Tizedik fejezet

Bail másnap délután jelentkezett, jóval azelőtt, hogy bármelyikük számított volna rá. Minden készen áll. Egyszerű ruhában jöjjenek! Mindössze ennyi állt az üzenetben, de ez is épp elég volt. Ezenkívül csak egy koordinátát kaptak. A szenátor bölcsebbnek látta, ha valami félreeső helyen találkoznak, nem a szenátus épületében, vagy a Jedi Templom közelében. Obi-van és Anakin kölcsönvettek egy siklót a Templom járműparkjából, betáplálták a kapott koordinátákat, és hagyták, hogy a droid-pilóta lassan, de biztosan a kívánt helyre vigye őket. Majdnem egy órába telt, de végül baj nélkül megérkeztek a gyéren lakott Bahrin-szektor egy koszos, szerény külvárosi iparnegyedébe. A koordináták egy üresen álló hivatali épületet jelöltek, mely előtt egy karcsú, jellegtelen arcú nő fogadta őket. Egyszerű, kopott, szürke ujjast és nadrágot viselt, őszes haját szoros kontyba fogta.

– Uraim, kérem, kövessenek! – A két Jedi gyors pillantást váltott. Volt valami nyugtalanító ebben a nőben, de ha Bail bízott benne… A szürkébe öltözött, csontos arcú nő egy lepusztult emeleti irodába vezette őket, ahol Bail Organa várt rájuk. A szenátor olyan koszos és rongyos volt, mintha hetek óta koldusok közt élne, és a szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, mintha minimum negyvennyolc órája egy szemhunyásnyit sem aludt volna. Ami valószínűleg így is volt, máskülönben feltehetőleg nem jutott volna ilyen hamar az előkészületek végére.

– Csinos öltözék! – mérte őket végig tetőtől talpig, és a félig bedeszkázott ablakon beszüremlő lámpafényben tisztán látszott a fáradt mosolya. – Így cseppet sem hasonlítanak Jedikre.

– Ez elég egyszerű lesz? – mutatott végig Obi-van a szürke gyapjúingén és folt hátán folt nadrágján.

– Én kértem, hogy egyszerű öltözéket vegyenek – csukta be mögöttük a málló vakolatú iroda ajtaját a csontos arcú nő. – Errefelé nagyon hamar feltűnést keltene egy Jedi.

– Én is így gondolom – biccentett Anakin. Bail hol rá, hol a csontos arcú nőre pillantott, tisztán érezte a kettőjük közt feszülő néma indulatot.

– Kenobi mester, Skywalker mester, a hölgy Varrak ügynök, a Különleges Hadműveleti Csoporttól. Ö a lanteebi küldetés koordinátora. Varrak ügynök, az urak itt Kenobi és Skywalker mesterek, a Köztársaság legkiválóbb Jedi-lovagjai.

– Igen, szenátor úr – biccentett Varrak –, tudom, kik ők. A hírnevük és a róluk készült felvételek messze megelőzték őket. – A nő ellenségessége szinte tapintható volt, és olyan érzést keltett Anakinban, mintha valaki egy hatalmas körmöt húzna végig egy palatáblán. Obi-van kérdőn pillantott Bailre. Valami rosszat mondtunk? Mielőtt azonban a szenátor bármit felelhetett volna, Anakin hátrált egy lépést, és szembefordult a nővel. Az arca nyugodt volt, a szemeiből azonban csak úgy sütött az elfojtott indulat.

– Valami gond van, Varrak ügynök? – Obi-van és Bail azonnal összenéztek, és a Jedi jelentőségteljesen megköszörülte a torkát. – Örvendünk a találkozásnak, Varrak ügynök. A Jedi Tanács nagyra értékeli az ügyben nyújtott segítségét.

– Mind a Köztársaságot szolgáljuk, Kenobi mester – biccentett a nő kelletlenül.

– És az ön segítségével reményeink szerint egy újabb katasztrófát sikerül elhárítanunk. Köszönjük! – Egyenesen a nő szemébe nézett, és mit sem törődve Anakin bosszúságával, a lehető legőszintébben beszélt. Tudta, egykori tanítványa még mindig nem sajátította el ezeket az apró, ám lényeges diplomáciai fogásokat, és még mindig nem tudta, mikor kell visszavonulót fújni, vagy egy udvarias frázissal megnyerni magának valakit. Anakin jobban szereti a direkt megközelítést, csakhogy ez most nem fog működni. Nekünk nagyobb szükségünk van erre a Varrak ügynökre, mint neki ránk. 

– Szívesen – mondta a nő, aki mintha időlegesen visszavonulót fújt volna.

– Jól tudom, hogy már sikerült előkészítenie a küldetéshez szükséges dokumentumokat? – mosolygott rá Kenobi.

– Jól – biccentett Varrak, és egy keskeny műanyag tokot húzott elő az övéből. – Mi lenne, ha leülnénk, és úgy folytatnánk ezt a beszélgetést? Úgy talán hamarabb a végére jutunk, aztán mindenki mehet a dolgára. Mert gondolom, mindenkinek akadna más dolga is. Szenátor úr?

