HUSZONEGY
BECSÜLETÉRE LEGYEN MONDVA, David remekül kezelte a helyzetet. Pedig egy ismeretlen pasas rázta fel a szunyókálásból, aki le sem vette róla a tekintetét, miközben Laurel valamiféle bemutatkozó szöveget dadogott. Hamarabb elhitte, hogy a támadóik trollok voltak, mint Laurel. A lány egy pillanatra el is bizonytalanodott: talán David még nem ébredt fel? Vagy sokkot kapott? Mindenesetre azonnal felajánlotta a szolgálatait sofőrként.
Tamani a hátsó ülést választotta. Az ajtót nyitva hagyta, és a szemével invitálta Laurelt maga mellé. A lány Davidre pillantott - a ruhája gyűrött és koszos volt az előző esti kaland miatt, a pofon helye pedig belilult. Bocsánatot makogott Tamaninak, becsapta az ajtót, és beült az anyósülésre. Tamani nehezen viselte a vesztes szerepét. Amikor David ráhajtott az autópályára, Tamani előrehajolt és átkarolta a fejtámaszt, így keze Laurel vállán nyugodhatott.
David, ha látta is a félhomályban, nem szólt egy szót sem.
Laurel az órára pillantott. Hajnali négy. Felsóhajtott. - Anyukám ki fog akadni. És a tied? -
kérdezte Davidet.
- Remélem, hogy nem. Azt mondtam neki, lehet, hogy nálad maradok éjszakára, és még azt
is megengedte, hogy egy napot ellógjak a suliból, ha kell. De később felhívom, és megmondom neki, hogy veled vagyok.
- Ha tudná... - Laurel nem fejezte be a mondatot.
- Mi a terv? - kérdezte David, hogy témát váltson.
Tamani felelt: - Elviszel a házhoz, én elintézem a trollokat, aztán visszahozol. Ennyi.
-
Mesélj a trollokról! - kérte David. - Sohasem láttam még náluk ijesztőbbet.
- Maradjon is így!
David megborzongott. - Úgy legyen. Amikor lecipeltek a folyóhoz, ez a... ez a troll úgy emelt fel, mintha pillekönnyű lennék. Annyira azért nem vagyok apró termetű...
-
Hát, nálam magasabb vagy, az biztos - forduk Tamani Laurel felé, és igyekezett kevésbé leereszkedő hangnemben folytatni. - A trollok, hogy is mondjam... valami hiba csúszott az evolúciós folyamatba... Ők is állatok, akárcsak te, David. Sőt, főemlősök. De nem igazán nevezhetők embereknek. Erősebbek az embereknél, ezt ti is tapasztalhattátok, és gyorsabban is regenerálódnak. Olyan, mintha az evolúció egy szuperfajt akart volna létrehozni, de valahol elakadt a folyamat.
- Azért mondod, mert iszonyú csúfak? - kérdezte David.
-
Az, hogy rondák, mellékes. Az a legnagyobb baj velük, hogy felemásak.
- Hogy érted azt, hogy felemásak? - kérdezte Laurel.
-
Hiányzik belőlük a szimmetria. Nem úgy, mint a tündérekből. Többnyíre az emberek is szimmetrikus lények, már amennyire azokkal a ka —
ot»i15
k 1
u —
s sejtszerkezetekkel ez lehetséges. Két
szem, két kar, két láb. Ugyanolyan hosszú, többé-kevésbé arányos. Lenyűgöző, ha jobban belegondolunk.
- Mibe kell belegondolni? - kérdezte David hevesen.
Hogy a sejtjeitek annyira szabálytalanok. Ezt nem tagadhatod, ha olyan műveit vagy, mint amilyennek Laurel beállít. - Ezt persze Tamani csak nagyon halkan mondta, de úgy látszott, sikerült kiengesztelnie Davidet. - Ellenben Laurel és én... - simogatta meg a lány nyakát -
...száz százalékban szimmetrikusak vagyunk. Ha félbehajtanál bennünket, minden porcikánk tükörképe lenne a másik félnek. Ezért néz ki úgy Laurel, mint a topmodelljeitek. Szimmetria.
- És a trollok ezek szerint nem szimmetrikusak? - kérdezte Laurel. Égett a vágytól, hogy témát váltsanak, nem szerette, ha róla beszélnek.
