huszonnyolc

IZTOS GICCSESEN HANGZIK, HA BEISMEREM, hogy azért maradtam Bfent a szükségesnél tovább, mert megfésülködtem, arcot mostam, hajszárítóval megszárítottam a nadrágom, miután rájöttem, hogy az új nem áll olyan jól, aztán meg fogat mostam!

Figyelembe véve, hogy Derek látott már ronda, rózsaszín pizsamában, sáros arccal, levelekkel teli hajjal, a mentolosán üde leheletemtől biztos nem fogja azt mondani: Vau, milyen helyes lány! De legalább én jobban érzem magam.

A szobánkból kijövet Tori keresésére indultam. Takarításra hivatkozva kihúzta magát a megbeszéléséről, így nem volt időnk elmesélni neki a legújabbat Royce-ról és dr. Banksről. Követtem a porszívó zsinórját a földszinten a nappaliba, és a könyvtárban találtam rá, ahol a könyvespolcnál a régi, bőrkötéses könyveket porolta le éppen.

– Nem hinném, hogy ezt tovább kéne csinálnod! – jegyeztem meg. – Holnap már indulunk!

– Nem bánom!

Mosolyt erőltetett magára, de nem tudom, miért, gyanút fogtam, talán a porolást élvező mosolya miatt. Beléptem, és körbenéztem. Fény villant, ahogy beindult a kaleidoszkópos képernyővédő a nyitott laptopon.

– Ez Margaret számítógépe! – léptem közelebb. – Te használtad?

– Csak megpróbáltam e-mailt küldeni néhány barátomnak, hogy tudják, jól vagyok, de nincs internet.

– Aha!

175

– Nem hiszel nekem? Nézd csak meg! Drót nélküli nincs benne, csatlakozót meg nem találtam, ami nem meglepő, hisz ezen a helyen még a telefonok sincsenek bekapcsolva!

– Nem így értettem! – fordultam feléje. – Tisztában vagy azzal, hogy mekkora veszéllyel járna, ha e-maileznél a barátaidnak? Szerintem igen!

Nekitámaszkodott az asztalnak. – Látod, mekkora haladás? Egy hete ezt még teljesen bevetted volna!

Megütögettem az egeret. Megjelent a fájlokat rendszerező ablak.

Torira néztem.

– Nem az, amire gondolsz! – vágta rá gyorsan.

– Mire gondolok?

– Hogy az Edison Csoportnak kémkedek, meg adatokat gyűjtök!

Vagy próbálok kapcsolatba lépni velük, és elárulni, merre vagyunk.

– Nem vagy te kém!

Erőltetetten mosolygott. – Nem tudom, meg kéne-e köszönnöm, hogy bizalmat szavazol nekem, vagy a pokolba kívánjalak, amiért túl kedves vagy ahhoz, hogy a képembe mondd! Tudom, hogy a fiúk ezt gondolják! Főleg Derek. És fogadni mernék, azt is tudom, miért hiszik ezt!

– Na, miért?

– Mert túl könnyen menekültem meg Andrew házából! Igazuk van.

Tényleg könnyen ment. – Kissé ellazult. – Először magam sem hittem.

Amikor elszöktem, csak arra tudtam gondolni, hogy Istenem, de ügyes vagyok! Ezek az idióták nem tudják, kivel állnak szemben! – Nevetett, de nem felszabadultan. – Amikor viszont lecsillapodtak a dolgok, azon kezdtem morfondírozni, hogy Igen, jó vagyok, de azért nem annyira jó!

Tudták, hogy varázslatok törnek ki belőlem, ha felbosszantom magam.

Tehát, tisztában voltak vele, hogy nem csak egy szerencsétlen tinilány vagyok. Ha ennyire könnyen sikerült eljönnöm, talán azért van, mert hagytak megszökni!

– Miért?

– Jó kérdés, nem igaz? Először azt hittem, hogy nyomkövetőt tettek rám, vagy mit. Kiráztam a ruháimat, ki is mostam őket. Még ki is vasaltam őket, a biztonság kedvéért!

– Ez jó ötlet!

176

– Az eszed tokja! Túl régóta lógok veletek. De úgy kalkuláltam, ha az Edison Csoport aznap éjjel csak egyikünket tudja elfogni, jó ötlet lenne rám tenni egy nyomkövetőt, és aztán szabadon engedni. Viszont nem akartam én a nyakunkra hozni őket. Így aztán túlzásba vittem a keresést, hogy biztos legyek, nincs rajtam jeladó.

– És nem is volt.

– Amennyire meg tudtam ítélni. Maradt a másik lehetőség: azért engedtek el, mert én kis hal vagyok. Nem érte meg ott tartani.

– Ezt nem tudom elképzelni…

– Gondolj csak bele! A fülükbe jut, hogy szabadon garázdálkodik egy vérfarkas fiú. Aztán megtudják, hogy Andrew megszökött. Ettől fogva engem nem érdemes két őrrel őrizni. Csak egyet hagynak mellettem, és remélik, hogy az elég lesz. De nem volt.

– Oké, akkor – intettem a számítógépre – tehát, mit keresel itt?

