A vesztes sápadtarcú

Reynolds az egész sejen falut felégette, ugyanúgy, mint Custer tette a Washitánál. A biztonságos távolból figyelő indiánok látták, amint a katonák Crook csapatai felé terelik a sejenek musztángjait. Kis Ölő néhány mindenre elszánt fiatal harcossal a ménest terelő katonák után eredt, és az első adódó alkalommal visszaszerezték a lovakat, majd visszafelé a felgyújtott falu irányába hajtotta azokat. A síksági indiánra a lova nélkül halál vár. A visszaszerzett musztángok a sejenek életét mentették meg, amikor a fogcsikorgató hidegben Ülő Bikához menekültek. A véráztatta hó medre, így hívták az indiánok a Reynolds vezérelte rajtaütés helyszínét, sok nemzedéken át.

Kis Ölő és Kan Kutya egyre biztatta a sejeneket, hogy csatlakozzanak Ülő Bikához. A sziúk nem hagyják cserben testvéreiket – mondták –, a Hód-pataknál mindenki ennivalót és szállást talál! Hopo! Indulni kell, most, azonnal!

A sejenek megindultak a sziúk tábora felé. A kegyetlen hideg nem kímélte az öregeket. Az idősek közül még aznap többen megfagytak. Néhány óra múlva a kisgyermekek egy része is a fagy áldozatául esett. Menniük kellett tovább, mert ki tudja, Crook talán a nyomukba ered, és újból megtámadja őket. De nem, most az egyszer szerencséjük volt. Crook serege nem üldözte őket. A sziúk jelzőtüzei mutatták az utat: erre gyertek, itt biztonságban lesztek!

A holtfáradt sejenek a sziúknál enni, inni kaptak. A sziúk szíve vérzett, amikor tudomást szereztek a sápadtarcú legújabb gaztettéről; a békés falu megtámadásáról. Két Hold, Kis Ölő és Kan Kutya megköszönte Ülő Bikának, hogy megmentette a sejenek életét. Ülő Bika, a Jövőlátó azt válaszolta, hogy minden indiánnak ezt kell tennie, ha szükség van rá. Két Hold elismerte, hogy nagy tévedés volt hinni a sápadtarcúaknak, mert sohasem akartak békét: sereget küldtek, hogy lemészárolják azokat az indiánokat, akik megfogadták, hogy rezervátumba vonulnak. A sejen főnök esküt tett, hogy a sziúk mellé állnak, és a végsőkig harcolni fognak a fehérek ellen.

Ülő Bika figyelmeztette a sejeneket, hogy Három Csillag tábornok a nyomukban van, és jobban teszik, ha a sziúkkal együtt azonnal útra kelnek, és Fékevesztett Lóval közös tábort hoznak létre. így is történt. Útközben Ülő Bika megüzente a többi sziú törzs főnökének, hogy várja őket tanácskozásra. Azt is hírül adta, hogy Fékevesztett Ló lesz a harcosok vezetője, míg ő, Tatanka Jotanka a felkelés szellemi vezére.

Az indián sereg készen állt a nagy ütközetre, de előbb tanácskozást tartottak. Mindenki hitt a győzelemben. A sziúk részéről a tanácskozáson megjelent főnökök: Fehér Holló, Gall, Két Bika, Medve, Fehér Medve, Szürke Sas, Öreg Bika, Jávorszarvas Népe, Amerikai Ló, Sárga Bika, Fekete Mokaszin, Barna Festék és Sínen Járó. A sejenek küldöttei: Bobtail Ló, Aki Mindenütt Jelen Van, Magas Hátú Farkas, Sárga Orr és Fél Ló törzsfőnökök voltak. Ülő Bika a híres törzsfőnökök által formált kör közepén, a tűz mellett helyezkedett el.

A tekintetek kereszttüzébe került Jövőlátó középtermetű, erőteljes, zömök ember volt. Ami feltűnő volt rajta, a nagy fej és a rezzenéstelen széles arc. Egymástól távol ülő szemei szürkék voltak, és nem feketék vagy sötétbarnák, mint a legtöbb indiáné. Enyhén őszülő haja mutatta évei számát. Még egy kívülálló is megállapíthatta, hogy karizmatikus egyéniség, aki vezetésre termett.

Ülő Bika rövid beszédet tartott.

– Nagyra becsült főnökök, szeretett testvéreim! A fehér ember olyan, mint egy nagy tó, és mi, indiánok csak kis sziget

vagyunk a tó közepén. Ha nem fogunk össze, a tóból felcsapó hullámok örökre elmosnak minket. A katonák harcolni, pusztítani jönnek. Ám legyen!

Azután Fékevesztett Ló szólt.

– Bátor főnökök! Nem akarom elismételni Tatanka szavait. Háború lesz, és én minden erőmmel küzdeni fogok a győzelemért.

Ülő Bika utasításokat adott a törzsfőnököknek. Ezután borzalmas hónapok következtek: a rajtaütéseken az indiánok lovakat, szarvasmarhákat hajtottak el. Katonák, telepesek, asszonyok és gyermekek estek áldozatul az indiánok harci dühének. Crook ezrede súlyos vereséget szenvedett és harcképtelenné vált. Minden arra mutatott, hogy mégiscsak Custerre vár a feladat, hogy megütközzön az indiánokkal, valahol, egy meg nem nevezett folyónál. Az indián szellem átka kezdett beteljesedni.

– Hírvivők vágtassanak, mint a szél, minden faluba, ahol szabad indiánok élnek, és minden sejen, arapahó és sziú rezervátumba – mondta Ülő Bika –, és amint odaérnek, a törzsfőnök sátrába lépve adják át Tatanka Jotanka üzenetét:

„Háború van! Gyertek a Rosebud-folyóhoz, a nagy sziú táborba Ülő Bikához. Küzdjünk meg a katonákkal még egyszer utoljára."

A törzsfőnökök csatakiáltása dübörögve verődött vissza a tanácssátor bölénybőr faláról.

Crook balszerencséjére, Reynolds eszeveszett akciója három hónap múlva 226 ártatlan ember halálát okozta, de nem a Tongue-, és nem a Powder-, de még csak nem is Rosebud-folyó partján.

Custer és katonái a Little BigHorn-folyónál vesztették életüket.