MÁSODIK FEJEZET
Összejövetel Londonban

Négy nappal korábban nevezetes összejövetelt rendeztek Londonban, a Királyi Csillagászati Társaság termeiben. Az ülést nem a Királyi Csillagászati Társaság, hanem a Brit Csillagászati Egyesület, az amatőr csillagászok szövetsége hívta össze.

Chris Kingsley, a Cambridge-i Egyetem csillagászati professzora kora délután ült vonatra, hogy a londoni konferenciát elérje. Szokatlan volt, hogy a teoretikusok legteoretikusabbja amatőr csillagászok értekezletén vegyen részt, de annyi zavaros híresztelés terjedt el az utóbbi időben a Jupiter és a Saturnus pozíciójának eltéréseiről, Kingsley nem akart hinni az egészben, azonban elve volt, hogy a szkepticizmusnak is szilárd alapokon kell nyugodnia, tehát meg kell hallgatnia, mit fecsegnek azok a fickók.

Amikor megérkezett Burlington House-ba, éppen a négy órai tea idején, csodálkozva látta, hogy számos hivatásos is ott van már, még a Királyi Csillagász is. A BCE fennállása óta még nem volt ilyen – gondolta Kingsley. – Úgy látszik, hogy valami új hírügynökség veri a nagydobot.

Amikor – körülbelül fél órával később – Kingsley bement a tárgyalóterembe, az első sorban egy üres helyet vett észre a Királyi Csillagász mellett. Addig azonban nem ült le, amíg az elnöklő dr. Oldroyd nem nyitotta meg az ülést.

– Hölgyeim és uraim – kezdte dr. Oldroyd –, azért jöttünk össze, hogy néhány új és izgalmas eredményről beszámoljunk. Mielőtt átadnám a szót az első előadónak, szeretnénk kifejezni örömünket, hogy számos kiválóságot üdvözölhetünk körünkben. Meg vagyok győződve arról, hogy az értekezletünknek szentelt idő nem lesz hiábavaló, és úgy érzem, ismét bizonyságát adhatjuk annak, hogy az amatőr csillagászok milyen fontos szerepet töltenek be a tudományban.

Ennél a mondatnál Kingsley elmosolyodott magában, ugyanakkor néhány hivatásos csillagász mocorogni kezdett a székén.

– Örömmel kérem Mr. George Greent – folytatta Oldroyd –, hogy tartsa meg előadását.

Mr. George Green a terem közepén felpattant helyéről. Nagy csomó papírt szorongatott a jobb kezében és az előadói emelvényhez csörtetett.

Az első tíz percben, mialatt Mr. Green a teleszkópján készített felvételeket mutogatta, Kingsley udvarias figyelemmel hallgatott. De a tíz percből negyedóra lett, Kingsley mozgolódni kezdett és a következő félórában a kínok kínját élte át. Először egyik lábát rakta keresztbe, aztán a másikat, aztán minden percben visszafordult, hogy megnézze, mennyi idő telt el a faliórán. Hiába volt minden, Mr. George Green, mint akit lelőni sem lehet, rendületlenül folytatta. A Királyi Csillagász apró mosollyal figyelte Kingsley szenvedését. A hivatásosok önelégülten hallgattak. Nem vették le szemüket Kingsley-ről. Várták és számítgatták, hogy mikor fog kirobbanni.

A kirobbanás azonban elmaradt, mert mintha Mr. Greennek hirtelen eszébe jutott volna, hogy miről is akar beszélni. Abbahagyta imádott szerkezetének részletes leírását, és váratlanul a lényegre tért, mint a kutya, amikor fürdés után megrázza magát. Mr. Green a Jupitert és a Saturnust figyelte, gondosan bemérte pozíciójukat, és úgy találta, hogy az eredmény eltér a Tengerészeti Almanach adataitól. A táblához rohant, felírt néhány adatot, aztán helyére ült.