– Persze, hogyne – telepedett a legközelebbi székre Bail. – Kenobi és Skywalker mesterek, tudniuk kell, hogy Varrak ügynök szakterülete épp a hamis személyazonosság. Biztosak lehetnek benne, hogy az általa kreált dokumentumok és fedőtörténetek a legszőrszálhasogatóbb szeparatista ellenőrzést is kiállják!

– Hát remélem is! – morogta Anakin. – Tekintve, hogy az életünk múlik majd rajta…

– Az életük tökéletes biztonságban lesz – nézett rá kifejezéstelen halszemekkel az ügynök. – Nem ez az első ilyen jellegű munkám, Teeb Markl.

– Milyen bájos név! – fintorgott Anakin. Obi-van, aki érezte Bail feszültségét, lesimított néhány ráncot az ujjasán, majd jelentőségteljes pillantást vetett Anakinra. Kérlek… szépen kérlek, hagyd ezt most ennyiben! A fiatalember állkapcsán megfeszültek az izmok, a szemei fenyegetően megvillantak, aztán egy legyintéssel elintézte a dolgot. Varrak ügynök úgy tett, mintha észre sem vette volna a gesztust, majd kinyitotta a tokot, és két lezárt csomagot vett elő belőle.

– Teeb – mondta egy különösen nehéz felfogású gyerekeknek magyarázó tanár hangján. – A Lanteeben ez a hímnem hivatalos megjelölése, amit minden férfi nevéhez hozzátesznek. A női megfelelője a Teeba. Teeb Markl és Teeb Yavid – ez ön lesz Kenobi mester – unokatestvérek. Olyan földművesek, akik néhány évvel ezelőtt egy különösen nagy szárazság miatt vesztették el a családi birtokot, és kénytelenek voltak adósságba verni magukat. Miután favágóként lehúztak három szezont az Alderaanon, most térnek vissza a Lanteebre. Mindketten Voteb faluból származnak, ami a Lanteeb lakott kontinensének legészakibb csücskében található.

– Ezt nem értem – csóválta meg a fejét Obi-van. – Én azt gondoltam volna, hogy a Lanteebbel kapcsolatos ismereteink igen korlátozottak.

– Így is van – biccentett Varrak ügynök. – Viszont valóban van két lanteebi unokatestvér, akiket Markl és Yavid Teebnek hívnak, és akik nagy segítségünkre voltak a küldetés előkészítése során.

– Ez igazán… meggyőző – mordult föl Anakin. – És megkérdezhetem, hogy sikerült ilyen hamar előásni őket?

– Szerencsénk volt, Skywalker mester – vonta meg a vállát Bail. – Az ötlet eredetileg Amidala szenátor érdeme, tekintve, hogy ő mesélt róla, hány lanteebi mérnök dolgozott a Naboon. Mint kiderült, számos lanteebi vállal idénymunkát az Alderaanon is, elsősorban az erdőirtásban. A fizetés és a munkafeltételek jók, és ha valaki egy alderaani cégtől kap referenciát, az sok ajtót megnyit előtte. Szerencsére az Alderaani Munkaügyi Minisztérium igen alapos munkát végez, és még az időszakos munkavállalókról is készít feljegyzést. Mikor nekiálltam keresgélni, még nem tudhattam, találok-e megfelelő alanyokat, de mint kiderült, jelen pillanatban is állnak lanteebiek az alkalmazásunkban. És mikor rábukkantam a Teeb unokafivérekre, már csak a megfelelő csatornákon keresztül kellett megkörnyékeznem őket, hogy segítsenek nekünk.

– És mikor azt mondja, hogy segítsenek – vonta össze a szemöldökét Obi-van –, azt úgy érti, hogy…

– Azt úgy értem, hogy segítsenek – Bail egy pillanatra egy olyan politikus sértettségével szegte föl a fejét, mint akit szíven ütött a Jedi szavaiban rejlő burkolt célzás. – Ha erre kíváncsi, barátom, nem kényszerítettük őket. És mikor megkaptuk tőlük a kért információkat, úgy térhettek vissza a munkahelyükre, hogy hajuk szála sem görbült.

– Ami szerintem súlyos taktikai hiba volt – dünnyögte Varrak. – Elég, ha meggondolják magukat, és kapcsolatba lépnek a hazaiakkal…

– És kockáztassák az alderaani menekültstátusukat? Nem valószínű. Erről már beszéltünk, és ezt a vitát akkor sem fogja tudni megnyerni, Varrak ügynök! Javasolnám is, hogy ne kezdjük az elejéről!

– Ahogy óhajtja, szenátor úr – mondta a nő színtelen hangon.

– Akkor azt mondják, hogy ezekre a lanteebiekre nem gyakorol befolyást a kormányuk? – köszörülte meg a torkát Obi-van.

– Így van.

De elég volt egy pillantást vetni Varrak ügynökre, hogy lássák, ő mit gondol erről a dologról.

– És nem lett volna egyszerűbb összerakni valami hamis személyazonosságot? – kockáztatta meg Kenobi.

– És mégis hogyan? – fanyalgott az ügynök. – Ahogy arra ön is rámutatott, Kenobi mester, nem sok ismerettel rendelkezünk a Lanteebről. – A francba! Erre most mit lehet válaszolni? 

– Szóval – fonta karba kezeit Anakin – azt mondja, hogy ezek a személyazonosságok kitartanak a megbízatás végéig?

