SD 51825.4, 2374 október 28.

 

A bárpult mögött rohangáló Quark alig győzi teljesíteni a rendeléseket, a bár dugig van vendégekkel , és mindenki azonnal szeretné megkapni az italát. A bejárat felől Odo érkezik, alaposan körülnéz, majd a tömegen átfurakodva a pulthoz megy, és megkérdi Quarkot: "Talán rossz napja van?" "Ez magát egyáltalán nem érdekli."

jelenti ki a ferengi, miközben egy kéziterminálon igyekszik utánajárni, épp melyik rendelésnél tart. "Hé, Quark...!" kiált oda neki egy bajori nő türelmetlenül. "Tulajdonképpen minek van itt egyáltalán...?!" néz fel Quark Odora. "Ha jól sejtem, megint gond van az ital-replikátorral." jegyzi meg az alakváltó. "Gond? Dehogy... Ha volna, ma reggel már kértem volna sürgős javítást. És ha megtettem volna, O'Brien főnök biztosított volna róla, hogy a testvérem, Rom, azonnal megnézi. ... Folytassam tovább? Azután Rom biztosított volna, hogy Nog még a nap vége előtt gondoskodik a dologról. ... És mivel a napnak már majdnem vége, Nog pedig még mindig sehol, ebből csak egy következtetést vonhatunk le: hogy biztos nincs itt semmi probléma."

"Elromlott az ital-replikátor?" kérdezi ekkor a szerszámos táskával a kezében érkező Dax. "De gyorsan ideért..." morogja Quark bosszankodva.

"Most megjavítsam, vagy ne, Quark?" "Maga...?" "Pontosan. ... Nognak lehetősége volt elutazni a Ferenginarra, és megígértem, helyettesítem, míg nincs itt." Odo halvány vigyorral figyeli előbb Daxot, majd visszafordul Quark felé. "De miért...?" kérdezi a ferengi értetlenül.

"Mert Nog a múlt héten tett nekem egy szívességet, és most tartozom neki." jelenti ki Dax, ezzel belép a pult mögé, és a replikátorokhoz megy. "De hát... Ez egy gépész munkája..." indul utána Quark, "Egy alacsonyabb rangú mérnöké, egy kétkezi munkásé..." "Majd elmondom O'Brien főnöknek, hogy így vélekedik." jegyzi meg Dax, miközben kirángatja a replikátor alsó szerelvényfiókját, amiből gyanús állagú, sűrű folyadék kezd szivárogni, mindent bemocskolva a környéken. Quark grimaszolva nézi, ahogy Dax csuklóig bemocskolva a kezét, kotorászni kezd az alkatrészek között, majd inkább visszatér a pulthoz, és megint a kéziterminált kezdi tanulmányozni: "Egy Szupernóva, és egy Sylvain Meglepetés." Azonban a ferengi végül csak visszafordul Dax felé, megszemléli, majd Odora pillantva kijelenti: "De hát ezt mégsem csinálhatja!" "Miért?" "Mert... Mert ez így nem helyes, azért. Ő

fölötte áll az ilyen dolgoknak, azok a kezek nem arra teremttettek, hogy valami mocskos ital-replikátorban kotorásszanak. ... Hanem annál sokkal nagyobb dolgokra..." "Nahát, maga szerelmes...!" állapítja meg Odo, mire Quark sértetten pillant rá: "Ez a legnevetségesebb dolog, amit az idei évben mondott." "Tényleg...?" kérdezi Odo vigyorogva.

"Igen, tényleg!" "Borzasztóan gyötörheti, hogy Worf felesége."

"Egyáltalán miről beszél maga? ... És mivel úgy látom, nem rendel semmit, örülnék, ha elhúzna innen, és hagyna dolgozni." "Hát persze."

húzódik el Odo a pulttól, "Ja, az egyébként nem egy Sylvain Meglepetés, hanem egy Sylvain Napkelte." Quark bosszúsan veszi szemügyre a beszélgetés közben kikevert italt, majd hátralép az italszekrényhez, és a lefolyóba löttyenti az egészet. Közben megint megakad a szeme a replikátort javító Daxon, elindul felé, majd néhány lépés után megtorpan, és csak nézi Jadziát.

