ELŐSZÓ

1.

A fe­hér folt Dél­nyu­gat-Af­ri­ka egyik an­gol gyar­ma­ta és a Ni­ger vi­dé­ke kö­zött te­rült el. Ma már nem lé­te­zik. Ró­zsa­szín­re fes­tet­ték a tér­ké­pé­szek, mint­egy jel­ké­pez­ve a ki­on­tott vért, amely egy-egy fe­hér folt be­ke­be­le­zé­sé­nek el­en­ged­he­tet­len előz­mé­nye. Va­la­mi­kor sok-sok fe­hér folt te­rült el az at­la­szon. Csak a par­ti ré­szek szí­ne­sed­tek las­sacs­kán, ahol az első por­tu­gál, hol­land és an­gol te­le­pe­sek ki­kö­töt­tek, hogy meg­ves­sék lá­bu­kat és az im­pé­ri­um lo­bo­gó­já­nak áll­vá­nyát. Egy­re több és több te­rü­le­tet je­lez­tek szim­bo­li­ku­san a tér­ké­pé­szek ró­zsa­szín­nel, egy­re több és több pi­ros fes­ték­anyag om­lott az ele­ven pa­let­ták­ról a sár­ga si­va­ta­gok­ban és a dzsun­ge­lek év­ez­re­des ár­nyé­ká­ban.

Az­u­tán züm­mög­ni kez­dett a di­na­mó, meg­in­dult az ipa­ro­so­dás, ver­sen­gés a nye­re­sé­gért, és a nyolc­va­nas évek ko­lo­ni­zá­lá­si láza el­nyel­te a tér­kép leg­ha­tal­ma­sabb fe­hér folt­ja­it is. Pe­dig a hó­dí­tók tud­ják jól, hogy va­la­mi­kor el­ke­rül­he­tet­len lesz a pil­la­nat, mi­dőn a fegy­ver, az ész és a te­kin­tély szug­gesz­ti­ó­ja da­cá­ra Eu­ró­pa szo­rí­tó kar­ja, amely foj­to­ga­tó­an öle­li át az Egyen­lí­tőt, bé­nul­tan fog le­hul­la­ni er­ről a fél­te­ké­ről. Amit nem vé­gez­he­tett el a hő­ség, a ma­lá­ria, a dús pá­rák és a feje te­te­jé­re állt vi­lág mil­lió el­len­sé­ges élet­kö­rül­mé­nye, örök hű­sé­ges szö­vet­sé­ge­sei a benn­szü­löt­tek­nek, azt el­vég­zi majd az egy­sze­rű lé­lek­ta­ni át­ala­ku­lás, amellyel a tró­pu­si em­ber­faj­ta egy na­pon tu­da­tá­ra éb­red an­nak, hogy a fe­hér em­ber épp­olyan mint ő, csak a bőre más szí­nű…

Né­hány apró, fe­hér folt még akad a tér­ké­pen. Eze­ket már nem olyan könnyű meg­hó­dí­ta­ni, mert nem­csak a benn­szü­löt­tek vé­dik kez­det­le­ges dár­dá­ik­kal vagy ócs­ka Re­ming­ton- és Riff­le-pus­ká­ik­kal, ha­nem a fél­té­keny nagy­ha­tal­mak is a kör­mé­re néz­nek egy­más­nak. Né­mely föld­da­ra­bot olasz tan­kok és gép­fegy­ve­rek óv­nak, hogy ne jus­son an­gol kéz­re, a má­si­kat an­go­lok zár­ják el a né­me­tek­től vagy ja­pá­nok a fran­ci­ák­tól, és mi­után a meg­hó­dí­tott te­rü­le­tek köz­igaz­ga­tá­sá­val is elég baj van, egyik fél sem szí­ve­sen ke­ve­re­dik dip­lo­má­ci­ai bo­nyo­dal­mak­ba egy-egy fe­hér folt­ért a má­sik­kal. Mert ha egy­szer össze­ma­ra­kod­nak a kon­con, az­zal vég­leg meg­in­gat­ták ural­mu­kat a Déli-ten­ger­től az At­lan­ti-óce­á­nig. Az­előtt könnyű volt egy fél vi­lág­részt is meg­hó­dí­ta­ni, hi­szen csak em­ber kel­lett hoz­zá, csak fegy­ver és vér. Ma egy kis fe­hér folt­ért ne­he­zeb­ben in­dul­nak el a tan­kok és me­net­osz­lo­pok, mert de­mar­so­kat, meg­tor­lá­so­kat, saj­tó­há­bo­rút és szank­ci­ó­kat idéz­het elő. És a dip­lo­ma­ták eset­leg öt­ven­ezer em­ber ki­on­tott pi­ros vé­ré­től nem fél­nek úgy, mint tíz fe­hér ak­tá­tól.