KILENC
Bill, amikor újra szilárd talajt érzett a lába alatt, ösztönösen összecsukta a szárnyát.
– Folytatjuk a meghallgatást – mondta a rangidős Elektor tompán. Még mindig mozdulatlanul állt az asztalnál ülő négy társa között.
Bill hirtelen rádöbbent, hogy Anvra ott áll mellette a szoba nyitott falánál, és lebámul az utca sötét mélyébe, ahol Etam duRel teste eltűnt, és reszket, mint aki nagyon átfázott. Bill a szárnya fölött a vállára tette a kezét, és a reszketés lassan elmúlt, bár az asszony továbbra is lebámult a mélybe.
– Végül mégis jól végezte – suttogta Billnek. – Jó halált halt...
– Elengedhetetlen – mondta a rangidős Elektor hidegen –, hogy alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet.
És ránézett a Cadda Noyer tisztségviselőre, aki most Jax duHorrel mellett állt. A Cadda Noyer sápadt volt, de szembefordult az Elektorokkal.
– A Cadda Noyert önként.vállalt kötelezettsége arra indítja – mondta – hogy Testvériségük felelősséget vállaljon bizonyos óvatlanságokért, melyeket egyes tagjai követtek el.
– Ha a Cadda Noyer ennyit elismer – mondta a rangidős Elektor érzelemmentesen –, akkor nem szükséges azt követelnünk, hogy Elektorok ellenőrizzék, a Cadda Noyer Sasfészek föld alatti helyiségeit. Ellenkező esetben ezt kellene követelnünk, és ennek megtagadása törvényen kívülivé tenne benneteket.
– Nem szükséges – mondta a Cadda Noyer tisztségviselő. – Készek vagyunk elismerni az Elektorok színe előtt, a jelenlegi helyzetben fennáll annak a lehetősége, hogy az az ember, Etam duRel, akinek a teste épp most halt meg, megkörnyékezte Testvériségünk néhány tagját abból a célból, hogy jogtalan módon Kaput építsenek, amely az Elátkozottak. Bolygójára vezet.
– Mi célból? – kérdezte az Elektor.
Á Cadda Noyer habozott. Arca olyan volt, mint a faragott diófa.
– Nem vagyok Fizikus – mondta. Jax duHorrelhez fordult. – Talán a Sasfészek Mester hajlandó volna elméleti magyarázattal szolgálni...
– Én nem – mondta Jax komoran. – A Fizikusok Testvérisége itt ma kétszeresen is megszégyenült. – Billre nézett. – És hálával tartozunk ennek az embernek itt, aki az Elátkozottak Bolygójáról jött... – Hirtelen elhallgatott. – Uram – kérdezte –, hogy hívnak valójában?
– Billnek – mondta Bill hideg humorral. – Vagy ha úgy jobban tetszik, Bill duElátkozottak Bolygója.
– Talán te lehetnél az – mondta Jax –, aki elmagyarázza nekünk, hogy mire készültek Etam meg Kathang?
– Eredetileg csak Etam – mondta Bill, és a Cadda Noyer tisztségviselőre nézett.
– Uram – mondta a Cadda Noyer gyorsan –, mi is hálával tartozunk neked. Fel fogjuk neked ajánlani azt a kárpótlást, amelyet az Elektorok javasolnak.
– Ebben az esetben – nézett Bill a rangidős Elektorra –, talán nem kell többet mondanunk.
– Az Elektor keskeny arca megrezdült. Képtelenség lett volna azt mondani, hogy ha csak egy pillanatra is, de elmosolyodott, mégis valami olyasmi villant át az arcán.
– Ebben az esetben nem áll az Elektorok hatalmában, hogy bővebb magyarázatot követeljenek – mondta. – Így, amennyiben mindegyik fél elfogadja, hivatalosan lezárjuk ezt a meghallgatást, feltéve, hogy kapunk bizonyos garanciákat.
Pillantása Billről a Cadda Noyerre siklott.
– Az Elektorok – kezdte a Cadda Noyer mereven – bírják a Cadda Noyer Testvériségi Sasfészek önként vállalt kötelezettségét, miszerint a területükön található minden törvénytelen gépezetet le fognak szerelni és meg fognak semmisíteni.
– Akkor ezt a meghallgatást lezárom – mondta a rangidős Elektor, és a résztvevők kezdtek kiszállingózni a szobából. A Cadda Noyer tisztségviselő és a kísérői elsőként vetették ki magukat a levegőbe.
Bill Anvra mellett találta magát. Szembefordultak Jax du-Horrellel és a rangidős Elektorral, aki kijött az asztal mögül.