– Azt – biccentett kurtán Varrak. – A Voteb a Lanteeb egyik legfélreesőbb települése. Annak az esélye, hogy a fővárosban olyasvalakibe botlanak, aki ismeri a két unokatestvért, akiknek a személyazonosságát fogják használni, elhanyagolható.

– Ennek kifejezetten örülök! – biccentett Anakin. – Tudod, Obi-van, mégiscsak Organa szenátornak van igaza, és nagy szerencsénk van ezzel a két alakkal! Nélkülük gyakorlatilag semmiféle használható információnk nem lenne a Lanteebről, és amúgy is… találhattunk volna-e jobb álcát két földművesnél? Az ilyenekre senki sem gyanakszik!

Kenobinak ettől függetlenül nem tetszett a dolog. Nem mintha nem bízott volna Bailben, de nem volt róla meggyőződve, hogy ez az akció nem fog visszaütni a két földművesre. Abban biztos lehetett, hogy Organa mindent megtesz a védelmük érdekében, de Bail az általa ismert két becsületes politikus egyike volt, és másoktól nem számított volna ilyen lojális hozzáállásra.

– Mi lenne, ha folytatnánk? – vonta föl a szemöldökét Organa. Obi-van elhúzta a száját, és kelletlenül forgatta az ujjai közt a Varraktól kapott azonosítót. Ez az átkozott háború! És még én panaszkodtam, mikor Qui-gon próbált itt-ott kiskapukat keresni… – Minden rendben, Kenobi mester? – nézett rá várakozás-telin Bail. – Vagy akadt esetleg valami probléma?

– Nem, szenátor – rázta meg a fejét Obi-van. – Én is úgy gondolom, hogy nagy szerencsénk van ezzel a két unokatestvérrel.

– A hajójuk új azonosítója, a személyi azonosító kártyák, és az önök által megformált személyek teljes háttere ezekben az adatcsomagokban található – biccentett Varrak ügynök, akit szemlátomást nem érdekelt a szobában szinte tapintható feszültség. – Ezenfelül találnak még egy sor hasznos információt a Lanteebbel kapcsolatban, mint például az űrkikötő alaprajzát, és egy sor írott és íratlan szabályt. A chipet ne veszítsék el, a többit viszont memorizálják, és utána semmisítsék meg! Ha a Lanteeben bárki szóvá tenné a kiejtésüket, takarózzanak azzal, hogy huzamosabb időt töltöttek a bolygón kívül, és így óhatatlanul is fölszedtek némi idegen akcentust. És ami a legfontosabb, még véletlenül se említsék, hogy barátságban állnának bármiféle idegen faj tagjával! Egyetlen ilyen kijelentés elég, hogy tönkretegye az álcájukat! Jól tudom, hogy saját maguk intézik az utazás többi részét?

– Ne aggódjon, már van hajónk! – legyintett Anakin. – Ámbár… azért joggal fölmerül a kérdés, hogy két farmer, akik az elmúlt években erdőirtással keresték a pénzüket, hogyan szedtek össze annyit, amiből vehettek maguknak egy űrhajót?

– Kártyán nyerték – vonta meg a vállát Varrak. – És a szabadidejükben megtanultak vele repülni. Ez a hajó, amit választottak… ugye nem valami feltűnő darab?

Obi-van szúrós szemeket meresztett Anakinra. Eszedbe se jusson vitatkozni! Ez a nő csak provokál, és megpróbál beléd akadni! 

– Épp ellenkezőleg, ügynök. Olyan átlagos járművet választottunk, ami senki figyelmét nem keltené föl.

– Gyártó és modell?

– Hé! – emelte föl a hangját Anakin. – Nekem sem ez az első ilyen ügyem! Gyerekkoromtól kezdve űrhajókkal foglalkozom, úgyhogy tisztában vagyok vele, miféle járművet kell választani egy ilyen titkos küldetéshez!

– Hát hogyne! – biggyesztette le az ajkát Varrak. – Ön a Tatuinon nőtt föl. Az nyilván tökéletesen alkalmas hely volt, hogy fölkészítse az ilyen titkos küldetésekre…

– Úgy ám! – mosolyodott el hidegen Anakin. – Nem is értem, hogy nem futottunk össze annak idején valamelyik rabszolgaveremben?

– És azt ugye tudja, hogy a Lanteebre nem viheti magával a fénykardját? – mosolygott vissza Varrak ügynök.

– Tessék?! – szaladt föl Anakin szemöldöke. – Ezt aztán tényleg nem maga dönti el!

– Ne legyen ostoba! – villant meg dühösen a nő szeme. – Ha kiderül, hogy egy Jedi-fegyvert birtokol egy szeparatisták megszállta bolygón, az nemcsak azt jelenti, hogy ott helyben kivégzik, de azok számára is lehetetlenné teszi a küldetést, akiket az ön pótlására küldenek majd!

– Akkor kész szerencse, hogy nem derül ki!

– Azt hiszem, ennyi elég is lesz, Varrak ügynök! – állt fel az asztal mellól Bail. – Mi, csakúgy, mint a kancellár úr, nagyra értékeljük a segítségét! És kérem, ne feledje, ez titkosított ügy, úgyhogy velem, csak és kizárólag velem tárgyalhat róla!

