9.
Az aréna páholyában az oroszlánmaszkos férfi unottan ásított, mire a többiek rosszallóan rápisszegtek.
Radano megbökte Actrent a könyökével. A másik kérdőn viszonozta pillantását, majd észbe kapott és bólintott.
– Ejnye – intett Actren Tharr erioni főpapja felé, és felállt. – Nem annyira unalmas rész ez. Ahogy látom, eredményhirdetés következik.
Actren megköszörülte torkát és Radanóra nézett. Amikor látta, hogy társa határozottan bólint, jelentőségteljesen felemelte a hangját.
– A fogadást a ház szabályai szerint a játékmesterek egyhangúan eldöntöttnek tekintik. Iglat Berval szerezte meg elsőként a tizenhét gyöngyöt, mi több, még túl is teljesítette a feladatát. Ezzel ő a fogadás győztese.
– Tudtam! – kiáltott fel diadalmasan az oroszlánmaszkos. – Ebből a summából új katedrálist emeltetek majd a Néma tiszteletére!
– Csak azt ne feledd, hogy lerombolni mindig olcsóbb az effélét, mint felépíteni! – morogta a Pusztító. – Arra pedig még ezek után is telik.
– Uraim, legyen szabad figyelmeztetnem önöket, hogy a szabályok határozottan tiltanak mindennemű ellenségeskedést addig, amíg a nyeremények átadásra nem kerülnek! – emelte fel intőn a mutatóujját Radano Brannad, aki már kegyetlenül izzadt az álarc alatt. – A tiszteletre méltó nyerteseket egy héten belül felkeressük és átadjuk nekik a nyereményalap rájuk jutó részét. Természetesen csak azután, hogy a játékmesterek kilenc percentje levonásra került belőle.
– Megszolgáltátok, annyi bizonyos – biccentett a Bírák felé a Hírnök, majd az Oroszlánhoz fordult. – Bár a nemes concitator felajánlotta, hogy zászlóshajóján hazáig röpít, inkább nem élek a megtisztelő ajánlattal. Az arénán kívül térkapu vár. Remekül szórakoztam, uraim... és szépen kerestem is közben. A mielőbbi viszontlátásra!
Dal Raszisz ízig-vérig nemesember volt: távozása előtt nem feledkezett meg róla, hogy udvariasan biccentsen Liliath, a másik uralkodó, és Iglat, a fogadás győztese felé. Nem sértődött meg, amikor látta, hogy azok ügyet sem vetnek rá, csak némán álltak, egymás tekintetét fürkészve.
– Micsoda szerencsétlen véletlen – sóhajtott bánatosan az Égi Gyermek, és mélyen meghajolt a többiek felé. – Sajnos magam is kénytelen vagyok más módon gondoskodni a hazajutásomról. A Sárkány vigyázza lépteiteket, uraim! – mondta, majd nyugodt tempóban kisétált az arénából.
– Úgy tűnik, a concitator hajói annyi emberrel távoznak, amennyivel érkeztek – vont vállat a fiatalabb Bíra.
Nem tévedett: a toroni flotta vendégszeretetére senki sem tartott igényt. A játékosok az eredményhirdetés után egyenként távoztak – ki-ki a maga módján