– Bill duElátkozottak – mondta az Elektor –, az Elektorok nem hivatalosan hálásak lennének, ha meghallgathatnák az üggyel kapcsolatos további magyarázataidat.
– És a Fizikusok Sasfészke úgyszintén – morogta Jax.
Bill bólintott.
– Rendben, de csak akkor, ha előbb ti mondtok el nekem valamit.
– Természetesen – válaszolt az Elektor.
– Ha jól értettem – kezdte Bill –, vannak olyan műszereitek, amelyekkel regisztrálhatjátok, ahogy két identitás testet cserél.
– Így van – bólintott az Elektor. – Mi, Elektorok, annak érdekében, hogy megvédjük az egyént, minden cserét figyelemmel kísérünk.
– És a műszereitek képesek-e arra, hogy megkülönböztessék, egy vagy több pár identitás cserél-e testet, ha mindegyik csere pontosan ugyanabban a pillanatban megy végbe?
– Hát... – És az Elektor kérdőn nézett Jaxra.
– Könnyen át lehetne a berendezéseket alakítani, hogy felfedezzék a plusz cseréket is – mondta Jax, és olyan mély ráncokba szaladt az arca, hogy az már majdnem vicsorgás volt –, már amennyiben ez szükségesnek bizonyulna.
– De most nem lennének alkalmas műszerek? – kérdezte az Elektor élesen.
– Az Elektorok eddig még soha nem támasztottak ilyen követelményt – mondta Jax szobormereven.
– Gondoltam – mondta Bill. – Tudjátok, Etam úgy rendezte, hogy felállítson egy Kapurendszert a Cadda Noyernek abból a célból, hogy miközben egy törvényes transzfer folyik, egy illegális transzfer is lezajlik, így lehetővé válik egy harmadik személy számára, hogy észrevétlenül testet cseréljen... Tudom, kicsit bonyolult lesz a magyarázat. Van itt valami, amire rajzolhatnék?
Az Elektor visszafordult az asztalhoz, és megérintette a felületét. Keskeny fiók nyílt ki, amely egy iskolai mutatópálca-félét rejtett. Vagy két láb hosszú lehetett, az egyik végénél egy hüvelyk vastag, a vége meg, mint a ceruzahegy. Az Elektor megfogta a vastagabbik végét, és végighúzta az asztal felületén. Sárgán izzó vonalat hagyott.
Megfordította a pálcát, és vastagabbik végével letörölte a vonalat, aztán átnyújtotta Billnek.
– Köszönöm – mondta Bill, és odalépett az asztalhoz. – Nézzétek, ez itt a legális transzfer, amit elterveztek Kathang és a harcos között arra az esetre, ha az utóbbi annyira megsérül, hogy új testre lesz szüksége...
És rajzolni kezdett.
– Az áthúzott négyzet – mondta – jelképezi azt a testet, amely a tervek szerint nem sokkal a csere után meg fog halni... Etámnak az volt a terve, hogy ezzel egy időben menjen végbe két másik identitás törvénytelen cseréje. Az egyik identitás egy haldoklóé volt, akit épp azért, mert haldoklott, akadálytalanul át lehetett hozni a Kapun. A negyedik pedig ő maga lett volna. Etam már korábban felfedezte a mi világunkon azt az intézményt, ahol rendszeresen találhat haldokló férfiakat és nőket. Eltervezte a transzfer mintáját, amelynek időben pontosan egybe kellett esnie a Kathang és a harcos közötti törvényes transzferrel, így...
– De hát eszerint Kathang a holttestben fogja végezni – tiltakozott Jax. – És még ha benne volt is Etámmal együtt a dologban, ebbe biztosan nem egyezett volna bele.
– Nem emlékszel, azt mondtam, kezdetben nem volt benne – emlékeztette Bill. – Kathang a transzfer pillanatáig csak annyit tudott, hogy Etam alkatrészeket lopott a Fizikusok laboratóriumából, ahol régen együtt dolgoztak. De azt hitte, Etam a barátja, és tudását nem hozta összefüggésbe azzal a ténnyel, hogy egyre hatalmasabbak lettek a fogadási veszteségei. Etam attól félt, hogy Kathang előbb vagy utóbb rá fog jönni, engedély nélkül Kaput épített, és a Cadda Noyer segítségével úgy intézte a fogadásokat, hogy Kathang teljesen tönkremenjen anyagilag, amíg végül már a saját testét kellett felajánlania, hogy helyettesítse annak a harcosnak a testét, amelyikben most én vagyok... Nyilván bunda volt maga a harc is. Etam nem tette volna kockára egész terve sikerét, csak azért, mert Kathang harcosa esetleg győz.
