negyvennyolc

R. BAE FELEMELTE AZ EGYIK KARJÁT, és lazán felénk intett, Mmintha csak egy kellemes konyhai beszélgetést zavart volna meg.

Én kézzel-lábbal kapálóztam, mire Derek elengedett.

– Szia, Kit! – üdvözölte Mrs. Enright, és a fegyverrel azon nyomban feléje célzott.

Kit csak ciccegett. – Tényleg ilyen benyomást akarsz kelteni, Diane?

Igazolni, hogy egy boszorkány valóban csak fegyverrel veheti fel a harcot egy varázslóval?

Leengedte a pisztolyát, és helyette felemelte a kezét. Az ujjai szikráztak.

– Na, látod! – dicsérte meg Kit. – Ez így sokkal jobb! Most gyere közelebb, és mutasd meg, mennyire hiányoztam!

Tori anyja egy villámcsapást küldött felé. Mr. Bae maga elé rántotta a kezét, mire a villám hirtelen megállt, és szétpukkant a levegőben.

Az őr, magasra tartott fegyverrel Lauren néni felé lépett, aki körül egyszeriben megtört a bénító varázslat.

Simon kitört, de az apja jelzett felé, hogy rohanjon. A fiú továbbhaladt előre. Derek vállon ragadta. Lenézett rám, aztán az ajtóról az apjára, és vívódott, hogy őt vagy bennünket védelmezzen.

– Harc! – suttogtam a fülébe, és több se kellett neki. Elengedte Simont, engem pedig az ajtó felé lökött. Tori bénító varázslattal megállította az őrt, és odaordított Lauren néninek, hogy kövessen engem. A nénikém felugrott, megragadta az őr fegyverét, és fejbe kólintotta vele, amíg Derek dr. Davidoffra rohant, és a földre teperte.

287

Tori újabb varázsigét mondott, aztán még egyet. Fogalmam sincs, mifélék voltak, csak azt láttam, hogy beleremegnek a falak. A korábbi repedések még tovább tágultak. Vakolat szóródott mindenfelé.

Tenni akartam valamit, bármit, de amikor Derek kiszúrta, rám kiáltott, hogy jöjjek vissza. Ekkor az egyik öltönyös alak egy varázsigét küldött felé, amitől előrezuhant, még mielőtt az apja egy villámcsapással le nem terítette a fickót. Én a helyemen maradtam, tudva, hogy hiába szeretnék segíteni, csak mindenkit veszélybe sodornék, aki a megmentésemre készül.

Az épület továbbra is rázkódott, repedeztek a meggyengült falak és a mennyezet. Fehér por hullott, és borított be mindenkit, melyen keresztül csak félszemmel kaptam el a történések egy-egy pillanatfelvételét.

Tori leszámolását az anyjával.

Lizt, ahogy egy törött deszkával a kezében Mrs. Enright felé rohan.

Az őrt, aki eszméletlenül hever a lábunk alatt.

Dereket, ahogy derékon kapja az öltönyösök főnökét, míg Simon és az apja végez a másikkal.

Lauren nénit, dr. Davidoff fölött állva, ahogy pisztolyt szegez a tarkójának.

Ebben a pillanatban a mennyezet fültépő robajjal megadta magát.

Hatalmas vakolatdarabok és fatörmelék záporozott ránk. Dobozok, rekeszek és iratszekrények zuhantak le a padlásról. A mennyezet tovább hasadt, és felnézve láttam, hogy pontosan a fejem fölött is repedésnek indul. Derek nagyot ordított. Nekem rohant, ledöntött a padlóra, és maga alá gyűrt, amíg a mennyezet többi része is összeomlott.

A folyosón végül abbamaradt a morajlás, és hallottam, hogy Mr. Bae Dereket szólítja.

– Itt vagyok – felelte Derek. – Chloéval.

Lekászálódott rólam, és felsegített. Krákogva és pislogva álltam talpra. Valamennyire láttam, hogy Simon és Mr. Bae biztonságban van abban a szobában, ahol korábban rejtőztünk.

– Tori? – hallottam Liz hangját. – Tori!

