MENNYEI CSILLAG

Theta lebiggyesztette ajkát. Bárki másnak talán csupán unottnak tűnt volna. Ám Henry jól ismerte, és a lány határozottan l'ebiggyesz– tette az ajkait. Theta a színpad szélén ült egyrészes, rövidnadrágos szerelésében és fekete harisnyájában, ami kiemelte karcsú alakját. Homlokára egy zöld, kasmírmintás kendőt kötött bohém stílusban. Ajkát vörösre festette, így ellensúlyozva barna szemét és napbarnított bőrét.

Henry a pianinónál ült, és figyelte, ahogy a lány sóhajtott, lebigy– gyesztette az ajkát, és egyik lábát előre– majd visszalendítette, előre és vissza.

– Mr. Ziegfeld nemsokára itt lesz, emberek – kiáltotta az ügyelő. – A Mennyei csillag számon akar dolgozni a második felvonásban. Szerinte kezd ellaposodni.

– Már most is lapos. Azok a poénok már akkor szakállasak voltak, mielőtt az anyám megszületett. És a zene pocsék – csattant Iheta, és meggyújtott egy cigarettát.

– Most is, mint mindig, köszönjük a felbecsülhetetlen hozzászólásodat, Theta – vágta rá a férfi. – Talán ha több időt töltené! a lépéseid gyakorlásával és kevesebbet a panaszkodással, kész lenne a műsor. Tíz perc, emberek!

– Törött lábbal is megcsinálnám azokat a lépéseket – morogta Théta, miközben leült Henry mellé a zongorapadra.

– Valaki bal lábbal kelt fel – heccelte Henry olyan halkan, hogy csak Theta hallja meg.

A lány fekete hajú fejét a fiú vállára hajtotta.

– Kösz az együttérzést!

– Még mindig a titokzatos, fényes páncélú lovagod miatt nyavalyogsz?

– Ha találkoztál volna vele, megértenéd.

– Jóképű? – Henry kacér dallamot játszott.

– De még mennyire!

– Gavallér? – Gyorsabb, hősies ritmusra váltott.

– Nagyon.

Henry hangjegyei halkan, romantikusan szóltak.

– Elbűvölő mégis érzékeny?

– Uhüm.

– Gazdag?

Theta megrázta a fejét.

– Költő.

– Költő? – Disszonáns hangokat ütött le. – Nem hallottad még, drágám?

Pénzért és nem szerelemből házasodunk.

– Ugyanazt szokta álmodni, mint én, Hen. Látta azt az őrült szemet a viílámjellel és a kereszteződéssel. Ennek mennyi az esélye?

– Bevallom, ez elég kísérteties. – Henry még halkabban folytatta: – Gondolod, hogy ő... különleges, mint te meg én?

– Nem tudom. Csak volt benne valami, mintha egész életemben ismertem volna. Nem tudom megmagyarázni.

Henry egyik saját, lendületes dzsessz-számába kezdett.

– Most már kezdek féltékeny lenni.

Tlieta arcon csókolta.

– A te helyedet senki sem veheti át, Hen! Ezt te is tudod.

– Elmehetünk Harlembe, hogy megkeressük.

– A Hotsy Totsyt bezárták.

– Rengeteg más klubot átfésülhetünk még. És akkor azt is megnézhetjük, hol keresnek táncosokat, mert tudod, mit mondaná Flo, ha egy néger költővel járnál, aki még a szerencsejáték-iparban is benne van.

– Flónak nem kell róla tudnia.

– Flo mindenről tud.

Wally futva, tapsikolva jött végig a sorok közötti folyosón, figyelmet kérve.

– Mindenki a helyére! Mr. Ziegfeld megérkezett!

A próba hosszú és csüggesztő volt. Mr. Ziegfeldnek semmi sem tetszett. Minden egyes számnál megállította őket és kiabált:

– Nem, nem, nem! Ez talán a Scandalsben elmenne, de ez egy Ziegfeld-show! Mi itt képviselünk is valamit.

Már majdnem egy órája ismételték a Mennyei csillag számot, de semmi sem sikerült.

– Ez a rész nem jó – kiáltotta Mr. Ziegfeld a színház végéből. Elegáns férfi volt hátrafésült, ősz hajjal és csinosan vágott bajusszal. Öltönyei – és mindig öltönyt viselt – állítólag Londonban készültek a Savile Row-n.84 – Poénra van szükségünk. Valamire.