– De hát végül Kathang került Etam testébe, és nem fordítva! – mondta Anvra.
Bill lenézett rá és elmosolyodott.
– Igen, de Kathang csak akkor értette meg, mi a helyzet, amikor már odalenn volt a Cadda Noyer pincében a titkos Kapunál. Mint tudjuk, fő hibája jellemgyengesége volt, és most úgy érezte, egy csapásra megszabadulhat minden bajtól, amit Kathangként hozott önmagára, no meg azoktól is, amelyeket, bár nem tudta, Etámnak köszönhetett. Úgy döntött, hogy szépen megül Etam testében, és nem szól, mert tudta, bizonyítani sem lehet, hogy ő nem Etam.
– De a harcos, aki Etam testében élt volna... – kezdte Jax.
– Etam nyilván azt is kitervelte, tőle hogyan fog megszabadulni – mondta Bill. – És nyilván a Cadda Noyer is beleegyezett a terveibe. Nagy üzlet volt a dologban, gondolom, ki lehetett volna alakítani a törvényellenes testcserék feketepiacát.
– Szégyenletes, de így van – mondta az Elektor komoran.
– Akármilyen gondosak vagyunk is, minden nemzedékben van néhány egyed, aki képes volna ilyesmire.
– De – nézett Jax kíváncsian Billre – nem sikerült a dolog. Miért nem?
– Miattam – felelt Bill. – Én ugyanis valójában nem haldokoltam, amikor Etam átvonszolt a Kapun. Bizonyos okból erős mérget vettem be, de azonnal bevettem az ellenmérget is. Így aztán elég közel voltam a halálhoz, és Etam át tudott hozni erre a világra, de mire átkerültem a legyőzött harcos testébe, már kezdtem magamhoz térni. Ez zavarta meg a dolgot – lemutatott a második ábrára.
– Nekem kellett volna Kathanggal identitást cserélnem – mondta Bill. – És Kathang identitásának, miután az én haldokló testemben találta magát, nem lett volna más választása, mint hogy meghaljon. Etam egészséges egyénisége könnyen ki tudott volna vetni engem Kathang testéből. A harcos identitása, miután kiszállt saját haldokló testéből, megtalálta volna Etam egészséges testét. Ez volt a terv. Valójában azonban ez történt – folytatta, és egy harmadik ábrát rajzolt az asztalra.
– Mire feléledő identitásom elérkezett Kathang testébe, erősebb volt Kathangénál – folytatta Bill –, így aztán kidobtam a testből. De ebben a pillanatban ért el hozzám a kábítószer kiváltotta hamis parancs, hogy cseréljek identitást a harcossal. A harcos identitása meg már elhagyta a testet, így hát ott végeztem, ahol.
Elhallgatott, és sorban végignézett a három feszülten figyelő arcon.
– A többit már tudjátok – mondta –, megnyertem a harcot, és a test életben maradt. A Cadda Noyer felügyelők, látván, hogy a harcos még életben van, nyilván azt hitték, hogy az egész terv füstbe ment. Az általános zűrzavart kihasználva kitörték Kathang nyakát, nehogy tanúskodhassak a történtekről... Csakhogy addigra már Etam volt Kathang testében, így aztán ő halt meg.
Közben Kathang identitása, melynek el kellett hagynia saját testét, ösztönösen a legközelebbi egészséges identitás nélküli testbe költözött. Ez pedig Etam teste volt odalent a Cadda Noyer föld alatti laborjában. Kathang nyilván a harcos előtt ért oda, és így az elkésett harcosnak nem maradt más választása, mint hogy beköltözzék az én testembe, amely addigra már valóban és visszafordíthatatlanul haldoklott a sokk és az identitásnélküliség miatt. Ösztönösen behatolt haldokló testembe, és azzal együtt elpusztult.
Bill megvonta a vállát.
– A többit pedig tudjátok.
– De hogy jöttél rá, hogy Kathang rejtezik Etam testében? – kérdezte Jax. – És hogy lehettél olyan biztos benne, hogy be fogja ismerni?
– Számítottam az önként vállalt kötelezettség erejére – felelt Bill, és egyenesen a Sasfészek Mester szemébe nézett, aki ugyanolyan magas volt, mint ő. – Már korábban is kis híján bevallotta, miután meglátott engem Anvra Sasfészkében. Aztán közvetlenül a meghallgatás előtt megpróbált tőrbe csalni, hogy öljem meg, és így vele együtt szálljon sírba a szégyene. Akkor már tudtam, ki lehet provokálni, hogy az önként vállalt kötelezettség kimondassa vele valódi nevét.
