KRONOLÓGIA

1444

Január 25. A hosszú hadjáratból visszatérő magyar sereg megérkezik Nándorfehérvárra.

Január vége: Megérkezik Rómába Cesarini bíboros követe, Trevisói Tadeus olasz orvos, a magyarok nagy barátja, aki részletesen beszámol a hadjárat első felének eseményeiről. IV. Eugenius egy díszkardot és egy sisakot küldött Ulászló királynak, a keresztényi hit védnökének.

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén ünnepi bevonulást rendeznek Budára. A győzelmi jelvényeket és a résztvevő bárói családok címereit kifüggesztik a budavári Boldogasszony-templomban a főoltár előtt.

Condulmaro bíboros megérkezik Velencébe, és bejelenti a signoriának, hogy a pápai gályák felfegyverzésére szükséges pénz immár rendelkezésére áll.

Ezekben a napokban érkezik meg a hír, hogy a magyar hadsereg visszafordult a balkáni hágókról és hazatért Magyarországra.

Február 10. A raguzaiak levele a pápához: elkeseredésüknek adnak hangot, amiért őszentsége cserbenhagyta a magyarokat. Leírják, hogy ha a flotta elzárta volna a szorosokat, Murád soha nem tudna átkelni Európába, s akkor Európa már teljesen szabad lenne a törököktől.

Február közepe: A pápa a nyugati fejedelmeknek írt leveleiben saját érdemének tekinti a hosszú hadjárat sikereit, mondván, ő küldte Magyarországra Cesarinit, és ennek köszönhető most a diadal.

Február 20. Giuliano Cesarini bíboros, pápai követ IV. Eugenius pápa rendeletére átadja a boszniai obszerváns ferenceseknek a minoriták budai, pesti, marosvásárhelyi kolostorait: elérkezettnek látják az időt a katolikus hit terjesztésére az ortodox területeken.

Február vége: Cesarini fontolgatja, maga utazik Velencébe, hogy megsürgesse a pápai gályák felszerelését, de végül lemond e tervéről. Végül levélben ajánlja fel a signoriának, hogy Velence megkaphatja a sikeres hadjárat után Gallipoli várost. Velence sietősen megköszöni a gesztust.

Február 21. Habsburg Frigyes kénytelen további két évre meghosszabbítani a fegyverszünetet Ulászlóval a nemzetközi nyomás hatására. A status quo fenntartása mellett mindkét fél fenntartja magának a jogot, hogy fegyverrel szerezzen érvényt a fegyverszünetet megsértők felett.

Február 26. Levelében Cyriaco di Arcona Korintoszból megírja VIII. Jóannész konstantinápolyi császárnak, hogy Raguzában járva látta a magyar győzelmekről Cesarini által írt leveleket. Itt az idő, a császár induljon hadba maga is. A görögök erősítik a Hexamiliont.

Február vége, március eleje: Konstantin despota, Morea ura támadásba lendül a törökök ellen Athén környékén.

Március: Konstantin despota támadja Athént, Thébát és más városokat Attikában és Boiotiában. Athén tyrannusa, Nerio Acciaiuoli despota adófizetésre kötelezi magát, Théba megadja magát neki, mielőtt főserege elhagyná a Peloponnészosz-félszigetet. Konstantin ezután támadja Libadeia, Zeitunion és Agrapha városát.

Konstantin Dragas már uralja Achaea, Attika, Boiotia területét, amikor értesül róla, hogy Hunyadi serege rég visszafordult, el sem érte Edirnét.

A török bosszú nem sokat késik. Bár Turakhan bég börtönben ül, fia, Ömer bég dühödt támadást vezet Attika, Théba ellen.

Nerio Acciaiuoli despota újra a törököknek fizet adót, de Ömer nem tud áttörni Hexamilionon.

Március: II. Murád szultán titokban béketárgyalásokat kezd a Magyarországon élő Brankovics szerb fejedelemmel annak ürügyén, hogy sógorát, a fogságba esett Mahmud Cselebit kiváltsa. Ebből a célból titkon elküldi Brankovicshoz a lánya, Mara levelét.

Március 15. IV. Eugenius pápa utasítja rendkívüli csehországi és lengyelországi követét, Andreas de Palatio nunciust, hogy kövessen el mindent, hogy a lengyel és cseh nemesség támogassa a keresztes hadjáratot.

