A kétnyelvű vaszikun! a hazug sápadtarcú

Február havában a Tongue-folyó vidékének szabad indiánjai a tél fogságában éltek, de nem nélkülöztek. Igaz, hogy az időjárás zord és kegyetlen volt, de bőven volt élelem és tüzelő. A bölénylepény, a szárított bölényürülék ősidők óta kiváló tüzelőanyagnak bizonyult.

Az indiánok olyan híreket kaptak, hogy a nagy havazások miatt a katonaság még a Lincoln-erődig se volt képes eljutni. A sápadtarcúak főnökei úgy döntöttek, hogy télen már nem támadják a Tongue-, a Rosebud- és a Powder-folyó környékén telelő sziúkat. Hát nem furcsa? A sápadtarcú szerint ilyen havazásban nem lehet útra kelni, de akkor miért várja el az indiántól, hogy végigmeneteljen ugyanazon az útvonalon? A vaszikun számára kétféle igazság létezik?! Hát nem furcsa? Az indián mindig igazat mond, és mégsem megy vele semmire.

A sziúk jó híreket kaptak. A rokonok, ismerősök meglátogatták őket a rezervátumból, és mind ugyanazt mondták: nem kell félniük, a lovas katonák nem jönnek a télen. A családokat így hát semmi sem veszélyeztette: a szülők játszhattak a gyermekeikkel a jó meleg sátrakban, a nők kényelmes mokaszinokat és szarvasbőr ingeket varrhattak a tavaszi vadászat idejére. A férfiak győztes csaták és dicső haditettek elbeszélésével töltötték az időt úgy, mint a régi, boldog időkben, amikor a lovas katonák nem törtek az életükre.

„Ovanyeke vaste, jól ment a sorunk, boldogságban éltünk", mondták a sziúk, de örömükben megfeledkeztek róla, hogy a lovas katonák miként bántak el Kormos Üst főnökkel és népével. Eszükbe se jutott, hogy nemcsak keletről, hanem délről is érheti őket támadás.

A katonaság Wyomingban, a Fetterman-erődben készült a hadjáratra, olyan titokban, hogy amikor március elején a Bozeman-ösvényen megindultak Montana felé, a sziúk még azt sem tudták, hogy egyáltalán léteznek. Ez a haderő a Wolf-hegység felső folyásához, a Tongue folyóhoz igyekezett, és a parancsnokát, George Crook tábornokot az indiánok legalább annyira gyűlölték, mint Custert. Három Csillag tábornok vagy Vörös Szakáll volt az indián neve.

Custer washingtoni barátai meg voltak győződve róla, hogy a tábornok a roppant havazások miatt nem kap lehetőséget a sziúk megleckéztetésére. Mások viszont azt terjesztették, hogy nem az időjárást kell okolni. Valami másnak is kellett történnie, amiért Custer kerülte a találkozást a sziúkkal.