17. FEJEZET

A babák a bölcsőjükben aludtak. Miután az álom után újra megnyugodtam, muszáj volt látnom őket. A józan eszemmel tudtam, semmi bajuk nem lehet, de a félelem néha nem racionális. Talán soha nem az, bár vannak félelmek, amiknek van alapjuk. A nagybátyámtól és a nagynénémtől féltem, ami indokolt volt, de attól is tartottam, hogy a gyerekek valahogy bent ragadtak a rémálomban, aminek semmi alapja nem volt.

Kitto a bölcsőknél állt, mellettem. Kézen fogva néztük Bryluent. Apró labdává gömbölyödött, mintha még mindig a hasamban aludna, igyekezve helyet találni a nagyobb testvérei mellett. Odamentünk Gwenwyfarhez is, akinek fehér fürtjei csak úgy világítottak az éjszakai lámpa fényében. Alastair a hátán, kezét és lábát szétvetve aludt, mint aki annyira sokat játszott, hogy csak eldőlt és elaludt, miként néha Liam is. A fiúk tényleg ennyire különböznének a lányoktól már közvetlenül a születés után is? Az igazat megvallva fogalmam sem volt, mert úgy nőttem fel, hogy a környezetemben nem voltak gyerekek, így mindent könyvekből és tanfolyamokon tanultam, meg persze a gyakorlatban.

Kitto karjával körbefonta a derekamat, én pedig átöleltem a vállát. Szélesebb volt már, mint amikor először találkoztam vele, mert Doyle ragaszkodott ahhoz, hogy lejárjon erősítő edzésekre, és a fegyverforgatást is tanulja. Azt nem várta el senki, hogy Kitto is belépjen a testőreim közé, de Doyle azt akarta, mindannyian meg tudjuk magunkat védeni. Még én is beszálltam a gyakorlásba, egészen addig, amíg olyan nagy nem lett a hasam, hogy már nem tudtam igazán mozogni, és az orvosok elkezdtek aggódni, nehogy a mozgástól idő előtt meginduljon a szülés. Mihelyt meggyógyulok, újra edzeni fogok, mert az, hogy meg tudom magamat védeni, a Taranisszel átélt álom után felettébb csodásnak tűnt. Bár megvédtem magamat, vagy talán mégsem?

- Merry, esküszöm, a babák már órák óta békésen alszanak.

- Ugye tudod, hogy neked is szükséged van az alvásra? - öleltem át.

Felmosolygott rám, majd újra a babákra pillantott. A mi babáinkra.

- Soha nem gondoltam volna, hogy fogok tartozni valahová. A goblinoknál elviseltek addig, amíg egy erősebb harcos vagy a hölgye alárendelt szerepet játszó szexuális játékszere voltam, de ha meguntak, vagy az egyik féltékennyé vált rám a másik miatt, akkor elűzhettek, és gazda nélkül mindenki prédája voltam.

Két karommal átöleltem, államat fekete fürtjeire fektettem, amelyek puhák voltak, nem mint a sidhe durvább szerkezetű haja.

- Kitto, egy vagy közülünk.

- Családom van - szorított magához -, mint ahogy a könyvekben olvastam.

- A goblin nem egy olvasós fajta - mondtam.

- A legtöbben nem, de az első úrnőm megtanított olvasni, és utána az, hogy tudtam olvasni, a következő gazdáim vagy úrnőim szemében pozitívumnak számított - néha majdnem annyira, mint a szex.

- Nem is tudtam, hogy a goblinok törődnek azzal, mi történik a külvilágban.

- Néhányan igen.

Odabújtam hozzá, arcomat puha fürtjeibe dörgöltem. A hosszú évszázadokra gondoltam, amiket sikerült túlélnie egy olyan társadalomban, ahol egyetlen érték a nyers erő a csatában - és a szex.

- Jó, hogy tanult vagy, és a szexben fantasztikus - próbáltam meg a hangulatot könnyedebbé tenni, mert az nekem sem ártott volna.

- Néha a szexben túl jó voltam - jegyezte meg.

- Hogy érted? - húzódtam hátrább, hogy a szemébe nézhessek. - Az lehetetlen, hogy valaki túl jó legyen a szexben - mosolyogtam, de Kitto nem viszonozta.

- Jó néhány gazdámnak és úrnőmnek nem tetszett, hogy a szeretőjük inkább engem választott, nem őket, és ezért elűztek.

Tágra nyílt a szemem a meglepetéstől, és próbáltam megemészteni a hallottakat.

- Csodálom, hogy a féltékeny szeretők nem öltek meg.

- Néhányuk megpróbálta, de a szeretők, akik kedveltek engem, közbeléptek, sőt néhányan még meg is verekedtek miattam.

- Nagyon jó vagy az ágyban - mondtam.

- De annyira nem. Tudom, hogy arra gondolsz, a goblinok mércéje szerint nem.

- Ők nagyon durván szeretik.

- Nyilvánosan igen, de ha nem látja őket senki, nagyon sokan kedvelik a gyengédebb szexet.

Ezt a különbséget már én is megtapasztaltam Magyal és Kőris esetében, de más goblinoknál is, akik velünk éltek. Ha bárkinek a fülébe jutna, hogy élvezik a szolid szerelmeskedést, akkor tekintélyüket elveszítik, ezért nem mondtam el senkinek, még Kittónak sem.