 

	Longitudinális eltérés	Deklinációs eltérés
JUPITER	+1 perc 29 másodperc	-49 másodperc
SATURNUS	+42 másodperc	-17 másodperc

 

Kingsley még sohasem hallott akkora tapsorkánt, mint amekkorával Mr. Green beszámolóját jutalmazták. Kingsley csuklott a dühtől. Amikor az értekezletre jött, arra számított, hogy néhány tized másodperces eltérésekről lesz szó. Ebben az esetben könnyű lett volna az eredményt a pontatlan, megbízhatatlan méréseknek tulajdonítani. Esetleg valami finom statisztikai természetű hibára gondolni. De Mr. Green adatai ott a táblán abszurdak és fantasztikusak voltak. Olyan óriási eltérések, hogy még a vak is megláthatta volna, olyan hatalmas számok hogy csak Mr. Green gyalázatos baklövésével lehetett magyarázatot találni rájuk.

Nem szabad azt hinnünk, hogy Kingsley intellektuális sznob volt, aki elvből szemben áll az amatőrökkel. Nem egészen két éve, ugyanebben a teremben hallgatta végig egy teljesen ismeretlen szerző előadását. Kingsley azonnal érezte, hogy a munka értékes és hiteles, elsőként fejezte ki elismerését. Az illetéktelenség volt Kingsley számára a vörös posztó; nem a magánélet illetéktelensége, hanem a nyilvánosság előtt parádézó illetéktelenség. Az efféle éppen annyira ingerelte a művészetben és a zenében, mint a tudományban.

Ilyenkor sistergő gőzgéppé változott. Hirtelenjében annyi gondolat villámlott át agyán, hogy képtelen volt egyetlen érvnél kikötni, mert sajnálta mellőzni a többieket. Mielőtt elhatározásra jutott, dr. Oldroyd újabb meglepetéssel szolgált.

– Felkérem következő előadónkat, a Királyi Csillagászt...

A Királyi Csillagász eredetileg csak röviden és csak a lényegről akart beszélni. Most azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek, és nyújtotta a szöveget csak azért hogy Kingsley arcát láthassa. Semmi sem kínozhatta volna jobban Kingsley-t, mint Mr. Green előadásának ismételgetése, és a Királyi Csillagász éppen ezt csinálta. Először bemutatta a Királyi Obszervatórium felvételeit a műszerekről, aztán felvételeket a felvételek készítőiről, végül felvételeket a témáról. Részletesen elmagyarázta, hogyan működnek a műszerek, mégpedig abban a stílusban, ahogy a szellemileg visszamaradt gyerekeknek szokás magyarázni, s mindezt kimérten és magabiztosan, ellentétben Mr. Green kapkodó, bizonytalan modorával. Körülbelül harmincöt perc után a Királyi Csillagász úgy érezte, hogy Kingsley orvosilag is kritikusnak mondható állapotba került, elhatározta hát, hogy véget vet a tortúrának.

– Eredményeink messzemenően megerősítik Mr. Green megállapításait. A Jupiter és a Saturnus pozíciója lényegében olyan mértékben tért el, mint amilyenről Mr. Green beszámolt. Apróbb eltérés van az ő eredményei és a mieink között, de fő vonásokban egyezik a kettő.

A Királyi Obszervatóriumban megfigyeltük azt is, hogy az Uranus és a Neptunus is kitért pozíciójából, igaz, hogy nem annyira, mint a Jupiter és a Saturnus, de mindenképpen számottevő mértékben.

Befejezésül szeretném hozzáfűzni, hogy kaptam egy levelet Grottwaldtól, Heidelbergből, azt írja, hogy Heidelbergben ugyanolyan eredményekre jutottak, mint a Királyi Obszervatóriumban.

Ezek után a Királyi Csillagász visszatért a helyére. Dr. Oldroyd azonnal szólásra emelkedett.

– Uraim, a ma délután elhangzott előadásokban elsőrendűen fontos eredményekről hallottunk. Lehetséges, hogy értekezletünk a csillagászat történelmének mérföldköve lesz. Nem akarom idejüket továbbra is rabolni, úgy hiszem, sok mindenről óhajtanak beszélni. Különösen azt remélem, hogy teoretikusainknak van sok mondanivalójuk. Szeretném a vitát azzal megnyitni, hogy felkérem Kingsley professzort, amennyiben vannak észrevételei, tegye meg azokat.