Tamani a fejét rázta. - Közelről sem. Emlékszel? Azt mondtad, hogy Barnes egyik szemhéja lepetyhüdt, és az orra sem egyenes. Tessék, testi aszimmetria. Bár Barnesnál ez nem olyan szembetűnő. Ritka eset. Láttam már olyan újszülött trollokat, akik annyira rondák voltak, hogy még az anyjuk sem akarta hazavinni őket. Láb nőtt ki a fejükből, a nyakuk meg a vállukból indult. Borzalmas látvány. Régen, nagyon régen a tündérek be akarták fogadni őket. De amikor az evolúció lemond valakiről, a halál elkerülhetetlen. De nem csak testi ocsmányságról van szó. Minél ostobább egy troll - tehát minél jobban eltévedt az evolúció rögös útján annál aszimmetrikusabb.
- Miért nem haltak ki a trollok? - kérdezte David.
- Sajnos ugyanannyi sikertörténetről is beszámolhatnának, mint amennyi bukásról. Vannak olyan trollok, mint Barnes, akik tökéletesen be tudnak illeszkedni az emberek világába.
Néhányan közülük arra is képesek, hogy bizonyos fokig uralkodjanak az emberek akarata felett. Nem tudjuk, hányan vannak, de akárhol felbukkanhatnak.
- Hogyan lehet őket megkülönböztetni az emberektől?
- Ez is a gond velük: nem könnyen. Szinte teljességgel lehetetlen - olykor még az őrszemeket is megtévesztik. A trollokra egyszerűen nem hat a varázserőnk.
- Egyáltalán nem? - kérdezte Laurel.
-
A Tavaszvarázslat egyáltalán nem. Sajnos. Különben könnyebb lenne a dolgom velük ma reggel. Van néhány vonás, amelyek alapján meg tudjuk különböztetni a trollokat az emberektől, de ezek is jól elrejthetőek.
- Például? - kérdezte Laurel.
-
Kezdetben a trollok a föld alatt éltek, mert nem bírta a bőrük a napfényt. Az olyan modern találmányok, mint a napolaj meg a hidratálok segítik őket is a föld feletti létben, de a bőrük ritkán ép.
Laurel felszisszent, mikor eszébe jutott, milyen repedezett és pikkelyes volt Bess bőre a nyakörv mentén.
-
Az aszimmetria mellett a szemük színe sem egyforma, bár kontaktlencsével ezt is jól tudják leplezni. Az egyetlen módja annak, hogy tutira felismerj egy trollt, ha kipróbálod az erejét, vagy rajtakapod, hogy véres, nyers húst eszik.
-
Barnes is nagyon fellelkesedett, mikor meglátta a vért a karomon - mondta Laurel.
- Te nem is vérzel - válaszolta Tamani.
—»152 —
- Nem az én vérem volt, hanem Davidé.
- A te karodon?
Laurel bólintott. - Megvágta a karját, amikor átrántották az ablakon. Ugyanakkor, amikor nekem a hátam sérült meg.
- Sok vér volt? - kérdezte Tamani.
- Elég ahhoz, hogy Barnes kezét is összevérezze.
Tamani kuncogott. - Akkor ezért dobott a folyóba. Egy épeszű troll sohasem akarna vízbe fojtani egy tündért. Nem jött rá, hogy mi vagy.
- Miért jött volna rá?
Tamani felsóhajtott. - Sajnos a trollok nagyon könnyen megkülönböztetik az embereket a tündérektől. A trollok szaglása vérre van kihegyezve, a tündéreknek meg ugye nincs vére.
Egy troll csak a virágzás alatt érzi egy tündér illatát. Szembe jön vele egy emberszabású lény, akinek nincs szaga? Már le is buktál.
-
Aha, de David vére engem is beborított. Ez elég volt neki ahhoz, hogy ne gyanakodjon?
- Ez az egyetlen logikus magyarázat.
- Es a kórházban?
-
A kórházak bűzlenek a vértől. Még hipóval sem lehet semlegesíteni. Tíz tündér sem tűnt volna fel neki.
-
Ja, és a házatokban - vetette közbe David ott meg nekem volt iszonyú füstszagom.
-
Járt nálatok? - kérdezte Tamani, és gyengéden megszorította Laurel vállát. - Ezt elfelejtetted megemlíteni.
- Régen volt. Akkor még nem tudtam, hogy ő egy troll.
Tamani még erősebben szorította a lány vállát. - Nagyon, de nagyon nagy szerencséd volt. Ha felismerte volna mi vagy, nem hagyott volna életben.
