ELSŐ ELŐSZÓ.

Milliomos mint művészi motívum.

A milliomosok már nincsenek divatban. Még a filmkritikusok is ezt állítják. Ez pedig már komoly dolog...

Azt írják, hogy a livrés inasokat, a parkszerű kerteket és a pompás villákat már nem lehet tovább nézni. Mindenki megelégelte a falon lógó eredeti Tizián képeket, sőt a trésorokban nyugvó részvény-csomagokat is – s a nagy ünnepségek, melyeken legalább húsz, lehetőleg igen elegánsan öltözött vendéget mutogatnak, már-már sértés számba mennek.

Most viszont azt olvasom az újságban, hogy még ma is vannak milliomosok.

Nincs alkalmam a hír valódiságát megvizsgálni. Az én ismerőseim között bizonyára nincsen milliomos. Ez azonban véletlen is lehet. És nem is bizonyít még semmit.

Angliában – így írja az újság – több mint kétszáz olyan szabályosan bejelentett lakos van, aki legalább egy-egy millió font felett rendelkezik. Állítólag más országokban is hasonló a helyzet.

Ha ez igaz, akkor vájjon miért mentek ki a milliomosok a divatból? Miért ellenzik akkor, hogy őket, magukat és pompázó környezetüket a film vászna ás a regények visszatükrözzék?

Persze, ez a tartózkodás könnyen érthető volna, ha veszedelmes egyénekről, vagy tiltott dolgokról volna szó. Például veszedelmes és tilos az ellenkező oldalon kerékpározni; így tehát valóban illetlen volna, ha egy festő vagy író ilyesmit előadásában megismételne. Ez érthető...

Ugyanilyen alkalmatlan művészi motívumok a betörés és a rablás is. Hiszen ezek a dolgok, – kivéve talán magukat a tolvajokat, – a valóságban sem kívánatosak.

De milliomosnak lenni? Ez is tilos! Vagy talán közveszélyes? Szó sincs róla! Nagy adófizetők. Munkaalkalmakat teremtenek. Fényűző életet élnek. Jelentős tagjai az államnak és a társadalomnak.

Mikor legutóbb olvastam, hogy még vannak milliomosok, azt is olvastam, hogy számuk egyre apad. Ez az utalás talán megadja a választ kérdésemre. A kedves olvasó már bizonyára gyakran emelte fel tekintetét az ég felé, éppen akkor, mikor a nap a láthatáron eltűnt. Néhány perccel napnyugta után a nyugati felhők izzó fényben úsznak. Elpirulnak. Magányosan világítanak a szürke, alkonyodó világ felett.

A felhők rózsaszínű fényben csillognak, de a nap letűnt. Vájjon a milliomosok ezekhez a felhőkhöz hasonlatosak-e? Vajjon nem utolsó visszfényei-e egy már letűnt világnak? Talán ezért is mentek volna ki a divatból?

Hogy rövid legyek: nem tudom.

* * *