– Természetesen, uram – Varrak arckifejezéséből semmiféle érzelmet nem lehetett kiolvasni. – Mint mindig, most is örömömre szolgált, hogy segíthettem.

Miután a nő távozott, Bail visszaroskadt a székébe, és kellett hozzá egy perc, hogy ismét magára tudja ölteni a higgadt, mindenre felkészült politikus álarcát.

– Kérem, Obi-van, ne aggódjon! Meglátja, minden rendben lesz, és…

– Nem aggódom – rázta meg a fejét Kenobi. – Miért is tenném? Ahogy ön is rámutatott, már mindent elrendezték, nekünk beleszólásunk nincs a dologba. Még akkor sem tudnánk visszacsinálni, ha akarnánk. Úgyhogy… miért is aggódnék? Ámbár, mintha néhány órával ezelőtt arról beszélt volna, hogy ha esetleg meggondolnánk magunkat…

– Tudom, mit mondtam – mordult föl a szenátor –, csakhogy ez nem az a fajta küldetés, ahol bármiféle kétségnek helye van! Csak így tudom megóvni ezt a két lanteebi munkást a Varrakfélék buzgó túlkapásaitól.

– Ó, szóval ezt mostanában így hívják! Hallgattassuk el az esetleges tanúkat… és nevezzük a dolgot túlkapásnak!

– Nem kellene inkább… – köszörülte meg a torkát Anakin.

– És gondolja, hogy ez a Varrak ügynök nem fogja őket likvidálni a saját szakállára? – kezdte belelovalni magát a vitába Obi-van is. – Bail, nekem ez a néhány perc is elég volt belőle, hogy azt mondjam, az a fajta, aki…

– Aki nem fog gondot jelenteni! – emelte föl most már a hangját Organa is. – Mert nem fogom engedni, hogy gondot jelentsen! Még akkor sem, ha nem likvidálni akarta őket, csupán védőőrizetbe venni a küldetés idejére.

– Védőőrizetbe? – kérdezte Kenobi hitetlenkedve.

– Igen! – csattant föl a szenátor, és hátralökte a székét. – Védőőrizetbe! Értse meg, Obi-van, Varrak ügynök ugyanúgy a kormánynak dolgozik, mint mi! Nem ő az ellenség, nem én vagyok az ellenség, és még csak nem is a kormány az! Egyikünk sem lett áruló! És meg kell mondanom, Varrak ügynök elővigyázatossága nagyon is megalapozott! Olyan, amit tulajdonképpen magam is osztok! Ugyanakkor tudom azt is, hogy sokszor némileg túllő a célon, és szereti túlságosan is bebiztosítani a dolgokat. Úgyhogy ilyen esetekben – mint például most is – kénytelen vagyok felülírni a döntéseit. De ha önnek jólesik bennünket gyanúsítgatni, csak tessék!

– Hé! – csapott az asztalra Anakin. – Nem hiszem, hogy ez most segítene!

Mindketten döbbenten kapták oda a fejüket.

– Szerintem nem egymás torkát kellene elharapnunk! – csóválta meg a fejét Anakin. – Tudjuk, hogy a két lanteebit, akik a segítségünkre vannak, nem érheti baj. Sem az olyan túlbuzgó ügynökök részéről, mint Varrak, sem az esetleges szeparatista kémek oldaláról.

Bail komoran bólintott, majd fölállította a székét, és ismét leült.

– Tényleg biztonságban lesznek, Obi-van! Az Organa Ház védelme alatt állnak, és a legmegbízhatóbb embereim vigyáznak rájuk! A személyes engedélyem nélkül senki még csak nem is beszélhet velük!

– A szükség törvényt bont, Obi-van! – bólintott Anakin. – Te is tudod, muszáj, hogy használjuk őket! Mikor arról van szó, hogy esélyt kapunk Dooku legyőzésére, nem válogathatunk morális alapon a rendelkezésünkre álló eszközök között! Azok, akik morális alapokon döntenek, nem szoktak háborút nyerni. Úgy értem… nézd meg, hogy már eddig is milyen döntéseket voltunk kénytelenek meghozni! Nem egy közülük egyenesen brutális volt, és ha most visszafordulunk, mindaz, amit eddig tettünk, minden áldozat, amit eddig hoztunk, értelmét veszti! Az egyetlen reményünk az lehet, hogy minden nehéz döntésünk végül a Köztársaság javát szolgálja majd!

Tudom, hogy igaza van, ennek ellenére…

– Akkor is veszélybe sodortuk ezeket az embereket – mondta csöndesen. – És még csak nem is adtuk meg nekik a választás lehetőségét. Ha valami bajuk esik…

– Tudom. – Bail egyszerre érezte magát nagyon fáradtnak és nagyon dühösnek. – És morális szempontból igaza van, Kenobi mester! Ha tehetném, én is más megoldást választanék – csakhogy nem látok más megoldást! Jelen körülmények között legalábbis. Vagy ön talán igen?

– Nem – rázta meg a fejét Kenobi –, csak… az ilyen döntéseknek nem lenne szabad egyszerűeknek lenniük.

– Azt gondolja, nekem egyszerű? – kérdezte Bail sértett önérzettel. – Gondolja, hogy nekem olyan egyszerű két ártatlan ember életét felforgatnom? Talán még veszélybe is sodornom?