– Tudtad? Uram! Nem akarnálak megsérteni, de... – és Jax erőszakkal visszafolytotta szavait – ...de hát hogy értheti meg valaki, aki az Elátkozottak Bolygójáról jött, hogy mi az az önként vállalt kötelezettség?
– Ami azt illeti – mondta Bill szárazon –, ez a fogalom nem ismeretlen ott, ahonnan jöttem. Csakhogy odahaza nem sokan ismerjük. – Komoran elmosolyodott. – Ez volt Etam balszerencséje, hogy olyannal akadt össze, mint én, egy kiközösítettél.
– Kiközzzz... – Jax nyelve beletört az ismeretlen hangokba, mert Bill az utolsó szót angolul mondta.
– Igen, valahogy így – mondta Bill. – Ez a szó az Elátkozottak Bolygójának nyelvén olyan valakit jelent, aki nem viseli a bőrébe égetve ugyanazt a tulajdonosi billogot, mint csordatársai. Minden társadalomnak van néhány kiközösítettje, még a tieteknek is... És ha valaki tudja, mire figyeljen, azonnal megismer bennünket. Először is, nem vagyunk hajlandóak a csorda szabályai szerint élni, így kialakítjuk a saját szabályainkat, és azok szerint élünk.
Jax rámeredt.
– De hát önként vállalt kötelezettségről beszélünk.
– De hisz ez az önként vállalt kötelezettség – felelt Bill, és amikor a Sasfészek Mester már a száját nyitotta, hogy tiltakozzék, megrázta a fejét. – Hagyjuk, látom, hogy még nem érted. Téged is ugyanúgy elvakítanak a saját társadalmad törvényei, mint odahaza az Elátkozottak Bolygóján az enyémeket a magukéi.
– Uram... – fakadt ki Jax.
– Nem akartalak megsérteni – mondta Bill nyugodtan –, de attól még nem változnak meg a tények, hogy megharagszol rám, és hidd el, amit mondok, az tény. Olyan, mintha az én népem minden tagja a bal szemére volna vak, a tieid meg a jobb szemükre. Ők csak a tömegekben létező erényeket látják, ti meg csak az egyénben létezőket.
– Uram – kezdte az Elektor, nyugodtabban, mint Jax, de összeszorított szájjal –, ha a Testvériségek és az Elektorok nem biztosítanák az egyén jogait, egy maréknyi ember rabszolgasorba döntené a többit.
– Nem – mondta Bill –, de ezt úgysem hiszed el, amíg a magad szemével nem győződtél meg róla. Épp ezért fogok visszamenni, hogy kapcsolatot hozzak létre a korábbi népem és az itteniek között. Nekik arra van szükségük, hogy megértsék, az egyént nem kell a bölcsőtől a sírig vattába csomagolni ahhoz, hogy a társadalom működőképes maradjon.
– Bill... – Anvra alig kapott elég levegőt, hogy kimondja a nevét. A férfi felé fordult és rámosolygott.
– Ne aggódj, nem akarok örökre az Elátkozottak Bolygóján maradni. Nekem a ti világotok felel meg. De felelős vagyok értük, vissza kell mennem.
– Felelős? Ugyan kikért? Az ottani szárnyatlan csúszómászó rabszolgákért? – tört ki Jax.
– Értük is meg értetek is. Mindkét társadalomban én vagyok az egyetlen, aki mindkét szemére lát. Tudod, két szemmel a szó fizikai értelmében is többet lát az ember, mint az egy szemmel felfogott kép dupláját. Csak így alakulhat ki a térlátás. És tudjátok, olyasmit látok, amit ti még el sem tudtok képzelni, azt, hogy milyen hasznos lehat a kapcsolat mindkét világ számára. – Komoran elmosolyodott. – Először persze robbanni fog a dolog, mint amikor összekerül a gyutacs és a robbanófej.
– Bill duElátkozottak – kezdte az Elektor megfontoltan –, nem vagyok róla meggyőződve, hogy az Elektorok helyeselnék a tervedet.
– Lehet, de ugyan hogy akadályozhatnak meg? – Bill kihívóan nézett az öregre. – Nem én állítottam fel ennek a társadalomnak a játékszabályait, hanem ti. Van bárki az Elektorok között, a Sasfészkekben, az egész kultúrában, akinek joga van megtiltani, hogy egy olyan egyed, mint én, azt tegye, amit akar?