Hunyorogva indultam a hangja felé. Derek továbbra is a karom szorította, azt akarta, hogy a közelében maradjak. Liz Tori fölé hajolt.

– Tori! – kiáltottam fel rémülten.

Felemelte a fejét, és megsimította az arcát. – J-jól vagyok!

288

Amíg feltápászkodott, kétségbeesetten kutattam Lauren néni után.

Megláttam, amint mozgolódni kezdett a Tori és köztem lévő

törmelékhalom alatt. Feléje mozdultam, de Derek visszatartott.

– Maradjatok ott, srácok! – szólt ránk Mr. Bae. – Tori… – Torkán akadt a szó, és láttam, hogy csak meredten nézi Torit, mint aki először látja, most látja meg csak igazán.

– Apa? – szólongatta Simon.

A meglepett Mr. Bae megrázta magát, és lassan szólalt meg: – Tori?

Indulj el felém! Az a mennyezet, ott, nem látszik túl biztatónak!

Felpillantottam. Törött gerendák és nagy vakolatdarabok himbálóztak felettünk. A repedések szélén dobozok billegtek.

Tori körülnézett. Az őrt és a két, öltönyös fickót szinte teljesen betemette a törmelék. Dr. Davidoff hason feküdt, mozdulatlanul.

Mellette még egy test látszott – az anyjáé, nyitott szemmel meredt felfelé.

– Bim-bam, bim-bam, a boszorkány halott! – jegyezte meg Tori keserűen. Megingott, a válla előregörnyedt, aztán furcsa, elfojtott csuklásszerű hangot adott. – Anya…

– Tori, kedvesem! – hívta Mr. Bae. – Szeretném, ha idejönnél, jó?

– Lauren néni – szóltam közbe. – Beszorult…

– Majd én! – ajánlkozott Tori, a ruhaujjával megtörölve az arcát.

Lehajolt, és elkezdte lepakolni a faldarabokat a nénikémről.

Egy deszka repült föl a Tori mögötti halomból. Dr. Davidoff szeme tágra nyílt, és az akaratával irányította. Mielőtt kinyithattam volna a számat, hogy figyelmeztessem, és Liz odaért volna, hogy elkapja, a deszka kilendült, és nagyot csapott Tori tarkójára. Tori arccal a törmelékre esett. Lauren néni az utolsó vakolatdarabokat félretolva feltápászkodott, aztán mozdulatlanná dermedt. Dr. Davidoff emelkedett fel mögötte, fegyverét a nénikém tarkójának szegezve.

Liz felkapta azt a deszkát, ami Torit megütötte, de az orvos észrevette, hogy az megmozdul, és rászólt: – Ne, Elizabeth! – A fegyverét Tori irányába lódította. – Ne csináld, hacsak nem akarsz némi társaságot ott, a túlvilágon!

Liz eldobta a fadarabot.

289

Dr. Davidoff visszairányította a fegyvert Lauren nénire. – Vedd föl megint azt a deszkát, Elizabeth, és gyere ide elém, hogy lássam, hol vagy!

Liz engedelmeskedett.

– Na most, Kit! Öt percet adok, hogy fogd a fiaidat, és tűnj el! A genetikai módosítás, úgy tűnik, Simonnál sikerült. Derek pedig, bármennyire erős is, normális vérfarkasnak látszik. Újabb eredmény!

Chloé és Viktória viszont problémát jelent, de biztosíthatlak, hogy tökéletesen gondoskodunk róluk! Vidd a fiaidat, és…

– Nem megyek sehova! – vágott a szavába Derek. – Chloé nélkül nem!

Megfeszült, mintha azt várná, hogy vitába szálljak vele, de én alig hallottam, mit beszélnek. Az ereim a fülemben lüktettek, a gyomrom felkavarodott attól, hogy tudtam, mit kell tennem, és ahhoz le kell küzdenem minden természetes ösztönömet, ami azt ordítja bennem, hogy ne.

Dr. Davidoff Derekre emelte a tekintetét. Összeráncolt szemöldökkel ízlelgette a szavait, aztán bólintott. – Hát legyen! Nem fogom visszautasítani azt a lehetőséget, hogy az egyetlen vérfarkas kísérleti alanyunkat megtartsam! Akkor vidd a másik fiad, Kit!

