13. fejezet 

 

 

 

     A szél felerősödött, körbeforgatta a havat, ami most még sűrűbben kezdett hullani. Mikhail habozva megállt a nagy ház előtt. 

A házat Traian Trigovise tervezte és építette, nem csak az életpárjának, Joie-nak, hanem annak testvérei, Jubal és Gabrielle számára is. Most, hogy az a vámpír, aki Traian vérét vette, már halott volt, Traian úgy érezte, hogy mindannyiuk számára jobb lenne, ha a Kárpátiak között élnének, így jelentenének a legkisebb veszélyt mindenki számára.  

„Megint úgy viselkedsz, mintha egy csirkényi eszed lenne, – ugratta Raven. – Traiannak törvényileg is joga van itt lenni. És Gabrielle felemelkedett. Rengeteg kérdése lesz, amire valakinek válaszolnia kell.” 

„Mert szerelmes Gary Jansenbe.” 

„Nem egészen.” 

Mikhail tudta, hogy ezzel csak a probléma fog tovább bokrosodni. Nem akarta, hogy Gabrielle és Gary Jansen szerelmesek legyenek. Míg mindketten emberek voltak, ezzel nem volt semmi baj, de Gabrielle-t közben Kárpátivá kellett konvertálniuk, ebből óriási problémák lehetnek. És Gabrielle kérése, hogy a szülei is itt, velük tölthessék a karácsonyt, több kérdést vetett fel, mint amennyi még normális lett volna.  

„Azt hiszem, hogy ezt a látogatást kihagyom.” 

„Mikhail Dubrinsky! Azonnal bekopogtatsz azon az ajtón! Hercegként az a kötelességed, hogy üdvözöld Joie szüleit. Gabrielle-nek pedig szintén szüksége van a támogatásodra.” 

„A hercegi kötelességeim úgy tűnik, egyre nagyobbakká és bonyolultabbakká válnak az idő előrehaladtával. Talán tovább kellene adnom ezt a kötelességemet, parancsban a helyettesemnek.” 

Raven lágyan felnevetett. 

„Azt nem mernéd.” 

Mikhail elkínzottan felsóhajtott és bekopogott az ajtón. Az szinte még ugyanazzal a lendülettel ki is nyílt, és egy csillogó szemű nő üdvözölte őt készséges mosollyal.  

– Kérem, fáradjon be. Én Marissa Sanders vagyok, Jubal, Joie és Gabrielle édesanyja. 

– Mikhail Dubrinsky, – azonosította magát a herceg, és küldött egy benyomást Ravennek, amiben éppen megfojtotta őt. – „Inkább néznék szembe egy vámpírral, mint egy anyóssal.” 

A válasznevetés, a legkevésbé sem volt együttérző.  

Úgy tűnik, el kell majd neked magyaráznom az életpárok körüli finomabb teendőket. Azt hiszem, hiányoznak a megfelelő ismereteid ezen a téren.” 

– Ó! A herceg! – Mrs. Sanders félrehúzódott és befelé invitálta a vendéget. – Örülök, hogy találkozunk. Rengeteg kérdésem lenne önhöz. 

Kissé meghajolt. 

– Megpróbálok, legjobb tudásom szerint válaszolni rájuk. 

A nő, aki eddig előtte ment, hogy az utat mutassa, most olyan hirtelen állt meg, hogy csaknem nekiütközött.  

– Minek a hercege? Száműzetésben van? Mindenki csak úgy emlegeti, hogy a herceg, de azt sosem mondják, melyik országé. Gondolom, jó néhány herceg van, akit kidobtak különböző királyi…  

Önmagát félbeszakítva, röviden felnevetett és továbbindult a folyosón.  

Mikhail majdnem hangosan sóhajtott fel, de végül sikerült visszafojtania. 

„Traian!” 

Élesen küldte ki a hívást, és abban a pillanatban az sem érdekelte, hogy a létező összes Kárpáti hallja-e a hangjában a pánikot, vagy sem. Nem válaszolt a nő kérdéseire.  

Az bevezette őt a nappaliba, és ahogy helyet foglalt, azonnal levetette magát a vele szemközt lévő székre.  

– Épp Sarához indultam. Boldog lesz, ha megtudja, hogy a varrónők jól haladnak.  

– A varrónők? – ismételte meg elbizonytalanodva – „Milyen varrónők Raven?” 

„Fogalmam sincs. Kérdezd meg.” 

Mikhail bólintott, és megpróbált bölcsnek tűnni. 

– Ez igazán nagyszerű Mrs. Sanders. Ömm… milyen varrónőkről is van szó? 

A nő szemöldökei felemelkedtek. 

– Nyilvánvalóan megfeledkezett erről a szálról. Még szerencse, hogy én itt voltam, és felvettem. A gyerekek kosztümjeiről van szó, az előadásra.  

– Kosztümök? – Úgy tűnt, képtelen másra, mint megismételni a szavait, de nem tehetett ellene semmit. Egy ujját végigfuttatta inge nyakának belsejében. – „Traian, vagy lejössz ide azonnal, vagy csinálok valamit, mondjuk egy földrengést, itt, közvetlenül a ház alatt.”  

– Arra számított, hogy egyszerűen a levegőből fognak megjelenni a jelmezek?  

– Valóban valami ilyesmire gondoltam. 

„Mikhail!” – Raven hangja élesen megdorgálta, még mielőtt folytathatta volna. – „Ne merj még egy szót szólni, komolyan mondom. Annak a szegény asszonynak most már két lánya is Kárpáti. Megérdemel némi tiszteletet.” 

Mikhail egy pillanatra lehunyta a szemeit. Természetesen megérdemli a tiszteletet, de nem neki kellene vele foglalkoznia.  

„Hol a fenében van a helyettesem? Az a dolga, hogy minden körülmények között megvédjen, és távol tartsa tőlem ezeket a kellemetlen feladatokat.” 

Gregori gúnyosan felhorkant válaszképpen. 