Április közepe: Ulászló országgyűlést hív össze Budára. Menlevéllel meghívja az ellenpárt képviselőit is. Budára jön Jan Giskra és Szentmiklósi Pongrácz több száz lovas kíséretében. Az országgyűlésre érkező magyar nemesek felelősségre vonják Szentmiklósit féktelen rablásaiért, fosztogatásaiért. Ulászló kénytelen őrizetbe venni, de ez sem hűti le a kedélyeket. A bosszúvágyó nemesek megtámadják Szentmiklósi Pongrácz kíséretét, és Nebojsza Pétert embereivel együtt elfogják, felakasztják és a Dunába vetik.

Jan Giskrát elfogják, de Ulászló – arra hivatkozva, hogy menlevelet adott neki, lengyel lovagjaival kimenekíti a magyarok kezéből. Giskrát kicsempészik Budáról és Győrbe menekítik.

Április 18. Ulászló kiadja a budai országgyűlés végzéseit. Óriási vita folyik a zászlósurak között a megindítandó hadjárat sorsáról. A bizánci követ kijelenti, hogy a karamániai emír újabb felkelésre készül, tehát az időpont alkalmas a támadásra.

Velence és Burgundia követei esküdöznek, hogy az egyesített keresztény flotta gályái elzárják a tengerszorost Hellészpontosznál, így megakadályozzák Murád szultán átkelését Európába.

Április 24. Szent György napján Ulászló és a zászlósurak megesküsznek Cesarini bíborosnak, hogy a nyár folyamán keresztes háborút indítanak a törökök ellen IV. Eugenius pápával, a Velencei Köztársasággal és II. Jó Fülöp burgundiai herceggel szövetségben. Magyarország szárazföldön támad, a szövetség hajóhada a Dardanellákat szállja meg.

Az országgyűlés rendkívüli adót vet ki a hadjárat költségeinek fedezésére. Ennek behajtását azonban nem kizárólag Hunyadira bízzák – három püspököt is bevonnak a munkába.

Április 25. Brankovics György szerb despota megbízólevelet eszközöl ki a királytól, hogy titkos béketárgyalásokat folytasson a törökkel.

Május 5. A genovai tanács pápai engedélyt kér, hogy tovább kereskedhessen a törökkel, mert mint mondják, mióta a háborús készülődés tart, romlik az üzlet. Az engedély érdekében megvesztegetik Adorno Fülöp vatikáni követet.

Május közepe: Habsburg Frigyes elküldi tárgyalóit Ulászló udvarába a béke meghosszabbításáról szóló szerződés aláírására. A küldöttséget Schlick Gáspár vezeti. A Csepel-szigeti vadászpalotában azonban heves vitává fajul a tárgyalás. A németek háborúval fenyegetnek: Magyarország könnyen két tűz között találhatja magát. A felháborodott magyarok és lengyelek elutasítják Frigyes békeszerződését, Cesarini hiába könyörög nekik. Csak nagy nehezen sikerül megbékíteni a követeket.

Május 24. Ulászló két évre meghosszabbítja az 1443. évi fegyverszünetet III. Frigyes német királlyal. Schlick maga is elismeri, hogy e béke semmit sem ér.

Május 25. A velencei államtanács azt írja: szégyen, ahogyan a pápa halogatja megrendelt gályáinak felszerelését, holott felvette az erre a célra szánt egyházi dézsmát. Ez Velence becsületét érinti, hisz a pápával együtt biztatták fel a magyar királyt a hadjárat folytatására.

Velence azt állítja, 35 ezer dukátot költött a gályák felszerelésére, de végül mégis csak öt gályát indítottak útnak, mert tartottak az egyiptomi török flottától. Győzelem esetére igénylik maguknak Szaloniki és Gallipoli kikötőit, és szeretnék megszerezni Valonát és Janinát.

A pápa végül csak nyolc hajót szereltet fel, de a velenceiek szerint ezeket sem fizette ki, míg IV. Eugenius állítja, hogy még a saját vagyonából is költött a gályákra.

Május 27. Hunyadi levele Tordáról. Jakab mester szebeni bíróra bízza a kötelező pénzváltás lebonyolítását. Hunyadi a saját vagyonából 63 ezer aranyat költ a seregre. Megkezdődik a toborzás. Hunyadi ágyúkat, harci szekereket rendel az erdélyi iparosoktól és a szász városoktól.

Június 3. Stefan Tomasecic bosnyák király Hunyadit testvérül és örök barátul fogadja, és mindenben támogatja, legfőképp a török elleni hadjáratban. Barátsága jeléül évente háromezer aranyat küld Hunyadinak.

