AZ ÁRPAFÖLDÖN

CORN RIGS

Augusztus első éjjelén
- az árpa sárga volt már -
szép Annimhoz lopództam én
tündöklő teliholdnál.
Gyorsan röpült az éjszaka,
és hajnal közeledtén
Rávettem, kísérjen haza
az árpaföld mezsgyén.

Kék volt az ég, a hold sütött,
a szellő is pihent, s én
gyöngéden lefektettem őt
az árpaföldi mezsgyén.
Tudtam, hogy őszintén szeret,
mint én őt, s megkeresvén
ajkát, csók csókot követett
az árpaföldi mezsgyén.

Átöleltem, s megállani tűnt
szívverése; szeretném
megáldani boldog helyünk
az árpaföldi mezsgyén!
Holdról, csillagokról soha
nem hullt a földre szebb fény!
Két szív ád, boldog éjszaka
az árpaföldi mezsgyén.

Nemegyszer felhangolt a sör
s a cimborák körültem;
pénzhez jutni, az is gyönyör,
eszméknek is örültem.
De hogyha mindazt, ami kéj,
akár meghétszerezném,
nem ér föl véled, boldog éj
az árpaföldi mezsgyén.

KÓRUS

Zabföld és árpaföld,
sárguló árpatábla,
ma is emlékszem Annira
s a boldog éjszakára

Kálnoky László