– Nos, visszahozhatjuk Mr. Rogerst – felelte Wally.

– Nem Will Rogers miatt aggódom. Will Rogers csak köhint egyet, és még az is vicces! Én e miatt a szám miatt aggódom!

Mindenki ideges volt. Ha Mr. Ziegfeld boldogtalan volt, mindenki az lett. Talán mindannyiukat kirúgja, felvesz egy új társulatot és mindezt óriási attrakcióként adja– el.

– Újra! – vakkantotta a nagy Ziegfeld.

Henry belekezdett a számba. A darab sztárja, egy arrogáns sanzonénekes, Don, leereszkedett a hosszú, széles lépcsőn, és melodramatikus hangon énekelte:

– Égből hulló, mennyei csillag, lennék én is az, hogy karodba hulljak, így maradnánk örökké, kedvesem, csak te meg én...

A zongoránál Henry a szemét forgatta, amikor Theta arra nézett. Szorulááás, tátogta, és Theta igyekezett nem felnevetni. Kezüket kinyújtva a lányok kecsesen elindultak. A nézőtéren Flo úgy festett, mint aki citromba harapott. Megint kezdhetik majd elölről, Theta már most tudta. De nem számít, mennyit gyakorolják, ez a szám nem lesz jobb. Pocsék volt – szentimentális és olcsó. Ahogy a lépéseket járta, egy tanács jutott az eszébe, amit a kabarék során hallott: ha azt akarod, hogy nevessenek, csinálj valami váratlant.

Miközben a lányok kevélyen lépkedtek lefelé a hosszú lépcsőn, Theta szándékosan rossz irányba indult, balra csúszva, mint egy zavarodott Isadora Duncan,85 megbolygatva a lányokat, akik egymásnak ütköztek, amikor megpróbálták kikerülni.

– Hé, vigyázz! – hőbörgött Daisy.

– Bocsi, mami – felelte Theta, mire pár másik lány felhorkantott.

– Théta! Mit művelsz? Állj vissza a sorba! – üvöltött Wally.

Theta nem állt le. Nekiment egy fényes, lógó csillagnak.

– Ó! – szólt, úgy simogatva, mintha egy részeg flapper lenne. – Elnézést, Mr. Rogers!

A társulat idegesen pillantott Thétára, majd ki Mr. Ziegfeldre, aki ott ült a széken. Az a félnótás Don ismét becsatlakozott a zenébe, és összeszorított szájjal mosolygott Thétára. A lány hangosan dudo– rászva lebotladozott a lépcsőn.

– Ne állj le, Don, édes! Pazarul nyomod! Még Mr. Rogersnek is tetszene – szólt a fényes csillagra mutatva. – O, Henry!

Theta Henryhez sietett a színpad szélére, karjaival átölelte a nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta.

– Ó, minden rendben. O a bátyám.

– Csak ne mondjátok el az anyáinknak! – jegyezte meg Henry, és ezúttal mindenki nevetett, kivéve Dont, Daisyt és Wallyt, aki elvörösödött.

– Miss Knight! Azt hiszem, eleget láttunk szörnyű viselkedéséből...

– Jaj, Wally, az éjjel még nem ezt mondtad – feleselt Theta. Túlságosan is feszegette a határokat. Talán már át is lépte azokat. Ameny– nyire tudta, egy perc, és az utcán találhatja magát. Valahol a sötétben Flo figyelt, ítélethozatalra várva.

– Mr. Ziegfeld, ilyen körülmények között nem tudok dolgozni – szólt sértődötten Don.

Az egész társulat elcsendesedett, ahogy a nagy Florenz Ziegfeld előremasírozott a székek sorai között.

– Rendben, Don. Nem is kell. Mindig találhatok valaki mást. – Mr. Ziegfeld hunyorogva pillantott Thétára. Arcán lassan egy vigyor terült szét, és megtapsolta az előadását. – Na, ez szórakoztató volt!

llieta kifújta a levegőt, amit eddig bent tartott.

Ziegfeld az ügyelőre mutatott, és olyan gyorsasággal beszélt, amit még a New York-i forgalom is megirigyelhetett volna.