Június 4. Francesco Condulmar bíboros, a pápa unokaöccse kihirdeti, hogy nyolc hajó készen áll a velencei kikötőben. Gyorsított ütemben halad a burgundiai herceg hajóinak felszerelése is. Ezek parancsnoka Walerand de Wavrin admirális. Nizzában a burgundiaiak még három gályát és egy galeottát szerelnek fel.

V. Alfonz aragóniai király levelet ír az orléans-i és a burgundi herceghez, valamint az angol királynak, kérdőre vonva őket, milyen erőkkel vesznek részt a küszöbönálló hadjáratban.

Június 5. Ulászló levelet ír Szkander bégnek, hogy felhívja a hadjáratban részvételre. Szkander bég fényes győzelmet aratott Albániában az ellene küldött Ali pasa ellen.

Június 12. Brankovics György szerb despota követei Drinápolyban megkötik az előzetes békét II. Murád szultánnal uruk és Magyarország nevében. A szultán követséget küld Magyarországra a tízesztendős béke megerősítésére. A török az egyezmény értelmében köteles kiüríteni Szerbiát és Albánia északi sávját, valamint át kell, hogy adjon huszonnégy várat, köztük Szendrőt, Galambócot, Novo Brdót. A szultán vállalja, hogy szabadon bocsátja a despota két fiát is.

Június folyamán: Murád szultán leveri Ázsiában a karamániai emír lázadását. Területeket ajánl fel neki, majd a fegyvernyugvás másnapján lemond a szultáni címről fia, Mohamed javára.

VIII. Jóannész konstantinápolyi császár követet küld Karamán-Oğlu Ibrahimhoz, és figyelmezteti, nehogy megadja magát Murádnak, folytassa a harcot a szultán ellen. Ha megadja magát, nem számíthat területekre a török legyőzése után.

Június 14. A VIII. Jóannész császár által felbujtott Orhán Cselebi felkelést szít Trákiában és Dobrudzsában.

Június második fele: Vallási zavargások Edirnében. Egy bektási rendhez tartozó hurufi dervis eretnek vallási eszméket hirdet. A Hüszrev mollah által felhergelt tömeg Mohamed tiltása ellenére elfogja a dervist, és máglyán megégeti.

Néhány nappal később lázadás tör ki a janicsárok között, akik zsoldjuk megemelését követelik Mohamedtől. A fellázadt janicsárok felégetik az edirnei bedesztánt, vagyis fedett piacot. A tűz a fél városra átterjed, sok ezer áldozatot követel. Mohamed kénytelen engedni követeléseiknek, és felemeli zsoldjukat.

Június 22. A pápai flotta kifut a tengerre Velencéből néhány velencei gálya kíséretében, és megindul kelet felé.

Június 28. Schlick kancellár úgy látja, a hadikészületek nem elégségesek, mert a hadviselés terhe szinte kizárólag Magyarországra hárul. A pápának azt írja, hogy Magyarország nem képes egy ilyen hadjáratot megnyerni, csak ha azt Habsburg Frigyes vezetné.

Július 1. Az országnagyok telkenként egy aranyforint rendkívüli adót vetnek ki a török elleni háború céljára. Az adó nagyon nehezen folyik be, sokan kibúvót találnak a fizetés alól.

Július 2. Ulászló levele Budáról a firenzei tanácsnak, melyben beszámol róla, hogy személyesen vezeti a hadjáratot a törökök ellen. A hadjárat a nyár folyamán megindul Nikápoly irányában. Bejelenti, hogy csapatait július 15-re Váradra hívta táborba. Kéri a firenzeieket, imádkozzanak a hadjárat sikeréért.

Július 3. Brankovics György szerb despota és fia, Lázár a váradi káptalan színe előtt leköti Hunyadi Jánosnak és örököseinek örökbirtokul Világosvárt 93 ezer aranyforint értékben, zálogbirtokul pedig Munkács várát, Nagybánya, Szatmár, Németi, Debrecen és Böszörmény városokat és uradalmakat 155 ezer aranyforint értékben. Az örökbirtokot hálából adja, mert a magyar vezér a hosszú hadjáratban visszaszerezte számára Szerbia nagyobb részét (ipsum regnum Rascie pro maiori parte eisdem… restaurasset et recuperasset).

Július 4. Cyriaco Di Ancona levele Hunyadi Jánosnak: Drinápolyban eluralkodott a pánik. A szultán elrendelte a bástyák, falak megerősítését.

Július 6. Waleran de Wavrin kihajózik Velencéből.