„Azt hittem, képes vagy kezelni egy kis halandó nőt. Engem a lányod pillanatnyilag teljesen lefoglal.” 

Mikhail az önvédelem és a csíny lehetősége között őrlődött, és végül a csíny győzött. Nem akarta még kijátszani a vő kártyát. Tudja kezelni ezt a nőt, nem számít, mivel támad rá. Még ez is megéri, hogy láthassa majd Gregorit Mikulás jelmezben ugrabugrálni.  

– Ez jellemző a férfiakra. Megrendez egy hatalmas ünnepséget, aztán arra számít, hogy majd minden csak úgy magától a helyére kerül. – Mrs. Sanders keresztbe fonta a karjait a mellei előtt, és komoly, kritikus pillantásokkal mérte végig. – No, és mi folyik itt Gabrielle lányom körül? Joie és Traian azt mondják, a maga felügyelete alatt marad. Nagyon remélem, hogy nem az a fajta herceg, aki hisz a háremekben, és jobb, ha egyenesen válaszol, mert… – az asztalra támaszkodva még közelebb hajolt, pillantását megfélemlítőnek szánta, – én nem az a fajta anya vagyok, aki ez ilyesmit respektálja! 

Mikhail fuldokolni kezdett. Felköhögött. 

„Traian! Megparancsolom neked, hogy gyere ide a szobába, most azonnal!” 

„Ne haragudj Mikhail. Máris indulok. Csak Joie és én, egy kissé elfoglaltak vagyunk.”  

Mikhail hallotta, hogy Raven ismét csengő kacagásra készül.  

„Nehogy már ők jól érezzék magukat, amikor én meg csapdába estem itt ezzel a nővel.” 

„Talán éppen gyerekcsinálással voltak elfoglalva. Igazán meg akarod zavarni őket?” 

Raven lélegzete, mintha közvetlenül a fülét súrolta volna, érzékeit ingerelve, felkavarva a testét.  

„Igen! És ezt azonnal hagyd abba. Szükségem van a teljes agyamra, ekörül a nő körül.” 

„Gabrielle-l voltunk elfoglalva, – sietett tisztázni azonnal Joie, tisztán hallatszott, hogy zavarban van.  

Mikhail felsóhajtott.  

„Bocsáss meg kérlek. Gondolnom kellett volna rá, hogy a húgoddal vagy.”  

Gabrielle-nek nem lehetett túl könnyű felemelkedni, és ráébrednie, hogy ezután vérre lesz szüksége az életben maradáshoz. Az újonnan átalakított Kárpátiaknak úgy tűnt, ezzel szinte minden esetben problémájuk van. De ő képtelen volt igazán megérteni, hogy miért. A Kárpátiak nem esznek húst, mint az emberek, és nem öltek, mint a vámpírok, mégis őket ócsárolták amiatt, hogy vérre volt szükségük.  

– Nem fogom hagyni, hogy a lányomból egy… ágyast csináljon. Nem engedem. Pontosan tudom, hogy házas, ezért ne is fárassza magát azzal, hogy letagadja. És ahogy látom, még csak egy országa sincsen.  

Mikhail lassan kiengedte a lélegzetét, és a nő elméjéért nyúlt, bármennyire is illetlenségnek számított ez. Azt akarta elérni, hogy egyszerűen elfelejtse ezt a sok ostobaságot, és kimenjen a konyhába.  

Az elméje, legnagyobb meglepetésére szinte összeütközött a nőével, az is épp akkor nyúlt az övéért. Mennydörgés robajlott fel. Villámok sisteregtek az égen, a felhők felkavarodtak a hatására. A két elme összeért, szinte egymásnak csapódott, majd mindketten sebtében korlátokat kezdtek felhúzni. Mrs. Sanders talpra ugrott, elsápadt, és két kezét a fejére tapasztotta a fájdalomtól.  

Zavarában Mikhail is felállt. Kissé meghajolt.  

– Bocsásson meg nekem, Mrs. Sanders. – Csak egy pillanatig tartott felismernie a furcsa agyi mintázatokat. Így már egyáltalán nem csoda, ha a gyerekei olyan tehetséges és nagyhatalmú médiumok, ráadásul mindhárman. – Önben színtiszta Jaguár vér folyik.  

– Maga pedig Kárpáti. – Szétnézett maga körül, mintha először venné szemügyre a házat, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. – Hát persze. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. Traian is Kárpáti, ugye?  

Mikhail pislákolva érzékelt egy másik jelenlétet is. A nő férje némán megállt az ajtón kívül, az elméje épp rendszerezni próbálta, miről is beszélnek. Elég nyilvánvaló volt, hogy Mrs. Sanders képes a telepatikus kommunikációra. A pszichés képességei nagyon erősek, és most magához hívta a férjét is a bajban.  

Mikhail úgy folytatta a beszélgetést, mintha csak ők ketten lennének jelen.  

– Elengedhetetlenül fontos, hogy a Kárpátiak mindig embereknek tűnjenek.  

A nő visszahuppant a székbe.  

– Soha nem is hallottam még olyasmit, hogy az emberek képesek Kárpátiakká válni, pedig Joie is az lett, ugye? Ettől változott meg, igaz, alig észrevehető a különbség, de nyilvánvalóan ott van. És maga tényleg a levegőből akarta csinálni a jelmezeket.  

Mikhail legnagyobb riadalmára úgy nézett ki, hogy az asszony azonnal sírva fakad. 

– Nagyon sajnálom, Mrs. Sanders. Remélem megérti, miért nem közölhette Traian önökkel ezt az információt olyan egyszerűen. Mindketten, csak a fajunkat védelmezzük. – Tanulmányozta a nő elfordított arcát. – Nem fedte fel a származását a gyerekei előtt. Fogalmuk sincs róla, ugye?  

Megrázta a fejét.  

– Nem akartam, hogy tudják. Aggódtam értük. A férjem tudja, de ő nagyon védelmez engem. Amikor ki kell engednem a macskát, mindig velem jön, amíg bejárom a dombokat. Ő pedig bizonyos távolságból észrevétlenül követ, hogy megelőzhesse a véletlen baleseteket.  

