Csoportokba

verődnek,

és

összehangoltabbá teszik a támadásaikat, de egyenként is sokkal ügyesebbé és veszélyesebbé válnak.

Így egyre nehezebb lesz rájuk bukkanni, és elpusztítani őket. Míg végül senki sem tud majd megálljt

parancsolni nekik. – Az öregember kiitta a brandy maradékát, és Ephre nézett. – Attól tartok, az, amit

ma reggel azon a tetőn láttunk, az emberiség végét jelenti.

Eph érezte, hogy a jövő súlyos teherként nehezedik mindnyájukra. -

– Van még valami, amit nem mondott el nekem?

Setrakian vizenyős szeme a távolba meredt.

– Még a felét sem tudja.

 

Setrakian hamarosan elaludt. Eph nézte, ahogy az öregember görbe ujjai összerándulnak a

mellkasán, a takaró fölött. A professzor szörnyekkel álmodott.

– Apu!

Eph kiment a nappaliba. Zack a számítógép előtt ült. Eph a széke mögé lépett, és hátulról átölelte a

fiút, puszit nyomott a feje búbjára, beszívva hajának illatát.

– Szeretlek, Z – suttogta.

– Én is szeretlek, apu – felelte Zack, mire Eph felborzolta a haját és elengedte.

– Hogy állunk?

– Mindjárt kész. – A fiú ismét a számítógép felé fordult. – Csinálnom kellett egy kamu e-mail címet.

Mi legyen a jelszó?

Zack segített feltölteni Ephnek az Ansel Barbourról készült videofelvételeket a főbb közösségi és

tartalommegosztó portálokra – Eph a fiúnak persze nem mutatta meg őket -. Csak azt akarta, hogy

végre egy igazi videó is legyen fent az interneten a vámpírokról. Úgy érezte, csak így tudja felhívni az

emberek figyelmét a jelenségre. Attól nem tartott, hogy tovább mélyíti a káoszt meg a pánikot: a

zavargások tovább folytatódtak, és bár egyelőre csak a szegényebb negyedekre korlátozódtak, csak

idő kérdése volt, mikor terjednek tovább. Az a megoldás, hogy az embereknek az életveszélyes

események ellenére is a homokba kellene dugni a fejüket, túl abszurd volt ahhoz, hogy a férfi egyetlen

gondolatot is fecséreljen rá.

Vagy gyökerestől irtják ki ezt a kórt – vagy sehogy.

– Most kijelölöm a fájlt, így, és felrakom mint mellékletet…

– Ezt nézzétek meg! – kiabált be Fet a konyhából, ahol tévét nézett, és csirkesalátát evett egy

negyedkilós műanyag dobozból.

Eph hátrafordult. A helikopteres légifelvételeken égő házak látszottak, és a sűrű fekete füst egész

Manhattant beterítette.

– Kezd eldurvulni a dolog – jegyezte meg.

Miközben Eph a tévét nézte, észrevette, hogy Zack rajzai meglibbennek a hűtőszekrény ajtaján. Egy

papírszalvéta végigszánkázott a pulton, majd lehullott, és Fet lábánál ért földet.

Eph Zack felé fordult, aki abbahagyta a gépelést.

– Mitől van itt huzat?

– Biztosan nyitva maradt a franciaablak.

Eph Norát kereste a szemével. Valaki lehúzta a vécét, majd Nora lépett ki a fürdőszobából.

– Mi van? – kérdezte, amikor látta, hogy mindenki őt nézi.

Eph most a másik irányba fordult, a franciaablak felé, amely a hátsó udvarba vezetett.

Egy ember fordult be a ház sarkánál. Aztán megállt, két karja ernyedten lógott a teste mellett. Eph

dermedten nézte.

Kelly.

– Anyu!

Zack már indult volna is a nő felé, de Eph gyorsan visszarántotta. Kicsit jobban megszoríthatta

Zacket a kelleténél, mert a fiú döbbenten húzódott el tőle.

Nora odafutott hozzájuk, és hátulról átölelte Zacket.

Kelly csak állt. Nézte őket. Megkövült arccal, merev tekintettel Olyan zavarodottnak tűnt, mint

akinek a közvetlen közelében robbant fel egy bomba.

Eph mindent tudott. Mintha a szívét marcangolták volna.

Kelly Goodweather átváltozott. Egy halott lény tért haza az otthonába.

Most Zackre függesztette a tekintetét. Az Édes Kicsi Fiára. Érte jött.

– Anyu! – szólította meg Zack, aki rögtön érezte, hogy valami baj van.

Eph lábdobogást hallott a háta mögül. Fet kirohant a hallba Eph kardjáért, majd megsuhogtatta

Kelly előtt az ezüstből készült pengét.

Kelly megdermedt. Gonosz kifejezés ült ki az arcára, és vicsorogni kezdett.

Eph szíve mintha megszűnt volna dobogni.

Kelly démon volt. Vámpír.

Közülük való.

Eph örökre elvesztette őt.

Zack nyöszörögve hőkölt hátra az ördögi látványtól… aztán elájult.

Fet üldözőbe vette Kellyt a karddal, de Eph elkapta a könyökét. Kelly úgy hátrált az ezüstkard elől,

mint a szőrét borzoló macska. Rájuk sziszegett. Aztán még egy utolsó baljóslatú pillantást vetett az

eszméletlen fiúra, a kincsére… majd sarkon fordult, és kimenekült a nyitott ajtón.

Mire Eph és Fet a ház sarkához ért, Kelly már átvetette magát az alacsony drótkerítésen, amely a

hátsó kertet választotta el a szomszéd telektől, és beleveszett az éjszakába.

Fet becsukta az ajtót, és ráfordította a zárat. Lehúzta a sötétítőket, aztán Ephre nézett.

Eph szó nélkül ment vissza Norához, aki Zack mellett térdelt. A férfi szeméből sütött a

kétségbeesés.

Most látta csak igazán, milyen kegyetlen is ez a kór. Szembefordítja a családtagokat.

Szembefordítja a halált az élettel.

A Mester küldte ide Kellyt. Eph és Zack ellen fordította a nőt. Hogy pokollá tegye az életüket.

Hogy bosszút álljon.

Eph tudta: ha az embernek a szerettei iránt érzett odaadása egyenes arányban van azzal a vágyával,

hogy a halála után egyesüljön az illetőkkel… akkor Kelly soha nem fogja feladni. Addig fogja zaklatni

őket, amíg valaki pontot nem tesz az ügy végére.

Zack elhelyezési pere még korántsem ért véget.

Eph a többiek felé fordult… aztán a tévében tomboló lángokra siklott a tekintete… végül pedig a

számítógépre. És megnyomta az enter gombot, elvégezte a feladatot. Kiküldte az éterbe az őrjöngő

vámpírról készült felvételeket… aztán kiment a konyhába a whiskyért. Töltött magának egy italt,

hosszú idő óta először.