– Megtiltani? – kérdezte Jax. – Nem fogunk mi akadályozni téged, csak éppen nem segítünk. Ugye nem felejtetted el, hogy csak egy Kapun át juthatsz vissza a saját világodba?... No meg szükséged lenne méregre és ellenméregre, ami ugyanúgy hat erre a testedre, mint az a másik, amit az Elátkozottak Bolygóján bevettél, az eredetire.
Bill körül egy pillanatra árnyékba borult a világ, és mint Etam-Kathanggal is, átlátott a falakon, mintha füstből volnának, egészen, amíg pillantása el nem ért a végtelen űrig.
– Hát még mindig nem érted egyáltalán? – kérdezte. Végignézett hármukon, és a falak ismét szilárddá váltak. – Nem, Jax duHorrel – folytatta szelíden –, nincs szükségem sem Kapura, sem méregre – már nincs. Mondtam, hogy látok sok mindent, amit ti még csak elképzelni sem tudtok, amíg szintén meg nem szereztétek ezt a képességet ti is. Van azonban valami, amit nem mondtam el. Azt kérdeztétek, honnan tudtam, hogy Kathang van Etam testében. Láttam – először csak elmosódottan, aztán a meghallgatás előtt a kettős kép felismerhetővé vált. Ugyanúgy, ahogy miután Anvra meg én elszöktünk a Cadda Noyer elől, azt is láttam, hogy a helyes út ebbe a toronyba vezet... és ahogy most látom, miként juthatok vissza az Elátkozottak Bolygójára úgy, hogy még ezt a testet is magammal vihetem. És mindehhez csak szellemi erőfeszítésre van szükségem.
– Te... – Jax nagy nehezen lenyelte, amit mondani akart, mély lélegzetet vett, és megpróbált halkan beszélni. – Nem érted, hogy mit beszélsz. Azt hiszed, hogy a világod valami varázslatos űr túlsó felén van, ami nem szélesebb, mint a Kapu négyhüvelykes gyűrűje? Az a Kapu nem csak néhány hüvelyknyi vastag! A másik fele többdimenziónyi és fényévnyi távolságban van, a célvilágon. Az egyenletekben a dimenziók és fényévek értéke másodpercről másodpercre változik, ahogy mindkét távoli bolygó saját pályáján mozog az űrben. Még ha valami csoda folytán bejutnál is a dimenziók közötti űrbe, sosem találnál oda, ez egyszerűen tudományos képtelenség.
Bill halkan felnevetett és angolul szólalt meg:
Hány mérföld ide Babilon?
Háromszor húsz s még tíz.
Odaérek gyertyagyújtásra?
Igen, és vissza is.
– Micsoda? – meredt rá Jax.
– Egy gyerekvers az Elátkozottak Bolygójáról – felelt Bill, és lefordította. – Tudjátok, gyalog lehetetlenség hajnaltól napnyugtáig megtenni száznegyven mérföldet, de én odajuthatok gyertyagyújtásra, csak ti ezt még nem értitek.
– Ostobaság! Képtelen ostobaság! – vetette oda Jax.
– Nem, nem ostobaság – mondta Bill, aki kezdett lehiggadni. Türelmesen, kedvesen folytatta, beszélt a rettenetes időtlen időről, amelyet a dimenziók közötti térben élt meg. – És még valamit nem mondtam el. Mind azt hittétek, hogy Etam hozta át az identitásomat és testemet a Kapun. De nem így történt... Lehet, hogy a méreg miatt, de amikor Etam megragadta a testet, az identitásom már elszakadt tőle, és ott maradt. Ott is maradhatott volna, és akkor könnyű halált hal. De volt bennem valami ösztön, ami nem engedte, hogy feladjam. Identitásom saját magától követte ide a testemet.
Jax rámeredt.
– És – kérdezte –, ez mit jelent?
– Csak annyit, hogy az új látásmódom akkor kezdett működni, amikor az identitásom a maga szabad akaratából belépett a dimenziók közötti űrbe. Amit akkor láttam, az mind elmosódott körvonalú volt. De volt elég időm, hogy gyakoroljam és fokozatosan élessé tegyem az új látásmódot. Így aztán, amikor egy órával ezelőtt megláttam Etam-Kathangot, minden bizonytalanságom szertefoszlott. Visszaemlékeztem, és most már értem, hogy sok-sok dimenzió közötti út vezet egyik élő világról a másikra, és én mindegyiken képes vagyok végigmenni.