2.
Azután érkezett három tipróláncos autó is Freetownból. Öt hatalmas, hárommotoros bombavető és két könnyű Fokker-vadászgép. Reggeltől estig folyt a csapatszállítás, beraktározás, blokkházépítés Gambában. Freetownnál az angol flotta egy teljes egysége vetett horgonyt.
Ezen a napon Carver irodájában váratlanul megjelent egy rémült, összetört ember: Halley. Bronson levele kissé meghökkentette. Ezek szerint hol lehet a leánya? Azután megkapta Carver sürgönyét:
„Birtokomban levő ellenőrizhetetlen eredetű levél stop amely bennszülött útján érkezett stop sérült borítékban stop a nyersanyagkutató telepről stop határőrségnek címezve stop következőket tartalmazza stop értesítsék atyámat Sir Halleyt, hogy férjemmel, Fred Marshall-lal a lungaországbeli nyersanyagkutató telepen vagyok stop végső veszélyben stop Lilian Halley stop üzenetet felelősség nélkül továbbítom stop Carver”
Most ott állt. Uralkodva magán, de karikás, fáradt szemekkel, látszólag azért nyugodtan:
– Kérem, ezredes úr, mutassa meg a levelet.
Carver szó nélkül átnyújtotta. Jól látta, hogy a milliomos arcából minden vér eltűnik. A másik asztalnál Marshall egy jelentést gépelt. A kikötő felől újabb angol legénység érkezett, behallatszott a dohányszagú irodába ütemes poroszkálásuk és borízű kórusuk:
It is a long way to
Tipperary
It is a long way to go…
– Ezredes úr – mondta Halley minden önuralmát összeszedve –, kérem adjon mellém egy felfegyverzett karavánt, hogy elhozzam a leányomat. Ez az ő keze írása!
– Lungaország határát további intézkedésig magánszemély nem lépheti át.
– No de, ezredes úr, a leányomat sürgősen el kell hozni onnan. Értse meg! A lányom!
– Sir Halley! Ön igen hathatósan világosított fel engem három hónap előtt, hogy a szentimentális érveknek nincs helye katonaságnál. Holnapután éjfélkor indulunk, hogy megtegyünk mindent honfitársainkért. Addig innen egyetlen ember sem lépheti át a határt!
– Ezredes úr! A gyermekem van ott!
– Sir Halley! Azon a pokoli helyen e pillanatban senki sem tartózkodik, aki nem a gyermeke valakinek.
E pillanatban egy altiszt lépett be:
– A Nyersanyagkutató rádiója jelentette, hogy megtámadták a telepet, az utolsó segélykérő jelek megszűntek, a rádiójuk nem felel.
Sir Halley egy székhez vánszorgott, és leült.
– Marshall!
– Igenis!
– A jelentést kábel útján továbbítja, és utasítást kér. – Marshall ujja alatt kattogni kezdett a távíró. Halley hirtelen felugrott.
– Létesítsen kérem telefonösszeköttetést Londonnal, az államtitkárral.
– Sir Halley, itt én parancsolok! Különben az ezred telefonját magánbeszélgetésre használni tilos.
– Ezredes úr! Ha a lányommal valami történik, önt teszem felelőssé, és követelem, hogy azonnal kössön össze…
– Sir Halley! Ha így folytatja, vasra veretem, és úgy szállítom Freetownba. Az történik csak itt, amit ön előre látott.
– Ezredes úr… – mondta esdeklően – nekem a lányom… az egyetlen lányom…
Marshall segédtiszt odaállt eléje, és hidegen az arcába nézett:
– Nekem az egyetlen fivérem van ott. Kettő volt. Az egyiket Bobnak hívták, és újságíró volt. Meghalt. A másik ott van, ahol nem felel a rádió. – Nyugodtan, szenvedély nélküli hangon mondta ezt. És Halley lassan kiment.
Carver két öklével az íróasztalra támaszkodott, és sokáig nézte a távozót, azután így szólt:
– Van Isten…