– Képes valamelyikük az alakváltásra?  

Ismét megrázta a fejét.  

– Soha nem tanítottam rá őket. Láttam, hogy olykor nyugtalanok és rosszkedvűek, nem akartam, hogy még ezt a terhet is viseljék. Nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e, vagy sem. De van egy fiunk is, és őt felnevelni, tekintettel arra, hogy félig Jaguár, hatalmas felelősség volt. Az ösztönei…  

– Jubal nagyszerű férfi. És nagyon védelmezi a húgait.  

Mikhail a nő felé nyúlt, megérintette a kezét.  

Az azonnal elcsendesedett, pislogott egy párat, hogy eltüntesse a szemeiből a könnyeket, és visszaszerezze elvesztett önuralmát.  

– A Jaguár hímek nagyon veszélyesek.  

– Sok évszázada élek már Mrs. Sanders. Elismerem, hogy nem sok kapcsolatom volt az ön fajával, a világ különböző részein éltünk, de mégis úgy emlékszem, a Jaguár hímek között is rengeteg csodálatra méltó férfi volt. A szükség és a félelem gyakran okozza azt, hogy az emberek olyanokat tesznek, amit általános körülmények között nem csinálnának. Jubal jó embernek született, és egész életében az is marad. Ha extrém körülmények közé kényszerülne, azt hiszem, az elméjével emelkedne a helyzet magaslatára, az erejével, az ajándékaival, és nem primitív eszközökkel.  

A nő vett egy mély lélegzetet. 

– Köszönöm a szavait. Ez volt a legrosszabb félelmem.  

Ezt az információt, maga a herceg is elkaphatta egy pillanatra az elméjében, mielőtt visszacsapódott volna rá a fal.  

– Önnek figyelemreméltó gyermekei vannak Mrs. Sanders. Joie olyan kincs, akit mindannyiunknak meg kell védenünk. Jubal létfontosságú kutatásban segít, ahogyan Gabrielle is.  

– Gabrielle találkozott egy fiatalemberrel, Gary Jansennel. Azt mondta, hogy vele dolgozik egy hatalmas kutatási programban. Ő is Kárpáti?  

A halvány félmosoly is eltűnt Mikhail arcáról.  

– Gary ember, de minden Kárpáti barátja, a védelmünk alatt áll. Mindig. Ha egyetlen ember lenne, aki miatt a Kárpátiak háborút indítanának, az Gary Jansen lenne. De most… 

– Mi nincs rendben Gabrielle-el? – kérdezte Mrs. Sanders. – Tudom, hogy van valami, még ha Joie és Jubal tagadják is, és nem akarják elmondani nekem. – Megcsóválta a fejét. – Úgy tűnik, a családomnak rengeteg titka van, és maga mindet ismeri. Gabrielle életben van, ugye?  

Mikhail végighúzta a kezét az arcán, nagyon utálta, hogy ilyen helyzetbe hozták. Ez az asszony pedig megérdemelte a válaszokat, joga volt hozzá, hogy megtudja az igazságot a lányával kapcsolatban.  

– Ahogyan Joie-t is, őt is át kellett változtatnunk fajtánkbelivé, másképpen meghalt volna.  

Mrs. Sandersből a kétségbeesés egy apró hangja tört ki, elfordította a fejét, hogy tekintete találkozzon a férjéével. Az belépett az ajtónyílásba, magas volt és egyenes tartású, arcán a kifejezéstelenség álarcát viselve. 

– Rory. Ó drágám. Nagyon sajnálom. Ez az én hibám. Az egész az én hibám.  

A férfi azonnal megmozdult, odasietett hozzá, térdre esett mellette, és megfogta mindkét kezét.  

– Ne csináld ezt magaddal. Nem tettél semmi rosszat.  

– Ennyire borzasztó a tudat, hogy a gyermekei Kárpátiak lettek? – kérdezte Mikhail. – Mindig nagyra fogjuk becsülni a lányaikat. Meg fogjuk védeni őket.  

– Joie-t igen, de mi lesz Gabrielle-el? Ő más, nem olyan kalandvágyó, mint Joie. Részt vesz egy kutatásban, és szereti az otthonát. Ez az élet, nem neki való.  

– De élet, Mrs. Sanders. Meghalt volna, és meghagytuk neki a választás jogát. Ezt választotta. A gyógyítóink most is vele vannak, és segíteni fogják az új életében. Hozzá van kötve egy Kárpáti életpárhoz, Vikirnoff Von Shriederhez, és hozzám. Mi ketten mindig látni fogjuk, hogy boldog-e és biztonságban van-e.  

Mrs. Sanders vett egy mély lélegzetet, és megfogta a férje kezét.  

– Legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy egy Jaguár hím teszi rá a kezeit a lányaimra. Különösen, Joie utazgatási mániája miatt volt ez hatalmas aggodalmam. – Megkísérelt egy megnyugtató kis mosolyt küldeni a férjének. – Nem érdekel, hogy Kárpáti, vagy ember, de legalább nem Jaguár.  

– Azt hittem, hogy már csak nagyon kevesen vannak, – mondta Mikhail. 

– Tiszta vérűek valóban, de természetesen rengeteg leszármazottjuk van, és én nem akarok egyet sem meglátni a Jaguár hímek közül a lányaim közelében.  

Mikhail nem mutatott rá, hogy Jubal is egy hím Jaguár, vagy, hogy nem tűri más fajok beskatulyázását sem. Ez a nő félt a hím Jaguároktól, és jó okkal. Szerzett benyomásokat a múltjáról, még ha azokat mélyen elzárva tartotta is az elméjében.  

Épp a kezét nyújtotta a férjének, hogy bemutatkozzon, amikor Traian és Joie beszáguldottak.  

Mikhail addigra továbbadta már a beszélgetést a párnak, és ő maga ösztökélte őket, hogy igyekezzenek, segítsenek elapasztani Mrs. Sanders könnyeit.  

