11. fejezet
KERINGÉSI PÁLYÁN

– Alacsony keringési pályát választottam – közölte Mandelbrot. Az űrsiklóüzemmódhoz ennek a járműnek nem sok üzemanyag tartaléka van, pedig szükség lesz még erre a leszállásnál, és akkor is, amikor Jeff véglegesen elhagyja a bolygót. Viszont amíg a bolygó felszíne fölött suhanunk, legalább biztonságban vagyunk Robotváros robotjaitól.

– Micsoda megkönnyebbülés! – sóhajtott Derec. – Hacsak nem fejlesztettek ki olyan űreszközöket, amelyekről nem tudunk.

– A nauigációs érrszékelők nem 'elesznek semmi i'et – mondta Wolruf. – Asz a 'auaslatom, átueszem a készi veszérrlést, amíg Mandelbrot ú'ból összeköttetést terremt a fedélszeri komputerr és asz űrr'a'b köszön.

– Egyetértek – felelte a robot.

– Az Első Törvény nem engedi meg nekik, hogy lelőjenek ben- nünket vagy bármi hasonlóra vetemedjenek – hívta fel a figyelmüket Ariel. – Viszont szemmel tarthatnak bennünket. Nem siet majd elénk egy csinos fogadóbizottság, ahol éppen leszállunk?

Mandelbrot a vezérlőpult segítségével felnyitott egy oldalpanelt, és az áramköri egységeket tanulmányozta. – Ez a jármű elég kis tömegű ahhoz, hogy űrsiklóként rendkívül fürgén mozogjon. Olyan kerülő utat kell választanunk, hogy képtelenek legyenek meghatározni leszállási helyünket az utolsó néhány másodpercig.

– Örömmel hallom – jegyezte meg vidáman Jeff. – Ez a bolygó sohasem volt unalmas hely, igaz?

– Hát nem – felelte Derec. – De ennyire veszélyes sem. Amikor meg kellett oldanunk egy emberölés rejtélyét, meg amikor meg kellett találnunk egy robot gyilkosát. Csupán a legutóbbi időkben fordult a kocka, hogy most már minket üldöznek.

Jeff elnevette magát. – Amikor utoljára itt jártam, az agyamat kioperálták a fejemből, és áthelyezték egy robot koponyájába. Ez azért rám nézve akkor is veszélyes játék volt.

Ariel kuncogni kezdett, Derec is somolygott annak ellenére, hogy a bordáiba bele nyilallt a fájdalom a nevetéstől. Még Wolruf is derűsen nézett hátra a válla fölött.

– Nagyon örülök, hogy rendbe jöttél – mondta a fiúnak Ariel. És köszönjük, hogy visszatértél, még ha téves feltevés alapján is.

Derec megborzongott a féltékenységtől, de nem szólt semmit.

Miután túlestek a krízisen, teste viharos gyorsasággal vált egyre merevebbé. Hátradőlt ülésében, és érezte letapadt izmainak feszülését a gerince mentén.

– Azt hiszem, a kapcsolat most már helyreáll – közölte Mandelbrot.

– Jeff, kipróbálná a hangvezérlést?

– Hayashi-Smith Minneapolis űrhajó fedélzeti komputere – szólalt meg a fiú. – Kérlek, jelentkezz!

– KÉSZEN ÁLLOK – felelte a számítógép.

– Vállalod a repülőszolgálatot?

– NYUGTÁZVA.

– Akkor őrizd a jelenlegi repülési helyzetet.

– REPÜLŐSZOLGÁLAT ÁTVÉVE.

– Hangvezérlődben egyúttal rögzítsd a következő hangokat, és készülj fel bármelyikük utasításainak követésére. – Jeff intett a fejével a többieknek.

Sorban mindegyikük mondott néhány szót a számítógépnek. – És most merre? – kérdezte Derec. – Pillanatnyilag biztonságban vagyunk, de egy tapodtat sem jutottunk közelebb Avery doktorhoz.

– Ám kissé többet tudunk talán arról, mik a céljai Robotvárossal – felelte Ariel. – Hála Leong professzor tapasztalatainak.

– De abból még nem derült ki, hol tartózkodik Avery – ellenkezett Derec. – Mandelbrot, van valami ötleted?

– Igen – felelte a robot. – Komputer! Keresd meg, hol van nagy- méretű termőföldnek vagy szerves vegyületek tárolójának bármilyen nyoma!

– KUTATOM – szólalt meg a számítógép.

– Avery doktor nem feltétlenül termeszt vagy tárol élelmiszer- tartalékot akkora mennyiségben, hogy innen a magasból észreve- hetnénk – mondta Mandelbrot, miközben szinte emberi módon megvonta a vállát. – Ez csak egy lehetőség.

– Használnak itt szerves vegyületeket más célra is? – nézett körbe a többieken Jeff. – Már azon a kórházon kívül, vagy mit tudom én, hogy hívták, ahol megoperáltak.

