Hatodik fejezett – Dögös Hajók

Már éjfél is elmúlt, s a leszállópálya melletti hangárban csönd honolt. Miután Pergus Frode befejezte a javítási munkákat, immáron sokadjára vette szemügyre a koréliai cirkálót. Feltankolta a hajót, és a rendszereket is átnézte, épp úgy, ahogy a pilóták kérték. A két fejvadász azonban már órák óta nem tért vissza, ő pedig kezdte rettenetesen unni a várakozást. Későre járt, és legszívesebben lefeküdt volna aludni, de még tisztán emlékezett rá, mikor először – és utoljára – lefeküdt aludni, amikor valaki a lelkére kötötte, hogy maradjon ébren. Akkor egy törött orral és egy megrepedt állkapoccsal megúszta a dolgot. Nagyot sóhajtott, majd letelepedett a műhely sarkában berendezett kis kuckójában. Mióta a Sitheknek dolgozott, bőven volt ideje néhány alapvető kényelmi berendezéssel felszerelni a helyet: volt itt egy ágy, néhány fűtőtest, valamint egy holo-olvasó, amin most is a Dögös Hajók legutóbbi számát nézegette. Épp fölkelt, hogy töltsön magának egy bögre cafot, mikor a jégvirágos ablakon túl mozgásra lett figyelmes.

Mire kinyitotta az ajtót, a Nagyúr droidja már a küszöbön állt, és élettelen foto-receptoraival őt méregette.

– Mi a helyzet? – invitálta be Frode.

– Kérdés: minden rendben, uram?

– Persze, csak… a két látogató már rég elment, és jó lenne tudni, hogy meddig maradnak még a Toronyban. – Azzal a hüvelykujjával a cirkáló felé bökött. – Már úgy értem, minden rendszer csúcsra van járatva, és ez csak zabálja az energiát.

– Válasz: úgy gondolom, nyugodtan leállíthatja őket.

– De az a Dranok nevű fickó azt mondta…

– Kijelentés: nem fog visszajönni, uram. Sem ő, sem a partnere.

– Ezt úgy érted, hogy… hogy soha?

– Válasz: a legjobb tudomásom szerint, uram.

Frode levette a sapkáját, megvakarta a fejét, aztán tűnődve a droidhoz fordult.

– Tudod… egy ilyen hajónak általában egészen kifinomult navigációs rendszere van.

– Kijelentés: tekintve, hogy a navigációs rendszerek ismerete nem képezi részét a programomnak, biztosíthatom, hogy e témához nem tudok hozzászólni, uram.

– Gondolod, hogy Scabrous Nagyúr nagyon megharagudna, ha kiszerelném a navigációs rendszert ebből a hajóból?

A droid fémarcáról semmiféle választ nem lehetett leolvasni.

– Tudod, mit? Felejtsd el! Még akkor is szépen kaszálunk vele, ha fémhulladéknak adom el!

– Kijelentés: biztos vagyok benne, hogy kitalál majd valamit, uram.

Azzal a droid megfordult, és visszasétált a kinti hó-fútta sötétségbe. Frode visszatette a sapkáját, aztán fogta a szerelőkészletét, és nekiállt halkan dudorászni. Lehet, hogy mégiscsak megérte fönnmaradni ma éjszaka!