K E L L E Y A R M S T R O N G
Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2011
Írta: Kelley Armstrong
A mű eredeti címe: Darkest Power Trilogy 1: The Summoning A művet eredetileg kiadta:
Orbit, an imprint of Little, Brown Book Group Fordította: Godó Klára
A szöveget gondozta: Egyed Erika
Copyright © KLA Fricke Inc. 2008
ISSN 2060-4769
ISBN 978 963 245 425 2
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2011-ben Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: A. Katona Ildikó
Műszaki szerkesztő: Balogh József, Gerencsér Gábor Korrektor: Budai Zita
Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sok sokszorosítható.
12 évvel korábban…
NYA ELFELEJTETTE FIGYELMEZTETNI az új bébiszittert a pincével kapcsolatban.
A Chloé ott szédelgett a felső lépcsőfokon, pufók kezével próbált a korlátban megkapaszkodni, a karja úgy remegett, hogy alig tudta tartani magát. A lábai is reszkettek – a papucsán lévő Scooby Doo-fejek valósággal bólogattak.
Kapkodta a levegőt, úgy zihált, mintha futott volna.
– Chloé? – szűrődött fel Emily tompa hangja a sötét pincéből. – Anyukád azt mondta, a kóla a pincében van, de nem találom. Lejönnél, hogy segíts nekem?
Anya azt mondta, szól Emilynek a pincéről. Ebben biztos volt. Becsukta a szemét és erősen gondolkozott. Mielőtt anya és apa elindultak a partira, ő a tévészobában játszott. Anya hívta, Chloé pedig kiszaladt az előszobába, ahol anya felkapta, megölelte és kacagott, pedig Chloé babája majd kinyomta a szemét.
– Látom, hogy Jázmin hercegnővel… vagyis Jázminnal, a kalózzal játszol. Megmentette már szegény Aladdint a gonosz dzsinntől?
Chloé megrázta a fejét, aztán suttogva kérdezte: – Szóltál Emilynek a pincéről?
– Természetesen! A kis Chloénak nem szabad a pincébe menni. Bezárjuk az ajtót. – mikor apa is kiért, anya odaszólt neki: – Komolyan beszélnünk kell a költözésről, Steve!
– Csak egy szavadba kerül, és a kirakjuk a táblát! – borzolta meg apa Chloé haját. – Fogadj szót Emilynek, kölyök!
Ezzel elmentek.
– Chloé, tudom, hogy hallasz! – kiabált Emily.
Chloé lefejtette ujjait a korlátról, és befogta a fülét.
– Chloé!
– N-n-nem mehetek a pincébe – motyogta –, n-n-nekem nem szabad!
– Hát, most én vagyok a főnök, és én azt mondom, szabad.
Nagylány vagy már!
Chloé lépett egy fokot lefelé a lépcsőn. Gombócot érzett a torkában, minden elhomályosult, mintha sírás kerülgetné.
– Chloé Saunders, öt másodperced van, hogy ide gyere, vagy én hozlak le, aztán rád zárom az ajtót!
Chloé olyan gyorsan rohant le a lépcsőn, hogy a lábai összegabalyodtak, s lebucskázott a lépcsőfordulóig. Ott feküdt egy kupacban, lüktető bokával, könnyek égették szemét, ahogy a pincébe bámult – ó, az a nyikorgás, a szagok és árnyékok! És Mrs. Hobb.
Voltak mások is, mielőtt Mrs. Hobb elijesztette volna őket.
Például az idős Mrs. Miller, aki szívesen bújócskázott Chloéval és (nevezzük csak így) Maryvel. Aztán Mr. Drake, aki olyan furcsákat kérdezett, hogy vajon élt-e már valaki a Holdon, és bár Chloé legtöbbször nem tudta a választ, ő akkor is mosolygott, és biztosította róla, milyen ügyes kislány.
Régen szeretett ide lejönni és beszélni az emberekkel.
Egyetlen dolog volt: nem szabadott a kazán mögé néznie, ahol egy lila, felpuffadt arcú ember himbálózott a mennyezetről.
Soha nem szólalt meg, de Chloé gyomra felkavarodott a látványától.
– Chloé! – Emily hangja tompán csengett. – Jössz már?
Anya azt mondaná, hogy ne a rosszra, hanem valami szépre gondoljak. Így aztán, ahogy Chloé lelépdelt az utolsó három lépcsőfokon, felidézte Mrs. Millst, Mr. Drake-et, és egyáltalán nem gondolt Mrs. Hobbra…, vagyis csak egy kicsit.
A lépcső alján belehunyorított a sötétségbe. Csak az éjjeli lámpák világítottak, melyeket anya tett mindenfelé, miután Chloé mondogatni kezdte, hogy nem akar többé lejönni. Anya azt hitte, hogy fél a sötéttől (ami igaz is volt kicsit, mert a sötétben Mrs. Hobb bármikor alattomosan meglephette).
Chloé látta a hideg pinceajtót, arra összpontosított, és olyan gyorsan ment, ahogy csak tudott. Amikor valami megmozdult, elfelejtette, hogy nem szabad odanéznie, de csak a kazán mögött himbálódzó ember fel-felvillanó kezét látta.
Odarohant a pinceajtóhoz és felrántotta. Benn koromsötét.
– Chloé? – szólt Emily a sötétből.
Chloé összeszorította az öklét. Na, ez igazán nagy gonoszság Emilytől! Pont itt elbújni…
Lépéseket hallott fentről. Anyáék? Máris itthon lennének?
– Ugyan már, Chloé! Csak nem félsz a sötéttől? – nevetett Emily. – Úgy látszik, mégis csak egy kis pisis vagy!
Chloé megharagudott. Emily ostoba, gonosz lány, nem is tud semmit! Odaadja neki a kólát, aztán felszalad, és mindent elmond anyának, úgyhogy Emily soha többet nem vigyázhat majd rá!
Behajolt a kis helyiségbe, és megpróbált emlékezni, hol is tartja anya a kólát. Ott kell lennie a polcon, vagy nem?
Odaszaladt és lábujjhegyre állt. Ujjai körülzárták a hideg fémdobozt.
– Chloé? Chloé! – Emily hangja nagyon messziről hallatszott, aztán sikoly követte. Lábak dobogása a feje fölött. – Chloé, merre vagy?
Chloé elejtette a dobozt. Az leesett és megrepedt a betonon, majd sziszegve és fröcskölve a lába elé gurult. A kóla tócsává gyűlt a papucsa körül.
– Chloé, Chloé, merre vagy? – utánozta egy Emilyéhez hasonlatos hang a háta mögött.
Chloé lassan megfordult.
Az ajtóban egy rózsaszín köntöst viselő öreg hölgy állt, szeme és foga világított a sötétben. Mrs. Hobb! Chloé össze akarta szorítani a szemhéját, de nem merte, mert azzal csak tovább ront a helyzetén, még inkább felbosszantja.
Mrs. Hobb bőre hullámzott, tekergett, aztán fényes fekete lett, ropogott, mint a gallyak a tábortűzön. Nagy darabok pottyantak le róla a földre. A haja sisteregve égett. Majd mikor nem maradt belőle semmi, csak a koponya, s azon néhány darabka megfeketedett húscafat, az állkapcsa lassan szétnyílt – és a foga még mindig világított.
– Üdvözöllek újra nálunk, Chloé!