III. Ynevi szavak, kifejezések

Bacca (sha) – bőregér

Carria (gor) – háború

Carridon (gor) – katona

Corga (gor) – fejvadász közösség, melynek tagjai – a legifjabbaktól a legvénebbekig – harci képességeik áruba bocsátásából élnek

Expurgatus (sha) – a Domvik-hit általános rituáléinak egyike: testi megtisztulás a gonosztól való szabadulás által

Exterminus (sha) – a Domvik-hit védelmezőinek legvégső eszköze: a bűnök eltörlése a porhüvely megsemmisítése (ti. a lélek felszabadítása) által. Világi körökben a „kegyes halál” szinonimájaként is alkalmazzák

Gon-corga (gor) – fejvadász közösség teljes jogú tagja. A shadoniba némiképp torzultan, „gorviki fejvadász” értelemben került át

Kvalithea (sha) – iskolafokozat; a shadoni egyház minősítési rendszerének talpköve, mely a beavatottak hét kasztjának (boszorkányvadász, szerzetes, paplovag, pap, inkvizítor, hitvalló és kortalan) elkülönítésére szolgál. A jelölt csak a soron következő kvalzthea teljesítésével léphet felsőbb kasztba, s az esztendők folyamán rendre megszabadulhat a tudatlanság, az erőszak, a rajongás, a kétely, a hitetlenség, a félelem, legvégül pedig az idő bilincseitől

Lingua Domini (sha) – Domvik szolgáinak kenetes hangzású, bonyolult írásképű nyelve, melyet a liturgia, a dokumentáció és a diplomácia egyaránt használ. Nevezik Tiszta Forrásnak, Testet Öltő Gondolatnak is nyilván azon sajátsága– miatt, hogy aki beszéli, csak igazat szólhat

Mosacca (sha) – bögöly.

Narra-orta (gor) – hatalombeszéd; tágabb értelemben testvéri, hűbéri vagy szövetségi eskü, melynek betartását a kezdetleges írásbeliségű gorviki társadalom erő- és hagyománykultusza szavatolj a

Sebrata (gor) – szertartás, hitvallás

Septameron (sha) – Domvik egyházának szent könyve; eredetéről és forrásértékéről mindmáig éles viták folynak. Hét fejezetéből (Szeptádok) három, a Teremtés, a Vándorlás és az Egyesülés krónikája száznál több változatban ismeretes – innét a gyanú, hogy viszonylag kései műről van szó, melyet ősi töredékek és helyi mítoszok felhasználásával alkottak a Pyarron szerinti II. évezred hajnalán. Legmakacsabb kutatói tudni vélnek néhány apokrif fejezetről is, melyek az Elfedett Arcok kinyilatkoztatásait, egy új, sötét kor próféciáit tartalmazzák – e kétes hitelességű irományokat a Shadon-szerte működő homályszekták tekintik szent könyveiknek

Szent számok (sha) – a Domvik-egyház liturgiájában kiemelt jelentőségű számokat, a hármat, a hetet és a huszonegyet emlegetik így. Az ország godoni eredetű ősvallása három isteni aspektust (Jedome, Javea, Jovidon) különböztetett meg, az Egetlen népe manapság hét vetületet (lásd Úr-Arcok) tisztel, s huszonegy – nevében az államalapító dinasztiák emlékét őrző – tartomány alkotja Shadont, melynek védelmére szükség esetén ugyanennyi sereg sorakozik fel

Triatos (sha) – az Égi Hármasság domviki eszméjének gyakorlati vetülete, a Pyarron szerinti 2887-ben létrejött kormányzati szövetség a Bel-Corma és a Bel-Estesso dinasztia, valamint az egyház mindenkori feje közt. Shadon lakói – származásuk és tájékozottságuk függvényében – a koronatanácsot, annak területi képviselőit, vagy a tágabban értelmezett főhatalmat értik alatta

Úr-Arcok (sha) – Domvik hatalmának vetületei, melyeket a Septameron Hét Arcnak, a népnyelv oltalmazóknak vagy örökszenteknek nevez. Az Élet Teremtője, a Hit Védelmezője, az Eretnekek Ostora, a Tévelygők Tanítója, a Jóság Forrása, a Betegek Gyógyítója és a Fekete Angyal frízként vagy szoborként minden Domvik-templomban megtalálható, és azonnal felismerhető: ábrázolásuk sajátságait szigorú, a Pyarron szerinti II. évezredben kimunkált szabályok határozzák meg