A RONALD-LÁNYOK

THE RONALDS OF THE BENNALS

Tarboltonban - haj, nagy sora van! -
mind szép a leányka, pajtás;
s ha szemre-veszed a Ronald-szüzeket:
a legszebbek, biza, pajtás.

Apjuk nemesúr, fukar cudarúl,
jut bő hozományra, pajtás,
a vőlegény csupasz tenyerén
lesz arany rakásra, pajtás.

Johanna egyik - és nem hazudik,
ki térden imádja, pajtás
oly kellemetes, rátarti, ügyes,
hogy akárki csodálja, pajtás

És szellemes, bűbájos, eszes:
tartós dolog ám a’, pajtás -
mig a rózsaszirom kifakúl, ki bizony,
mikor ősz kel a tájra, pajtás.

Szereted? Fogadd e tanácsomat:
van vetélytárs, biza, pajtás:
Blackbury ura tüzön ugrana,
ha kivánja a lányka, pajtás.

Braehead ura egészen oda,
nincs sok neki hátra, pajtás,
s a Ford-i lord hajóra ront,
ha kidobja a lányka, pajtás.

És Annika, lám, az a büszke leány,
mindenkinek álma, pajtás,
ékes, nemes, tökéletes,
e világ koronája, pajtás.

Elmondjam-e töviről-hegyire,
még hány szép lány… biza, pajtás,
a szegény szavak fogyatékosak
elmondani sorra, pajtás.

Szeretem, nagyon, s nem mondhatom,
kódis vagyok, árva, pajtás,
a rímfaragás nem pénzcsiholás
egyáltalába, pajtás.

Megkérjem én - s a kosár az enyém?
olyan nem lesz soha, pajtás!
Bár nincs nekem nemesi nevem,
gyomrom kényes, biza, pajtás!

Nem ülök bizony hátaslovon,
nem kapok szárnyra, pajtás;
én mégis a nép legjobbjaként
megyek munkámra, pajtás.

Nadrágom skót, nincs rajta folt,
kettő a szára, pajtás;
harisnya, topán - tekintsd igazán,
sehol egy hibája, pajtás.

Ing nem sok akad, de öt új, patyolat,
fehér a vászna, pajtás;
van nyakravalóm és új kalapom
tiz shilling ára, pajtás.

Sose volt vagyonos komám se, nos,
kölcsönt se kapok, nem a’, pajtás;
nincs nénikém, kit nyúzzak én
örökét szimatolva, pajtás.

Ki a pénzt, a vagyont kaparintja, bolond,
nem tettem én soha, pajtás;
nincs költeni sok, kölcsönt sem adok,
de szabad vagyok én, biza, pajtás.