Chorus.
CHORUS.
Nagy dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban
felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy
szorgalmatossággal viselnek az ő fiókra gondot, hogy semmibe nem
hagyják megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember,
mint a Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se látná. Jóllehet
bizony nagy az oka, mert az Electra azmi igaz, megmondja, azt ő
penig igen bánja. Arra mondják, hogy igazmondónak gyakorta feje
törik! De mégis anyai kegyelmességnek kellene benne lenni, de
nemhogy volna, hanem ha egy kalán vízbe elveszthetné is,
elvesztené. Minden rútságot megmível szegényen, átkozza, szidja
erősen, bosszúsággal kesergeti szegínt. És hogy szegín remínségébe
semmi nem költ Orestes felől, trombitáltatja erősen magát, tombol,
táncol, örül felette igen Orestes halálán. Ez szegín leányról csak
meg sem emlékezik penig. De kicsodák jűnek ihon terhekkel?
Asszonyom, Electra, jöszte ki, vajon kicsodák ezek?