– Senki sem hibáztatja önt, szenátor úr – mondta Anakin csöndesen. – Vagy téged, Obi-van. Vagy engem. Ez Dooku hibája, és azé, akit szolgál. Erről sohasem szabad megfeledkeznünk! Úgyhogy, ha valakit hibáztatni akarunk, akkor azok ők legyenek, és ne saját magunk!

– Egyetértek – mondta Kenobi némi hallgatás után. – Azt mondta Varraknak, hogy ez egy titkosított akció, Bail. Ez egész pontosan mit jelent?

– Azt, hogy csak egy maroknyian tudhatunk róla – öltötte magára ismét a szenátor a higgadt, professzionális politikus álarcát. – Mi hárman, és rajtunk kívül még Amidala szenátor. Az ügynökök közül egyedül Varrak, a Jedi-rendből pedig Yoda mester. Más senki.

– Azt akarja mondani, hogy Yoda mesteren kívül senki más nem tudhat róla a Jedi-rendből? – kérdezte Kenobi megütközve. – Még a Tanács többi tagja sem?

– Pontosan ezt akarom mondani, Obi-van – biccentett Bail. – Az efféle küldetéseknél rákényszerülünk az ilyen szintű titkosításra. Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb.

– Ez érthető, de… a kancellár ugye tud róla? – feszengett Anakin.

– Nem.

– Na, de, szenátor úr… Palpatine kancellár a Köztársaság hatalmának legfőbb letéteményese! Nem vághat bele egy ilyen horderejű akcióba anélkül, hogy őt ne értesítené róla!

– Nem? – dőlt hátra a székben Bail. – Akkor ez azt jelenti, hogy a Jedik is beszámolnak neki mindenről?

– Az más! – legyintett Anakin. – A Jedik és a civil kormány két egymástól független szervezet. Ön azonban a kormánynak dolgozik, így a kancellárnak tartozik hűséggel.

– Nem – rázta meg a fejét Bail. – Én a Köztársaságnak tartozom hűséggel. Kancellárok jönnek és mennek, Skywalker mester, de a Köztársaság nem változik. – Mielőtt Anakin bármit mondhatott volna, Obi-van finom figyelmeztetésképp a vállára tette a kezét.

– Miért akarja kihagyni mindenből a kancellárt, Bail?

– Önök is tudják, hogy miért – komorodott el a szenátor. Valóban tudták. Néhány hónappal ezelőtt Yoda bízta rájuk a titkot, amitől mind a mai napig összerándult a gyomruk.

– Nincs rá bizonyíték, hogy az információkat a kancellári hivatalból szivárogtatják ki.

– Sajnos arra sincs bizonyíték, hogy nem – vonta meg a vállát Bail. – Amiben azonban biztosak lehetünk, hogy a szeparatistáknak ugyanúgy vannak kémeik köztünk, ahogy nekünk is az ő soraikban. És tekintve ennek az ügynek a fontosságát, nem szeretnék felesleges kockázatot vállalni! Főleg azok után, ami a hajógyárakban történt. Vagy önök talán igen?

– Nem – sóhajtott föl Kenobi, és megrázta a fejét. – Igaza van, nem éri meg kockáztatni.

Anakint azonban mintha nem sikerült volna meggyőzni.

– Minél kevesebben ismerik az ügy részleteit, annál nagyobb biztonságban indulhatnak útnak, Kenobi mester – tárta szét a kezeit Bail. – A kancellárt pedig majd akkor tájékoztatom, amikor már biztos lehetek benne, hogy semmi sem áll a siker útjában.

– Nagyon megnyugtató a belénk vetett bizalma, szenátor.

– Általában tudom, hogy kiben bízhatok – mosolyodott el Organa.

– Egyébként, ha már szóba kerültek a hajógyárak…

– Abban az ügyben sajnos még nincs előrelépés – csóválta meg a fejét Bail.

Más szóval a Köztársaság hadiflottája még mindig sebezhető volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a fronton harcoló Jediket továbbra is súlyos veszély fenyegette. De ez nem Bail Organa hibája, és ezzel Obi-van is tisztában volt.

– Gondolkodtam, Kenobi mester… – hümmögte Bail. – Úgy tűnik nekem, az utóbbi időben túlságosan is sok volt a szerencsés véletlen, és a nekünk kedvező fordulat. Anakin padavanja véletlenül rábukkant azokra a fontos lanteebi számlákra. Nekünk két olyan embert is sikerült találni, akik személyazonosságával eljuthatnak a célterületre. Minden olyan simán és gördülékenyen megy. Talán túlságosan is. Nem is tudom… aggódnom kellene?

– Szükségtelen – mosolyodott el Kenobi. – Az, hogy a kirakós elemei lassan a helyükre kerülnek, csak azt bizonyítja, hogy jó úton járunk, és hogy az Erő velünk van!

– Igen? – fintorgott Bail bizonytalanul. – Ehhez ön ért jobban, Jedi-mester. És mit gondol, mikor indulnak a Lanteebre? – Obi-van gyors pillantást váltott Anakinnal, aki csak a vállát vonogatta.

– Hacsak nem jön közbe valami, holnap kora reggel.

– Holnap? – vonta föl a szemöldökét a szenátor. – Akkor nem sok időnk marad, hogy elvégezzük a házi feladatunkat.