- És ha kiderült volna a titkuk, hogy szeretik veled csinálni, akkor a hírüknek annyi lett volna.

- Gyengeségnek tekintették volna, ami a népemnél felhívás az erőpróbára.

- Kitto, az anyád sidhe volt, éppúgy a néped vagyunk, mint a goblinok.

Elmosolyodott, és már vidámabbnak tűnt.

- Merry, engem nem sidhének neveltek, ezért mindig goblinként gondolok magamra. A sidhék ezek az elképzelhetetlenül gyönyörű, mágikus lények voltak, és az, hogy a bőröm és a hajam olyan volt, mint az övüké, felettébb tetszett azon goblinoknak, kiknek fétise a sidhe bőr érintése volt.

- Ez a goblinok körében egy elterjedt fétis - jegyeztem meg.

- Ez volt az, ami annyi nemi erőszakhoz vezetett a két faj közti háborúk során. A sidhe önként nem fogja megosztani a testét egy goblinnal.

Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam óvatosan, gyengéden, de jó alaposan.

- Ez itt egy félsidhe hercegnő, aki önként és lelkesen jelentkezik.

- Szolgálatodra leszek - ragyogott fel az arca -, minden tőlem telhető módon, és addig, amíg csak óhajtod.

- Kitto, ugye tudod, nem tervezem, hogy elűzzelek?

- Merry, ha goblin királyom hazahív - komorodott el picit -, akkor nem tehetsz semmit, el kell engedned.

- Kitto, most már sidhe vagy, hatalmad feléledt, ami azt jelenti, a goblinok nem szakíthatnak el tőlem.

Még szorosabban hozzám simult, arcát a nyakamba fúrta, akár egy dörgölődző macska. Megborzongott, de nem a jóleső fajtával.

- Kitto, mi a baj? - öleltem meg. - Mitől félsz?

- Egy goblin vagyok, akinek sidhe kéz hatalma van, de Kőrisnek és Magyalnak is van kéz hatalma, és mégis ott maradtak a goblin királyságban.

- Nem őrültek meg, hogy megpróbáljanak az Unseelie Udvartartásba belépni úgy, hogy a királynő ennyire labilis mentális állapotban van.

- Igaz, de a tény, hogy miután mágiájuk feléledt, nem próbáltak meg a sidhéhez csatlakozni, jelentheti azt is, a mágia, lehet, önmagában nem elég ahhoz, hogy melletted maradhassak.

Arcomat puha fürtjeibe temettem. Belélegeztem az illatát, éreztem gyengéd erejét, és arra gondoltam, milyen lenne, ha nem volna velem. Fájt.

- Mondott valaki neked valamit?

- Megkérdezted már, hogy Magyal és Kőris mit tesznek a kéz hatalmukkal, amiket a te segítségeddel kaptak?

- Nem. Meg kellett volna?

- Igen - felelte, puha ajkát a nyakamon nyugtatva.

- Mondd el! - biztattam.

- Ha rájönnek, hogy elmondtam, nem fognak örülni, és az ő kéz hatalmuk a közelharcban sokkal erősebb.

Megfordult, hogy még jobban oda tudjon bújni hozzám. Megborzongott, és nem az örömtől, hogy magamhoz ölelem. A harcos ikrektől félt, és joggal. Hirtelen úgy éreztem, Kitto még mindig nincs elég közel hozzám; néha még a pizsama és a köntös is túl sok, hogy a bőr érintés utáni sóvárgását kielégítse.

Elengedtem, de épp csak annyira, hogy kioldjam a köntösöm övét, és az ingéért nyúljak. Segített, hogy áthúzzam a fején, és az éjjeli lámpa halvány fényében mosolyogni láttam. Mezítelen felsőtestünkkel egymáshoz tapadtunk, karja a vékony köntös rejtekében a derekamra fonódott. Rövidnadrágja elejével a combomhoz ért, és éreztem, már ennyi ruhátlanságtól is reagálni kezd, de tudtam, Kittónak nem kell mondanom, hogy ma este szex nem lesz, nem is fog nyomulni, megelégszik azzal, hogy magamhoz akartam ölelni.

- Most mondd el! - súgtam a fürtjeibe.

Mosolyát a bőrömön éreztem, és a félhomályos gyerekszobában én is elmosolyodtam, ahol a babák az álmom ellenére elégedetten és biztonságban aludtak.

- Az új kéz hatalmukat párbajokra használják.

- Azt hittem, Magyaltól és Kőristől még a goblinok is annyira tartanak, hogy nem hívják ki őket.

- Ez igaz, de vannak olyan sértések, amelyeket egyetlen goblin, legyen férfi vagy nő sem engedhet meg magával szemben a tekintélye elvesztése nélkül, ami pedig nálunk egyenlő azzal, hogy aláírod a halálos ítéletedet.

- Úgy érted, ők kezdik a párbajokat - suttogtam.

- Addig provokálják a többieket, amíg ki nem hívják őket, mert nem csak kegyetlen és irgalmat nem ismerő harcosok, hanem sokkal ravaszabbak, mint azt sokan hiszik.

