Másnap tizenegy óra előtt öt perccel Martin Oppermann ott ült a Heinrich Wels & Fia Bútorüzlet harmadik emeletén.

Wels tizenegy órára hívatta. Nem Welsszel beszélt, egyik alkalmazottjával üzentette meg Martinnak, hogy tizenegy órára jöhet. Martin öt perccel tizenegy előtt érkezett.

Nem vezették egy különálló előszobába, hanem az eladóhelyiségben hagyták várakozni. Az emelet tágas és levegős volt, kínosan tiszta. Heinrich Wels & Fiánál rend volt. Martin Oppermann-nak volt ideje megállapítani, mert sokáig váratták.

Egyenesen, nem szép testtartással ült egy széken, amely valójában túl kicsi volt a súlyos ember számára, igyekezett mozdulatlanul sem jobbra, sem balra, csak maga elé nézni. Az üzlet pangott. Ennek ellenére nagy sürgés-forgás volt Martin Oppermann körül. Az alkalmazottak ide-oda szaladgáltak, és úgy tettek, mintha dolgoznának. Kíváncsian nézték az Oppermann Bútorvállalat főnökét, aki ott gubbasztott, és várta, hogy Wels úr fogadja.

Martin Oppermann látta ezt, de nem akarta látni, mozdulatlanul ült.

Az órájára nézett. Azt hitte, tizenegy óra húsz van, de csak tizenegy tizenhat volt. Szép, súlyos aranyóra, Immanuel nagyapától kapta, amikor tizenhárom éves korában először hívták ki felolvasni a Tórából. A Német Bútorműveknek természetesen új védjegye van, a vén Immanuel arcképe eltűnt a levélpapírról. Az új embléma nagyon szép, Klaus Frischlin elsőrendű művésszel csináltatta. De sok cég levélpapírján van szép embléma.

Most tizenegy óra huszonöt lehet. Tizenegy huszonegy van. Csak egyenesen ülni, nem lehajtani a fejét. Berthold-nak rosszabb lehet. Neki, Martinnak, csak itt kell ülnie. A fiúnak tennie is kell valamit. Oda kell lépnie a pajtásai elé, és azt mondania: amiről azt állítottam, hogy igazság, az hazugság, hazugságokat mondtam. Tizenegy harminc. Martin odafordul az egyik alkalmazotthoz, és megkéri, emlékeztesse Wels urat, hogy várja.

Heinrich Wels tizenegy negyvenkor bocsátotta maga elé. Csillagos, zsinóros, vállszíjas sturmbahnführeri egyenruhában ült ott. - Soká várattam, Oppermann - mondta. - Politika. Maga megérti, Oppermann, hogy most a politika az első. - Szigorú ráncokkal borított faarcán halvány, csípős mosoly ült, úgy beszélt, mint felettes az alárendeltjéhez. Martin rögtön látta, hogy fenékig ki akarja élvezni diadalát. „Oppermann"-nak szólította. Ez pofoncsapásként érintette Martin Oppermannt. De a pofonnak kettős hatása volt: ugyanabban a pillanatban felélesztette Martin kereskedői ösztönét, gyors üzleti szimatát. Ez a bornírt csavargó meg akarja alázni. Tűrnie kell, le kell mondania méltóságáról, amit negyvennyolc esztendeig megőrzött. Ma már ez így van a februári Németországban. Jó, megteszi. De megfizetteti. ,,Oppermann"-nak nevezte a disznó. Rendben van, elviseli, nem lesz többé Oppermann úr. Még többet is elvisel. De rajta lesz a számlán, Wels úr.

- Igenis, Wels úr - mondta udvariasan.

Még mindig állt. - A maga Brieger ura beszélt nekem az ajánlatáról - mondta Heinrich Wels az előtte állónak. - A maga Brieger urával jobban lehet tárgyalni, mint magával, Oppermann. De azt tapasztaltam, hogy később „félreértések" sülnek ki. Ezt akartam elkerülni. Ezért hívattam. Üljön le, kérem.