– Épp elég időnk marad – legyintett Obi-van. – És nyugodjon meg, barátom, mire útra kelünk, mindketten hibátlanul fogjuk ismerni a Varrak ügynök által összerakott háttértörténetünket.

– Remek! – tápászkodott föl Organa az asztal mellől. – Most – mennem kell. Éjfélig még lesz két megbeszélésem, és nem szeretném, ha mindenféle pletykák kapnának szárnyra arról, vajon miért nem vagyok ott, ahol lennem kellene.

– Látom, a politikában nincs kimenőnap – ingatta a fejét Kenobi.

– A mulatság egy percre sem áll meg – vonta meg a vállát Bail. – Tudja, hogy van ez, barátom: mindketten a saját csataterünkön vívjuk a harcunkat.

Ami igaz is volt, és Obi-van tudta, keresve sem találhatna Bail Organánál rátermettebb harcost, ha arról volt szó, hogy a szenátus pástján kell megvívni valakivel. Lassan minden csalódottsága és frusztrációja szertefoszlott.

– Már csak annyit kérnék – tette hozzá Bail –, hogy adjanak egy kis előnyt, uraim. Nem lenne szerencsés, ha együtt látnának bennünket távozni. Nincs okom feltételezni, hogy bárki is figyeltetne minket, de… ha valaki annyi időt tölt a köztársasági hírszerzés berkeiben, mint én, akkor már minden árnyékban ellenséges ügynököt sejt.

– Mi sem természetesebb – bólintott Kenobi. – De ha ez megnyugtatja, nem érzek veszélyt.

– Ez több mint megnyugtató – bólintott a szenátor, majd elmosolyodott, és kezet nyújtott Kenobinak. – Az Erő legyen önnel, Teeb Yavid!

– Ahogy önnel is, barátom – fogadta el a felé nyújtott kezet Obi-van.

– Köszönöm! A szenátusban minden segítség jól jön – azzal odabiccentett Anakinnak is. -Jó vadászatot, Teeb Markl! És kérem, mindketten egy darabban jöjjenek vissza!

– Ez a terv – fintorgott Anakin. – És a saját terveimhez még én is szoktam tartani magamat!

– Hm… egészen biztosan. – Amint bezárult a szenátor mögött az ajtó, Anakin fölpattant, és egy kézmozdulatára a helyiség összes széke a szemközti falon csattant.

– Anakin! – kerekedett el Obi-van szeme.

– Ne nézz már így! – csattant föl a fiatalember. – Hidd el, ennél sokkal csúnyább dolgot is művelhettem volna.

Mert ilyen volt Anakin Skywalker: három lépés előre és egy hátra, újra meg újra meg újra.

– Én azt hiszem, Anakin, vagy legalábbis remélem, hogy néha még ilyenkor is eszedbe jut, mit tanítottam neked! – jegyezte meg Obi-van szárazon. – És ilyen erődemonstrációkra szerintem semmi szükség! Nem is értem, miért várod el Ahsokától a fegyelmet, mikor még magadat sem vagy képes megzabolázni!

– Én nem fegyelmezetlen vagyok, hanem dühös! 

– Azt látom! És épp a dühöd a probléma, Anakin! – Mindig is az volt. És úgy fest, bármennyire is keményen próbálkoztam, nem sikerült meggyőzni, hogy szabadulj meg tőle. – A harag az egyik leggyorsabb út a sötét oldalra.

– Lehetséges – morogta Anakin –, de olyan is van, amikor a harag nagyon is helyénvaló, Obi-van! Mint például most! Mert a barátod, a szenátor arra kér bennünket – engem –, hogy hazudjak Palpatine kancellárnak!

– Ilyet egy szóval sem kért tőled! Bail mindössze a szokásos biztonsági eljárásokat követi, és próbálja elérni, hogy ez a titkos küldetés titkos is maradjon.

– Gyakorlatilag azzal gyanúsította a kancellárt, hogy áruló!

– Látod, Anakin – sóhajtott föl Obi-van –, ez az, amiért a Jedik ellenzik az érzelmi elköteleződést. Mert elködösíti az elmét, és befolyásolja a józan ítélőképességet. Senki sem nevezte Palpatine-t árulónak, legfőképp Bail Organa nem.

– Csak azért véded, mert a barátod! – vágott vissza Anakin. – Szóval ki az elfogult, Kenobi mester?! – Obi-van szótlanul figyelte, amint egykori tanítványa dühösen föl-alá masírozik. Érezte az Anakinban fortyogó dühöt, és bár szíve szerint hasonló hangnemben vágott volna vissza, tudta, ez csak olaj lenne a tűzre.

– Megértem a Palpatine-hoz fűződő lojalitásodat – mondta lassan, higgadtan. – Ahogyan azt is, miért esik rosszul, ha valaki nem bízik benne. De akár tetszik, akár nem, Bailnek egy dologban igaza van: valaki nagyon magas körökből szivárogtat ki igen érzékeny információkat, és sajnos, azt kell mondanom, senkinek sincs a homlokára írva, ha áruló.

– Meglehet – dünnyögte Anakin –, de azt kérni tőlem, hogy elhiggyem, hogy Palpatine lehet felelős az információ kiszivárogtatásáért, az épp olyan, mintha azt kérnék tőlem, hogy higgyem el, te vagy az áruló!