A karomban tartottam, éreztem melegségét, valódiságát, és féltettem. Éppoly kicsinek, törékenynek éreztem, mint az én halandó testemet, és tudtam, én gyorsan meghaltam volna a goblinok között, ha sértésektől kellett volna megvédenem magamat.

- Azt hiszem, majdnem annyira okosak, mint erősek.

- Kőris igen - súgta Kitto, és lehelete forró volt a bőrömön -, Magyalról nem vagyok meggyőződve, de mindenben a testvérét követi, és ez elég ahhoz, hogy megóvja a nagyobb hibák elkövetésétől.

- Gondolod, hogy ki fogják hívni Kuraget, a goblinok királyát, és megszerzik tőle a trónját?

- Nem lehetetlen - felelte.

- Kuraggel szerződésem van, de az ikrekkel nincs - jegyeztem meg.

- Igaz - súgta.

- Úgy gondolod, nem fogják tiszteletben tartani a megállapodásunkat? - hajoltam hátra, hogy a szemébe nézhessek.

- Attól tartok, igen.

- Szexeltek velem, ezáltal éledt fel a kéz hatalmuk és részesültek az Istennő áldásában - mondtam.

- Igen, és hálásak is, de nem hiszem, hogy Kőris annyira az lenne, hogy saját ambíciói útjába engedje állni.

- Tudom, szándékuk az, hogy egyikük a goblinok trónjára ülhessen.

- És ezt Kurag is tudja - egészítette ki Kitto.

- Akkor miért nem hívja ki őket, hogy túl legyen rajta? - akartam tudni.

- Erre a választ nemcsak én tudom, hanem te is - nézett rám figyelmesen.

- Attól tart, hogy veszíteni fog - feleltem.

Kitto bólintott.

Hagytam, hogy a gondolat vagy egy percig is érlelődjön bennem, majd megszólaltam.

- Igaza van, hogy fél.

- Úgy gondolom, becsületes, nyílt játszmában veszítene ellenük - mondta Kitto, még mindig halkan, hogy ne ébresszük fel az alvó babákat.

- A goblin kultúra csak a becsületes, nyílt játszmákat ismeri. A király, aki hagyja, hogy valaki más öljön helyette, az nagyon hamar halott királlyá válik.

- Csatáinkat nekünk kell megvívnunk. Ez igaz. Egy király nem alkalmazhat bérgyilkosokat, mert ha rájönnek, az a halálos ítélete, és halála lassú és fájdalmas.

- Kitto, mit is akarsz mondani?

- Azt, hogy nem minden orgyilkosságért fizetnek.

- Kitto, nem vagy picit túl homályos?

- Kurag sokkal okosabb, mint mutatja - kezdte nagyot sóhajtva -, és ebből éveken keresztül politikai előnyöket kovácsolt. Azt hiszem, próbálja a többieket úgy manipulálni, hogy öljék meg az ikreket, és így vérükkel a kezét nem szennyezné.

- De azt is állítod, hogy az ikrek provokálják a többieket, hogy párbajozzanak velük. Ez nem Kurag malmára hajtja a vizet?

- Nem, mert az ikrek csak olyanokkal küzdenek meg, akikről úgy gondolják, hogy le tudják győzni. Elkerülik azt a pár harcost, akiknek a képességeiben bizonytalanok.

- Úgy véled, Kurag megpróbál összehozni egy párbajt az ikrek és olyasvalaki között, aki képes lenne legyőzni őket?

Kitto bólintott.

- Kurag már csak néhány hétig a szövetségesem, aztán a szerződés lejár - mondtam.

- Hacsak nem éleszted fel még több félsidhe hatalmát, akkor tényleg így lesz.

- A doktorok utasítása az, hogy még hat hétig nem szeretkezhetek - tájékoztattam Kittót.

- Addigra pedig a szerződés már érvényét veszíti, és Kuragnek nem kell a segítségedre lennie a nagybátyád vagy a nagynénéd ellen, ha úgy döntenek, megtámadják a tieidet vagy téged.

- Úgy véled, támogatnom kellene Kuraget abban, hogy meggyilkoltassa valahogy az ikreket, vagy az ikreket, hogy megöljék őt?

- Én csak azt mondom, hogy Kurag fél az ellenségeidtől, és mihelyt lehet, kilép a szerződésből, és az ikrek nem biztos, hogy betartják a megállapodást. Ketten azok közül, akik megsértették őket, és ezért ki kellett ellenük állniuk, szintén félsidhe goblinok voltak, és világosan megmondták, ágyba szeretnének veled bújni, hogy az ő mágiájuk is feléledjen.

- Szóval most, hogy Kőrisnek és Magyalnak megvan a maga kéz hatalma, nem biztos, hogy azt akarják, más goblinnak is adjak ily hatalmat.

Kitto bólintott.

- Tőlem nem félnek, mert az én kéz hatalmam csak arra jó, hogy valakit tükrön keresztüli beszélgetéskor akarata ellenére átvigyek a másik oldalra, és az ablakot le is csukjam. Azt állítják, ez egy erős hatalom, de párbajban meglehetősen hasznavehetetlen. Lehet, más sidheszármazékok olyan hatalmakra tennének szert, amelyek hasznosabbak a küzdelemben.