– Mindkét fiamat magammal viszem! – mondta erre Mr. Bae. – És Viktóriát, Chloét és Laurent is!

Dr. Davidoff felkuncogott. – Még mindig nem tudod, mikor kell időben kiszállni, nem igaz? Az ember azt hinné, hogy tíz év menekülés már megtanított erre! Gondolj mindarra, amit feladtál, pusztán, mert vissza akartad kapni Dereket! Biztosra veszem, hogy Simon sokkal boldogabb lenne, ha nem vagy olyan makacs!

– A makacsság nem bűn! – ellenkezett Simon. – És családi örökség!

Én sem megyek addig, amíg el nem engedi őket!

Derek megsimogatta a vállam, a bennem lévő feszültséget az összpontosítás helyett a félelem jelének vélte. Simon nyugtalanul felém pillantott, észrevette, hogy veríték csorog az arcomon. Behunytam a szemem, és erősen koncentráltam.

– Menj, Chloé! – biztatott Lauren néni. – Csak indulj el!

– Ez nem így működ ik! – csattant fel dr. Davidoff. – Lelövöm Torit és téged is, még mielőtt Kitnek vagy Dereknek esélye lesz leszerelni 290

engem! Döntened kell, Kit! A Titkos Szövetség csapata úton van felénk, ha már meg nem érkeztek. Mentsd, ami menthető, és fuss!

Egy alak emelkedett fel dr. Davidoff mögött. Derek benn tartotta a lélegzetét, aztán lassan kiengedte, és a fülembe suttogott, hogy bátorítson. Simon és Mr. Bae félrekapta a tekintetét, hogy dr. Davidoff hátra ne forduljon.

– Csak pár perced maradt, Kit! – fenyegetőzött tovább dr. Davidoff.

– Vedd fel a fegyvert! – szólaltam meg.

Davidoff felnevetett. – Chloé, a nénikéd okosabb annál, hogy egy három méterre levő fegyver után nyúljon!

– Dr. Davidoff! – mondtam tovább.

– Igen?

– Lődd le!

Dr. Davidoff szájtátva, rosszallóan nézett rám. Mrs. Enright teteme megingott. Tekintete, az a haraggal teli tekintet találkozott az enyémmel.

– Azt mondtam…

Tüzelt. Dr. Davidoff egy kis ideig nem mozdult, a szája tátva maradt, a mellkasában lyuk tátongott. Aztán összeesett. Becsukott szemmel szabadon engedtem Mrs. Enright lelkét. Amikor újra felpillantottam, Lauren néni már dr. Davidoff mellett térdelt, és a nyakán a pulzusát ellenőrizte. Davidoff szelleme a nénikém mellett álldogált, és zavarodottan bámult maga elé.

– Elment – mondtam nekik. – L-látom a szellemét.

Kiáltozás hallatszott. Bakancsok dobogása a távolban.

– Mennünk kell! – sürgetett minket Mr. Bae. – Lauren…

– Jól vagyok.

– Derek, hozd Torit, és gyere utánunk!

Kimenekültünk az ajtón, a kiáltások már mögöttünk visszhangoztak.

Mr. Bae odaüvöltött Simonnak és Lauren néninek, hogy másszanak át a falon, amíg ő nekem segített, Derek pedig Torit cipelte. Feljutottam a fal tetejére, aztán lekuporodtam Simon mellé, hogy segítsünk Dereknek, Liz pedig előreszaladt, hogy szólhasson, ha tiszta a levegő.

Mr. Bae a fal tetején állva várta meg, amíg mind lemászunk, készen arra, hogy varázslatokat szórjon bárkire, aki utánunk ered. De nem bukkant fel senki – a törmelékek és a holttestek annyira lelassították 291

őket, hogy elég időnk maradt elmenekülni. Ekkorra Tori is magához tért, és csak futottunk mindannyian, a lehető legmesszebbre, olyan gyorsan, ahogy csak tudtunk.

292