– Próbálom bebizonyítni, hogy nem vagyok kém! Kémkedéssel. – Maga felé fordította a laptopot. – Az, hogy magányos, felderítő munkát végzek, a legjobb módja annak, hogy bebizonyítsam, nem fölöslegesen foglalom itt a helyet! Gondolkodóba ejtett, amikor Andrew azt mondta, hogy nem tud kapcsolatba lépni Gwennel.

Beszéd közben bepötyögött valamit, ujjai csak úgy szánkáztak a billentyűzet fölött. – Nyilvánvaló, hogy Russel nem egyedül dolgozik.

Talán Gwen is benne van, de nem hinném. Gwen nem kedveli Russelt.

– Nem?

– Russel szerint Gwen csak egy buta, szőke liba. Csak azért került közel hozzá, mert bele akart nézni a blúza kivágásába! És Russel nem egy gonosz zseni típus! Valaki más agyalta ki a Derek elfogására irányuló tervet, és ugyanaz a valaki áll a mi likvidálásunk mögött is. Én Margaretre gyanakszom. Átnéztem a gépén levő anyagokat és e-maileket. Most éppen az általa kitörölt anyagokban vájkálok, legalábbis, amiket reménye szerint kitörölt! Miután kiüríted a törölt anyagok mappáját vagy a szemetest, akkor is ott van még minden, csak tudnod kell, hol keresd!

Gépelni kezdett, olyan gyorsan lapozott a mappák között, hogy beleszédültem a látványába.

– Te tényleg egy komputer… – kezdtem.

177

– Merd azt mondani, hogy ”stréber”, és mindjárt kipróbálok rajtad néhány varázsigét! Szoftvertervező vagyok, és kész! Persze az igaz, hogy tudok egyet s mást a számítógépek feltöréséről, annak a lúzer exbarátomnak köszönhetően, aki arra pazarolta a tehetségét, hogy megváltoztassa a jegyeit, és így még több időt tölthessen számítógépes játékokkal! Mintha a World of Warcraft segítene átjutnod a középiskolán! Azért mielőtt ejtettem, megtanította nekem az alapokat, Soha nem tudhatja az ember, mire lesz jó!

Abban biztos voltam, hogy Tori már ezelőtt is hasznosította ezt a tudást. Eszembe jutott, hogyan zsarolta meg dr. Davidoffot, hogy elengedje a laborból.

– Tehát, van néhány kitörölt e-mailünk. Rákeresek a neveinkre és Simon apjáéra. Hogy hívták azt a két vérfarkas srácot, akit Russel bérelt fel?

– Liam meg Ramon, de Liammel tartotta a kapcsolatot. Úgy írják, hogy L-I…

Jelentőségteljesen rám nézett. Befogtam a számat, és hagytam írni. A keresés semmit nem talált.

– Van köztük Russeltől jött vagy Russelnek szóló?

– Ja, ő a DokiFiu56. Megtaláltam a kapcsolatok között. Megnézem.

Épp átlapozott egy Russellnek küldött e-mailen, amiben egy olyan szó tűnt fel, hogy meg kellett állítanom. Syracuse. A vérfarkas Falka otthona! A feljegyzés útbaigazított egy Syracuse közelében lévő, Medvevölgy nevű hely külvárosában lévő házhoz.

Tovább olvastam.

Tomas szerint nem szabad közel menned a házhoz! Várj, és a birtokukon kívül közelítsd meg őket, lehetőleg nyilvános helyen, és mindenképpen akkor, ha a gyerekeik nincsenek jelen! Ha lehet, az Alfával vagy a nővel beszélj! Tomas azt mondja, a fentieket nem győzi eléggé hangsúlyozni. Ne menj egyenesen a házhoz! Ne közelítsd meg őket, ha ott vannak a gyerekek!

– Alfa? – ismételte Tori.

178

– Farkasokra vonatkozik. A falka vezetőjét jelenti. Ez lehet az útbaigazítás Derek átadásához a Falka részére.

– Nos, akkor megvan a bizonyíték!

– Nézzünk még körül! Minél többet találunk, annál jobb! Keress rá arra is, hogy Alfa, Falka, Medvevölgy, Tomas…

– Igenis, milady!

A folyosóról behallatszó zajra kikémleltem az ajtón. Margaret volt, de az ellenkező irányba tartott. Tori felmordult mögöttem: – Nem, ez nem… – Elhalkult, aztán fojtott hangon káromkodott egyet.

Hozzá siettem. Egy tömör, pár soros e-mailre bámult Margarettől, aki biztosítja róla a feladót, hogy átadta Tomas útbaigazítását annak a ”személynek, akit Russell felbérelt a helyzet megoldására”.

– Nagyszerű, eggyel több bizonyíték! – jegyeztem meg. – Akkor meg mi a probléma?

Egyszerűen csak rámutatott a címzett e-mailcímére: acarson@

gmail.com.

– A-Andrew? Nem, ez nem lehet igaz! Van másik Carson is?

– Ez bizony Andrew, Chloé! Ellenőriztem a címjegyzéket és a többi e-mailjét is. Ráadásul válasz is jött rá!

Rákattintott a következő e-mailre. Ez is rövid, tulajdonképpen csak egy ”oké, kösz” Andrew-tói.

– Nézd meg a dátumot! – mutatta Tori.

Aznap küldték, amikor először találkoztunk Liammel és Ramonnal.

Aznap, amikor Andrew állítólag az Edison Csoport fogságában sínylődött!

179