Két karomat szorosan köréje fontam, selyemköntösömmel beborítottam mindkettőnket. Azt hiszem, az övet is meg tudtam volna kötni, annyira nem voltunk nagyok mi ketten.

- Mindig meglepetés, hogy milyenfajta kéz hatalma adódik valakinek - jegyeztem meg.

- De az is tény, hogy némely hatalom öröklődhet. Neked is megvan a hús kezének hatalma, ahogy apádnak is volt.

- Így van - adtam neki igazat.

- Ha képes lettél volna továbbra is szeretkezni velük, azt hiszem, jobban hozzád kötődtek volna, de az orvosok azt mondták, ne kockáztass a babák miatt. - mondta, és éreztem, hogy megvonja a vállát.

- Gondolod, hogy szeretnének függetlenedni tőlem?

- Magyal igen - felelte Kitto -, Kőris pedig bármit megtesz, ami még több hatalmat ad nekik.

- Az orvosok szerint hetekbe is beletelhet, amíg újra szeretkezhetek.

- Az pedig még tovább, mielőtt megkockáztathatod az annyira durva szexet, amit Misztrál és ők is kedvelnek.

Megsimogattam Kittót, és megpróbáltam önkéntelenül sem elárulni a titkomat. Magyal és Kőris a goblinok mércéje szerint perverz. Kedvelik a gyengéd szeretkezéseket, Kőris szereti az orális szexet, ami a goblinok szerint azt jelzi, hogy alárendeltemnek tekinti magát, jobban mondva mindenki esetében, akit hajlandó kinyalni. Hetekbe tellett, amire rá bírtam venni Kittót, hogy a szájamba vehessem, mert attól tartott, ártana a hírnevemnek a goblinok körében, mert még mindig szükségünk van rájuk, hogy az ellenségeinket sakkban tartsák, vagy legalábbis elgondolkodjanak azon, megtámadjanak-e minket. Ha a goblinok tudomására jut, milyen szexet kedvelnek az ikrek, akkor a félelmetes hírüknek annyi. Az életükbe kerülhet, mert ha egy goblin gyengének tart, akkor a párbajra történő kihívások olyan gyorsan és gyakran érkeznek, hogy egy idő után biztosan veszítesz. És náluk egyetlen gyógymód létezik egy párbaj vesztese számára - a halál. Szerencsém volt, hogy a sidhénél van más lehetőség is, mert már rég halott lennék.

Kurag, a goblin király, és Niceven, az unseelie féltündék királynője beleegyeztek abba, hogy a szövetségünk árának megfizetését felfüggeszthessem a babák megszületése utánig. A goblinoknak várniuk kellett, amíg újra szeretkezhetek, de Niceven már korábban követelheti az ő véráldozatát. Csak egy kevés vér az apró ajkaknak, de a vad mágia, amely a kéz hatalmaim feléledésével együtt tért vissza a faerie-be, szárnyakat adott azoknak, akik közülük szárny nélkül léteztek, és hatalmat néhányuknak, akikkel véremet, majd ágyamat is megosztottam. A féltündék egyik legendája szerint éltek köztük olyanok, akik ember nagyságú formát is fel tudtak venni, és azt hittük, ez is örökre elveszett a fey rengeteg más mágiájával együtt, amíg nem találkoztunk egy féltündével, aki képes volt megtenni. Még mindig úgy gondoltam, hogy ők lennének a tökéletes orgyilkosok, bár Niceven ezt tagadta. Az igazat megvallva nem hittem neki.

- Valami az eszedbe jutott, amitől aggódni kezdtél és szomorúvá váltál - jegyezte meg Kitto.

- A féltündék előbb kezdhetik el követelni a véremet, mint ahogy a goblinok megkaphatnák a testemet, ami jár nekik.

- Nem lehet, hogy tartasz a féltündéktől? - simította arcát az enyémhez, miközben a hátamat simogatta.

- Emlékszel arra a bűntényre, amit segítettünk a rendőröknek megoldani? Számomra az bizonyította be, hogy a féltünde is lehet éppoly veszélyes és elmebeteg, mint bármelyik fey - borzongtam meg, amikor arra gondoltam, a mi kis gyilkosunk megpróbálta kivágni a hasamból a magzatokat, hogy elpusztítsa, ami neki soha nem adatott meg, a hétköznapi együttlétet a szeretett halandó férfival. Azt mondják, a szerelmesek azt akarják, a világ is együtt szeressen velük, de a szerelem, amelynek akadályokat állítanak, éppoly visszataszítóvá, veszélyessé válhat, mint a gyűlölet.

- Merry, sajnálom - csókolta meg vállamat -, nagyon figyelmetlen vagyok, hogy nem emlékeztem rá.

Fejemet ingattam, hosszú fürtjeim a selymen siklottak. Azt hiszem, a szokásosnál jobban megrázhattam, mintha kiűzhetném a gonoszt a gondolataimból, de az emlék túl friss volt ahhoz, hogy már halványodni kezdjen. A várandósságom első harmadában jártam, és ez volt az eset, ami miatt a férfiak minden más további munkát megtiltottak számomra a Grey és Hart Nyomozó Iroda alkalmazásában addig, amíg meg nem születnek a babák. Annyi minden várt a gyerekekre, és most mind itt volt, körülöttünk. Hármas ikrek, az elsők, akik a sidhéknek születtek, ki tudja hány évszázad óta, mert már senki nem emlékezett ehhez hasonló eseményre.