– Nem is tudom – mondta bizonytalanul Derec.

– Annyit leszögezhetünk, hogy egészen kis mennyiségekről van szó – fűzte hozzá Mandelbrot. – Továbbá az is világos, hogy egyetlen ember roppant kevés élelmet fogyaszt. Tehát csak akkor reménykedhetünk döntő mennyiségű élelemforrás felfedezésében, ha feltételezzük, hogy Avery doktor ki akarja terjeszteni érdeklődését a kultúráról a konyhaművészetre.

– Vagy legalábbis finomabb ételekre vágyik, mint amilyeneket egy vegyi feldolgozóból nyerhet – tette hozzá Ariel. – Frissen főtt ételek!

– Hé! Erről jut eszembe – kiáltott fel Jeff. – Mi a fenének akartuk egyáltalán megszerezni ezt az űrhajót? Együnk már végre! Ariel, kukkants be a szomszédos fülkébe!

Mandelbrot kivételével mindenki megkapta a maga élelemadagját, és még Wolrufnak is jutottak olyan falatok, amelyeket fanyalogva ugyan, de elfogyaszthatott.

– KITERJEDT MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK – jelentette a számítógép. – A KÉPERNYŐRE VETÍTVE.

– Közelebbről! – utasította Mandelbrot. – Ha lehet, azonosítsd!

Mindenki a képernyőre tapadt. Egy apró sötét folt pillanatok alatt zöld négyszöggé terebélyesedett. Néhány másodperccel később különféle zöld árnyalatok tarka takarója bontakozott ki előttük. A további nagyítással már a növények is felismerhetővé váltak.

– SOKFÉLE TERMÉS LÁTHATÓ. EGYEBEK KÖZÖTT

KUKORICA, CIROK, BÚZA ÉS CUKORRÉPA. AZ ELSŐ

FELÜLETES

VIZSGÁLAT

ALAPJÁN

FÖLDI

EREDETŰ, AURÓRAI

TERMESZTÉSŰ

NÖVÉNYEK

VANNAK

TÚL-

SÚLYBAN. A TÖBBI TERMÉS AZONOSÍTHATATLAN EBBŐL A MAGASSÁGBÓL ÉS LÁTÓSZÖGBŐL.

– Talán a robotok nemesítettek ki néhány fajtát maguknak mondta Ariel. – Vagy ezen a bolygón honosak.

– Tágítsd a látószöget! – szólalt meg Mandelbrot. – Mutasd meg a környék földrajzi jellegét!

A szétterülő látótérben megjelent egy hegyvonulat gerince. A tompa élek és a lankás lejtők régi geológiai képződményre utaltak. A hegyláncot mindenütt erdő borította, amelyet csak néhol pettyeztek különféle épületek. A mezőgazdasági telep a hegyláncon belül egy magasan húzódó völgyben pihent.

– Ez nem is város – csodálkozott Jeff. – Ez az első hely vissza- térésem óta, ahol befejezetlen építkezést látok.

– A robotok talán fakitermelésre használják az erdőket, és ipari célra a lejtőket – tűnődött Derec. – Általában semmit sem hagynak kárba veszni. Azok a növények viszont csak élelmezési célt szolgálhatnak.

Legalábbis én így gondolom. Mandelbrot?

– Csaknem száz százalék a valószínűsége, hogy emberi élelmiszerforrás. Ki kell nyomoznunk. Emlékeztetek mindenkit, hogy Avery doktor nem feltétlenül tartózkodik itt.

– Kezdetnek nem rossz – rikkantotta Jeff – Akkor hát mihez fogunk?

– Először: leszállóhelyet kell keresnünk – kezdte sorolni Man- delbrot. – Ezek a hegyek alkalmatlanok rá. Másodszor: javasolom, hogy Wolruf és én derítsük föl a terepet. Harmadszor: a legbizton- ságosabb, ha önök a levegőben várnak ránk.

– Nekem tetszik – lelkesedett Jeff. – A komkapoddal szükség esetén bármikor felhívhatsz bennünket, és most már magunk is tudjuk irányítani ezt a járgányt.

– Derec? – nézett kérdőn a fiatalemberre Ariel.

– Jó, benne vagyok. – Kelletlenül fészkelődve megváltoztatta testhelyzetét, és dühös volt magára, hogy nem tehet többet. A terv azonban tényleg egyszerűnek látszott.

– Komputer – mondta Mandelbrot. – Keress olyan leszállóhelyet, amely a lehető legközelebb esik a gabonatáblákhoz.

– JELENLEG NINCS ILYEN A LÁTÓTÉRBEN – felelte a számítógép. – A KERESÉS A KÖVETKEZŐ KERINGÉSI FOR-

DULÓNÁL KEZDŐDIK.

– Több leszállóhelyre lesz szükségünk – mondta Mandelbrot. A vadászok minden bizonnyal rögtön körülveszik az elsőt, ha már használtuk.