Július 7. és 8. A másik három burgundiai hajó is elindul.

Július 17. Konstantinápoly császára, VIII. Jóannész és fivére, Theodore, Mistra volt despotája, Selymbria ura népes vadásztársasággal Thrákiában vadászik. Itt értesülnek Cyriaco di Anconától arról, hogy Drinápolyban egy hónappal korábban megkötötték a török–magyar békét.

A pápai–velencei gályák megérkeznek Modonba.

Július 20. A pápai–velencei gályák továbbhajóznak Modonból.

Július 22. A négy burgundi hajó kiköt Raguzában.

Július 23. A négy burgundi hajó kifut Raguzából.

Július 24. Ulászló király levele a bosnyák királynak: „Vállalkozom az átkozott törökök megsemmisítésére (alla destrution delli maledeti Turchi)”.

Július 25. A burgundiai hajók kikötnek Korfuban.

Ulászló útnak indul Szegedre, hogy ott meghallgassa a török követek békeajánlatát. „A magyarok hosszú idő óta ahhoz voltak szokva, hogy a békét ők kérik, nem pedig ők adják.”

Július 28. A burgundiai hajók is továbbhajóznak Korfuból.

Július vége: Ulászló és az országnagyok Szegeden fogadják a török követeket. A békefeltételek igen kecsegtetőek. A lengyel urak hihetetlennek ítélik a békefeltételeket (conditiones pacis nunquam credibiles). Ulászlóhoz intézett levelükben megjegyzik: „Éppen az a hatalom folyamodik most békéért, amely, ha kérik tőle, sem szokta megtartani (pacem quam servare nunquam etiam rogatum consueverat rogaverit)”.

Az országtanács zárt ajtók mögött (legatione ha cin secretum consilium reiecta) egyhangúlag elfogadja a szultán békejavaslatát.

A török követek elégedetten távoznak, hogy a szerb várakat a béke ratifikálásától számított nyolc napon belül kiüríthessék.

Ulászló hazaküldi lengyel és moldvai segélyhadait, valamint a gyülekező magyarországi csapatok egy részét. Ezeket később már nem tudták újra összeszedni.

Július 30. VIII. Jóannész császár levele Mistrából Ulászló királyhoz. Értesült a különbékéről, és támadásra szólítja fel Ulászlót. Minden segítséget megígér, csak induljon meg a magyar hadjárat. Tanácsolja, hogy ne higgye el a törökök ígéreteit, mert azok soha nem tartják be a szavukat. „Üssük-verjük és romboljuk le, vegyük be városaikat, akasszunk mecsetjeikbe harangokat!”

Eközben a bizánciak által felbujtott Orhan Cselebi, a trónkövetelő senkitől sem kap támogatást. Kénytelen Deliormanban menedéket keresni.

Augusztus 1. Ulászló és kísérete megérkezik Szegedre.

Augusztus 3. Megérkezik a Velencei Köztársaság levele Cesarinihez Szegedre, melyben a dózse értesíti a magyar királyt, hogy a szövetséges hajóhad úton van Gallipoli felé, valamint hogy hajók tartanak az Al-Dunára is a szárazföldi haderő átkelését megkönnyítendő.

Augusztus 4. Cesarini újabb érvet hoz a béke felrúgására: a szultánnal kötött felrúgni nem esküszegés. Magyarországnak kötelezettségei vannak a nyugati szövetségeseivel, ezért kötelessége felrúgni a hamis békét. Ráadásul a török nem adta át az ígért szerbiai várakat nyolc napon belül, tehát megszegte a békét!

Az országtanács dönt: folytatni kell a háborút, fel kell rúgni a békét! Ulászló felesküszik Cesarininek: „A mindenható Isten dicsőségére, a keresztény hit védelmére és növelésére, a katolikus egyház javára, különösen pedig ennek a mi országunknak, s a körülfekvő részeknek megszabadítására, melyet a törökök sok elmúlt éven át a legkegyetlenebbül üldöztek és most sem szűnnek meg üldözni, hadat indítunk Görögország és Románia (Trákia) részei felé (in Romaniam et Graeciam), s minden erőnkkel a törökök kiirtásán leszünk. Tekintet nélkül arra, kötöttem-e vagy fogok-e kötni bármiféle békét vagy szerződést akár a szultánnal, akár annak követeivel, legyen az a béke bárhogyan megszövegezve és köttessék akár eskü alatt is (etiam iuramento firmatis vel firmandis).”