És most, miután minden és mindenki oly sokáig várt a születésükre, elkezdenek majd azon gondolkodni, mikor, hogyan kereshetnek fel, és továbbra is fenn akarják-e tartani a szövetségünket, megállapodásunkat, vagy. Ott voltak Taranis udvartartásában azok, akik kíváncsian várták, vajon valamelyikük nem lesz-e torzszülött szörny, mert az Aranyló Udvarban úgy tartják, ez történik azokkal, akik az Unseelie Udvartartáshoz csatlakoznak. Ez nem volt igaz, de mint az igazán gonosz hiedelmek esetében, ezt is nagyon sokan elhitték.

A gyerekek és az első fényképeik bebizonyították a pletyka alaptalanságát, és most majd meglátjuk, mennyire komolyan gondolták a seelie nemesek azon kijelentésüket, hogy bármit megtennének, hogy utódaik születhessenek. Ha tényleg valóra tudom váltani, hogy gyerekeik legyenek, akkor sok mindenre hajlandóak lesznek, talán Taranist is megölnék a kedvemért. Sokkal jobban tetszene, ha a nemesei keze által halna meg, és nem kellene egy ellene folytatott háborúban a szeretteim életét kockára tenni. És hogy én küzdjek meg vele. erre gondolni egyenesen nevetséges volt. Megölne. Bár ő azt akarta, hogy a királynője legyek, mert úgy hitte, megerőszakolásommal gyermeket nemzett nekem. Az, hogy azt gondolta, igaza van, még inkább bizonyította, hogy megőrült.

Ott álltam Kitto ölelő karja és köntösöm melegében, három gyerekem mellettem aludt, és elégedett, boldog szerettem volna lenni, de még túl sok munka várt rám, túl sok halálos ítéletet kellett meghoznom, mert ráébredtem, csak úgy lehetünk én és az enyéim biztonságban, ha legalább egy rokonom meghal.

Az egyik baba megmozdult a bölcsőjében, halk hangot hallatva, akár egy kiscica nyávogása vagy egy madár halk szárnyra kelése. Kittóval együtt megdermedtem, várva, hogy hangosabbá válik-e, felébred-e a baba, de lassan elnyugodott, és a szobát megtöltötte az elégedett gyerekek álomba ringató szuszogása, amely mellett küzdened kell, hogy ébren maradj, éppúgy, mint amikor a díványodon vesznek körbe a kutyáid.

Mintha gondolatolvasók lettek volna, mert már hallottam is a szuszogásukat az ajtó túloldaláról, majd az egyik testőr halk hangja szűrődött be a szobába.

- Nem, kölykök, felébresztitek a babákat, ha ott bent rohangáltok.

Az ajtó felé pillantottam. Láttam a nagyobb és a kisebb kutyák elmosódott árnyát, szemük a fényben úgy világított, miként közönséges ebeké soha, de ők a faerie kutyái voltak, és sok minden olyasmit tettek, amiket más kutyák nem.

- Nincs semmi baj, engedd be őket! - szólaltam meg halkan.

- Ahogy óhajtod, úrnőm - nyitotta ki az ajtót, és az ebek beözönlöttek.

Annyira sokan voltak, hogy a farkcsóválásukat is hallani lehetett, mintha a szél fújt volna, vagy valakik nagyon halkan tapsoltak volna. Soha nem éltem még át ennyi kutyát egy ilyen csendes szobában, és fogalmam sem volt, hogy a farkcsóválás tulajdonképpen zajjal jár. El is mosolyodtam.

A két faerie agaram, Mungo és Minnie selyemmel borított izomként simult mellém; a terrierek és kisebb ölebek, amik örökké a házban és a birtokon rohangáltak, a bokánk, combunk körül kavarogtak. A kisebbek csaholni kezdtek, egy terrier pedig felugatott.

- Csitt! - szóltam rájuk.

- Felébresztitek a babákat - csitította őket Kitto is.

Az ajtó még tágabbra nyílt, és még két kutya jött be. Két hatalmas fekete alak, akár koromfekete rottweilerek, de nem azok voltak, hanem a Sátán Kutyái, a faerie vad mágiájának fekete, nyers ereje húsba és vérbe öntve. A legtöbb kutyánk eredeti alakja az övéké volt - akár fekete alapformák, amelyek aztán különböző kutyafajokká váltak, attól függően, melyiket milyennek kívánták. Bár Doyle azt mondta, ha sokáig ebben a formájukban maradnak, akkor egyszerűen örökre a Sátán Kutyáivá válnak. Tulajdonképpen semmi közük nem volt a sátánhoz, hanem a vad mágia hordozói voltak, nagy hatalmú őrzők, amelyek levadászták azokat, akik elárulták vagy fenyegették a faerie-t. Ha a falka mögötted van, azt hiheted, a keresztények démonai üldöznek. Doyle apja egy phouka^[4]volt, egy alakváltó tündér, de az anyja egy Sátán Kutyája, ezért ő képes volt az épp a szobába besétáló kutyákhoz nagyon hasonló alakot is felvenni. A többi kutya elhallgatott és utat engedett nekik, ahogy Kitto és felém indultak, majd odaérve fejüket hozzánk dörgölték. Csak Mungo és Minnie maradtak mellettem, összekuporodva, hátulról hozzám érve. Elismerték a nagyobb kutyák dominanciáját, de a helyüket mellőlem nem adták, amely a „kutyapolitikában" elég vékony kötélen való egyensúlyozást jelentett, de eddig sikerült nem összeverekedniük.

