ELŐSZÓ

A Ragadozó lassan merült föl álma jéghideg mélyéből. Tudata lanyha hullámokban ébredt önmagára; űrkabinjának szigetelt csöndjében halkan visszhangzott lélegzése és szívének élénk négyes dobbanása, mely olyan gyors volt, mint a kolibri szárnycsapásai.

Ujja megérintette a műszerfal oldalán lévő csillogó laplemezt. A kabinban, mely most a Ragadozó gubója volt, a fény az eddigi borostyánszínből rögtön kékre váltott. A plazma erőtér – a lüktető, kör alakban elhelyezkedő fényoszlopok sora, mely védőn lebegett harcos-teste fölött, szabályozván alapvető életfunkcióit – most kikapcsolt, és az űrhajó irányítását ismét őrá bízta.

A műszerfal fényfolyamai lüktetve a jól ismert navigációs mintákat formázták ki, a hajó sebességét ellenőrizve, majd pedig hozzáigazítva a földerítetlen gravitációs mező kényszerítő erejéhez. Az űrhajó, állandóan fékezve, nagy magasságú körpályára állt, hogy a fedélzeti számítógép megkezdhesse a lenti, vizekkel borított bolygó alapadatainak elemzését.

Amikor a hajó engedelmeskedett a Ragadozó parancsainak, melyek a sebességre, magasságra és a körpálya ívére vonatkoztak, a lény ujja ismét megérintette a műszerfal fényes lemezét. Haj szál vékony, térbeli négyzetháló emelkedett ki nesztelenül a konzolból, energiával telt meg, sugározni kezdett, majd elektronikus képernyővé változott. Megjelentek rajta a bolygó adatai, amelyek a Naprendszeren belüli helyét mutatták, s egy pillanatra nagy sebességgel sorjázó számok borították el a képernyőt. Ezután színképszerűen fölvillant a bolygó élőlényeinek alakja. Ez volt a Ragadozó egyetlen útmutatója a Föld nevű égitest idegen lényeihez.

Nagymacskafélék, vastagbőrűek, medvék, elefántok jelentek meg gyors egymásutánban, és képük mellett élettani elemzésük is. Mikor a főemlősökig jutott, az ábrák lassabban kezdték váltani egymást. Végül a kereső megállt egy szőrtelen, kétlábú élőlénynél. A kép betöltötte a monitort, majd háromdimenzióssá vált, miközben az adatok tömege szinte körülölelte.

Ezt követően részletes, biomechanikus elemzés mutatta be a földi lény változatos, látványos képességeit, amelyekkel a bolygó evolúciójához alkalmazkodott. A Ragadozó ismét megérintette a lemezt. Az elemző program most anatómiailag bontotta le a földi teremtményt, mintegy lehámozva róla az izmok, majd a belső szervek, végül a csontrendszer rétegeit. Ezután az agy következett, külön a bal és a jobb félteke, majd pedig az emlékezet, a beszéd és az ideg irányította mozgás agyi körnegyedei.

Újabb érintés a csillogó panelen, és az elektronikus enciklopédia, számtalan helyzetben ábrázolta a kétlábú különféle alakzatait. Végül egy olyan kép következett, amely teljesen más volt, mint a többi.

A Ragadozó közelebb hajolt a képernyőhöz, gondosan tanulmányozta a földi lénynek ezt az utolsó ábrázolatát: terepszínű ruhát viselt, s szinte roskadozni látszott azon fegyverek súlya alatt, amelyek formáját, a Ragadozó különösnek találta, de halálos működésüket pontosan ismerte.

Íme, a megfelelően módosított, egyetlen feladatra – az ölesre – kiképzett teremtmény. Pontosan olyan, amilyet a lény keresett: az ő lenyűgözően szerteágazó képességeihez méltó kihívás.

Végre egy rokon lélek – ok a létezésre.