Az esküről készült pátenst Hunyadi, három püspök, Hédervári Lőrinc nádor, Rozgonyi György országbíró, Pálóczi Simon főlovászmester, Guti Országh Mihály főkincstartó is megerősíti.

Cesarini azonnal levélben értesíti Velencét és a pápát a magyar döntésről. Ez a levél szinte egyszerre érkezik a törökkel kötött béke hírével.

Augusztus 5. Megérkezik Szkander bég válaszlevele Ulászló felhívására. „Ki ne fogna fegyvert, ki ne rohanna a nyílt veszedelembe Magyarország népeiért, kik annyi időn át, oly sok bajjal, vérhullással védelmezték a kereszténységet, s jóformán születésüktől fogva ellenségei a mi örökös ellenségünknek?”

Augusztus 7. Brankovics megtudja a béke felbontását, és tiltakozik. Ő már mindent megkapott, amit akart.

Augusztus második hete: A négy burgundiai gálya Tenedosz szigetére ér. A flotta többi része addigra már egy hete elérte Gallipolit.

Augusztus 11. Hunyadi Temesvárról keltezi levelét, mint „a legkeresztényibb magyar király hadinépének főkapitánya és seregvezére”.

Augusztus 12. Cesarini bíboros levele Váradról a Velencei Köztársasághoz, melyben biztosítja őket, hogy Loredano kapitány részletes tájékoztatást kap majd a magyar–török tárgyalásokról. Megnyugtatja a Signoriát, hogy a tárgyalásoktól függetlenül a hadműveletek előkészítése nem áll le.

Augusztus 18. A lengyel szejm országgyűlése Piotrkówban. A lengyel főurak mindenáron igyekeznek meggyőzni levelükben Ulászlót, hogy fogadja el a szultán kedvező békeajánlatát. Remélik, hogy így a király végre hazatér, és személyesen kezd tárgyalásokat a fosztogató tatár vezérekkel, s tesz rendet Lengyelhonban.

Augusztus 28. Velence arról tájékoztatja a pápát, hogy költségei immár 40 ezer dukátra nőttek, vagyis a keresztény flotta felállítására a köztársaság költött a legtöbbet.

Hunyadi Szászsebesen tartózkodik.

Szeptember eleje: III. Frigyes kibékül a Cilleiekkel.

Szeptember 5. Cesarini levele VIII. János császárnak, amiben megírja, hogy ne higgyenek a törökkel kötött béke hírének. Nincs béke, a keresztes sereg úton van!

Szeptember 9. Velence arra utasítja hajóit, Alvisio Loredanót (értesülvén Ulászló békebontásáról), hogy szükség esetén lépjen érintkezésbe a szultánnal, s ha az hajlik a békére, térjen haza. Ebben az esetben értesítsék a szultánt, hogy a flotta a pápa pénzén épült. Nem sokkal később, amikor Velence értesült arról, hogy a magyar haderő átlépte a Duna vonalát, visszavonta ezen utasításait.

Szeptember 12. Cyriaco de Ancona megírja Cesarini bíborosnak, hogy személyesen olvasta fel a konstantinápolyi császárnak a bíboros, Ulászló király és Hunyadi leveleit, amelyek megnyugtatták az udvart. Cyriaco elküldi a levelek másolatát V. Alfonz aragóniai királynak a nápolyi udvarba is.

Szeptember 15. Hunyadi elhagyja Karánsebest, és úton van az orsovai haditáborba.

Szeptember 19. Cyriaco de Ancona megírja Cesarini bíborosnak, hogy hírei szerint a ródoszi Johannita lovagok szeptember 10-én hatalmas győzelmet arattak az egyiptomi flotta felett. Először visszaverték a falaikról az ellenséget, megöltek hat emírt, és végeztek kilencezer muszlim harcossal.

Szeptember 20. Cyriaco de Ancona elhagyja Konstantinápolyt Alexius Dishypatos admirális kíséretében. A Márvány-tengerre hajóznak.

Szeptember második fele: Halil nagyvezír futárt meneszt Murád után, hogy jöjjön mihamarabb az anatóliai hadsereggel vissza Edirnébe, mert küszöbön áll a magyarok támadása

Murád szultán visszaveszi a kormányzást Mohamedtől, összegyűjti csapatait, és elindul a Boszporusz felé.

Szeptember 20–22. A magyar sereg eléri Orsovát. Ulászló visszaküldi Itáliába Trevisói Tadeus olasz orvost azzal, hogy nyugtassa meg a pápát és Velencét: a magyar sereg már el is indult a hadjáratba.

