PE­TER BENC­H­LEY – A FE­HÉR CÁPA

Ki ne hal­lott vol­na a cá­pá­ról? A ször­nye­teg­ről, amely rém­ál­ma­ink­ból úszott csen­de­sen és fe­nye­ge­tő­en az ame­ri­kai für­dő­vá­ros part­ja­i­hoz.

A vi­lág­hí­rű re­gény­ről, ame­lyik le­ír­ja, ho­gyan pró­bál­ják el­tus­sol­ni a vá­ros­ka ve­ze­tői az első sze­ren­csét­len­sé­ge­ket.

Ste­ven Spi­el­berg film­jé­ről, ame­lyik szer­te a vi­lá­gon éve­ken ke­resz­tül volt a mo­zi­kasszák ki­rá­lya.

A cápa em­ber­evő. Szép lá­nyo­kat ha­rap ket­té, erős fér­fi­a­kat cson­kít meg, és nincs elő­le me­nek­vés.

Hir­te­len buk­kan fel va­la­hon­nan a mély­ből és le­csap. A cápa maga a ha­lál, meg­ele­ve­ne­dett fé­lel­münk az is­me­ret­len­től.

A fe­hér cápa még­is azok­ról szól, akik le­győz­ték ön­ma­gu­kat, és föl­vet­ték a har­cot a ször­nye­teg el­len.