NEM LESZEK ÉN ÖREGEMBERÉ

TO DAUNTON ME

A rózsa nyílhat télen is,
liliom még a jégen is,
fagy kúszhat tengerár fölé;
de nem leszek én öregemberé.

Fiatal vagyok, s ha megkisért
hamis szív és mézes beszéd:
nem, nem! bár meghaljak belé -
sosem leszek én öregemberé.

Hiába lisztje és söre,
pecsenyéje, sója, mindene,
s a hívó csengés vert-aranyé:
mégsem leszek én öregemberé.

Juhot, tehenet pénzért vehet,
és dombokat és völgyeket,
rajtam nem fog pénz, senkié,
dehogy leszek én öregemberé.

Biceg, kétrét görnyed bele,
fogatlan a szája, kopasz a feje,
szeméből könny potyog lefelé;
minek legyek én öregemberé?

Fiatal vagyok, s ha megkisért
hamis szív és mézes beszéd:
nem, nem! bár meghaljak belé -
sosem leszek én öregemberé.

Weöres Sándor