– Csak addig ne, amíg a rágalmazási törvény érvényben van – súgta egyik hivatásos csillagász a szomszédjának.

– Elnök úr – kezdte Kingsley –, a két beszámoló alatt bőségesen volt időm, hogy hosszadalmas számításokat végezzek.

A két hivatásos csillagász összenevetett, a Királyi Csillagász természetesen csak befelé mosolygott.

– Lehetséges, hogy következtetéseim érdeklik a tisztelt értekezlet résztvevőit. Rájöttem ugyanis, hogy amennyiben a délutáni előadások eredményei helyesek, ismétlem, ha helyesek, akkor valamilyen ismeretlen testnek kell a Naprendszer közelében léteznie. És ennek a testnek tömege azonos vagy nagyobb a Jupiter tömegénél. És ahogy elfogadhatatlan lenne feltételezni, hogy az ismertetett eredmények csupán megfigyelési hibákból, ismétlem, megfigyelési hibákból származnak, ugyanúgy elfogadhatatlan volna feltételezni, hogy létezik a Naprendszerben vagy a Naprendszer perifériáján egy ilyen nagyméretű tömeg, amelyet eddig senki sem vett észre.

Kingsley leült. A hivatásosak azonnal megértették érvelésének általános irányát és azt is, ami mögötte volt, és értették, hogy Kingsley elvi kérdést csinál az ügyből.

 

 

Kingsley majdnem bekapta a kalauzt, amikor a jegyét kérte a 8,56-os cambridge-i vonaton. A férfi majdnem hanyatt esett a csodálkozástól. Kingsley-ből áradt a düh, és ezt a dühöt nem tudta lecsillapítani a nyomorúságosan elkészített, nagy udvariassággal és hivalkodva, de rendetlenül tálalt ebéd sem, amelynek csak az ára volt színvonalas.

Kingsley végigjárta a szerelvényt, nyugodt helyet keresett, ahol a magányosság gyönyörűségeit élvezhetné. Átment az első osztályú kocsin, ott egy tarkó ötlött a szemébe. Felismerte. Beosont a kupéba és ledobta magát a Királyi Csillagász mellé.

– Első osztály, mi? Finom és kényelmes. Nincs is jobb a kiküldetésnél.

– Hibás gondolat, Kingsley. Cambridge-be megyek a Trinity-ünnepségre.

Kingsley még mindig nem felejtette el a förtelmes ebédet, és savanyú arcot vágott.

– Mindig bámulom, hogy azok a Trinity-beli koldusok mennyit zabálnak – mondta. – Hétfőn ünnepi lakoma, szerdán ünnepi lakoma, pénteken ünnepi lakoma, a hét többi napján négyszeri bőséges étkezés.

– Biztos, hogy nem olyan rossz a helyzet. Mi van magával, Kingsley? Egész nap ingerült. Történt valami?

Hasonlattal élve, a Királyi Csillagász majdnem elolvadt a gyönyörűségtől.

– Ingerült? Ki nem lenne ingerült a helyemben? Na, ki vele, tisztelt K. Cs.! Mit akartak ezzel a ma délutáni bohózattal?

– Mindaz, amit délután hallott, világos és szigorú tény volt.

– Szigorú tény, uram isten! Sokkal szigorúbb tény volna, ha felugrana az asztalra és eljárná a kopogóst! Bolygók, másfél fokkal letérve pozíciójukról! Badarság!

A Királyi Csillagász leemelte aktatáskáját a csomagtartóból, kivett belőle egy vaskos dossziét, amely a megfigyelések sokaságától duzzadt.

– Ezek a tények – mondta. – Az első ötven oldalon, az elmúlt néhány hónapban napról napra készült megfigyelések találhatók a bolygókról. A második részben a megfigyeléseket heliocentrikus koordinátákra redukálták.

Kingsley egy órán át csöndesen tanulmányozta az iratokat. A vonat Bishop’s Stortfordba érkezett.

– Azzal tisztában van ugye, K. Cs., hogy ezzel a hamisítvánnyal nem lehet messzire jutni? Éppen elég adat van itt együtt, könnyű megállapítani, hogy mindez hiteles-e. Megkaphatnám ezeket a táblázatokat néhány napra?