 

"Ez az?" kérdezi az egy runabout pilótafülkéjének jobb hátsó ülésén, egy jegyzetfüzettel a kezében terpeszkedő Jake, mikor Nog, egy fémdobozzal a kezében megérkezik. "Igen." feleli Nog, az elülő

pultokhoz lépve. "Megnézhetem?" próbálja Jake megszerezni a fémdobozt, de Nog elkapja előle: "Nem." "Ugyan, Nog..." "Nem! Ez egy hivatalos diplomáciai dokumentum a Föderációs Tanácstól a Nagy Nagusnak. Csak neki, és senki másnak." "Persze, de te azért tudod, mi van benne..."

morogja Jake. "Talán." "Szövetségi felhívás, igaz? ... Úgy értem... A Föderáció elküldi a Nagy Nagushoz a Csillagflottában szolgáló egyetlen ferengit egy diplomáciai üzenettel... Ez csak valami nagy dolog lehet!"

"Megígérted, hogy nem riporterként jössz velem erre az útra." jegyzi meg Nog. "Nem is. Azért megyek, hogy lássam a Ferenginart. Olyan sokat hallottam már róla, alig várom, hogy lássam az esőt meg az... Ööö... A sok sarat." "Rendben, épp elég időd lesz a turistát játszani, míg én átadom az üzenetet a Nagy Nagusnak." "Che'enen D'or, itt a 257-es Csillagbázis. Engedélyezzük a védelmi övezet elhagyását. A külső

zónahatár-jelzésig tartsák a fél impulzussebességet." "Értettem."

nyugtázza az üzenetet Nog, majd útnak indítja a hajót. "Nem fogok találkozni a Nagussal...?" méltatlankodik Jake. "Miért kellene találkoznod vele?" "Mert apám megkért, hogy üdvözöljem... És átadjam a Nagusnak a jókívánságait." Nog erre rosszalló pillantást vet Jake-re: "Ennél valami jobbat találj ki." "És... Mert azt mondtam a Csillagflotta Hírszolgálat felelős szerkesztőjének, hogy készítek egy exkluzív interjút Zekkel." "Jake...! Nem abban állapodtunk meg, hogy riporterként jössz velem!" "Nem ígértem semmit, jó? Csak valahogy közben... Szóval... Jó, tényleg megígértem. De ez akkor is nagy sztori lenne, Nog! És tájékoztatnánk az embereket." "Felejtsd el! ... A közelébe sem juthatsz a Nagy Nagusnak, és erről a témáról egy szót se többet." Nog ezzel visszafordul a pult felé, Jake pedig lemondó sóhajjal veszi kézbe újra a jegyzetfüzetet. Nog pultja hamarosan fura hangokat hallat, mire Jake felkapja a fejét: "Ez meg mi?" "Nem tudom...

Valami baj van a távolsági szenzorokkal, mintha... Zavarnák őket." A következő pillanatban megszólal a vörös készültség hangjelzése, és Nog elképedve bámul ki az ablakon: "Hűha!" A távolban ragyogó csillagok közül ugyanis jó fél tucatnyi hirtelen növekedésnek indul, és hamarosan már egy raj jem'hadar harci egység száguld szembe a runabouttal.

"Kapaszkodni!" kiáltja Nog, ezzel kemény fordulóba rántja a hajót, épphogy csak elkerülve a jem'hadar raj második hármas kötelékének vezérhajóját. "Ezek meg honnan kerültek ide...?!" kérdezi Jake elkerekedett szemmel. "Na, azt nem tudom. De úgy tűnik, a Csillagbázis felé tartanak." "De ugye mi nem maradunk itt?" kérdezi Jake idegesen.

"Egy siklóval? Nem. Semmi esélyünk sem volna egy jem'hadar vadászrajjal szemben."

Így aztán a runabout az ijesztő találkozás után nem sokkal görbületi sebességre ugrik, hogy minél messzebbre kerülhessen a kellemetlen szomszédságtól.

"Próbálj csatornát nyitni a Deep Space Nine-hoz." kéri Nog. Jake próbálkozik egy darabig, majd így szól: "Valami baj van. Szerintem zavarják a kommunikációt. De miért?" "Mert sajnos egy megfordult közülük. És most minket követ." "Remélem tudod, hogy ezzel az iránnyal csak egyre mélyebbre kerülünk a Dominion által ellenőrzött területre...!" mondja Jake, miután szemügyre vette a runabout haladási irányát. "Nincs más választásunk, minden alkalommal, mikor megpróbálok irányt változtatni, elfogópályára áll." "De hát így is utol fognak érni. Legalább forduljunk a Föderációs terület felé, mert így a végén még Cardassia Prime-on lyukadunk ki! Márpedig az nem lesz jó móka."

