Mester, Chorus, Electra.
MESTER.
Az Úristen jól adja itt az mi járásunkat. Ez gonosz asszonyi állat
nem látja a vermet, mint az vak, kibe beesik. Igen keserves öröm ez
neked, mert ez leszen az te örök veszedelmedre. Elmegyek
Oresteshez, ideje immár dolgunkhoz látnunk.
CHORUS.
Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé a hírt.
ELECTRA.
Hallod-e, uram.
MESTER.
Mi dolog?
ELECTRA.
Vársza meg.
MESTER.
Siető dolgom vagyon.
ELECTRA.
Csak két szóra, jó uram.
MESTER.
Mondd el.
ELECTRA.
Hol az Orestes?
MESTER.
Nyaka szakadt az kocsirúl. Majd ide hozzuk, az porát
megláthadd.
ELECTRA.
Jaj, nagy Isten, mint veszek! Lám, igaz volt, Chorus az te
beszéded. Jaj, arám, arám, Orestes, mint csalál engem, ó, szívem,
lelkem, Orestes, hova lűl el! Jaj, csak tebenned vala reménységem,
ím, te is elveszel előlem. Meghalok, elveszek immár én is,
elhagyál, szerelmem, Orestes. Jaj, jaj, én édes egyetlenem, hova
hagyád az te szegín nénédet íly nagy árvaságba.
CHORUS.
Hagyd el azt, édes asszonyom, ne sír, jerünk be.
ELECTRA.
Jaj, meghalok az én arámért.