Harmincharmadik fejezet

A hangár távolabbi végében álló szőke nő olyan magas volt, hogy parti jelzőoszlopnak is bevált volna itt, a Chandrilán. Leia gyors léptekkel sietett feléje, közben még jobban a fejére húzta a csuklyát, hogy az arca rejtve maradjon.

– Leveheti a csuklyát – szólt rá a nő, amikor odaért hozzá. – Csak mi vagyunk itt.

Leia engedelmeskedett, majd elmosolyodva köszönt:

– Üdvözlöm, Evaan Verlaine!

– Üdvözlöm az Alderaan utolsó hercegnőjét! – felelte a nő.

– Ezt a megszólítást ma már nem szokás használni – jegyezte meg Leia.

Evaan a fejét oldalra döntve fürkészte a hercegnő arcát.

– Nekem mindig ez marad – válaszolta aztán. – Ön hordozza a világunk fáklyáját. Az otthonunkét. Soha nem fogja letenni.

– Tudom. És én is ezt érzem. Pontosan ezért vagyok most itt. – Evaan Verlaine röviddel azután lett Leia barátja – és alkalmanként cinkostársa is –, miután a Halálcsillag megfosztotta őket az otthonukból. Közreműködött az alderaani túlélők összegyűjtésében. Rengeteget dolgozott abban az időszakban, és ennek eredményeként Leia évek óta nem találkozott vele személyesen. A pilóta jól ismerte a hercegnőt. Csípőre tette a kezét, és értőn bólogatva megjegyezte:

– Látom azt a csillogást a szemében…

– Miféle csillogásról beszél? – kérdezte Leia.

– Valami gazságra készül.

Nem ez volt az első eset, de Leia tovább játszott, és felháborodást színlelve megkérdezte:

– Hogy én? Soha!

– Ugyan, felség! Hallom a népek suttogását: én nem értem, hogy a hercegnő mit lát abban a gazfickóban. És mindig azt válaszolom: a hercegnő nagyobb zsivány, mint amilyennek gondoljátok. Talán még annál a gazfickónál is nagyobb. Szóval, mondja ki: mit kér tőlem?

– Szükségem van egy pilótára.

– Ennyit magam is sejtettem – felelte mosolyogva Evaan. – Tudtam, hogy nem az egyik droidjához keres szerelőt. És ennek a pilótának hová kéne elvinnie önt?

– A Kashyyyk-rendszerbe. – Ennek hallatán Evaan meghökkent, és óvatosan megjegyezte:

– Az birodalmi ellenőrzés alatt áll.

– Igen, tudom – válaszolta higgadtan Leia. – És nyugodtan mondhat nemet. Tudom, hogy az Új Köztársaság iránti kötelességei ide láncolják, és azt is tudom, hogy nyakunkon a felszabadulás napja… tehát néhány óra múlva talán szükség lesz önre. De most mondja meg, mert el kell tűnnöm a Chandriláról, mielőtt az egész megkezdődik.

– Igen, az Új Köztársaság pilótája vagyok. De elsősorban alderaani vagyok, és csak másodsorban köztársasági pilóta. Ön parancsol, és én engedelmeskedem, hercegnő.

– Nem fogok parancsolni önnek. Barátként kérem.

– Én pedig igent mondok részben, mint barát, részben mint hűséges alattvaló – válaszolta Evaan. – De barátként és hűséges alattvalóként egyaránt szükségét érzem kijelenteni: az az utazás valószínűleg rendkívül veszélyes lesz, bizonyosan őrültség is, és jobb lenne, ha nem mennénk a Kashyyykra, hanem itt maradnánk, és élveznénk az ünnepségsorozatot. – Leia mondani akart valamit, de mielőtt megszólalt volna, Evaan folytatta: – Ugyanakkor ismerem önt, és tudom, hogy nem kérné, ha nem volna rá nyomós oka. Így aztán… a cirkáló a szomszéd hangárban áll. Készen áll az indulásra? Hát persze, hogy igen. Akkor induljunk, felség!

– Köszönöm – felelte Leia –, de nem a cirkálóval fogunk menni.

– Van más ötlete?

– Van ám! – közölte Leia, és vigyorogva hozzátette: – És nem csak mi leszünk ott. Legalábbis, remélem. Most pedig menjünk, és lopjuk el a Millennium Falcont!