Szeptember 22. Ulászló az ország kormányzását négy helytartóra (vikáriusra) bízza, majd seregeivel Orsovánál átkel a Dunán, és török területre lép. Itt írott levelében újra kijelenti, hogy nem szegte volna meg a békét, ha a török nem szegi meg elébb. Azonban a török csak a főbb várakat adta át Brankovicsnak és a despota fiainak, a kisebb várak átadását elhalasztották.

Szeptember 24. Cyriaco de Ancona és Alexius Dishypatos admirális kikötnek Marmara (Proconnesus) szigetén.

A magyar sereg elfoglalja Kladovát.

Szeptember 25. A magyar sereg átkel a Timok folyón.

Szeptember 27. Cyriaco de Ancona és Alexius Dishypatos admirális kikötnek Lampsacusnál. Látják a szemközti partnál, Gallipolinál horgonyzó keresztény flottát. Cyriaco beszél Loredan kapitánnyal a kialakult helyzetről. Még aznap tovább hajózik Imbrosz szigetére. Loredano admirális Lemnosz felé hajózik.

Szeptember 28. Ciriaco de Ancona és Alexius Dishypatos admirális kikötnek Imbrosz szigetén, hogy megnézzék az antik romokat. Idegenvezetőjük Hermodorus Michael Critobulus.

Szeptember 29. A magyar sereg ötnapi menet után eléri Bodonyt (Vidint).

Október első hete: Hatnapi ostrom után beveszik Vidint. A várat védő törököket kardélre hányják.

Drinápolyban kitör a pánik, ezrek menekülnek Ázsia felé.

Október 16. A magyar sereg eléri Nikápoly külvárosát. Ezt feldúlják, a fellegvárat nem tudják elfoglalni.

Megérkezik Vlad Tepes havasalföldi vajda, és elszörnyed a sereg alacsony létszámán. Most már az is biztos, hogy Brankovics nem engedi át területén Szkander bég albán lovasait.

Október közepe: Murád eléri a Boszporuszt. Valóban ott vannak a keresztény hajók.

De Wavrin admirális segítséget kér a konstantinápolyiaktól, hogy szárazföldi erejükkel akadályozzák meg, hogy Halil nagyvezír megszállhassa az európai partot. A császár azonban kitérő választ ad. Sőt utasítja két gályáját, hogy harci cselekménybe semmiképpen ne bocsátkozzanak a törökkel.

Október derekán: Halil nagyvezír megszállja a Boszporusz európai partját, a genovaiaktól vásárolt ágyúkat állíttatja fel, s lövetni kezdi a gályákat. Azok behúzódnak a tengerszoros közepébe az ágyúgolyók elől – ott viszont erős az áramlás.

Az ázsiai parton is megjelennek a szultáni csapatok, ágyúkat állítanak fel és onnan is lőni kezdik a hajókat. A gályák védelembe szorulnak.

A genovaiak a Boszporusznál átszállítják Európába az anatóliai hadsereget. Két nap, két éjjel tart a transzport. Gallipolinál kel át az anatóliai sereg másik része. A pápai és velencei hajók nem akadályozzák meg.

Október 24. A magyar sereg elfoglalja Yenibazart.

Október 25.–november 3. Sistov, Razgrad elfoglalása. A sereg egy hetet pazarol Sumen (Sumla) ostromával.

Október 31. Megünneplik Ulászló 20. születésnapját.

November 4. Provádia (Petrec) várát rohammal veszik be.

November 5–9. Megadja magát Kavarna, Makropolisz, Galata, Várna török védőserege.

Murád szultán eközben teljes seregével a Nadir-Derbend-szoroson át Provádia felé menetel. Provádiát elérve elzárják a magyarok esetleges visszavonulási útját.

November 9. A magyar sereg eléri Várnát.

November 10. A várnai csata.

A KERETTÖRTÉNET KRONOLÓGIÁJA

1526

Augusztus 29. A mohácsi csata.

Augusztus 30. Estefelé megérkezik Budára a vereség híre. Mária királyné gályákkal menekül, s magával viszi a kincstár egy részét Pozsonyba. Pécs városát megtámadják, kifosztják a törökök. A várba nem tudnak behatolni.

Augusztus 31. Czettrich Ulrik kamarás utoléri Mária királyné hajóját Neszmélynél, és beszámol neki Lajos király haláláról, aminek szemtanúja volt.

