Chorus, Electra, Chrisothemis.
CHORUS.
Nem tarthatom az szegín leányt, elgyötri magát, hol asztalra borul,
hol székre, hol földre esik, úgy siratja erősen szegín arát. Ihon
jő, itt is kesereg, látja Isten, nem tudok neki mit tenni.
ELECTRA.
Jaj, jaj, jaj!
CHORUS.
Mi dolog, fiam, Electra, mi dolog? Ne hadd el magad, jó
asszonyom.
ELECTRA.
Jaj, jaj!
CHORUS.
Ne sírj, kérlek, az Istenért!
ELECTRA.
Jaj, megölsz, hagyj békét!
CHORUS.
Miért?
ELECTRA.
Azt kérded, miért? Látod, nincs immár kibe reménylenem, elvesze az
én egyetlenegy remínségem.
CHORUS.
Hallod-e, jó asszonyom, jól adhatja még az Isten. Ha Orestes
megholt, más eszköze is vagyon neki, kivel bosszút állhat. Nem
tudd-é, amaz hatalmas Amphiraon király mint jára, csak egy asszonyi
állat miatt hala meg, kit aranylánccal megfojta.
ELECTRA.
Jaj, elveszek.
CHORUS.
Azonképpen Isten neked is erőt adhat, noha leány vagy, kivel
bosszúdat állhasd.
ELECTRA.
Jaj, jaj, hova legyek?
CHORUS.
Ne jajgass, édes fiam.
ELECTRA.
Megholt az én segítőm.
CHORUS.
Mit mondhatok, elég veszett ember vagy. Ne sírj!
ELECTRA.
Ó, nagy Isten!
CHORUS.
Meg kell halnunk mindnyájunknak.
ELECTRA.
Ha meghalunk is, nem oly szörnyűképpen, mint Orestes beszéled, hogy
megholt.
CHORUS.
Ki tudja, jó asszonyom, kinek mire jut még ügye.
ELECTRA.
Ó, egyetlenem, Orestes, elveszek!
CHORUS.
Én nem tudok neki mit tenni, engem is elkeseríte. Vajon midolog,
igen fut Chrisothemis nagy örömmel.