– A kémek néha a jó oldalon állnak – mondta Grant. – Még az olyan kémek is, akik kénytelenek gyerekeket rabolni, mert másképp nem érhetnek célt.

– Baromság – ismételte Tyler.

– Te is olyan makacs vagy, mint az apád.

– Maga nem ismeri az apámat.

– Ellenkezőleg, nagyon is jól ismerem. Meg azt az asszonyt is, aki a mostohaanyádnak adta ki magát.

– Adta ki…? – kérdezte Kathy.

– Eltűnt – mondta Tyler.

– Tudom. Van fogalmad, hová tűnhetett?

– Nincs. És magának?

– Nagyon bátor vagy, Tyler, bár tudom, hogy meg vagy rémülve. – Grant odanyúlt, és gyengéden megfogta a fiú karját, aki összerándult.

– Nem tudom, hogyan végződik ez az ügy, de előbb vagy utóbb találkozol édesapáddal. Ezt garantálom.

– Miért?

– Már mondtam, hogy beszélnem kell vele. Ha pedig vége ennek az ügynek, ismét együtt lesztek.

– Csak így, egyszerűen? – kérdezte megvetően Tyler.

– Le fogunk bonyolítani egy hívást. Ő majd azt kéri, hogy beszélhessen veled.

– Én pedig megmondom neki, hogy maradjon jó távol innen.

– Biztos vagy benne?

– Nem félek magától.

Grant elengedte Tylert, a kezét Kathy fejére tette, és kissé megszorította. – De a barátnőd igen, Tyler. Ne feledd, hogy a barátnődre is gondolnod kell.

Ettől a megjegyzéstől Tylernek elszállt minden bátorsága.

Grant elengedte Kathyt, megfordult, és kiment a helyiségből. A másik férfi követte, és kulcsra zárta maguk mögött az ajtót.

Mikor hallották a távolodó lépteket és az ajtó csukódását, Tyler megszólalt. – Nagyon sajnálom, Kathy. Nem akartam, hogy te is belekeveredj.

Kathy sírással küzdött, de azért tudott válaszolni. – Semmi baj, Tyler. Nem a te hibád. – Halkan sírni kezdett, Tyler pedig megpróbálta odanyújtani a kezét, de a kötelek visszatartották.

– Ki kell jutnunk innen, mert tudom, hogy sohasem engednek el minket élve.

– De hogyan? – kérdezte Kathy.

– Ki kell találnunk valamit. Mindkettőnk szülei a katonaságnál szolgálnak. Megtanítottak nekünk dolgokat. Az én apám legalábbis. A te mamád is?

– Beíratott tékvandóra. Meg azt is tudom, hogyan kell az erdőben életben maradni víz és élelem nélkül. De az most nem sokat segít rajtunk.

Hallották, hogy egy autó beindul, majd elhajt.

– Érzem, hogy itt vagy közvetlenül mellettem – mondta Tyler. – Ha odahajtom hozzád a fejem, le tudod szedni a fogaiddal a kötést a szememről?

– Megpróbálhatom.

Öt percbe telt, de végül Kathynek sikerült beleakasztania a fogát a kendő csomójába, és előrébb rángatni.

– Érzem, hogy lazul – mondta a lány.

Újabb perc telt el, és a kendő végül lecsúszott Tyler arcáról, és leesett az ölébe.

A fiú pislogott, és ránézett Kathyre. – Remek munka – mondta csendesen, és körülnézett a helyiségben. Kis szobát látott, a két széken kívül, amiken ültek, nem volt benne más bútor. Az egyetlen ablakot fekete függöny takarta.

– Most én szedem le a te kötésedet. Hajolj ide. Így, hogy már látok, könnyebb lesz.

Egy perc sem telt bele, és Kathy szeméről is lekerült a rongydarab.

Ott ültek, és egymást bámulták, az apró győzelemtől megerősödött lélekkel.

– Most pedig ezeket a kötéseket kell leszednünk – mondta Tyler.

– Mi lenne, ha háttal ülnénk egymásnak? Így tudok dolgozni a te köteleden. Nagyon erős ujjaim vannak.

– Rendben, de lassan kell csinálnunk. Meghallhatják, ha a székek csikorognak a padlón.

Sikerült egymásnak háttal fordítaniuk a székeiket olyan halkan, amilyen halkan csak lehetett. Tyler érezte, ahogyan a lány ujjai a köteleket tapogatják.

– Szorosak – állapította meg Kathy. – De érzem, hogy egy kicsit már engedtek.

Eltelt fél óra, és Tyler hallotta, amint liheg az erőlködéstől. De aztán Tyler keze kiszabadult. Levette a köteleket a lábáról, aztán gyorsan kiszabadította Kathyt is.

– És most? – suttogta a lány.

Tyler az ablakra mutatott. – Ha ott kijutunk, talán sikerül lelépnünk.

– Mi van, ha állítottak valakit oda?

Tyler belenyúlt buggyos nadrágjába. A lábszárához volt szíjazva egy kis henger.

– Paprikaspray. Az apám kissé paranoiás.

Az ablakhoz lopakodtak, ami lassan ment, mert a régi padlódeszka hajlamos volt a nyikorgásra.

Tyler félrehúzta az ablakot takaró fekete függönyt, és kikukucskált.

– Sötét van odakint – suttogta. – Ez jó nekünk.

Megvizsgálta az ablak zárját, ami egyszerű szerkezet volt. Egy perc múlva ki is nyitotta, kellő óvatossággal, hogy ne csapjon zajt.

Először ő mászott ki, majd segített Kathynek. Megálltak körülnézni. A kunyhó előtt fekete terepjáró parkolt. Ugyanaz, amelyikbe Tyler beszállt a bevásárlóközpont előtt. Nyomban elhajtottak, közben egy rongyot szorítottak az arcára, amitől gyorsan elveszítette az eszméletét.

– Úgy látszik, erdőben vagyunk – mondta halkan Kathynek. A lány bólintott, megborzongott, és azt kérdezte: – Merre?

– Hé!

Megfordultak, és egy férfit láttak a bejárati lépcsőn.

– Fuss, Kathy! – kiáltott Tyler.

A lány megfordult, és elrohant. A fickó utána, de Tyler elé állt, és a szemébe fújta a paprikasprayt. A férfi felüvöltött, megbotlott, és nekiesett Tylernek. Mindketten a földre zuhantak, karok és lábak kalimpáló összevisszaságában. Tyler ütötte és rúgta a megvakított fickót, amíg hirtelen észre nem vett valamit.

Kathy már nem futott.

Egy férfi, aki a sötétben rejtőzött, pisztolyt tartott a lány fejéhez.

Tyler nyomban leállt.

– Nagy hiba, Tyler, megbocsáthatatlan hiba – mondta Alan Grant.

– Kérem, ne bántsa! – kiáltott Tyler, és könnyek öntötték el a szemét.

A fegyver elsült.