AMERIKAI INDIÁN HÁBORÚK

Az Amerikai Indián Háborúk elnevezéssel illetik a történészek az Egyesült Államok kormánya, az amerikai telepesek és a bennszülött indiánok közötti konfliktusok, nyílt háborúságok sorozatát, amelyek a Függetlenségi Háborút (1775-1783) megelőzően kezdődtek, majd azt követően is folytatódtak kisebb- nagyobb összecsapásokkal egészen a XX. század első évtizedéig. A háború a nyugat felé nyomuló telepesek és a területeikért harcoló indián törzsek között folyt egészen addig, amíg a fehér ember az egész észak-amerikai kontinenst elfoglalta és az indiánokat erőszakkal vagy szerződésekkel rezervátumokba kényszerítette.

Az Egyesült Államok 1894-es népszámlásának adatai szerint az Indián Háborúk ideje alatt több, mint negyven háború zajlott le, amelyek során 19000 fehér ember, asszony és gyermek halt meg és körülbelül 30000 indián életét követelte.

Ezt a könyvet elsősorban az Amerikai Egyesült Államok XIX. századi történelme, a polgárháború és az Amerikai Indián Háborúk csatái iránt érdeklődő olvasók figyelemébe ajánlom. May Károly és James Fenimore Cooper regényeinek romantikus indián hősei után megismerkedhetünk az amerikai préri indiánok igazi hőseivel, Ülő Bikával, Esőáztatta Arccal, Fékevesztett Lóval és a többi dicső indián főnökkel.

Will Henry műve a Little Bighorn-i csata előzményeit, annak lefolyását írja le igen érzékletesen a korabeli dokumentumok, az ütközet fehér és indián tanúinak, résztvevőinek elbeszélései alapján.

Az író Custer varjú indián törzsbeli nyomkeresőinek, Véres Késnek és Erős Kötélnek beszámolóit használja fel, hogy a csata eseményeit felelevenítse. Szinte halljuk a vágtázó indiánok csatakiáltásait, a puskalövések dörrenéseit, az indián lovak patáinak dübörgését, érezzük a lőpor füstjét, a felkavart port, a száraz mező illatát.

A Custer vezette Hetedik Lovasezred feladata az volt, hogy a még szabadon élő „ellenséges" indiánokat terelje a rezervátumokba és foglalja el az aranyban gazdag Fekete Hegyeket, az indiánok szent hegyeit. Az Ülő Bika vezetésével közös táborba vonult lakota-sziú, arapaho és sejen törzsek a szerződéseket sorozatosan megszegő és folytonosan egyre nyugatabbra nyomuló fehérek ellen szálltak harcba és végül legázolták az elbizakodott Custer katonáit a Little Bighorn folyónál.

George Armstrong Custer tábornok az Amerikai Egyesült Államok XIX. századi történelmének ellentmondásos, máig vitákat kiváltó alakja. Nevét elsősorban a Little Bighornnál lezajlott ütközet kapcsán ismerhetik, amelyben a Hetedik Lovasezred súlyos vereséget szenvedett az észak-amerikai síksági indiánok egyesült seregeitől. Custer helytállása és katonáinak hősi halála az indián csatározások legismertebb epizódja lett. Halála után Custer vadnyugati hőssé vált az amerikaiak szemében, aki életét áldozta hazájáért. Maga Custer is a csatában esett el, de kitartott az utolsó pillanatig.

A könyv lapjain a hétköznapi, „földhözragadt" valóság és a hősi tettek, a véres küzdelem jelenetei váltják egymást gyors egymásutánban. A könyvből megismerhetjük a harci táborba vonult indián törzsek főnökeinek szándékait, a közöttük dúló vitákat, az ütközethez vezető valódi okokat.

Az indiánok győzelme azonban nem állította meg a fehér ember előrenyomulását. A bosszúra szomjazó, túlerőben lévő katonák hónapokon keresztül üldözték az indiánokat. Ülő Bika Kanadába menekült előlük a harcosok maradékával, Fékevesztett Ló és a hozzá csatlakozott indiánok pedig végül megadták magukat és bevonultak az indián ügynökségre, a rezervátumba.

Custer 1876-ban, néhány hónappal a halála előtt megjelent könyvében így ír az indián háborúkról, az indiánok szabadságharcáról:

„Gyakran gondolok arra, hogy ha indiánnak születtem volna, magam is inkább a tágas, szabad prérit választom a rezervátumi bezártság helyett, ahol a civilizáció áldásai mellett annak minden szennye is rájuk zúdult."

Fazekas Pál