Laurel szédülni kezdett, ezért hátrahajtotta a fejét az ülés támlájára. Egyenesen Tamani arcához. De nem húzódott odébb.
Brookingshoz közeledve Tamani kikérdezte Laurelt a házról. - Egyszerűbb lenne, ha veled mennék - mondta Laurel, miután legalább száz különböző szögből leírta a házat, amivel nem segített túl sokat, hiszen sötét éjszaka volt.
-
Kizárt dolog! Nem kockáztatom az életedet, túl fontos vagy nekünk.
-
Annyira azért nem - morogta Laurel, és lejjebb csusszant az ülésben.
- Neked kell örökölnöd a földet, ez nem kevés felelősség.
- Akkor is szeretnék segíteni. Mondjuk, fedezhetnélek.
- Nincs szükségem a segítségedre.
-
Miért nincs? - csattant fel Laurel. - Mert nem vagyok különlegesen kiképzett őrszem?
-
Mert túl veszélyes - emelte meg a hangját Tamani is. Hátradőlt az ülésen. - Nem akarhatod, hogy újra elveszítselek - suttogta.
Laurel feltérdelt, és hátrafordult. A tompa reggeli fényben alig látszott a fiú arca. - És ha megígérem, hogy láthatatlan maradok? Ha valami történik veled, tudnunk kell róla.
Tamani arca meg sem rezdült.
- Nem fogok harcolni, esküszöm! - ígérte Laurel.
Tamani fontolóra vette a dolgot. - Ha most nemet mondok, akkor is követni fogsz, ugye?
- Természetesen.
—»153 —
Tamani a szemét forgatva felsóhajtott. - Ide hallgass! - Előredőlt, úgy, hogy az orra majdnem Laureléhez ért, csendesen, de olyan szenvedéllyel a hangjában kezdett beszélni, hogy Laurel azt kívánta, bárcsak ne hozta volna fel a témát. - Ha gond lesz, akkor szépen otthagysz.
Visszaülsz az autóba, megkeresed Shart, és elmondod neki, hogy mi történt. Értve vagyok?
Laurel a fejét rázta. - Nem hagynálak ott.
- Add a szavadat, Laurel!
-
Nem adom, és nem is lesz rá szükség. Nem azt mondtad Sharnak, hogy nem lesz semmi gond?
- Ne akarj témát váltani! Esküdj!
Laurel az ajkába harapott, és kétségbeesetten kereste a módját, hogyan jöhetne ki ebből a helyzetből jól. Tamani nyilván nem fogja megadni magát. - Oké - mondta végül mogorván.
- Akkor velem jöhetsz.
- És én? - kérdezte David.
- Az lehetetlen.
- Miért? - követelte a választ David, és megragadta a kormányt. - Többet tudnék segíteni, mint Laurel, már megbocsáss! - tette hozzá mosolyogva.
- Szerintem nyugodtan velünk jöhetsz - mondta Tamani gonoszul mosolyogva. - Te leszel a
csali.
- Tamani! - tiltakozott Laurel.
- Miért ne? Ember, ráadásul nyílt sebei vannak. Barnes ötven méterről megérzi majd. Talán még messzebbről is. Vagy csali lesz, vagy nem jöhet - dőlt előre Tamani, és megveregette David vállát. Bárki más baráti gesztust látott volna a dologban, azonban Laurel ismerte Tanamit. - Csak vicceltem, testvér. Azt javaslom, hogy maradj sofőr, kellhetsz a menekülésnél.
David ezzel nem vitatkozhatott. Hacsak nem akarta csaliként felkínálni magát.
Hajnalodott, amikor lehúzódtak a 101-esről Alder felé. Ahogy elértek Maple-be, és az út egyre ismerősebbé vált, úgy lett Laurel egyre idegesebb. Olyan magabiztosnak érezte magát előző éjjel. Tudta, hogy igaza van, és elhatározta, hogy válaszokat akar kapni a kérdéseire.
Most viszont, hogy tudta, mivel állnak szemben, elpárolgott az önbizalma.
- Tamani? - kérdezte, bár sejtette, hogy nem a legjobbkor. - Hogyan győzheti le egy növény a szupererős trollokat?
Tamani most az egyszer nem vigyorgott. Az arca megkeményedett, a tekintetét gondosan elrejtette. - A meglepetés ereje - mondta halkan és a gyorsaság. Csak ezekkel harcolhatok.
Laurelnek ez nagyon nem tetszett.
—»154 —