– Komputer – préselte ki magából a szavakat Derec. – Ne térj olyan keringési pályára, hogy szem elől tévesszük ezt a területet.

– NYUGTÁZVA.

Ismét magába roskadt. Nem volt álmos, csak kimerült. Menekülésük izgalmai szinte felvillanyozták, most ennek az ellenhatását érezte.

Szemmel láthatóan mindenki kimerült a kaland során.

Derec lehunyt szemmel feküdt, tisztán hallotta a kattanást, amint valaki eloltja a világítást fölötte. Jótékony puhasággal telepedett szemhéjára a sötétség.

Egy ideig senki sem beszélt. Aztán csendesen megszólalt a számítógép.

–

A

MEZŐGAZDASÁGI

TELEPHEZ

LEGKÖZELEBBI

LESZÁLLÓHELYEK

A

KÖVETKEZŐ

SORRENDBEN

LÁTHATÓK A KÉPERNYŐN: ÖT KILOMÉTERES SUGARÚ

KÖRBEN ÖT, TÍZ KILOMÉTERES KÖRBEN MÉG KETTŐ, HÚSZ

KILOMÉTERESBEN TOVÁBBI HÁROM.

– Akad közöttük viszonylag lakatlan terület? Elsősorban városi utcáktól távol? – kérdezte a robot.

– BEMUTATOM AZ ÖT LEGKÖZELEBBI HELYET. CSUPÁN

EZEKEN FIGYELHETŐ MEG, HOGY HIÁNYOZNAK A VÁROSI

JÁRDÁK.

Derec erőlködve felnyitotta a szemét. Bántotta, hogy kimarad mindenből.

– Ez egy óceán! – kiáltott fel meglepetten Jeff. – És itt a partvonala – tette hozzá Ariel.

Ahogy figyelték, a számítógép a part öt különböző pontját enyhén elszínezte a képernyőn.

– EZEKEN A TERÜLETEKEN HOSSZAN NYÚLIK EL A HOMOKSÁV, ÉS ELÉG TÖMÖR A BIZTONSÁGOS LE-

SZÁLLÁSHOZ – jelentette.

– A vadászok elkerülésére ezek közül csak egyet használhatunk – közölte Mandelbrot. – Ha megtalálják az elsőt, felfedezik a többit is.

– Meg kell kockáztatnunk – mondta eltökélten Derec. – Amilyen gyorsan csak tudunk, Wolruffal együtt kirakunk téged, és máris fölszállunk. Addig maradunk a keringési pályán, amíg nem jelentkeztek újból.

– Vagy amíg az üzemanyag nem éri el a minimális szintet jegyezte meg a robot. – Figyelmeztetem a számítógépet, hogy riadóztassa önöket, ha kényszerleszállást kell végrehajtani.

Derec ismét lehunyta szemét.

– Jól van – felelte Jeff.

– Komputer – szólalt meg ismét a robot. – A következő fordulónál kerülő útvonalon közelítsd meg az első leszállási helyet. Ameddig csak lehet, próbáld eltitkolni úti célunkat.

– NYUGTÁZVA.

A következő keringési forduló jórészt eseménytelenül telt el, Derec azonban rendkívül kellemetlennek találta a figyelemelterelő mozgásokat. Az űrhajó egy darabig lefelé siklott, aztán éles kanyarral megfordult, fölfelé emelkedett, és ismét megfordult. Derec súlypontja minden irányváltással eltolódott, és sajgó izmai még fájdalmasabban nyomódtak az üléshez. A többiek látszólag jól bírták a megpróbáltatásokat Ezeket a figurákat ráadásul sebesség változások is kezdték cifrázni, amint az űrhajó zegzugos útvonalon elindult lefelé. Derec mindkét kezével megmarkolta rögzítőhevederét, és összeszorított fogakkal küzdött a hátát hasogató fájdalommal. A lejtős pálya végül kisimult, és az ifjú csak azt vette észre, hogy már a talaj felett siklanak.

Az űrhajó enyhén balra dőlve érintette a felszínt, és olyan hirtelen torpant meg, hogy mindenki előrebukott volna, ha rögzítőhevederük nem tartja vissza őket. Önműködően kinyílt az ajtó, a létra leereszkedett. Mandelbrot és Wolruf menetkészen állt. Néhány pillanattal később az ajtó ismét bezárult. Az űrhajó várt egy ideig, hogy biztonságos távolságba kerüljenek tőle.

–

A

PARANCSNAK

MEGFELELŐEN

AZ

ŰRHAJÓ

FELSZÁLLÁSRA KÉSZ – jelentette a számítógép. – UTASÍTÁST

KÉREK.

– Visszatérés a korábbi keringési magasságba – mondta határozottan Jeff. – Ja, és kerülő úton térjél vissza, de ne állj rá a korábbi keringési pályára.

– NYUGTÁZVA.

A gyorsulás ismét belepréselte Derecet az ülésbe. Megadóan lehunyta a szemét, és nem mozdult.