SHELAH O’NEIL

Míg érte epedtem, s láng gyúlt szivemben,
bókoltam is, édes volt az idill,
ám végre, kinomban, vesztemre kimondtam:
“Légy a feleségem, Shelah O’Neil!”
Megvolt a lakodalmunk, vágyam hamar elhunyt,
s húztam az igát, mit a marha se bír.
A nyelve! Az ökle! Elmentem örökre.
Ír-whisky, agyő! Agyő, Shelah O’Neil.

Éljek nyomorultan? Inkább bevonultam
Frigyes seregébe, hol élte vidám
a közkatonának; már nem macerálhat,
csak bomba-alakban, drága Shelah-m.
Ott jártam a harcban, golyózivatarban,
hol egy napon ezreket elnyel a sír,
de nincs e veszélyes mezőn olyan éles
kard, mint a te nyelved, Shelah O’Neil.

Kálnoky László