– Mama! – kiáltott Joie. – Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked Gabrielle-t. Akartam. Csak nem tudtam hogyan kellene.  

Mrs. Sanders szorosan magához ölelte a lányát. 

– Láttad őt? Rendben van?  

– Joie beharapta az ajkát, és vetett egy pillantást Traianra.  

– Aggódik. Nagyon nehéz most neki. Nekem ott volt Traian, hogy irányt mutasson. Amikor táplálkoznom kell, ő gondoskodik rólam, úgy nem annyira szörnyű. De Gabrielle szerelmes valakibe, aki nem Kárpáti, és nem adhatja meg neki azokat a dolgokat, amire szüksége lenne.  

Mrs. Sanders, önkéntelenül a torkához kapta a kezét. 

– Akkor ki gondoskodik róla?  

– Az a férfi, aki megmentette az életét, Vikirnoff Von Shrieder. Ő és az életpárja, Natalya, van leginkább Gabrielle-l, beszélgetnek vele, próbálják megkönnyíteni a számára, hogy elfogadhassa az új életét. Nem akar belőlem vagy Traianból vért elfogadni, ők ketten táplálják. Jók hozzá mama. És ő nagyon igyekszik.  

– Látni akarom.  

– Mindketten, – mondta határozottan Mr. Sanders.  

Joie habozott. 

– Mama, nagyon kivan most érzelmileg. Az egész élete megváltozott. Szerencsére van itt egy nő látogatóban. A neve MaryAnn Delaney. Ő sérült, bántalmazott nőkkel foglalkozik, traumák áldozataival, nekik ad szakszerű tanácsokat. Most épp Gary és ő beszélgetnek Gabrielle-l. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha hagynánk őket dolgozni. Ismered Gabbyt, ő egy nagy harcos. Ez csak a kezdeti sokk, hogy ennyire másként ébredt fel.  

– Én meg az anyja vagyok. Ott a helyem mellette.  

– Megígérték, hogy amint lehet, idejönnek.  

Joie ismét felnézett Traianra, aki a válla köré fonta a karját. A sokk, hogy a húga majdnem meghalt, Joie-ból is kivette a maga vámját. Imádta Gabrielle-t, és ő hozta magával ebbe a világba, kitette őt vámpíroknak és Kárpátiaknak, mély nyomot hagyott benne, hogy végül Gabrielle-t is át kellett változtatni.  

– Ez a férfi, ez az a Gary, akiért annyira bolondul? Aki miatt itt maradt a hegyekben, hogy a közelében lehessen? – kérdezte Mr. Sanders. 

Joie bólintott.  

– Nem beszél túl sokat a kapcsolatukról, de nyilvánvalóan vonzódnak egymáshoz. Gary magán kívül volt miatta, ahogy hazaért, máris rohant hozzá…, és azóta sem mozdul el a közeléből.  

Mikhail az életpárja megnyugtatásáért nyúlt. Mivel kötve volt Gabrielle-hez, folyamatosan érezte hajthatatlan bánatát. És rajta kívül senki más nem vette figyelembe a teljes képet. Gabrielle, most már teljes egészében egy Kárpáti nő. És a hímek kétségbeesetten vágyakoznak rá, hogy valamelyikük az életpárja lehessen. Egyikük sem tolerálná, ha Garyt tüntetné ki a figyelmével. Könnyen lehet, hogy Gabrielle valamelyik Kárpáti életpárja, és mégis másba szerelmes. A vonzalom gyakran csak később érkezett a nyers, szexuális szükség és az intimitás vágya után az életpárok között. Elképzelhető hát, hogy bár Gabrielle, Garybe szerelmes, mégis az életpárjává válik egy Kárpáti férfinak. Ez a lehetőség pedig egyértelműen robbanásveszélybe sodorja a Kárpátiak amúgy is egyre bonyolultabbá váló világát.  

„Ő is szerelmes belé.” – Raven hangja nagyon halk volt. – „Megérdemli a boldogságot mindazok után, amit értünk tett. Tudod, hogy a mi világunkban keresi a helyét.” 

Mikhail nagyot sóhajtott. 

„Tudom, de a hímeket nem a logika vezérli az idejük végéhez közeledve. Ha Gabrielle egy életpár, fel kell adnia, bármi is az, amit Gary iránt érez, és teljesen magához kell ölelnie az új életét.” 

Támadt egy rövid csend. 

„Rákényszerítenéd, hogy válasszon egy olyan férfit, akit nem szeret? Nagyon rossz döntés lenne.” 

„Mindenki számára csak egyetlen életpár létezik. A szerelme Gary iránt idővel elhalványul majd, és ha igazán adni akar az új életének egy esélyt, meg fogja találni a boldogságot a valódi társa mellett.”  

Raven elkeseredetten szusszant egyet.  

„Fogalmad sincs, te mit tennél ebben a helyzetben, ugye?”  

Mikhail végigszántotta a haját az ujjaival.  

– „Nagyon szereti őt. Érzem, amikor vele vagyok. És gyakran beszél Gregorinak, az iránta érzett érzéseiről. Amíg a halál közelében volt, még csak elmozdulni sem volt hajlandó mellőle, és a kezét fogta, amikor felébredt. Egyikünk sem tudta még csak arra sem rávenni, hogy egyen valamit. Borzasztó lesz Raven.” 

Raven elküldte neki a kényelmét, együttérzését, enyhet adó simítása mintha végigcirógatta volna az arcát. Mikhail el akarta hagyni ezt a házat, maga mögött tudni az összes bonyodalmat, és száguldani oda, ahol az öröm várt rá. A gondok közepette, amikor mindenfelől ellenségek támadtak rájuk, Raven és az ő mosolya képes volt melegséget, boldogságot és nevetést hozni mindenkinek maga körül.  

– Itt vannak! – jelentette be Joie. – Mama, légy vele gyengéd, – tette hozzá, miközben szorosan belekapaszkodott Traian kezébe.  

– Ezt teljesen fölöslegesen mondtad nekem, – ráncolta össze a szemöldökét Mrs. Sanders.  

