APA BESZÉDET MOND

Alec csak bámult. Hogyan történt mindez? Apa és néhány vasutastársa állt ott, ellenzős sapkában és zubbonyban. Amint Alec félrehúzódott, a férfiak beléptek, és jól megszorították a fékkart.

Épp az utolsó pillanatban, a városatya már alig látszott ki az iszapból, bár még mindig elkeseredettén kapaszkodott a láncba. Apa és társai szép lassan újra kezdték felfelé húzni a városatyát. Óvatosan emelték a nehéz testet, mígnem, Blaggett félig kiemelkedett a vízből. Apa Mr. Hardcastle-hoz fordult:

– Hé, hasznosítsa már magát! Menjen, és hozzon egy kötelet!

Mr. Hardcastle szó nélkül kirohant az ajtón. Aztán apa kikiabált az ablakon Gingernek:

– Hé, fiú hallasz engem?!

Ginger körülnézett és bólintott.

– Figyelj. Sohasem tudod őt a darukarra emelni. Ahhoz túl nehéz. Magával rántana. Majd ezzel csináljuk.

Apa elvette Mr. Hardcastle-tól a kötelet, egyik végére gyorsan hurkot kötött, aztán kihajolt az ablakon.

– El tudod kapni ezt a kötelet, fiú?

A kötél keresztülsuhant a levedben, és Ginger elsőre elkapta.

– Tedd a hurkot a darukar végére. Sikerült?

Ginger feltartott hüvelykujjaival jelezte, hogy oké. Apa újra Mr. Hardcastle-hoz és a rendőrhöz fordult.

– Maguk meg menjenek le a csatorna partjára. Mialatt mi itt jó erősen tartjuk a láncot, ragadják meg a kötél végét, fordítsák el a darukart, és húzzák partra szegény Blaggettet. Vigyázzanak, erősen fogják, mert legalább egy tonna a súlya. Talán nem ártana, ha valamelyikük szerezne takarókat és konyakot.

Ettől kezdve minden ment, mint a karikacsapás. Apa és társai megállították a forgódobot, miután Blaggett már teljesen kint volt a vízből, Mr. Hardcastle és a többiek pedig meghúzták a darukarra erősített kötelet, és a kimerült férfiú végre a szárazon kötött ki, helyettese és Hadley rendőr karjában.

– Rendben van, Bill – mondta apa. – Most már felhúzhatjuk.

Megpörgették a forgódobot, és feltekerték a láncot. Apa intett aztán Gingernek, hogy jöjjön vissza, majd kezét nyújtotta, és besegítette az ablakon.

– Bátor fickó vagy, de bajba kerülhettél volna, ha megpróbálod felemelni. Mindketten lezuhantatok volna. De Alec, fiam, mit keresett ez a bolondos öreg a csatornában? Éppen a 3.30-ast hoztuk az állomásra, amikor Bill lenézett a hídról, és látta, hogy Blaggett, fel-le megy a csatornában, mint egy jojó. Életemben nem láttam még ilyet. Ha nem lett volna olyan veszélyes, jót nevettem volna.

Bill mosolygott.

– Azért lesz így is nagy röhögés a klubban.

Alec röviden elmesélte apának, mi is történt, elhagyva az előzményeket: Abut és a söröskonzervet. Úgy érezte, apa ezt e pillanatban nem nyelné le. Apa végighallgatta, és dühösen bólintott.

– És Blaggett azt állította, hogy egy illegális bevándorló van itt a Tank területén, ugye? Nos, minden percben születik egy. Mellesleg most nincs itt egy sem, ugye? Ámbár… – Apa szigorúan nézett Alecre.

– Valaki itt felejtette a takaróját az asztalon. Legjobb lesz, ha magunkkal visszük, és megkeressük a tulajdonosát.

Odalent a csatorna partján Blaggett városatya alaposan beburkolózva a darucsarnok falának támaszkodva ült a földön, egy pohár konyak mindjárt visszaadta az arcszínét is. Amikor ők négyen megjelentek, felnézett.

