RO­BERT DES­TAN­QUE – AZ OR­SZÁG­ÚTI RÉM

“Ce­ru­zát vett a ke­zé­be, mint már annyi­szor, és egy tisz­ta pa­pír­la­pon újra fel­mé­rést ké­szí­tett a hely­zet­ről. Ed­dig öt vagy hat ol­dalt pisz­kolt össze a macs­ka­ka­pa­rá­sa­i­val. Elő­ször egy X-et vé­sett a lap kö­ze­pé­re, utá­na pi­ros ce­ru­zá­val be­ka­ri­káz­ta. Ez volt a gyil­kos he­lye. Is­mét a fe­ke­te ce­ru­zát vet­te ke­zé­be, és fel­je­gyez­te a lap szé­lé­re: Gát­lás­ta­lan, de a vi­sel­ke­dé­se éssze­rű.

Felül azt írta a pa­pír­ral: Va­sár­nap, jú­li­us 4., első me­rény­let, 18 ha­lott, 24 se­be­sült; és alul­ra: Pén­tek, jú­li­us 9., má­so­dik me­rény­let, 6 ha­lott, 11 se­be­sült.

Hú­zott egy vo­nást, és össze­ad­ta.”