"Figyelem. A hajó ellenséges fegyverek lőtávolságába ért." jelenti a runabout számítógépe, és a hajó a következő pillanatban meg is rázkódik. "Kösz a figyelmeztetést." morogja Jake. "Na jó. Amint kilépek görbületből, erősítsd meg az elülső pajzsot, és a tartalék energiát irányítsd a fézerbe." "Lelassítunk görbületről?!" "Ha már úgyis harcolnunk kell, jobb szeretném impulzussebességen. Mi jobban manőverezünk náluk." "De hát te ferengi vagy. Miért nem próbálsz alkudni velük, vagy valami..." A hajó újabb találatot kap, mire Nog így szól: "Szerintem elég egyértelmű, hogy nem érdekelné őket a tárgyalás... Készülj!" Az elülső ablakban látható csillag-sávok pontokká rövidülnek, Nog pedig elfordítja a siklót. "Aha, ott vagytok..." mondja, mikor a jem'hadar hajó megjelenik az ablakban.

Az egymással szemberohanó runabout, és a jem'hadar vadász háromszor váltanak lövést, mielőtt túlságosan eltávolodnának egymástól.

"A pajzs harminc százalékra esett!" jelenti Jake. "Én is látom." A runabout újabb találatot kap. "Elveszítjük a főenergiát!" szól Jake.

"Csak a fegyverzetet tartsd üzemben, a többi feláldozható, a létfenntartás is." A jem'hadarok belehúznak, a runabout többször egymás után megrázkódik. "Figyelem, újabb hajó közeledik, iránya 170.215!"

"Jem'hadar vagy cardassiai?" kérdezi Nog. "Ez mintha... Ez a Defiant!"

állapítja meg Jake meglepetten. "Mi?!" mered rá Nog.

A Defiant osztályú hajó felülről ront a runaboutot támadó jem'hadarra, impulzusfézereiből alaposan megszórva azt, mire a jem'hadarok a nagyobb fenyegetés felé fordulnak, de a Defiant nehézség nélkül kerüli el a felé villanó kék energia-sugarakat.

"Ez nem a Defiant." állapítja meg Nog, "Ennek a regisztrációs száma NCC-74210, a neve... USS Valiant." "Valiant? Remek név!" jelenti ki Jake, miközben az elülső ablakon át látható, ahogy a Valiant megint alaposan megtépázza a jem'hadar hajó páncélzatát, ami a változatosság kedvéért ismét a runaboutra nyit tüzet, "Szedjétek szét azt a jem'hadar hajót, gyerünk fiúk..." A jem'hadarok lövésétől a vezérlőpult bal oldali része felrobban, kilökve Jake-et a székből. Nog otthagyja a pultot, és a mozdulatlanul heverő Jake mellé térdel: "Jake? Jake...!" A következő pillanatban mindkettejük körül felragyog egy-egy Csillagflotta-szállítósugár.

A páros a Valiant szállítóhídjára érkezik, és mikor a fiatal női hang megszólal, Jake is azonnal mocorogni kezd. "Minden rendben, uram?" Nog meglepetten fordul a hang felé, és egy aranyszín betétes kadétegyenruhát viselő földi lányt pillant meg, amint az épp otthagyja a transzporter kezelőpultját. Nog felegyenesedik, és Jake is talpra küzdi magát. "Igen..." néz Jake jobb karjára, amire rázuhant a robbanás után, "Semmi komoly bajom..." Jake megszemléli a lány egyenruhájának gallérját, de mivel jobbról is, és balról is talál rajta rangjelzést, homlokát ráncolva kérdezi meg: "Kadét...? Főnök...?" "Dorian Collins megbízott fedélzetmester. ... A kapitány arra kért, kísérjem önöket a hídra. Ha volnának szívesek követni..." Jake és Nog meglepetten néznek össze, majd a kijárat felé induló lány nyomába erednek.

Mikor Collins és a két menekült a hídra érkeznek, ott sem találnak egyetlen felnőttet sem, a legénység csupa tizenhat és húsz év közötti fiatalokból áll, a kapitányt is beleértve. A jem'hadar hajó elleni csata még mindig tart, néhány orvos-technikus sebesülteket kísér le a hídról, épp, mikor Nogék belépnek. "Főenergia stabil, tartalékenergia rendelkezésre áll, a pajzsok nyolcvannégy százalékon, kitartanak."

jelenti egy vörösesszőke hajú, vörös betétes egyenruhát viselő, törékeny testalkatú lány, miközben átsiet a híd jobb oldaláról a balra.

"Kormányos, forduló, irány: 215.310." "215.310, igenis, uram."