Szeptember 1. Báthori István nádor és Batthyányi Ferenc a Mecsekben megtámadja és kifosztja a menekülő pécsi püspökség kincseit szállító szekereket. A királyné hajóit Esztergomnál Kun Pál várnagy megtámadja és kirabolja. Az udvarhölgyek egy részét megerőszakolják.

Szeptember 2. Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán seregei váratlan rajtaütéssel hátba támadják és megsemmisítik a Székesfehérvár környékén fosztogató egyik török sereget.

Szeptember 3. A menekülő Mária királyné megérkezik Pozsonyba.

Szeptember 5. Szulejmán serege tábort bont Mohácsnál, és elindul észak felé.

Szeptember 6. Habsburg Ferdinánd Innsbruckban értesül a magyarok mohácsi csatavesztéséről. Arról győzködi a protestáns német rendeket, hogy támogassák tervezett török elleni hadjáratát, valójában az így összegyűlt pénzből a bátyját, V. Károlyt indul megsegíteni sereggel Észak-Itáliába.

Szeptember 8. A török előőrsök felbukkannak Buda környékén. Kifosztják és felégetik a pálosok szentlőrinci és a ciszterciták pilisi monostorát.

Szeptember 9. Ferdinánd hírt kap II. Lajos haláláról.

Szeptember 12. Szulejmán hadai bevonulnak az őrizetlenül hagyott Budára.

Szeptember 13. után: A török csapatok Győrig dúlják és pusztítják a Dunántúlt.

Szeptember 13–25. A török minden irányba rabló hadjáratokat indít Budáról. Székesfehérvár, Miskolc, Muhi vonaláig jutottak.

Szeptember 15. A török háromnapos ostrom után beveszi és elpusztítja a pilismaróti szekérvárat. A feljegyzések szerint huszonötezer magyar lelte halálát az öldöklésben.

Szeptember 17. Fazio de Savoya velencei hírszerző jelenti a velencei tanácsnak, hogy Mohácsnál Lajos király elesett, lova menekülés közben ingoványba süllyedt.

Szeptember 19. A török sereg az általa veretett hajóhídon megkezdi átvonulását a pesti oldalra.

Szeptember 20. Mária királyné testvére, Ferdinánd osztrák főherceg Innsbruckban bejelenti trónigényét Magyarországra. Főtitkárát, Nádasdy Tamást bízza meg, hogy járjon el ügyében.

Szeptember 23. Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán alig ötszáz lovassal újabb sikeres rajtaütést hajt végre egy török sereg ellen Székesfehérvár előtt. A Frangepán Kristóf által összehívott szlavón rendi gyűlés Kaproncán védelmezőjének és kormányzójának választja Frangepánt, és felszólítják, hogy seregét vezesse a Dráva–Száva közébe. Csatlakozik Zala, Somogy, Baranya és Pozsega vármegye is Frangepán oltalma alá helyezve magát.

Szeptember 25–26. Szulejmán felgyújtatta Pest városát, s megindul seregével dél felé. A Corvina könyvtár egy részét, a templomok arany, ezüst kegytárgyait, a Budai Palota szobrait, valamint a Hunyadi János által Nándorfehérvárnál zsákmányolt török ágyúkat hajóra rakatja és elviteti. A gyors kivonulási parancs miatt a Mátrában fosztogató, hátramaradt török sereget a lakosság a jászok segítségével megtámadja és megfutamítja.

Október eleje: A nagyvezír csapatai elfoglalják Szegedet a szinte puszta kézzel védekező lakóitól. A török elpusztítja Baját, Kalocsát, Bodrogmonostort, Czoborszentmihályt (Zombor). Szabadka sikeresen védekezik. Radics Bosics rác sajkásai és Perényi Péter magyar lovasai sok törököt ölnek meg a környéken. Bács vára is megpróbál ellenállni, de a törökök beveszik és felgyújtják a várost. Bodrogvár is megsemmisül.

Október 6. A tételi fennsíkon és Palona mocsarainál is egy-egy megerősített szekérvárat semmisítenek meg a törökök. A muszlim krónikások elismerőn szólnak a magyarok halálmegvető bátorságáról. Elesik a janicsáraga és sok török tiszt is. A törökök a mocsár nádasát gyújtják fel, elevenen égnek el.

Október 8. A török megostromolja a Pétervárad közelében hevenyészett sáncok mögött védekező magyarokat. Nyolc nap harc után az Alapy György vezette védőhadat lekaszabolják.

Október 10. A török Nándorfehérvárnál átkel a Dunán, és jórészt kivonul az országból, csak a szerémségi várak egy részében hagy őrséget.