Nem volt kétségem, hogy egy esetleges harcban ki nyerne, az én karcsú agaraim vagy a masszívabb őrkutyák. Kitto, majd én is megsimogattuk hatalmas fejüket.

- Nagy dögök - szólalt meg Kitto becéző hangsúllyal.

De ekkor egy náluk is hatalmasabb eb nyomta be az ajtót, hogy beügethessen, és a Sátán Kutyái éppúgy húzódtak félre előle, miként imént a többiek előlük.

- Nem - suttogtam -, ő a nagy dög.

Spike egyike volt a legnagyobb kutyáknak, amikkel valaha találkoztam, csak álltában majdnem szemmagasságban volt velem. Olyan magas volt, mint a modern kori ír óriáskutya, ugyanolyan göndör szőrrel, de vállasabb, húsosabb. Az a fajta, amiről a rómaiak azt állították, hogy képesek a harci szekerek lovait leteríteni, és ha gazdájuk nem hívta őket vissza, akkor még a fogathajtót is megölték. Annyira brutálisak voltak, hogy a kutyákért cserébe még váltságdíjat is hajlandóak voltak fizetni. A hatalmas ebeket az arénákban oroszlánok ellen is harcoltatták, és voltak annyiszor győztesek, hogy jó szórakozásnak tartsák.

Spike besétált a szobába, és viselkedése egyáltalán nem vallott agárra - azok hajlamosak a bizonytalanságra, idegességre - ő inkább egy német juhász magabiztosságával jött felém, és ahogy körbenézett a szobában, úgy mérte fel a jelenlévőket, akár egy dobermann. Hatalmas tappancsai minden egyes lépésében ott volt az „őrkutya szolgálatban" attitűd. Napfényben a bundája gyönyörű szép, világos cirmos csíkok keveréke volt. Volt egy „testvére", amelynek az ő drótszerű bundájával szemben szőre rövid volt. A bátyja egy világos színű tigrisre hasonlított, így is neveztük el őket, Tigris és Spike.

- Igaz - értett velem egyet Kitto -, ő aztán az.

A hatalmas eb odajött hozzám, és én két kézzel megmarkoltam a fejét, szőrét összeborzoltam. Hatalmas, nyelvlógató vigyorral válaszolt, éppoly bolondosan és boldogan viselte a simogatást, mint a kis ölebek.

- Hallottál minket, Spike? - hajtottam a fejemet durva, meleg bundájára.

Megszagolt, mintha igent mondott volna, bár lehet, csak alaposabb szagmintát szeretett volna tőlem.

Kitto kibontakozott az ölelésemből, hogy rendesen köszönteni tudjam Spike-ot. A kisebb kutyáktól nem tartott, de az ír óriáskutyától és a többi goblintól inkább megtartotta a tisztes távolságot. Valamikor elmesélték, hogy a harci kutyák nemcsak a rómaiakat ölték meg, hanem a sidhék és goblinok közti nagy háborúkban is bevetették őket. Egyikei voltak azon kevés lényeknek, amelyek a halhatatlanokra tényleges halált tudtak hozni. Úgy néztek ki, mint a kutyák, de valójában magának a faerie vad mágiájának voltak élő, lélegző megnyilvánulásai, testté és vérré változott mágia, ami azt jelentette, meg tudták ölni a goblint, a sidhét, mindannyiunkat. Arcomat a hatalmas állkapocs fölé helyeztem, és bíztam benne, nem fogja a torkomat egyetlen harapással összeroncsolni.

Kitto arrább lépett, és a kisebb kutyák közül néhányan követték, majd letérdelt közöttük, simogatta őket, és boldog lihegés, szuszogás, horkantás, csendes kutyahangok töltötték be a szobát.

A két nagy fekete kutya a bölcsőkhöz ment, és szaglászni kezdett. Kitto felkelt és hozzájuk lépett.

- Psszt, felébresztitek őket!

A hatalmas fekete eb határozottan az ágyacska rácsának nyomta az orrát, majd visszanézett rám. Sötét szeméből nem egy kutya pillantott rám, és ahogy belefeledkeztem, vörös és zöld szikrák pattogtak benne, akár a karácsony tüzei, amelyek arra várnak, hogy lángra kaphassanak, betölthessék a szobát az ünnepi hangulattal, amely oly ritkán válik valóra. Rózsaillatot éreztem, majd fenyőét, karácsonyfáét, és meg sem lepődtem, amikor hátranézve az ajtón belépő Fagyot pillantottam meg. Amikor a vad mágia először jelent meg Los Angelesben, feláldozta önmagát - fehér szarvasbikává változott. Egy ideig azt hittük, örökre megmarad ebben az alakban: nem lesz halott, de ember sem lesz eléggé ahhoz, hogy megtudja, gyermekével vagyok várandós; hogy magához öleljen, szeressen.