Mikhail felemelkedett, szándékában állt kimenteni magát.  

Jubal lépett be, és egy-egy éles, figyelmeztető pillantást vetett az apja és az anyja felé, mielőtt oldalra lépve beengedte volna Gabrielle-t is a szobába.  

Gyönyörűnek tűnt magas, karcsú termetével, sötét hajával, szürke szemeivel és telt szájával. A bőre sápadt volt, és szemmel láthatóan reszketett, ám a mellette belépő férfi átkarolta őt, hogy támogassa.  

– Mama, apa, de jó látni benneteket. 

Gabrielle szürke szemeit könnyek öntötték el, faszén színűre sötétítve el azokat.  

A szülei felemelkedtek és felé indultak. Ám Mrs. Sanders hirtelen megtorpant, az összes szín kifutott az arcából. Felemelte az arcát, beleszimatolt a levegőbe. Végül védekezően maga elé kapta a kezeit, felsikoltott, majd elhátrált a pártól.  

Gabrielle arca halottsápadt lett, beletemette Gary vállába, az anyja elutasítása miatt. Joie és Jubal egyszerre ugrottak húguk elé, eltakarva őt szüleik tekintete elől. Mikhail elkenődő sebességgel mozdult, és helyezkedett a hisztérikus anya és a lányai közé.  

Gary szorosan átölelte Gabrielle-t, és odahúzta magához, és Traian is belépett Joie szülei és a sógornője közé, hatalmas termetével.  

Mrs. Sanders térdre rogyott, fájdalmas sírása betöltötte az egész házat. Mr. Sanders megpróbálta talpra állítani, de ő küzdött ellene, a fejét rázta és megállíthatatlanul zokogott.  

– Mama! Higgadj le! – csattant fel Jubal. – Gabrielle-nek arra van szüksége, hogy erős légy, és ne fordulj el tőle.  

Traian és Mikhail, váltottak egymással egy aggodalmas pillantást.  

Joie a magasba emelte az állát.  

– Ő is az, ami én vagyok. Ha képtelen vagy elfogadni, hogy Gabrielle Kárpáti, akkor tudnod kell róla, hogy én is az vagyok és Traian is. És hogy Gabrielle mellett állunk.  

Mrs. Sanders egész viselkedése megváltozott hirtelen. Lassan talpra emelkedett, szemei gyöngyházszínűekké váltak, mozgása hirtelen folyékonnyá, macskaszerűvé vált. A feje lehajlott, felvette a klasszikus vadászó tartást.  

– El a lányomtól, – ejtett ki határozottan, elszántan minden egyes szót.  

– Marissa! – szólalt meg Mr. Sanders, éles figyelmeztetéssel. A felesége rámordult, halálos szisszenéssel. Az ujjai begörbültek, a teste megfeszült, arca pofává hosszabbodott. A csontjai recsegtek, a gerince ívbe hajlott.  

– Mama! – kiáltott elborzadva Joie, – Mama, hagyd abba! 

Traian még előrébb lépett, most már az életpárja elé is, belökve őt súlyosabb teste mögé. Ugyanazzal a mozdulattal a bátyját is maga mögé söpörte.  

– Mama! – szólongatta Jubal is, – mi a csodát csinálsz?  

Mikhail odalépett Traian mellé. A két Kárpáti szorosan egymás mellett állt, így néztek szembe a fenyegetéssel.  

– Mrs. Sanders. – Mikhail hangja teljesen nyugodt volt, és közben megpróbálta elérni Gabrielle anyjának elméjét.  

Vörös ködöt talált csak, a félelem egy kavargó üstjét. Ruhavarratok reccsentek. Az anyag szétrepedt. Pazar bunda hullámzott fel az asszony bőrén, négy mancs zöttyent a padlóra, gyilkos agyarak töltötték meg a ragadozó száját. Mr. Sanders megpróbálta nyugtatóan rátenni a kezét, de borotvaéles karmok csaptak felé.  

Traian előre vetette magát, és természetfeletti sebességét felhasználva magával ragadta Joie apját, a lányai felé lökve őt. Mr. Sanders karján a hosszú karomnyomokból folyni kezdett a vér. Joie zokogni kezdett, ahogy sietve apjáért nyúlt.  

– Apa, mi történt vele? Te nyilvánvalóan tudod. Mondd el! 

– Micsoda ő? – követelt választ Jubal is.  

– Jaguár, – adott választ Traian. – Színtiszta Jaguár. 

A macska lekuporodott, a farka vége idegesen csapkodott jobbra-balra, szemei a két Kárpáti hímen jártak, akik eltorlaszolták a céljához vezető utat.  

„Mikhail, lépj hátrébb,” – figyelmeztette Traian, – „támadni készül.” 

„Ő Joie édesanyja,” – emlékeztette Mikhail, – „nem sebesíthetjük meg.” 

„Nincs más választásunk. Lépj hátrébb.” 

Traian előrébb araszolt, hogy megvédhesse Mikhailt, és mindenki mást is.  

– Soha nem csinált még ilyet, még akkor sem, amikor iskolások voltunk, és nagyon feldühítették a tanáraink, – mondta Jubal. – Mi a fene ez apa? Te tudtál erről?  

– Fogd be Jubal! – csattant fel Mr. Sanders, – Ez végtelenül nehéz neki. Most nagyon veszélyes.  

– Úgy gondolod? A padlóra csöpög a véred.  

– Mi indította be? – kérdezte még mindig higgadtan Mikhail.  

Mr. Sanders megrázta a fejét.  

– Fogalmam sincs. Úgy tűnt, hogy mindent elfogad, amit mondott neki.  

– Mindannyian óvatosan hátráljatok ki a szobából. Hagyjátok, hogy Mr. Sanders, Traian és én kezeljük a helyzetet, – rendelkezett Mikhail.  

„Már úton vagyok Mikhail, várj meg.” 

Gregori, mint mindig, most is teljesen nyugodt volt.  