– Ha azt képzeli, Kingsley, hogy én vállalom a gondját akármilyen dolgozatnak – hamisítványnak, ahogy ön nevezi –, akkor ez azt jelentené, hogy először is becsaptam önt, amikor Londonba utaztattam. Csak annyit mondhatok, tévhitbe ringatja magát.

– Mondjuk, hogy így van – válaszolta Kingsley Két hipotézis közt választhatok. Első pillantásra mindkettő hihetetlennek tűnik, de egyiknek igaznak kell lennie. Egyik hipotézis szerint egy, a mai napig ismeretlen test, amelynek tömege a Jupiterrel azonos nagyságrendű, behatolt a Naprendszerbe. A második hipotézis szerint a Királyi Csillagász elvesztette a józan eszét. Nem akarom megsérteni, de őszintén szólva, számomra ez a második változat kevésbé hihetetlen.

– Mindig csodáltam önben, Kingsley, hogyan tudja elutasítani magától a tényeket. – A Királyi Csillagász egy pillanatig gondolkodott. – Azt hiszem, önnek előbb utóbb politikai pályára kell lépnie.

Kingsley elvigyorodott. – Megkaphatom néhány napra ezeket a táblázatokat?

– Mi a szándéka?

– Hát kétféle. Először szeretném felderíteni ennek az ügynek az összefüggéseit, azután meghatároznám a betolakodó hollétét.

– Hogyan akarja csinálni?

– Visszafelé indulnék el, az egyik bolygóról készített megfigyeléseiből; azt hiszem, erre a célra a Saturnus lenne a legalkalmasabb. Így megállapítható a betolakodó égitest vagy anyag eloszlása, hacsak nem diszkrét részekből összetevődő testről van szó. Az egészet leginkább a Neptunus J. C. Adams-Le Verrier-féle pozíció-meghatározásához hasonlítanám. És ha a betolakodó anyagot odaszögeztem, akkor jöhetnek a további számítások. Kidolgozom a bolygók, a Jupiter, az Uranus, a Neptunus, a Mars mozgásának zavarait. És ha ezekkel végeztem, összehasonlítom eredményeimet az önök megfigyeléseivel. Ha az én eredményeim egyezni fognak az önök megfigyeléseivel, akkor tudni fogom, hogy nem hamisítvánnyal állok szemben. De ha nem, akkor...

– Nagyon szép – mondta a Királyi Csillagász –, de hogy akarja mindezt néhány nap alatt elvégezni?

– Ó, hát az elektronikus számítógépekkel. Szerencsére megvannak a kódjaim a cambridge-i számítógéphez. Holnap egy kicsit módosítok rajtuk, leírok néhány szubrutint, ami a probléma tárgyalásához kell. Holnap estére készen kell átadni a számításokat. Tudja mit, K. Cs.? Baktasson át a laborba, persze az ünnepségek után. Ha végigvirrasztjuk a holnapi éjszakát, nagyon gyorsan végezhetünk az anyaggal.

 

 

A következő nap nagyon kellemetlenre sikerült: hideg volt, esett, ritka köd borította Cambridge városát. Kingsley reggelig munkálkodott, és még a délutánt is végigdolgozta kollégiumi laboratóriumában. Keményen szorgoskodott, furcsa szimbólumok egész seregét rótta a papírra. Csak néhány példát mutatunk be, ezek voltak a kódok, amelyekkel a számítógépet programozni lehetett, hogy milyen számításokat és műveleteket végezzen,

 

	T		Z
0	A	23	Ø
1	U	11	Ø
2	A	2	F
3	U	13	Ø

 

Fél négy tájban otthagyta a Kollégiumot, esernyője alatt gondosan védett, összegöngyölített töméntelen papírt cipelt. A legrövidebb utat választotta, hogy a Corn Exhange Streetre érjen, abba az épületbe, amelyben a számítógép volt, egy olyan gép, amely egyetlen éjszaka képes elvégezni ötévi kézi számolás munkálatait. Az épület valamikor anatómiai intézet volt, és az a hír járta, hogy kísértetek tanyáznak benne, de Kingsleynek eszébe sem jutott, amikor befordult a szűk utcába, és belépett az oldalsó kapun.

