29

MORNINGTON CRESCENT

Abigailt egy kihallgatóhelyiségben találtam, Burger King-kaját evett és egy egy hónapos Jackie-t olvasott. A BKR a régi iskolám alatti alagútban kapta rajta vandalizmuson. Igazából haza kellett volna küldeniük, de ő bedobta a nevem, és a BKR-t elragadta az ünnepi hangulat, vagy inkább a vágy, hogy megússzák a papírmunkát.

Leültem vele szemben, és egymásra meredtünk. Ő tört meg előbb.

– A graffitit fejeztem be – mondta. – Tudod, amit a szellem írt. Az alagútban, ahol a Roxfort Expressz jár. Mielőtt, tudod, úgy járt.

– Miért?

– Gondoltam, ha ott az üzenet, talán le tudja zárni a dolgot, és továbblép.

Nem kérdeztem rá, szerinte hová lépnek tovább a szellemek.

– Azt gondoltam, jó karácsonyi ajándék lenne – védekezett.

– Karácsony elmúlt már.

– A karácsonyt Bob bácsinál kellett töltenünk, Waltham Forestben. Kaptam egy új kabátot. Tetszik?

Kék volt, kockás és több számmal nagyobb nála.

– Én is adok neked karácsonyi ajándékot.

– Tényleg? – kérdezte, és gyanakodva nézett rám. – Milyen ajándékot?

Átadtam, és néztem, ahogy módszeresen lehámozza a szalagot, majd szépen leveszi és összehajtogatja a csomagoló papírt. Egy riporternoteszt adtam neki, ami pont úgy néz ki, mint az a fekete bőrkötésű notesz, amiről mindenki azt hiszi, a rendőrök ilyet használnak, pedig nem. És ha használhatnánk is, túl csórók vagyunk.

– Mit csináljak ezzel? – kérdezte.

– Jegyzetelhetsz benne. Bármit, ami szerinted szokatlan vagy érdekes.

– Mint például a szellem?

– Mint például a szellem. Csak ne lépj a sínekre, ne törj be sehová, ne maradj ki éjszakára, ne kerülj bajba.

– Lóghatok a suliból?

– Nem, nem lóghatsz a suliból.

– Nem értem, mi a jó nekem ebben – mondta Abigail.

– Minden szombaton gyere el az irodámba a Russell Square-re, átnézzük a jegyzeteidet, és akcióterveket dolgozunk ki annak alapján, amit megfigyeltél.

– Izgalmasan hangzik.

– Nyomozás és közös terepmunka, hogy ellenőrizzük az információidat. – Adtam neki egy pillanatot, hogy dekódolja, amit mondtam. – Ez már jobban tetszik?

Nightingale elborzadt az ötlettől, amikor elé tártam.

– Mit javasol? – kérdezte. – Lány cserkészek?

Mondtam neki, hogy az abszurd ötlet, nem utolsósorban mert sosem tudnánk betartani az egészségügyi és biztonsági előírásait. Nightingale azt felelte, nem az egészségügyi és biztonsági előírás a lényeg.

– Tekintse amolyan bokszklubnak – magyaráztam. – Tudjuk, hogy a fiúk úgyis pofán verik egymást, akkor már vezessék le szervezett keretek között. Abigail úgyis kutatni fog, szóval ezt akár ki is használhatjuk, így legalább szemmel tarthatjuk.

Nightingale ezzel nem tudott vitatkozni, de azért meghúzta a határt.

– Maga senkit sem taníthat mágiára. Először is elkapkodja, hogy ki előtt alkalmazza, másodszor pedig nem eléggé kvalifikált tanítani. Aki magától tanul, az hanyag formákat sajátít el, és azokat a díszítéseket, amiket maga olyan szórakoztatónak talál. Azt akarom, hogy esküdjön meg itt és most, mint a tanoncom, hogy a kifejezett engedélyem nélkül nem adja át másnak a művészetet.

Megesküdtem.

– Ha szükségessé válik, magam tanítom meg Abigailnek a formákat és a tudást – mondta, és mosolygott. – Talán szorgalmasabb tanítványnak bizonyul magánál.

Most azt figyeltem, ahogy Abigail fészkelődik a széken, miközben átgondolja a javaslatomat.

– Kapok jelvényt?

– Mit?

– Jelvényt. Tudod. Mint a cserkészek. Elsősegély, Tűzgyújtás, Partiszervezés.

– Partiszervezés? Az mi?

– Szerinted?

– Jelvényt akarsz?

Abigail az ajkába harapott. – Á, hülyeség.

Kár, a jelvény buli lenne, gondoltam. Tűzgömb, Fénygömb és a népszerű Halálos Agyvérzés. – Megegyeztünk?

– Meg.

Kezet ráztunk, és hazavittem.

Útközben megkérdezte, elmondhatna-e nekem valamit, még ha hülyeségnek hangzik is. Megnyugtattam, hogy nekem bármit elmondhat.

– És megígérem, hogy nem nevetek – tettem hozzá. – Csak ha vicces.

– Amikor az iskola alatt voltam, találkoztam egy beszélő rókával.

– Beszélő rókával?

– Ja.

Ezen elgondolkodtam.

– Tényleg beszélt? Szavak jöttek ki a szájából?

– Beszélt. Hidd csak el.

– Komolyan? És mit mondott?

– Hogy mondd meg a barátaidnak, a folyó rossz oldalán vannak.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönöm Bob Hunternek, Camilla Lawrence-nek, lan Lawsonnak és Caroline Dunne-nak; Ramsey Allennek és Jamie Wraggnek segítségüket és türelmüket. A szövegben előforduló bármilyen ténybeli tévedés természetesen az én hibám.