„Ó, most hirtelen segíteni akarsz. Azt hiszem, hogy képes vagyok kezelni egy nagymacskát.” 

„Ha egyetlen karcolás is esik rajtad, a lányod a fejemre borít egy tálat. És különben is, öreg vagy és lassú.”  

Ahogy Joie, Gary, Gabrielle és Jubal, elkezdtek lassan kihátrálni a szobából, a macska ingerültté vált, talpra ugrott és nekirontott a két Kárpátinak, üvöltésébe az egész ház beleremegett. A gyerekei megálltak.  

A jaguár szinte a levegőbe robbant, a kanapén átívelve rávetette magát Traian mellkasára. A súlya és a támadás hirtelensége, hátralökte a férfit.  A macska a torka felé kapott, megpróbálta mélyre belesüllyeszteni benne az agyarait. A férfi erős kézzel kapta el a vicsorgó macska nyakát.  

Gabrielle felsikoltott. 

– Ne bántsd! 

„Ő az anyám!” – zokogta Joie.  

Traian habozott, eközben a macska a hátsó lábaival végigszántotta a mellkasát újra és újra, míg a fogaival továbbra is igyekezett elérni a torkát. Aztán hirtelen taktikát váltott, megvetette hátsó lábait a mellkasán, lendületet vett rajta, majd a válla fölött átvetődve Garyt vette célba. Keményen, gyorsan csapott le, ölni akart.  

Erőteljes karok fonódtak köré, és lopták el a lendületét, közvetlen közelről belebámulhatott a herceg szemeibe. Mikhail természetfeletti gyorsasággal vetette magát a jaguár és a zsákmánya közé.  

– Mama! Hagyd abba! – Joie hangjába, kiült a nyilvánvaló pánik. – Mit művelsz? 

Traiannak nem volt választása. Megesküdött, hogy megoltalmazza a Kárpátiak hercegét. Körülfonta a karját az izmos nyakon, felkészült rá, hogy eltörje, ha a macska folytatja a támadást Mikhail ellen.  

A jaguár harcolt, megpróbált kifordulni a kettős szorításból rugalmas gerincét felhasználva, de egyik hím sem engedett.  

– Kérlek Traian, ne. Nem ölheted meg őt, – könyörgött Joie, és odarohant, hogy lefogja az életpárja karját. Eléggé megzavarta ahhoz, hogy a jaguár kiszabaduljon Traian szorításából, és a karmait Mikhailba vájja.  

– Elég! – a parancs keresztüldörrent a szobán, amint a magas, különösen széles vállú férfi belépett. Ezüstszín szemei szikráztak a gyilkos szándéktól.  Figyelmen kívül hagyta Joie és Jubal könyörgését, Gregori odalépett Traian mellé, megragadta és maga felé fordította a jaguár fejét, hogy a szemeibe nézhessen. – Azt mondtam, elég. Ha nem hagyod ezt abba azonnal, elpusztítalak. Eléggé ember vagy ahhoz, hogy értsd, amit mondok. Menj a másik szobába és szerezd vissza az önuralmad. Azonnal. 

Semmiféle rugalmasság, vagy könyörület nem hallatszott a szavaiból. Még csak rá sem pillantott senki másra a szobában. Aztán egyszerűen két kézzel belemarkolt a jaguár bundájába-bőrébe, és elhajította a másik szobába vezető ajtó felé. A macska keményen nekicsapódott a falnak, lecsúszott rajta, és egy pillanatig mozdulatlanul hevert az oldalán.  

Halálos csend támadt, kizárólag a nagymacska nehéz légzése hallatszott. Aztán az állat felemelte a fejét és rájuk vicsorgott.  

Gregori szemei felragyogtak, kiengedett egy hosszú, lassú sziszegést. Tett egy fenyegető lépést a macska irányába.  

– Nem fogom elmondani újra. Megtámadtad a hercegem, a büntetés pedig ezért halál. Három Kárpáti volt a szobában, minden törvény és jog szerint, máris halottnak kellene lenned. Menj, mielőtt elvesztem azt a kevés türelmem is, ami még megvan. 

A jaguár kilopakodott, Gregori pedig talpra segítette Mikhailt.  

– Legközelebb, ha nem véditek meg a herceget, nekem fogtok elszámolni. Nem érdekel, hogy ki támadja meg, vagy milyen indokkal. Az a kötelességetek, hogy biztonságban tartsátok, ha tetszik ez neki, ha sem. – A szemei először Traianon söpörtek végig, majd Joie-n és Gabrielle-n. – Elég világosan fejeztem ki magam? Mert ha nem, akkor bemegyek és eltöröm a nyakát, megmutatom, mit kell tennetek, ha a herceget veszély fenyegeti.  

Traian bólintott és Joie-ért nyúlt. Gabrielle elfordította az arcát, beletemette Gary vállába. Mr. Sanders átrohant a másik szobába, hogy ügyeljen a feleségére.  

– Biztonságban voltam Gregori, – mondta Mikhail halkan.  

Gregori megpördült, és dühösen rámeredt a hercegre.  

– Ne mondd nekem azt, hogy biztonságban voltál! Egyenesen a torkodra támadt! Azt hiszed, hogy nem olvastam az elméjét? Ki is akarta tépni.  

„Igazán csodálatos nyitány ez a karácsonyi ünnepséghez. Raven egy csöppet sem lesz elégedett.” 

„Raven akkor sem lenne túl elégedett, ha ez a nő kitépte volna a torkod. Ennek még nincs vége Mikhail, ne vedd túl könnyedén. Traiannak és Joie-nak sok mindenre válaszolnia kell. Gabrielle-nek meg tudok bocsátani, de senki másnak nem.” 

– Traian rám volt tekintettel Gregori, – mondta Joie, – a jaguár az anyám. 