– Állítólag maga mentette meg az életemet, Harold Bowden.

Apa dühösen válaszolt:

– Ez a két gyerek, Alec fiam és a barátja mentették meg. Az a ragyogó elme pedig – apa Hardcastle felé bökött a fejével – majdnem kikészítette a nagy ügybuzgalmával. – Aztán lehajolt, és Blaggett mellé guggolt.

– Hogy érzi magát?

– Köszönöm, most már egészen jól – felelte Blaggett igen méltóságteljesen.

– A maga korában már több esze lehetne, mintsem majom módjára darukarokon mászkálni, és kitalált fekete embereket üldözni árkon-bokron keresztül.

Blaggett városatya szörnyű dühös lett.

– Nevethet, Harold Bowden, de ezen nincs semmi nevetnivaló! A körzetben igenis van egy illegális bevándorló, valószínűleg a múlt héten a Bogáncs útról jelentett betegségnek a forrása, és bármennyire értékelem ennek a két kölyöknek a tettét, nagyon is ludasak az egész dologban.

Ginger dühösen kifakadt:

– Semmiféle betegség nem volt a Bogáncs úton! Csak én voltam influenzás!

– Jó lesz, ha vigyázol a szavaidra – mondta Blaggett.

– A rendőr szemmel tart, éppúgy a fiatal Bowdent is. – Blaggett városatya felnézett Hadleyre, de a hatósági közeg látszólag teljesen elmerült egy légy alapos vizsgálatában.

– Hát ide figyeljen, Joe Blaggett! – Apa arca hirtelen elvörösödött. Alec még sohasem látta őt ilyennek. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy valaki nyíltan beszéljen magával, mert különben még nevetség tárgyává teszi a várost.

A városatya szólni akart, de apa mit sem törődött vele.

– Nem múlik el egyetlen hét sem, hogy ne nyilatkozzék valami ostobaságot. Ezen a héten aztán minden rekordot megdöntött!

– Mire gondol, Harold Bowden?

Apa összefonta a mellén a karját. „Mulatságos – gondolta Alec –, anya is pontosan így csinál, mielőtt jól leszid valakit.”

– Miért nem csinál, csak egyszer az életben, Joe Blaggett, valami igazán hasznosat? Ahelyett, hogy a Bogáncs útiakkal erőszakoskodik, miért nem megy közéjük, hogy megtudja, mit is akarnak? Kérdezze meg, hogy ki akarnak-e költözni a Kerek-lápra. Tulajdonképpen nem is kell odáig elfáradnia. Menjen haza, és kérdezze meg a saját feleségét, ki akar-e menni a Kerek-lápra. És ahelyett hogy ezen a szeméttelepen fekete embereket hajszol, miért nem néz jobban körül a Bogáncs út és Konkoly utca környékén? Van ott még bőven hely további lakások építésére. És a Bogáncs úti házakat is rendbe lehetne hozni, és elfogadhatóvá tenni a jelenlegi lakásokat. Rengeteg tennivaló lenne, hogy szebbé és kényelmesebbé tegyük azt a környéket.

Apa felemelte a kezét.

– Nézze, én tudom, hogy nem mindenért egyedül maga a felelős, de magának elég nagy befolyása van itt a városban. Miért ne hasznosíthatná ezt egyszer már az igaz ügy érdekében?

Hirtelen elhallgatott, mintha ő maga is meglepődött volna saját magán. Alec tisztelettel nézett fel apára.

„Ezt nem felejtem el egyhamar – gondolta –, de lefogadom, hogy Blaggett városatya sem.”

A nagy kapu mögül szirénázás hallatszott.

– Ez a mentő lesz – mondta Hadley rendőr.

– Alec, mi akkor megyünk – jegyezte meg apa.

Mindnyájan elindultak a kapu felé. A mentősök, hordággyal a kezükben, elhaladtak mellettük a csatorna felé.

Egyikük még visszaszólt:

– Hé, Harold! Hogy a csudába került a góré a csatornába?