Most odalépett hozzám, hogy megfogja a kezem, és felmosolyogtam rá. Boldog voltam, hogy mellettem állhatott. Lehajolt, megcsókolt és a fülembe suttogott.

- Az Isten hívott, hogy melletted legyek.

Bólintottam.

Kitto is odajött, a másik oldalamra állt, de nem próbálta megfogni a kezemet. Kezemet felé nyújtottam, és a ragyogó mosoly, amely végigsuhant az arcán, tökéletes fizetsége volt ennek a kicsiny gesztusnak.

- Mi történik? - kérdezte súgva.

- Mágia - feleltem.

A fekete kutya végigszimatolta Bryluen babaruhácskába bújtatott testét. A baba őt bámulta, figyelmesen, de nem ijedten, majd a hatalmas orr az arcocskához ért. Mágia zúdult le ránk, bőrt borzongató, hajat égnek állító meleg hullámban, amely a világot rózsa- és fenyőillattal bódítja, a tavasz illatával, akár a hirtelen, frissítő eső, a virágokat hozó.

A fekete bunda úgy hullámzott, akár a szél által fodrozott víztükör, és ahol a szél hozzáért, a szőre a fű és a lombok zöldjévé vált, kissé hosszabb, tömöttebb, drótszerűbb lett. A hatalmas bozontos fej nagyobb volt, mint a mellette fekvő baba. A fej fölemelkedett és ránk nézett. Nyelvét boldogan lógatta, és a túl nagy szempárból nemcsak egy boldog kutya, hanem valami más, több, pillantott ránk.

- Cu Sith^[5] - suttogta Fagy, és tényleg az volt, a hatalmas őrkutyák egyike, amelyek a faerie dombjait, a tündérdombokat őrizték. Egy megjelent Illinois államban, és a Seelie Udvartartáshoz csatlakozott, egy másik pedig itt, Los Angelesben, amikor a vad mágia a faerie új vidékeit hozta létre a körbekerített birtokon belül. Az első elszökött, őrhelyét a seelie sidhék között foglalta el, és ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a szolgálókat védte Taranis haragjával szemben. Taranis félt az ő Cu Sithjüktől, részben alakja miatt, és azt hiszem, amiatt is, mert a lény nem szerette, és a Cu Sith az általa őrzött tündérdombok szíve. Tulajdonképpen így hozták tudomására, hogy a tündérdombság nem kedveli az uralkodóját.

Spike felemelte a fejét és megeresztett egy hosszú, mély vonítást. A többi kutya is becsatlakozott, egyenként, kettesével, mintha egy kórus lett volna, egyre hangosabban, egymással keveredve, és ott álltunk ennek a gyönyörű, gyászos, örömmel teli zajnak a középpontjában. Hangjuk inkább farkasok vonítására emlékeztetett, mint kutyákéra.

Gwenwyfar sírva fakadt, amire a másik fekete eb odament hozzá, és nyüszítve visszanézett ránk, miközben a kicsiny szobában az ugató kórus visszhangzott, majd elhalt. Lejjebb engedtük az ágyacskát, és a hatalmas állat megszaglászta a babát, aki még jobban rázendített, apró lábaival rugdalva, öklöcskéivel hadonászva. A kutya még jobban hozzá közelített, és orrával picit megtaszította. Gwenwyfar egyik keze hozzáérhetett a szőréhez, mert a bundája az orrától kiindulva fehérré kezdett válni, akár a csupasz földet beborító fehér hó. De ez a hó bozontos szőr volt, és a kutya kistányérnyi szemét az égnek emelte. Hatalmas állkapcsa tűhegyes fogakkal volt tele, és bár egy nagy, fehér ebnek tűnt, volt valami a szeménél, szájánál, valami különbség, ami miatt az ember azt gondolta: „Nem igazán kutya." Az volt, és mégsem az.

- Galleytrot^[6] - szólalt meg Kitto. Igaza volt. Kísértetkutyaként ismert, amely magányos utasokat üldözött elhagyatott utakon, és kihalt helyeken kóborolt. Miként a Cu Sith a faerie udvarainak magas rangú tagja volt, úgy a galleytrot a télben, tüzek körül elmondott félelmetes mese volt, figyelmeztetés, hogy csapatokban maradjanak, mert az egyedül lévőket a nem emberi lények megtalálhatják, elrabolhatják. Amikor a vad mágia jött, az egyetlen másik galleytrot a goblin ikreké lett, Magyalé és Kőrisé. Teljesen biztos, hogy nem lehettek a gyerekeim apjai, mert amikor az ágyamba jöhettek, már rég várandós voltam. A galleytrotok nem kizárólag a goblinoké voltak, bár inkább az Unseelie Udvartartást részesítették előnyben, mint a Seelie-t. Lehet, hogy Gwenwyfar tökéletes seelie-nek tűnt, de származását igazából a mellette lévő fehér kutya igazolta, miként Bryluenét a zöld eb. Ha a galleytrot Bryluen mellett döntött volna, akkor lehet, elgondolkodtam volna azon, vajon lehetséges goblin származása nem az ikrektől jön-e.

- Alastairnek nincs kutyája - mondta Kitto.