– Traiannak nem kell elbújnia a te szoknyád mögé Joie. Ő egy ősi. Született, tisztavérű Kárpáti, tisztában van a népünk törvényeivel, azokban nevelkedett fel. Mindenekfelett meg kell védelmeznünk a hercegünket. Nélküle a fajunknak vége. Kipusztulunk. Az elsődleges kötelességünk mindig, mindig annak a védelme, aki népünk sorsának letéteményese. Mikhail nem ölte volna meg az anyádat, hogy megvédje magát, őt megköti a kötelesség, hogy összetartsa a népünket. Megpróbált volna tárgyalni vele, ő pedig kitépte volna a torkát. A szobában lévő három Kárpátinak az lett volna a kötelessége, hogy megvédje őt. Még saját magától is. – Gregori ismét végigjártatta rajtuk a tekintetét, majd különös színű szemei elakadtak Traianon.  – Nem így van?  

– De igen. Rossz döntést hoztam, nem hagyom többé cserben a herceget.  

– És nem hagyod cserben újra a népünket, – folytatta könyörtelenül Gregori. Pillantása most a nőket kereste meg. – El kell döntenetek, hogy akartok-e Kárpátiként élni. Ha nem, gondoskodni fogok róla, hogy sehogy ne éljetek.  

„Gregori,” – Mikhail hangja még a vihar közepében is nyugodt volt. – „Elég volt.” 

„Nem, nem elég! Vagy megvédenek téged, vagy nekem számolnak el.” 

– De miért csinálta ezt? – kérdezte Gary, és feltolta a szemüvegét, hogy megdörzsölje orrnyergét. – Esküszöm, hogy engem akart megtámadni, nem Mikhailt. Gregori, biztos vagyok benne, hogy engem akart megölni. Mikhail olyan gyorsan mozdult, hogy nem is láttam, és szerintem ő sem látta.  

– Traiannak ápolásra van szüksége, – szólította fel Gregori Joie-t, – lásd el az életpárod sebeit.  

Traian vicsorgása keresztülmorajlott a szobán. 

– Megérdemlem a szemrehányásaidat Gregori, de az utasítgatásaid nem terjesztheted ki az életpáromra. Nem fogom hagyni.  

Mikhail gyorsan felemelte a kezét, hogy elébe vágjon minden újabb összecsapásnak.  

– Mi mindannyian megfeledkezünk róla, mi forog itt kockán. Mrs. Sanders ünnepelni érkezett ide közénk, és elfogadta, hogy Joie és Gabrielle Kárpátiak. Azt kell megtudnunk, hogy pontosan mi indította el a jaguár támadását. – Vetett egy kemény pillantás a helyettesére, aki meg akart szólalni. – Aztán pedig mindannyian megnyugszunk és megbékélünk, mert semmi, de semmi nem lehet rá megfelelő kifogás, hogy tönkretegyük Raven ünnepségét.  

Gregori kissé meghajolt felé. 

– Természetesen. – Váltott egy vigyorgást a szellemi úton Traiannal. – „Fél tőle. Teljesen az ujjai köré csavarta.” 

„Mindketten elmehettek a pokolba.” 

Gabrielle, szorosan Garybe kapaszkodva és Juballal a másik oldalán, leereszkedett a kanapéra, Joie és Traian pedig megosztoztak egy széken. Mikhail elhelyezkedett az ajtóhoz legközelebb eső sarokban, Gregori pedig összefonta a karjait a mellkasa előtt, és úgy helyezkedett, hogy Mikhail fedezve legyen a helyiségben tartózkodó összes többi személytől.  

Mr. és Mrs. Sanders egymás kezét fogva jöttek vissza. A nőn világosan látszott, hogy sírt, és hogy vonakodik szembenézni velük. Amikor meglátta a véres karmolás nyomokat Traian mellkasán, a könnyek újabb forrása tört fel a szemeiből.  

– Nincs semmi baj mama, – mondta Joie, – ne sírj már. Tudnunk kell mi a baj, hogy segíthessünk rajta. 

– Miattam volt? – kérdezte Gabrielle. – Nem akartalak felidegesíteni. Karácsony éjjele van, együtt kellene lennie az egész családnak. Nem akarom, hogy idegesítsen az, ami velem történt.  

Mrs. Sanders megrázta a fejét. 

– Dehogy miattad. Miattad soha. Te az én kicsi babám vagy. – Tekintete Garyre ugrott, majd gyorsan tovább is siklott róla. Szorosabban markolta meg a férje kezét. – Miatta, – intett a fejével a férfi felé. – Ő nem az, aminek te hiszed.  

– Gary? – meredt rá döbbenten Gabrielle. 

Mindenki rámeredt Garyre.  

– Ezt hogy érti, Mrs. Sanders? – kérdezte Mikhail.  

– Jaguár. Érzem a vére szagán. A bűz teljesen átjárja. Ő egy Jaguár hím. Nagyon megtévesztőek tudnak lenni, és kegyetlenek. Nem akarom, hogy a lányaim közelében legyen. Egyikükében sem. – Fejedelmi tartással felemelte a fejét. – Az, amit tettem, helytelen volt, jobban kellett volna irányítanom a macskát, de ez hatalmas sokként ért. Nagyon hosszú ideje nem találkoztam már Jaguár hímmel. Ez a meglepetés régi, jól elzárt emlékeket hívott elő bennem, de most már visszanyertem az önuralmam. Ő viszont nem maradhat a közelükben. 

Gabrielle keményen megmarkolta Gary ingét. 

– Nem jól érezted mama. Gary a legédesebb férfi, akit valaha is megismertem. Kedves, jó és zseniális. Nem alakváltó. Ember.  

– Jaguár, – mondta élesen Mrs. Sanders, – és becsap téged, ha mást mondott. Én tisztavérű Jaguár vagyok, az én érzékeim elől nem tud elbújni.  

– Gary? – kérdezte Mikhail, és közben a férfi elméjét szondázta.  

Gregori már cserélt vért Garyvel, képes volt olvasni a gondolatait, és gyakran meg is tette. Soha még csak utalást sem talált benne alakváltásra. Most ránézett Mikhailra, és szinte észrevétlenül megrázta a fejét.  

