V. RÉSZ

A KIS NAGYSZARV

Ha a nyomok a Little Bighornhoz vezetnek...

1876. június 22-én a Hetedik Lovasezred könnyített menetben haladt. Ez azt jelentette, hogy a katonáknak minden, a haladást akadályozó felszereléstől meg kellett szabadulniuk. Custer minél előbb meg akart küzdeni az indiánokkal. A kor legmodernebb sorozatlövő fegyverét, a Gatling-géppuskákat is hátrahagyták. Csak a lófelszerelés, a pányvakötél, az abrakos és elemózsiás zsákok maradtak. A sátraktól, takaróktól is megszabadultak, az emberek a csupasz földön aludtak.

Az ezred fegyverzete 1873 mintájú 45-70-es kaliberű sprinefield-karabélyokból állt, a tisztek 45-ös coltokat használtak. Néhánynak, köztük Custernek külön rendelésre készült revolvere is volt. Az újságírók is pisztollyal voltak felfegyverezve. A Hetedik Lovasezred délben indult útnak, és délután négyig tizenkét mérföldet tett meg. Senki sem értette, hogy miért álltak meg ilyen hamar. Custer ismertette tisztjeivel, hogy milyen parancsot kapott Terry tábornoktól.

„Custer alezredes részére

Hetedik Lovasezred

Parancsba adom, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, találja meg a Reno őrnagy által felkutatott indiántábor nyomait, de ne kövesse azokat! Tekintettel arra, hogy Gibbon tábornok egysége is a Little Bighorn felé halad, jó esélye van annak, hogy az ellenség harapófogóba kerül

Alfréd Terry tábornok"

– Uraim – mosolygott Custer hallhatták, az indiánok csapdába estek, könnyen felmorzsolhatjuk őket.

Reno nem tartotta mulatságosnak a helyzetet, mint ahogy Benteen sem. Félre is vonta Renót:

– Remélem, nem azért pihentet bennünket, mert valami őrültségen töri a fejét!

Reno nem válaszolt. O volt az, aki felfedezte Ülő Bika táborát, és a felderítők elmondásai alapján rögtön tisztában volt vele, hogy az ezred ekkora erővel szemben tehetetlen, de hivatásos katona volt. Jelentette, amit kellett, és nem foglalkozott az üggyel.

Custer elképesztő iramot diktált, senki se hagyhatta el a menetoszlopot. Az ezred egyre feszültebb hangulatban haladt előre. A Véres Kés vezette felderítők rábukkantak az első nyomokra: a travois-k vagy csúszkák és a musztángok jól kivehető nyomokat hagytak. Kétnaposnál nem voltak régebbiek. Attól kezdve tilos volt beszélni, énekelni, fütyülni vagy trombitálni. Sárga Haj kikerült Terry ellenőrzése alól: tette, amit jónak látott.

Az ezred katonái is éreztek veszélyt, és szótlanul közelebb húzódtak egymáshoz. A lovak is szaporábban lépkedtek. Alkonyat felé sziú tábor nyomaira bukkantak: Véres Kés olyan fűzfa– és égerfaágakból font alkalmi pihenőkunyhót talált, amelynek ágai és levelei még rugalmasak és nedvesek voltak.

Custer pihenőt rendelt el. Aznap harminchárom mérföldet tettek meg, a katonák a Rosebud-folyóhoz rohantak fürödni. Benteen százados halat fogott vacsorára, aztán megkereste Reno őrnagyot:

– Nem gondolja, hogy Custer semmibe veszi Terry tábornok parancsát? A parancs úgy szól, hogy ne kövessük a sziúk nyomait.

– Pedig pontosan ezt tesszük. Nekem se tetszik ez az egész – válaszolta Reno.

– Custer nem várja meg Gibbon tábornokot, mert riválisának tekinti. Egymaga fog támadni.

– Nem tudom elhinni, hogy képes volna feláldozni az ezredet.

– Pedig így lesz, és jobban teszi, ha hisz nekem, lehet, hogy ezzel a skalpját menti meg – válaszolt Benteen.