Első útja nem a géphez vezetett, mert azzal most mások ügyködtek. Át kellett tenni a betűket és számokat olyan formába, amelyet a gép megért. Speciális írógépen dolgozott, lyukakat ütött egy hosszú papírszalagra, a lyukak mintázatai megfeleltek azoknak a szimbólumoknak, amelyeket az írógépen leütött. Ezek a papírszalagra került lyukak adták meg a végső instrukciót a számítógépnek. Ha a sok ezer lyukból csak egyetlen is rossz helyre kerül, akkor a gép hibásan dolgozik. Ezért az írógépen abszolút pontosan kell dolgozni, százszázalékos pontossággal – a szó szoros értelmében.

Majdnem hat óra volt, amikor Kingsley megnyugodva látta, hogy az előkészületek kielégítők, minden rendben van. Újra és újra ellenőrizte az egészet. Ezután felment a legfelső emeletre a géphez. Kint nyirkos és hideg volt a januári levegő, de a gépteremben szárazságot és meleget árasztott a sok ezer elektroncső. Ismerősen zümmögtek az elektromotorok, barátságosan kattogott a géptávíró.

Időközben a Királyi Csillagász kellemes napot töltött öreg barátaival, és jól sikerült estét a Trinity-lakomán. Így hát éjfél után jobban kívánta az alvást, mint a virrasztást a Matematikai Laboratóriumban. Mégis elhatározta, hogy átugrik egy percre, és megnézi, hogy mire jutott az a bolondos fickó. Egyik barátja elvitte kocsiján a laborig, és máris ott állt az esőben, ajtónyitásra várakozva. Kingsley elég nehezen bukkant elő.

– Ó, Helló, K. Cs.! – mondta Kingsley. – A legjobbkor jött.

Jó néhány lépcsőt kellett megmászni a számítógépig.

– Van már valami eredmény?

– Még nincs, de azt hiszem, hogy most már minden kész a munkához. Még reggel megírtam a szubrutinokat, de találtam megint néhány hibát, s az utolsó néhány órát korrigálásukkal kellett töltenem. Remélem, hogy most már menni fog. Úgy hiszem. Ha a gépben nem romlik el semmi, egy-két órán belül elfogadható eredményt kapunk. Jó volt az ünnepség?

 

 

Hajnali két óra körül Kingsley megszólalt.

– Rendben, mindjárt kész. Egy-két perc múlva itt az eredmény.

És valóban. Öt perc múlva új hang töltötte meg a szobát, kattogásba kezdett a nagysebességű lyukasztógép. Hosszú, vékony, legalább tízméteres papírszalag bújt elő a gépből. A szalagon lyukak adták meg a számítások eredményét, olyan eredményt, amelyért egy ember egy évig dolgozhatott volna.

– Na, lássuk – mormolta Kingsley, és a papírszalagot géptávíróba helyezte. Most már mindketten azt figyelték, hogyan jelenik meg egyik számsor a másik után a gépírón.

– Attól félek, hogy ez a nyelv magának nem a legérthetőbb. Jobb, ha tolmácsolom. Az első három sor azoknak a paramétereknek az értékét adja, amelyeket alkalmaznom kellett, hogy figyelembe vehessem az önök eredményeit.

– És a betolakodó pozíciója? – kérdezte a Királyi Csillagász.

– A pozíciót és a tömeget a következő négy sor adja. De ezek sem nagyon megfelelő formában, már ami a kódot illeti. Ezeket a sorokat használom fel annak kiszámítására, hogy a betolakodó miképpen befolyásolja a Jupitert. Ez a szalag közvetlenül megfelel a célnak.

Kingsley arra a papírcsíkra mutatott, amely éppen akkor jött ki a gépből.

– Előbb még egy kis számítást kell elvégeznem, hogy a táblázatba foglalt számokat valóban megfelelő formára tudjam redukálni. Közben indítsuk csak el a gépet, hadd találja ki, mi történik a Jupiterrel.

