ROB MORRIS

AULD ROB MORRIS

Rob Morris, a völgyi derék majoros,
pompás öregember, erős, vagyonos,
ládában arany, legelőn tehenek,
s a kincse: leánya, kit úgy szeretek.

Üde, mint kora-májusi hajnali fény,
szebb, mint a napeste a sarju füvén,
víg s egyszerü, mint bari zsenge gyepen,
s mint szemnek a fény, csuda-drága nekem

De jaj, nagy a birtok, a ház, hozomány,
s kunyhót örökölt s kicsi kertet apám;
megkérni: jaj, arra remény se lehet,
s csak rejtem a mély, megölő sebeket.

Jön a nap, de nekem nem igér örömet,
jön az éj, de a béke s a csend odalett,
kószálgatok, éjjeli rém, szomorún,
s epedő szivemet csak emészti a búm.

Bár volna szegény, kicsi-módu a lány,
nem nézne le, rám mosolyogna talán,
ó, szót se találna a ritka gyönyör
kínom se találja a szót, ha gyötör,

Áprily Lajos