Mester.
MESTER.
Az szegény árvát, im, behozám jószágába, igaz, elég munkával, elég
fáradsággal. Ő is minden igyekezetit elvégezte: országába immár
szabadon uralkodhatik, csak hogy tudja magát forgatni, de igen
félek rajta, hogy ez is, mint az több atyjafiai, el ne veszesse
magát. Mert ez ház mindörökké rakva volt veszedelemmel. Ha
meggondolom előszőr Tantalus királyt, ő is mely röttenetes dolgot
cselekedék: az önnön fiúmagzatját felkoncolá. Ez hanem nagy
hallatlan dolog! És megint étekbe megfőzé, kiért ő is, méltón,
szörnyűképpen elvesze azoktúl, azkiknek megfőzte vala. Azután
Pelops Myrtillusnak fejét vevé. Thyestes az önnön atyjafiának,
Atreusnak feleségét megszeplősíté. Atreus erre való haragjában nagy
szép két kicsiny fiát neki megfőzé. Ím, ezeknek utána, ennek
édesatyját, Agamemnon királyt az önnön tulajdon felesége,
Clitemnestra, ketten Aegistussal megölék, kiért ők is mindketten ám
meglakolának. Ez is bizony nagy csudálatos dolog, hogy tulajdon fia
édesanyját megölje, de hiszem ugyan, az nagy Isten vakította meg
ezeknek szíveket, hogy az ő nagy sok gonoszságokról,
kevélységekről, bujaságokról, tobzódásokról megfizetnének, mert
soha nem akarának véget vetni nagy undokságoknak. Ez az, ez az, ki
az én belemet furdalja, ettűl féltem ezt is: hogy ő is bolondságába
elveszti magát. De elmegyek el be hozzája, jó tanácsot adok nekie,
hogy erősen megőrizze magát ez veszedelmektűl, jámbor és tiszta
életű legyen, igazán és kegyelmesen éljen, ha úgy nem akar járni,
mint az ő elei. Ideje már elmennem, egyéb dolgaimhoz is látnom,
tihozzátok maradjon az Úristen!