– Nos… ennyire talán ne ragadtassuk el magunkat! – mosolyodott el halványan Obi-van.

– És ez a Varrak ügynök! – csóválta meg a fejét hitetlenkedve Anakin. – Magasról teszek rá, hogy milyen ügyes, ez a nő megvet bennünket! Te is érezted, Obi-van!

– És ha így van? – vonta meg a vállát fáradtan Kenobi. – Mit számít ez, Anakin? Feladatunk van, ő pedig segít benne. Egyedül ez számít, a többi nem érdekes. Túl sokat foglalkozol ezzel, hogy mások mit gondolnak rólad! Ne törődj vele! Az élet túl rövid, hogy efféle dolgokra figyelj!

Anakin végül megtorpant, és dühösen fújtatva bámult Kenobira. Szinte érezhető volt az erőfeszítése, ahogy megpróbálta megzabolázni a dühét.

– Igazad van – mondta végül, és lehajtotta a fejét. – Sajnálom… Neked van igazad.

– Tényleg? – vonta föl a szemöldökét Obi-van, aztán Anakin elé csúsztatta az egyik műanyag tokot. – Ez a tied. És jobban szeretném, ha most visszamennénk a Templomba, mert még rengeteg elintézni való dolgunk van!

 

Anakin nem szívesen ismerte be, de Obi-vannak megint igaza volt. Olyan sok mindent kellett még elintézniük, és oly kevés idejük volt rá, hogy aznap este már Padméval sem tudott találkozni. Épp sikerült elérni a feleségét, de néhány percnél többet ekkor sem tudtak beszélni. Padmé hat különféle szenátusi bizottságban volt tag, és folyton egyik megbeszélésről a másikra sietett. Nagyon keményen dolgozott, és Anakin tudta, hogy felesleges lenne azt kérni tőle, hogy legalább néhány bizottsági tagságát fölfüggessze.

– Nem tehetem, Anakin. Muszáj, hogy folyamatosan lekössem valamivel a gondolataimat, különben halálra aggódnám magam miattad! – Mindig ez volt az utolsó érve, és ez olyasmi volt, amivel Anakin Skywalker sem szállhatott vitába.

Miután visszatértek a Templomba, a fiatalember még egyszer átvizsgálta a választott hajójukat, állított egy keveset a hiper-hajtóművön, betáplálta a központi számítógépbe a hajó új azonosítóját, és elhelyezte a raktérben az útra kiutalt élelmiszer-fejadagjaikat. Aztán újra meg újra áttanulmányozta az új személyazonosságát, minden szükséges adatot memorizált, és egy harmadkézből származó kopott öltözéket is csomagolt magának. Végül felhívta Ahsokát, megnyugtatta, hogy minden rendben van, és közölte vele, hogy néhány napig távol lesz. Olyan helyen, ahol nem lehet majd utolérni, és amiről még őt sem tájékoztathatja. Miután ezzel is végzett, leballagott az étkezőbe, elköltött egy kései vacsorát, majd forró fürdőt vett. És végül, miután nyugovóra tért, fölhívta a feleségét.

– Ugye óvatos leszel, Anakin? 

– Hiszen ismersz!

– Igen, épp ezért kérdezlek. 

Anakin lehunyta a szemét, és egy pillanatra maga elé képzelte, ahogy átöleli Padmét.

– Te is légy óvatos! Mindketten célpontok vagyunk.

– Én nem. Neked viszont egy hatalmas IDE LÖJETEK! tábla van a mellkasodra erősítve.

Bármennyire is próbálta palástolni, Padmé hangjából csak úgy sütött az aggodalom, és ez szíven ütötte Anakint. Pedig a felesége mindent megpróbált, hogy elleplezze, és neki ne kelljen felesleges teherként magával cipelnie még Padmé Amidala félelmeit is.

– Nincs mitől tartanunk, kedvesem! Egy darabban jövök vissza hozzád. Mindig.

– Tudom – suttogta a nő. – És csodálatos lenne, ha Obi-vant is egy darabban tudnád visszahozni! Manapság nem könnyű jó barátokat találni, úgyhogy az ember vigyáz arra a néhányra, akit találtál. – A háttérben halk, dallamos csengőhang hallatszott. – Kezdődik a bizottsági gyűlés… mennünk kell, Anakin… Én…

Senki sem láthatta, Anakin Skywalker azonban így is eltakarta az arcát.

– Tudom, hatari. Tudom.

Aztán már csak csönd honolt az éterben, de az álom még sokáig elkerülte Anakint.

 

– Gyere, Obi-van, igyál velem yarba-teát, és beszélgessünk! – A meghívás egészen elképesztette Kenobit. Yoda még Qui-gont sem hívta meg soha teázni – ezt a kitüntetést általában megtartotta a Jedi Tanács tagjainak. Keresztbe vetett lábbal üldögéltek Yoda szállásán, ahol a magas gyertyák táncoló fényei furcsa mintákat rajzoltak a szőttesekkel beborított falakra. Az idős Jedi-mester két apró porceláncsészét töltött meg az illatos folyadékkal.

– Köszönöm! – bólintott Obi-van, miközben átvette a csészét. – Mester…

– Most igyál! – villant meg Yoda szeme. – Később beszélj!