Kingsley megnyomott egy csomó gombot. Utána hatalmas papírtekercseket helyezett a gép „leolvasójába”. Megnyomott még egy gombot, és a leolvasón tekeredni kezdett a szalag.

– Érti, ugye? – kérdezte Kingsley. – A szalag letekeredik, közben egy fényforrás átvilágítja a lyukakat. A fény azután bemegy itt, ebbe a dobozba, és egy fényérzékeny csőre vetítődik. A gép impulzus-sorozatot kap. Az előbbi szalag utasítást ad a gépnek, hogyan végezze el a műveleteket, amelyek a Jupiter helyzetének zavaraira adnak választ; de az összes utasítást még nem kapta meg. Még mindig nem tudja, hogy hol van, milyen sebességgel mozog, és mekkora tömegű a betolakodó. Így a gép nem indul meg.

Kingsley-nek igaza volt. Abban a pillanatban, amikor a hosszú papírtekercs végéhez ért, a gép megállt. Kingsley egy kis vörös fénypontra mutatott.

– Ugye, a gép megállt, mert még nem kapott meg minden utasítást. Hol is van a legutóbbi szalag? Ott hever az asztalon, maga mellett.

A Királyi Csillagász odanyújtotta a hosszú papírszalagot.

– Itt vannak a hiányzó információk. Amikor ez bemegy, a gép mindent tud a betolakodóról.

Kingsley újabb gombot nyomott meg, és a második szalagot is elnyelte a gép. Mint az előző szalagnál, most is egy sereg fénypont villant a katódcsövön.

– Bement. Mostantól kezelve egy órán át percenként százezer tízjegyű számot fog megsokszorozni a gép. Addig is csináljunk egy kávét. Megéheztem, tegnap délután négykor ettem utoljára.

A két férfi egész éjszaka dolgozott. Már szürkült a borzalmas januári reggel, amikor Kingsley megszólalt:

– Nahát, ez az. Itt vannak az eredmények, csak még egy kicsit át kell alakítani, hogy az önök megfigyeléseivel összevethessük őket. Majd megkérem valamelyik lányt. Nos, kedves K. Cs., vacsorázzunk együtt, a fogpiszkáló mellett jól kibeszélgetjük majd magunkat. Látom, szeretne már meglépni, és ágyba bújni. Én még maradok, megvárom a labor személyzetét.

 

 

Vacsora után a Királyi Csillagász és Kingsley együtt üldögéltek az Erasmus Kollégium dolgozószobájában. A vacsora remek volt, s ennek köszönhető, hogy kitűnő hangulatban vonultak fel a lobogó tűzhöz.

– Sok értelmetlenséget beszélnek mostanában ezekről a zárt tűzhelyekről – szólt a Királyi Csillagász és a tűz felé intett. – Azt képzelik, hogy nagyon tudományos, pedig nincs bennük semmi tudomány. A legjobb fűtés a nyílt tűz kisugárzása. A zárt tűzhely csak a meleg levegőt szaporítja, amelyet még beszívni is rossz. Fojtogatja az embert, de nem melegíti.

– Sok igazság lehet benne – fűzte hozzá Kingsley.

– Még nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Mi a véleménye egy korty portóiról, mielőtt a dologra térünk? Vagy inkább madeirát, bordóit vagy burgundit?

– Nagyon kedves, ha lehet, akkor burgundit.

– Helyes, van egy finom kis Pommard 57-esem. Kingsley teletöltött két nagyobbacska poharat, aztán visszaült a helyére.

– Hát itt van – kezdte Kingsley. – Itt vannak az én számítási értékeim a Marsról, a Jupiterről, az Uranusról és a Neptunusról. Fantasztikusan jól egyeznek az önök megfigyeléseivel. Készítettem egy kis összefoglalást a legfontosabb eredményekről. Itt van, négy oldalon, oldalanként egy-egy bolygó. Tessék, megnézheti. A Királyi Csillagász néhány percig nézegette az íveket.

– Igazán lenyűgöző, Kingsley. Ez a maga számítógépe valóban fantasztikus szerkezet. Megnyugodott végre? Minden egybevág azzal a hipotézissel, hogy idegen égitest hatolt a Naprendszerbe. Apropó, megvannak az égi test tömegének, pozíciójának és mozgásának az adatai? Ezeket nem látom...