Martin engedelmesen leült. - Nyilván tisztában van vele - folytatta Wels -, hogy az Oppermann névnek, és mindennek, ami erre emlékeztet, el kell tűnnie. Az új Németországban nem lehetnek többé Oppermann-bútorok. Maga feléri ezt ésszel.

- Igenis, Wels úr - mondta Martin Oppermann.

Martin Oppermann mindent megértett, amit Wels úr meg akart értetni vele. - Igenis, Wels úr, feltétlenül, Wels úr - hagyta el egyre az ajkát, és ha Wels úr kongó hangján ádázul viccelődött, akkor Martin mosolygott. Egyetlenegyszer küzdött hosszabb ideig. Amikor Wels úr azt követelte, hogy a törzsház is tűnjön el a Gertraudtenstrasséról, és a Német Bútorművek központját ide, Heinrich Wels főüzletébe helyezzék át. Martin nagyon udvariasan kérte, hogy az anyaüzlettel tegyenek kivételt. A kis üzlet, amelyet ő egyénileg vezetne tovább, úgysem jelent majd konkurrenciát a hatalmas Egyesült Német Bútorműveknek. Fennhéjázó banda, gondolta Wels. Világos volt, hogy Oppermann-nak igaza van, az üzlet fenntartása a Gertraudtenstrassén csakugyan nem egyéb költséges fényűzésnél, amit Martin Oppermann megenged magának. De Wels éppen ezt nem akarta megengedni. Parancsoló maradt, Martin pedig udvariasan nem engedett. Szerényen elmondott egy érvet, amelyet Welsnek be kellett látnia. Ha megmarad egy Oppermann-üzlet, magyarázta neki, akkor az egész tranzakció nem látszik sem csalásnak, sem kényszerintézkedésnek. Hosszú huzavona után megállapodtak, hogy Gustav és Martin Oppermann január elsejéig magánemberként tovább vezetheti az anyaüzletet, utána azonban fel kell számolniuk, vagy bele kell olvasztaniuk a Német Bútorművekbe. - Világos, Oppermann? - kérdezte Wels úr. - Feltétlenül, Wels úr - felelte Martin.

Részletekbe bocsátkoztak. Megtárgyalták, milyen bonyolult szabályzat alapján, milyen mértékben vegyenek részt az Oppermannok az új részvénytársaság vezetésében, és hogyan részesedjenek a jövedelemből. És Martin most mélységes benső elégtétellel érezte, hogy jó formában van. Egyre újabb, szerencsés részletmegoldásokat talált, ügyesebbeket, mint amilyeneket Mühlheim professzor általános utasításként okosan kieszelt. Heinrich Welsnek vaskos feltételei voltak. De kimerült a reprezentatív jellegű büszke követelésekben, nem maradt ereje, hogy észrevegye Martin hajlékony, bonyolult javaslatainak bökkenőit és csapdáit. Ostobán fennhéjázva engedményeket tett.

Miután végeztek az adminisztratív és pénzügyi részletekkel, még egyszer nagyon nagy úr lett. Ez a Martin Oppermann annyi éven át mindenféle keserű pirulát nyeletett le vele. Most érezze, hogy immár Heinrich Wels van felül, s ő teljesen a kezében van. - Olcsón vesz és jót vesz, aki Oppermann-nál vesz - gúnyolódott. - Az „olcsón" igaz volt. A Német Bútorművek a „jól"-ra helyezi majd a hangsúlyt. A maguk olcsó szemete - jelentette ki befejezésül durván, otrombán - egyszer s mindenkorra eltűnik az új vállalatból. Az új Németország nem tűri az ilyen tinnefet, hogy a maguk kifejezésével éljek. Mi drágák leszünk, de megbízhatóak. - Bolond, idióta, tökfej, agyalágyult, barna egyenruhás - gondolta Martin Oppermann. - Igenis, Wels úr - mondta.