Apa megcsóválta a fejét.

– Hosszú történet, Fred.

– Szombaton majd megkereslek a Három Muzsikusban, és elmeséled az egészet. Biztosan érdekes.

– Hogyne, szinte hihetetlen – válaszolta apa.

A kapuban Alec Gingerhez fordult:

– Később majd átmegyek hozzátok, oké?

Ginger megrázta a fejét.

– Nem, jobb ha nem jössz. – Fejével a Tank felé bökött. – Valamelyik észkombájn azok közül még kifigyelheti. Holnap találkozunk a suliban. Csaó!

– Csaó – köszönt vissza Alec, és Ginger elszaladt.

– Ki ez a fiú? – kérdezte apa.

– Ginger Wallace az iskolából. Kim ismeri az édesanyját a kekszgyárból.

– Igen? – mondta apa, és ennyiben maradtak.

A konyhakerteknél elbúcsúztak apa társaitól, és kettesben baktattak hazafelé.

Alecnek hirtelen eszébe jutott valami.

– Apa?

– Mi van, fiam?

– Hogyan értél le olyan gyorsan a Tankhoz? Hiszen nem jöhettél az országúton!

Apa zavartan elnevette magát, és így szólt:

– Kérdezd meg anyádtól.

Alec hitetlenkedve nézett apjára, de ő megismételte:

– Kérdezd csak meg anyádtól.

Az út hátralevő részét szótlanul tették meg. Amikor hazaértek, anya a kapuban beszélgetett a szomszédokkal. Futótűzként terjedt a hír, így ő is tudott már egyet s mást az eseményekről. A történet részleteit uzsonna közben mesélték el; ekkorra Kim is hazaérkezett, és a könnyei potyogtak a nevetéstől.

Amint szóhoz jutott, Alec megkérdezte:

– Anya, apa azt mondta, tőled kérdezzem meg, hogyan ért le olyan gyorsan a Tankhoz a hídról?

Anya megütközve nézett apára, aki a mennyezetet bámulta. Aztán anya elnevette magát.

– Nagyon is könnyen. De még mennyire!

– Gyerünk, anya! Meséld el! – kérlelte Alec.

– Nem tudom, hogy szabad-e. Ez titok – mondta anya, még mindig mosolyogva.

– Nyugodtan mondd el, anya. Alec már nagyfiú – mondta incselkedve Kim.

– Na, jól van – egyezett bele anya. – Apátok ismer egy rövid utat a sínektől a Tankhoz, a vasúti híd mellett. A sűrű bokrok miatt valószínűleg most már nem láthatjátok.

Apa hamiskásan mosolygott a keze mögött.

– De hogyan, anya? Hogyan tudott…?

– Nos, Alec, a háború alatt abban a régi gyárban tankokat gyártottak. Bugletown Hadianyaggyár, így nevezték. Az emberek pedig Tanknak hívták, és ez a név rajta is maradt. A háború alatt ott dolgoztam, apád és nagyapád meg a vasútnál. Akkor még nem voltunk házasok, és a váltóműszakok miatt nem sokat láthattuk egymást… Így aztán…

– Értem már – mondta Alec. – Apa titokban lejött a vasútról az ösvényen, és a csatorna mellett találkoztatok.

Anya elpirult. Kim elvigyorodott.

– Tessék, Alec. A Bowden család romantikus múltja.

Alecnek azonban máson járt az esze.

– Anya!

– Tessék.

– A Tank melyik részén dolgoztál?

Most anya kezdett el nevetni.

– Na, mit gondolsz?

Alec zavartan pislogott.

– Természetesen a darucsarnokban. Mit gondolsz, honnan tudta apád, hogyan kell kezelni a darut?

Alecnek leesett az álla. Kim hahotázni kezdett.

– Na, ezt jól megadtad neki, anya. Soha többé nem járhat újra emelt fővel. Az anyja darukezelő volt!

Mindnyájukból kitört a nevetés. Egy fantasztikus nap – és milyen fantasztikus vége lett!