– Igen, mindent megkaptam – válaszolta Kingsley, és egy másik lapot emelt ki egy vastag borítóból.

– Éppen itt van a baj. A tömeg közel kétharmada a Jupiter tömegének.

A Királyi Csillagász elmosolyodott.

– Úgy tűnik, mintha a BCsE ülésén a Jupiterrel azonos nagyságrendet említett volna.

Kingsley felmordult.

– Tekintettel a zavaró körülményekre, nem is volna rossz becslés, kedves K. Cs. De nézze csak a heliocentrikus távolságot, 21,3 csillagászati egység, vagyis 21,3-szor van távolabb a Naptól, mint a Föld. Ez pedig lehetetlen.

– Mert ekkora távolságból szabad szemmel is látható. Már ezrek láthatták volna.

A Királyi Csillagász megrázta a fejét.

– Nem okvetlenül következik, hogy a Jupiterhez vagy a Saturnushoz hasonló bolygóról van szó. Lehet a sűrűsége nagyobb, de a sugár visszaverődése kisebb. Ebben az esetben nagyon nehéz volna szabad szemmel észlelni.

– Akkor is, kedves K. Cs., valamelyik teleszkópnak észlelnie kellett volna. Amint látja, az éjszakai égbolton van, délre az Oriontól. Itt vannak a koordináták. rektaszcenzió 5 óra 46 perc, deklináció mínusz 30 fok 12 perc. Nem nagyon ismerem az égbolt részleteit, de ugye bizonyos, hogy az Oriontól délre van?

A Királyi Csillagász megint elmosolyodott.

– Mikor nézett utoljára teleszkópba, Kingsley?

– Ó, vagy tizenöt éve, azt hiszem.

– Mi a csuda történt akkor?

– Látogatókat kísértem az obszervatóriumba.

– Nem gondolja, hogy eleget szaporítottuk már az érveket, és jobb volna fölmenni az obszervatóriumba? Az az érzésem, hogy ez a betolakodó, nevezzük most már így, nem lehet valami szilárd test.

– Gázfelhőre gondol? Hát igen, bizonyos szempontból jobb is lenne. Nem lehetne olyan jól látni, mint egy szilárd testet. De a felhőt meg kellene határozni, s az átmérője nem lehetne nagyobb, mint a Föld pályájának átmérője. Sűrű halmazállapotú kell hogy legyen, körülbelül 10-10 g/cm3. Lehet, hogy valami kis csillag éppen születőben?

A Királyi Csillagász bólintott.

– Jól tudjuk, hogy a nagyon nagy gázfelhők, amilyen az Orion-köd, átlagosan l0-21 g/cm3 sűrűségűek. Másrészt a nagy gázfelhőkön belül állandóan formálódnak olyan csillagok, mint a Nap, amelynek sűrűsége 1 g/cm3. Így hát 10-21 g/cm3 szélső határ, és a csillag-sűrűség mint másik határ között különböző sűrűségű gázfoltoknak kell lenniük. A maga 10-10 g/cm3-ese ennek a skálának a közepén van, és létezése nagyon valószínű.

– Nagy adag igazság lelhet abban, amit mond, kedves K. Cs. Feltételezem, hogy ilyen sűrűségű felhőknek létezniük kell. Abban is igaza van, hogy menjünk fel az obszervatóriumba. Amíg elszopogatja a borát, megkérem Adamst, és hozatok egy taxit.

Amikor a két férfi megérkezett az egyetem obszervatóriumába, az ég teljesen borús volt, és hiába várakoztak a nyirkos hidegben, ezen az éjszakán egyetlen csillagot sem lehetett látni. Így történt a következő éjszakán és az utána következőn is. Cambridge elszalasztotta azt a dicsőséget, hogy először észlelje a Fekete Felhőt, ugyanúgy, mint ahogyan száz évvel ezelőtt elszalasztotta a Neptunus bolygó felfedezésének dicsőségét is.