Október 10. körül: Mária királyné megbízásából Győrből elindul Sárffy Ferenc győri kapitány, Czettrich Ulrik királyi kamarás és tizenkét lovas, hogy felkutassák Lajos király tetemét.

Október 14. körül: Sárffy kapitány és Czettrich megtalálják a Csele-patak árterében az elhantolt Lajos királyt. A holttesttel elindulnak Székesfehérvárra.

Október 14. A tokaji várban összeül a Szapolyai-párti rendek országgyűlése. Habsburg Ferdinánd (V. Károly öccse) ausztriai főherceg és húga, Mária özvegy magyar királyné megbeszéléseket folytatnak Hamburgban. Az 1515-ös házassági szerződésre hivatkozva követelik a magyar koronát.

Október 15. Tokajban megjelenik Cserni Jován, a Fekete Ember, hogy engedélyt kérjen szerbek letelepítésére az elhagyatott, felperzselt Bács megyébe. Szapolyai írásos engedélyt ad. Cserni Jován hatszáz fős testőrséget szervez, tizenkétezer fős martalóc sereget állít fel. Először a Temes-köz magyarságára veti magát, és tűzzel-vassal pusztítja őket, majd a Duna–Tisza közére zúdul hordáival. Egyedül Lugas és Sebes áll ellen keleten.

Október közepe: Szapolyai parancsára Marjai Lukács szászsebesi kapitány betör a Szörényi török területekre, és érzékeny veszteségeket okoz a szultáni sereg utánpótlási vonalaiban.

Október 17. Szapolyai János erdélyi vajda és a Tokajban összegyűlt rendek királyválasztó országgyűlést hirdetnek november 5-re Székesfehérvárra.

Október 19. Czettrich Ulrik és Sárffy kapitány Székesfehérváron hagyják Lajos király maradványait, és továbbindulnak Győrből Pozsonyba, jelentést tenni az özvegy királynénak.

Október 23. Ferdinánd ausztriai főherceget a cseh rendek királlyá választják.

Október 24. után: Mária királyné és Báthori István (október 9-i hamis keltezéssel) országgyűlést hirdetnek november 25-re Komáromba.

Október 27. Szapolyai vajda kétszáz lovasa előrenyomul az üres, elhagyatott Budára.

Október 28. Szapolyai és hívei megindulnak Tokajból.

Október 29. Szapolyai serege Szerencsen, az apátságnál táborozik.

Október 30. Szapolyai serege Egernél táborozik Várday Pál püspök udvarában.

Október 31. Szapolyai serege Hatvanban táborozik.

Október vége: Ferdinánd és Mária elküldi Székesfehérvárba Tahy Jánost, a vránai perjelség kormányzóját azzal, hogy a város ne engedje be Szapolyait és híveit. Felszólítják arra is őket, hogy fogadjanak be egy kétszáz fős cseh őrséget. Székes-fehérvár elutasítja a kérést.

November eleje: Enyingi Török Bálint hírét veszi, hogy Cserni Jován szerb martalócai bevették magukat Szabadkára, az ő birtokába, ott iszonyatos vérengzést vittek végbe a magyarok közt. Hatvanhét lovassal megindul Enyingről, hogy elkergesse a rácokat, de csaknem minden embere ott marad halva a város határában.

November 1. Szapolyai és kísérete bevonul az üres, kifosztott, felégetett Budára. Dermesztő látvány fogadja őket.

November 8. Szapolyai és kísérete elindul Székesfehérvárra. Ráskay Gáspár lovasai elfoglalják Komáromot és Gútát.

November 9. Székesfehérváron eltemetik II. Lajos király maradványait a székesegyház kriptájában.

November 10. A székesfehérvári országgyűlésen elkergetik Habsburg Ferdinánd követét, aki bejelenti ura igényét a magyar trónra. Werbőczy kortesbeszéde dárdára tűzve az 1505-ös rákosi végzés pátense: csak magyar királyt választanak. A megjelent rendek Szapolyai János erdélyi vajdát választja királlyá.

November 11. Szapolyai Jánost magyar királlyá koronázza Podmaniczky István nyitrai püspök és Várday Pál egri püspök.

November 11–15. Szapolyai János király megszervezi kormányát Kancellár Werbőczy István jogtudós; erdélyi vajda: Perényi Péter temesi főispán (1527-ben Ferdinánd oldalára áll); horvát-szlavón-dalmát bán: Frangepán Kristóf (megh. 1527); esztergomi érsek: Várday Pál volt egri püspök (1527-ben Ferdinánd pártjára áll.)