– Wally, tedd bele ezt a részt! Építs köré jelenetet! És gondoskodj róla, hogy a pletykás szennylapokban benne legyen: „Ziegfeld új sztárra lelt...” – Thétára mosolygott-.

– Theta. Theta Knight.

– ..Miss Theta Knight személyében!”

– És a bátyjáéban; Henry DuBois – tette hozzá Theta.

A táncoslányok ezen ismét kuncogtak, kivéve Daisyt, aki Don pártját fogta, és lesújtó pillantást vetett Thétára.

– És a bátyjáéban – visszhangozta Flo. – Tetszik a kölyök. Hova való vagy, édesem?

– Connecticutba – hazudta Theta.

– Connecticut? Ki jön manapság Connecticutból? – A nagy Ziegfeld olyan arcot vágott, mintha keserű tejet ivott volna. Gondolkodva közelebb lepett a zenekari árokhoz. – Régóta elveszett tagja vagy az orosz nemességnek, akinek a szüleivel kommunisták végeztek; ez majd megolvasztja a szíveket. Hűséges szolgálók csempésztek ki az országból egy merész éjszakai szökéssel, és egy hajóval Amerikába, az álmok hazájába küldtek. Wally, csináltass róla pár fotót egy hajón! Tegyél egy masnit a hajába! Nagyot. Kéket. Nem, pirosat! Nem, kéket. Aranyom, vess csak rám egy árvához méltó pillantást!

Theta az ég felé emelte a tekintetét, és kezét a mellkasához kapta.

– Elég szomorúnak látszik? – kérdezte a lány szánalomra méltó, lebiggyesztett ajkainak sarkából.

– Tökéletes! Még egy perc, és a zsebkendőmért kapok. Na most, együtt érző apácák neveltek fel Brooklynban – Wally, találj nekem egy egyházi iskolát Brooklynban, aminek jól jönne némi adomány–, ahová az én drága feleségem, Billie ellátogatott – győződj meg róla, hogy az újságok ezt a részt is beleteszik Billie-ről egy képpel, karjában egy kisbabával –, és meghallotta, ahogy a Csendes éjt énekeled. – Ziegfeld vágott egy grimaszt. – A Csendes éj túl sok?

Henryre pillantott, aki vállat vont.

– Legyen a Csendes éj – folytatta a nagy Ziegfeld. – És Billie egyenesen hozzám hozott, a te Flo bácsikádhoz, aki rögtön felismeri a szépséget és a tehetséget. Ez tetszik. Nemsokára híres leszel, kölyök.

– Mr. Ziegfeld, Henry írhatna magának egy pazar számot. Nagyon tehetséges. – Theta egy Mondd meg neki! pillantást vetett a fiúra.

– így van.

– Rendben, rendben. Hank...

– Henry, uram!

– Hank, írja meg nekem azt a számot! Legyen...

– Fülbemászó – fejezte be helyette Henry.

– Pontosan!

Henry egy Megmondtam képet vágott Thétának, aki egy vállvo– nással felelt, ami azt sugallta, Mi mást tehetnél?

– Wally, csinálj ebből sztorit! Nekem most találkoznom kell Billie– vel, hogy megnézzünk egy vidéki házat; az a nő tudja szórni a pénzt. Szerencsére sok van belőle.

– Természetesen, Mr. Ziegfeld – felelte Wally, és követte kifelé a nagy embert. Hátrasandított Thétára, aki kinyújtotta rá a nyelvét.

A lányok Theta köré gyűltek, hogy gratuláljanak a szerencséjéhez, miközben Daisy szitkozódva eltrappolt.

– Nem szép dolog másokat lejátszani a színpadról – vágta hozzá Don, amint elviharzott mellette.

– Ha jó lettél volna, nem tudtalak volna lejátszani, Don – kiáltotta utána Theta. Átölelte Henryt. – Tudod, hogy ez mit jelent?

– Még több próbát?

– Végre vehetünk egy zongorát, Hen. És mindenki a te dalodat énekelve fog távozni a show-ról.

– Úgy érted, miután bemászott a fülükbe?

– Ne légy rátarti! Ez is egy kezdet.

– Már látom is – mondta Henry, körbemutatva a kezével. – Florenz Ziegfeld bemutatja Mr. Henry DuBois emlékezetes dalát, A szorulás blues”

Theta rácsapott a fiú karjára.