Úgyhogy egy darabig csak a teát kortyolgatták, ami sűrű volt, forró és zamatos. Miután mindkettőjük csészéje kiürült, szótlanul az alacsony tan-fa asztalra helyezték azokat.

– Gyászolsz Taria Damsin miatt.

Taria.

– Talán baj, mester?

– Nem – mondta Yoda csöndesen. – Téged a barátság a legkevésbé sem rossz irányba vezetett, Obi-van. Mikor eljön az ideje, hagyod majd elmenni.

– És az mikor lesz? – feszültek meg Kenobi izmai. – Te tudod, mester?

Yoda lehunyta a szemeit, és egy pillanatig összepréselte az ajkait.

– Hamarosan – mondta végül. – Bár nem túlságosan. De most nem beszélünk többet Taria Damsinről. – Kijelentés volt, nem kérés.

– Igen, mester.

– Figyellek téged, Obi-van, az első nap óta, hogy ideérkeztél a Templomba – nyugtatta a térdén kezeit Yoda. – Magadra vontad a figyelmemet mint gyermek, mint tanítvány és mint lovag. Te mindig ragyogó fény voltál az Erőben. – Obi-van nem tudta, mit felelhetne erre, így inkább hallgatott. – És most megérintett a sötétség – sóhajtott föl Yoda. – Nem álltál át a sötét oldalra, de az felfigyelt rád. És ez veszélyes, Obi-van. Nagyon veszélyes.

A benti meleg ellenére Kenobi a csontja velejéig megborzongott.

– Elküldelek a Lanteebre, mert oda kell küldenem téged – tette hozzá Yoda. – Ott van rád szükség, ezt mutatta nekem az Erő már akkor, mikor először beszéltél nekem Organa szenátor aggodalmáról. – Közelebb hajolt, és a szemei riasztóan csillogtak. – De nagyon kell vigyáznod! A Lanteeben sötétség és halál vár! Titkok. Szenvedés. Nem szabad elveszned!

– Mit láttál, mester? – nézett Kenobi döbbenten Yodára. – Mert én is próbáltam előretekinteni a jövőbe, de…

– Ennyire még soha nem volt zavaros a jövő – mondta az apró termetű Jedi-mester komoran. – Ennyire még sohasem kendőzte el a szemünket a sötétség. Próbálok előre nézni, de nekem sem sikerül. – Kenobi érezte, hogy van itt még valami, amit Yoda nem akart szavakba önteni.

– Van még valami más tanácsod is a számomra, mester? Valami, ami segíthet nekem és Anakinnak ebben a küldetésben? –  Yoda újratöltötte a csészéjüket, és lassan belekortyolt a teába.

– Bízz a megérzéseidben, Obi-van! Eddig még mindig jól vezéreltek. – Aztán nem szólt többet, Kenobi pedig már épp eléggé ismerte, hogy tudja, ez a beszélgetés végét jelentette.

– Úgy lesz, mester.

 

Obi-van és Anakin másnap hajnalban hagyták el a Templomot. Olyan titokban, hogy senki sem jött ki elbúcsúzni tőlük. Csöndben, zökkenőmentesen keltek útra, és az esetleges kíváncsi tekintetek elől az Erő segítségével rejtőztek el. Az űrkikötő droid felügyelője mindenféle megjegyzés nélkül továbbengedte őket.

– Ugye, nem akarsz megint azon vitatkozni, hogy ki vezesse az űrhajót? – kérdezte Anakin, miközben felemelkedett a leszállórámpa.

– Nekem már nincs mit bizonyítanom, úgyhogy vezess nyugodtan! – vonta meg a vállát Obi-van.

– Ha-ha, nagyon vicces! – fintorgott Anakin, aztán Obi-vanra bízva a csomagjaikat, előresietett a pilótafülkébe.

– Ugye, nem felejtetted el elküldeni a hamis útvonaltervet? – szólt hátra Anakin.

– Ööö… azt hiszem, nem. – A szokásos játék volt ez kettőjük közt, és mindketten tudták, hogy Obi-van természetesen elküldte a hamis útitervet. Anakin felszállási engedélyt kért a coruscanti repülésirányítóktól, aztán beizzította a hajó hajtóműveit. Elégedetten hallgatta a duruzsolásukat, ami lassan mély torokhangú morgássá erősödött. A javítással töltött előző éjszakának köszönhetően még ezzel az ócska teknővel is egy darabban fognak eljutni a Lanteebre, és most egyedül ez számított. Látod, Obi-van? Lassan én is megtanulok ezt-azt a türelemről… A zsúfolt pilótafülke csupa karcolás ablakán keresztül még egy gyors pillantást vetett a hangárra, és kényelmetlenül fészkelődött az ülésben, ami egyszerre vagy három helyen nyomta a gerincét.

Zöld fény villant a konzolon. Megkapták a felszállási engedélyt. Annak ellenére, hogy ez a hajó egy nagy rakás ócskavas, mégiscsak képes volt fölszállni. És az elmúlt időszakhoz képest ez maga volt a színtiszta szabadság. Pillanatok alatt fölkúsztak a sápadt, hajnali égboltra, és rövid idő múltán maguk mögött hagyták a Coruscant fényeit.

Készülj, Dooku, jövünk!