Január 17-én, Herrick washingtoni látogatása után egy nappal, Kingsley és a Királyi Csillagász megint együtt vacsorázott az Erasmusban. Vacsora után megint felmentek Kingsley szobájába. Megint a tűz mellé ültek és Pommard 57-est iszogattak.

– Hál’ istennek, ma nem kell egész éjszaka fenn ücsörögnünk. Megbízhatunk Adamsben, felhív bennünket, ha kitisztul az ég.

– Holnap tényleg vissza kell mennem Herstmonceuxba – mondta a Királyi Csillagász. – Mindenesetre ott is van teleszkóp.

– Ez az átkozott idő magára is nyomasztóan hat. Figyeljen csak, K. Cs., kedvem van kézbe venni ezt a dolgot. Megfogalmaztam egy táviratot, elküldöm Pasadenába, Marlowe-nak. Itt van. Fölöttük biztosan nincs felhőtakaró.

A Királyi Csillagász belenézett Kingsley papírjába.

 

KÉRÜNK TAJÉKOZTATÁST ÉSZLELHETŐ-E SZOKATLAN OBJEKTUM? REKTASZCENZIO ÖT ÓRA NEGYVENHAT PERC DEKLINÁCIÓ MÍNUSZ HARMINC FOK TIZENKÉT PERC. TÖMEGE A JUPITERÉNEK KÉTHARMADA. SEBESSÉGE MÁSODPERCENKÉNT HETVEN KILOMÉTER, IRÁNYA A FŐLD, HELIOCENTRIKUS TÁVOLSÁGA 21,3 CSILLAGÁSZATI EGYSÉG.

 

– Elküldhetem? – kérdezte aggodalmaskodva Kingsley.

– Küldje el. Álmos vagyok – mondta a Királyi Csillagász, és jólnevelten visszafojtott egy ásítást.

Másnap reggel kilenckor előadása volt Kingsley-nek, így hát megfürdött, megborotválkozott és felöltözött még nyolc óra előtt. A kollégiumi inas reggelihez terített.

– Drótot kapott, uram – mondta.

Kingsley rápillantott s azonnal látta, hogy a „drót” egy távirat. Hihetetlen, gondolta, hogy Marlowe ilyen gyorsan válaszoljon. Még jobban meglepődött azonban, amikor kinyitotta a táviratot.

 

OEN EES KIRAALYI CSILLAGAASZ OKVETLENUEL JOEJJOEN AZONNAL ISMEETLEM AZONNAL PASADENAABA. 15.00 ORAAS REPULOEVEL NEW YORKBA. JEGYEK A PAN AMERICANRA A VICTORIA REPUELOTEEREN LEFOGLALVA. VIZUM AZ AMERIKAI KOEVETSEEGEN RENDEZVE. KOCSI VAARJA LOS ANGELESI REPUELOETEEREN. HERRICK.

 

A repülőgép lassan mászott nyugat felé. Kingsley és a Királyi Csillagász elnyúltak az ülésen. Ez volt az első alkalom a pihenésre, amióta Kingsley reggel kibontotta a táviratot. Le kellett mondania az előadást, meg kellett beszélnie az egész ügyet a dékánnal. Nem hagyhatta ott az egyetemet egy rövid üzenettel, de sikerült egyetlen beszélgetéssel megúsznia. Ekkor már 11 óra volt. Csak három órája maradt, hogy Londonba menjen, elintézze a vízumot, átvegye a jegyet, és felszálljon a buszra, amely Victoriától a londoni repülőtérre indult. Fárasztó rohanás volt. A Királyi Csillagásznak könnyebben ment, sokat utazott külföldre, és mindig készen volt az útlevele a sürgős utazásokhoz.

Könyvet vettek elő, hogy olvassanak útközben. Kingsley ránézett a Királyi Csillagász könyvére. A címlapon két revolverhős vívott heves pisztolypárbajt.

Uram isten, mit fog ez olvasni legközelebb – gondolta Kingsley.

A Királyi Csillagász ránézett Kingsley könyvére. Hérodotosz műve volt, a Historiae.

Te jó ég – gondolta a Királyi Csillagász –, legközelebb képes lesz Tinuküdidészt olvasni...