– Mrs. Sanders, az lehet, hogy Gary hordozza azt a vérvonalat. Ahogyan többen is a jelenlévők közül, például a lányai és a fia. De nem képes alakot váltani, és a származásáról sem tud. Gregori megosztotta vele a vérét, könnyedén olvassa a gondolatait, és Gary sokszor önként jelentkezett, hogy én is ezt tegyem. Nem tudna becsapni egy Kárpátit, akivel vérköteléke van.  

– Ő egy Jaguár, – tartott ki az álláspontja mellett rendületlenül Mrs. Sanders. – Nem szívesen látott itt, és a lányaim közelében sem.  

– A fia szintén Jaguár. Őt is száműzi? – kérdezte Mikhail.  

– Mama! Mi ütött beléd? – követelt választ Jubal. – Apa, állítsd le. 

– Fogalmad sincs arról, mit szenvedett el anyád egy Jaguár hím kezeitől, – vágott vissza Mr. Sanders, – Ne merészelj ítélkezni fölötte! 

– Nem minden Jaguár hím egyforma, – mondta Mikhail, – ahogyan a Kárpáti hímek sem egyformák. Nálunk sok férfi válik vámpírrá, a Jaguár hímek egy része pedig a nők ellen fordul, de nem mindannyian. Több tiszteletre méltó Jaguár férfit ismerek, többek között az ön fiát is, pedig az ő vére sokkal tisztább, mint Garyé. Adjon egy tisztességes esélyt Garynek. Már jó ideje a népünkkel van, és éppolyan elhivatott a sorsunk jobbra fordításában, mint mi magunk. Gabrielle vele dolgozott, megerősítheti. Használja ki a mostani találkozást, hogy személyesen, közelebbről is megismerhesse őt.  

Még mielőtt tiltakozhatott volna, Gregori megmozdult, magára vonva ezzel mindenki figyelmét.  

– Olyan csekélység az, amit a herceg kér Mrs. Sanders. Főleg, miután megtámadta őt és a vejét is. Meg akart ölni egyet a mieink közül. Gary az én védelmem alatt áll, a barátom, felelősséget vállalok a viselkedéséért. Az, amit a herceg kér, pusztán csak annyi, hogy adjon egy lehetőséget neki, ez az ön saját viselkedése után azt hiszem, nem túl nagy kérés.  

Mrs. Sanders vett egy mély lélegzetet.  

– Természetesen igaza van. Nagyon megrémültem, amikor megéreztem a szagát. Elnézést kérek a viselkedésemért.  

Gary megszorította Gabrielle kezét, hogy elejét vegye a lány bármilyen megjegyzésének.  

– Köszönöm Mrs. Sanders. Őszintén szólva, fogalmam sincs róla, hogy amit mond, az igaz-e, de mindent meg fogok tenni, hogy utánajárjak. Amennyire én tudom, nincsenek pszichés képességeim, alakot váltani meg egészen biztosan nem tudok. Ettől függetlenül mindig is érdekeltek a legendák és a mítoszok, egykor megpróbáltam bebizonyítani, hogy vámpírok és alakváltók valóban léteznek. Talán azért vonzódtam annyira ezekhez a dolgokhoz, mert ez az örökségem, ahogyan ön mondja.  

– Talán, – mondta merev távolságtartással Mrs. Sanders.  

Mikhail lassan kiengedte a lélegzetét.  

– Az ünnepség alig pár óra múlva elkezdődik. Bízom benne, addigra mindent megtesz, ami módjában áll, hogy a problémáik megoldódjanak, és egymás mellett legyenek képesek a vendégek közé vegyülni. Traiannak pedig gondoskodnia kell róla, hogy a titkaink azok is maradjanak örökre.  

Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy a vérét kellett vegye Joie szüleinek, ez kellemetlen, de szükséges feladat volt.  

– Igen, természetesen. 

Gregori szándékosan mindenki előtt fordult Garyhez. 

– Ha szükséged van rám, elegendő, ha csak az elmédben kiáltasz, meg fogom hallani. Nem fogok eltűrni megtorlás nélkül egy második támadást ellened. Az én igazságszolgáltatásom pedig gyors, és brutális, te jól tudod. – Alaposan megnézett magának minden jelenlévőt a szobában. – És semmi sem fog eltántorítani a feladatomtól, ha valami baj érné a barátomat.  

Kissé meghajtotta a fejét, majd követte Mikhailt ki a hóesésbe.  

– Mindig is volt érzéked a hatásos távozáshoz, – mondta neki odakinn Mikhail.  

– Esküszöm öreg barátom, ha újra a veszély elé veted magad, én magam foglak megölni, hogy túl legyünk rajta.  

– Szeretlek edzésben tartani. Később benézek majd a lányomhoz. Csak előbb átmegyek és megnézem Destinyt. Szeretném hallani, mit mond a barátnője, MaryAnn Gabrielle-ről. Ha tényleg olyan jó, ahogyan azt mindenki mondja, össze akarom hozni a kis Skylerrel. Az a gyerek bámulatosan erős, bátor és okos, de kissé túlérett a korához képest, mégis annyira törékeny Gregori. Nem engedhetjük meg, hogy elveszítsük őt, és Dimitri már nagyon közel van az átforduláshoz. Túl közel.  

– Rajta tartom a szemem, – mondta Gregori. – Szeretni fogod Destinyt és Nicolae-t. Bámulatos nő, és nagyon képzett vadász. Francesca és én, őt is szemmel tartjuk, hogy egészen biztosak legyünk benne, hogy eltávolítottuk az összes élősködőt a véréből. Megtartottunk néhányat elővigyázatosságból, hogy megtudhassuk, pontosan mire használják. Megdöbbentő fiatal nő.  

– Alig várom, hogy találkozhassak vele.   

Gregori kezdett áttetszővé csillámlani.  

– Most, hogy Gabrielle-t át kellett alakítani, baj lesz miatta és Gary miatt.  

Mikhail felsóhajtott.  

– Még most is, amikor a karácsonyi ünnepre kellene készülődnünk, úgy tűnik, üldöz bennünket a baj.