Kinyílt az ajtó, és Doyle állt ott, mellette egy újabb fekete kutyával. Odaügetett Alastair bölcsőjéhez, amit Fagy leeresztett neki. Újra megfogtam a kezét, a másikat pedig Doyle ragadta meg. Alastair ugyanúgy megbámulta a hatalmas pofát, miként Bryluen tette, majd az állat óvatosan hozzáért. Alastair halk hangot hallatott, és a bunda kezdett elszíneződni, de ez valahogy más volt, mert nemcsak a kutya színe változott, hanem a mérete is. Zsugorodni kezdett, mintha a hatalmas fekete testet kiradírozták, vagy összesűrűsödött volna.

- Mi ez? - kérdezte Kitto.

Doyle lehajolt, felemelte a kis testet, és összeborzolta a fülét.

- Egy kölyökkutya - felelte.

- De milyen fajtájú? - akarta tudni Kitto.

Megérintettem a hosszú, földet seprő, selymes füleket.

- Valamiféle vadászkutya - véltem.

A kölyök vinnyogni, tekeregni kezdett. Doyle lerakta a földre, nyüszíteni, majd sírni kezdett. Alastair is rázendített.

Doyle a homlokát ráncolta, aztán felvette a kutyust, és berakta a bölcsőbe. Az megnyalta Alastair arcát, és a baba abbahagyta a sírást. Megkerülte a kisfiút, fehér és vörös kölyökkutyatestével a másik oldalán telepedett le, és teljes hosszában kinyúlt, mikor Alastair keze a hátát érintette.

- Túl pici ahhoz, hogy akarattal nyúljon a kutya felé - mondtam.

- Nem biztos - felelte Doyle.

- Nem hagyhatjuk vele bent a bölcsőben, nem szobatiszta - jelentettem ki.

- Merry, ez az ő kutyája.

- Tudod, milyen fajtájú?

- Ahogy te mondtad. Vadászkutya.

- A másik kettő őrkutya. Egy kiskutya mire képes? - szólalt meg Fagy is.

A kölyök elégedett sóhajt hallatott, és Alastair is hozzá hasonló boldog hangot adott ki magából.

- Talán minden fiúnak szüksége van egy kutyára - morfondírozott Doyle.

- Neked is volt, amikor kicsi voltál? - néztem rá.

- Igen - mosolygott.

- Milyen?

- Mondjunk csak annyit, hogy az egyik nagynénémtől kaptam ajándékba - vont vállat.

Miután nagynénjei közül kettő is Sátán Kutyája volt, és nem volt emberi alakjuk, muszáj volt megkérdeznem.

- Csak nem azt mondod, hogy az egyik unokatestvéred volt a kiskutyád?

- Kutya volt a másik megjelenési formám. Gondolj rá inkább úgy, mint a legjobb barátomra, nem a kutyámra.

Lenéztem a fiunkra és a „kiskutyájára".

- Úgy gondolod, hogy képes lesz az alakváltoztatásra?

- Nem tudom, de hadd tartsa meg a kutyust, és majd meglátjuk. Valamikor régen egyike volt a jelképeimnek.

Tudtam, arra utalt, hogy valaha ő volt Nodens^[7] isten, a gyógyítóképességéről ismert istenség, akinek szentélyében kutyák éltek, amik többek között a sebeket megnyalva képesek voltak azokat begyógyítani.

- Mágikus kutyák. Azt feltételeztem, hogy a kutya te voltál, de most azt állítod.

- Nem én voltam az egyetlen kutya a templomomban - fejezte be a mondatomat.

Visszanéztem a fiunkra és a kiskutyájára. A Cu Sith Bryluen ágya elé feküdt le, a galleytrot pedig Gwenwyfar mellett tette ugyanezt.

Agaraim a combomnak nyomták a fejüket, selymes szőrüket simogattam. Spike behajolt a bölcsőbe, és megszagolta a babát, a kiskutyát, ami álmosan kinyitotta a szemét, és megnyalta az orrát. Spike felegyenesedett és ránk „mosolygott", nyelvét kilógatta, és minden méltóságát elveszítve úgy nézett ki, mint az a bolondos, nagy kutya, ami néha kibújt belőle.

- Spike nem ellenzi - szóltam.

- Így van - mosolygott Doyle.

- A te fiad - mondta Fagy, és a hangja elégedetten csengett.

- A miénk - fogta meg a kezét Doyle.

Fagy arca felragyogott a kifejezés hallatán.

- A miénk - ismételte.

Közéjük léptem, hogy mindkettőjük derekát át tudjam karolni, és hármasban összeölelkeztünk. Voltak más férfiak is az életemben, és szerettem őket, de ők ketten voltak azok, akik láttán a szívem a leghangosabban énekelt. Ha még emberibb lettem volna, talán bűntudatom is lett volna miatta, de nem így volt. Egyszerűen ez volt az igazság.

Kitto megsimogatta a kiskutyát, megpuszilta a babát, majd visszaemelte a helyére a kiságy rácsát.

- Jó éjt, herceg! - súgta.

Otthagytuk a békésen alvó babákat új testőreikkel, legjobb barátaikkal, mert Doyle- nak igaza volt, minden gyereknek kell egy kutya.