"Kvantumtorpedókat teljes töltésre, teljes szórásra." rendelkezik a kapitány, egy húsz év körüli fiatalember. "Teljes töltés, teljes szórás, nyugtázva." szól a tüzértiszt. "Kormányos, CR-4 támadási minta!" "CR-4, igenis." "Pajzsok hetvennyolc százalékon." jelenti az első tiszt. "Ez a Red Squad!" állapítja meg Nog elképedten, miután megálltak a híd hátsó részében. "Az meg mi?" néz rá Jake. "Egy elit kadétcsoport az Akadémián. ... Ők voltak... A legjobbak legjobbjai.

Különleges kiképzés, különleges szálláshelyek... Náluk egyszerűen minden különleges volt." "Még saját hajójuk is van?!" néz körül Jake meglepetten. "Olyat már hallottam, hogy egy runaboutot vagy siklót kadétra bíztak, de nem egy igazi csillaghajót..." A főmonitoron ekkor megjelenik a jem'hadar hajó, és hiába manőverezik, nem mozdul el a képernyő közepéről. A kapitány szemléli néhány pillanatig, majd nyugodt hangon így szól: "Tűz."

A Valiant iker-vetőcsövei háromszor egymás után felvillannak, és a hat kvantumtorpedó úgy egy másodperces különbséggel indul útnak a jem'hadar hajó felé. Az első páros sebészi pontossággal választja le a jobb oldali hajtóműgondolát, a másik kettőt valószínűleg a bal oldalinak szánták, de azok kissé mellémennek, és a hajótestbe csapódnak, a harmadik kettő azonban annak ellenére, hogy az előző, elhibázott lövéstől a jem'hadar hajó megbillen, mégis pontosan a közepébe csapódik.

A főmonitoron elvillannak a jem'hadar hajó roncsai, a legénység pedig vidáman kiáltozni kezd. "Alaphelyzetbe állunk." dől hátra a kapitány, majd általános bejelentésre kapcsolva az interkomot, így szól: "Itt a kapitány, vörös készültség lefújva. ... A részlegvezetők adják le a veszteséglistát és kárjelentést az első tisztnek." A kapitány eközben fáradtan dörzsöli meg orrnyergét, majd székével együtt a vendégek felé fordul, feláll, és elsőként Nognak nyújt kezet: "Örülök, hogy egy darabban megúszták. Tim Watters vagyok, az irányító tiszt. Üdvözlöm a fedélzeten." "Köszönöm... Uram?" "Az 'uram' megfelelő, zászlós. A harci bevetések idejére tiszti rangom van, és rám bízták a hajó parancsnokságát. Ezen felhatalmazás alapján a Red Squad több tagját tiszti rangra emeltem, és előléptettem." "Értem. ... Nos, én Nog zászlós vagyok, ő pedig Jake Sisko. A Deep Space Nine-ról érkeztünk."

"Sisko..." veszi szemügyre Watters Jake-et, "Benjamin Sisko fia?" Jake erre szerényen elmosolyodik: "Igen, az vagyok." "Nagyon sokat hallottam az apjáról. ... Amint látom, ön nem lépett a nyomdokaiba." "Nem. Én újságíró vagyok." Watters ekkor felfigyel Jake jobb karjára, mire így szól: "Azt el kell látni. Főnök..." "Uram?" lép közelebb Collins.

"Kísérje Mr. Siskot a gyengélkedőre." "Igenis, kapitány. Erre parancsoljon." Jake és Collins távoznak, majd az első tiszt lép Watters mellé, és egy jegyzetfüzetet ad oda neki: "Az előzetes kárjelentés, uram." "Ahm... Köszönöm." veszi át Watters a jegyzetfüzetet, és tanulmányozni kezdi. Pár pillanat múlva észbe kap, felnéz, és gyorsan megejti a bemutatást: "Nog zászlós, Karen Farris parancsnok, az első

tisztünk." "Parancsnok." biccent oda Nog a lánynak, aki csak egy futó pillantásra méltatja, majd Watters felé fordul: "Uram, a gépház ezen kívül jelentette, hogy a deutérium-injektor indítórendszerében még mindig rendszertelen energiacsúcsok észlelhetők." "Azt hittem, azt mér rég megoldották." jegyzi meg Watters rosszallóan. "Én is, uram." Nog töpreng egy kicsit, hogy az iméntiek után egyáltalán szóljon-e bármit is, végül csak megkérdi: "A laterális impulzusvezérlő-rendszert újraszabályozták már?" "Nem." mondja Farris, majd lekicsinylő

pillantást vet Nogra: "És mi köze annak a deutérium-injektorhoz?"

"Megmondom én. Az impulzusvezérlő néhány reléje közös a deutérium-injektor indítójával." "Megpróbáljuk." határoz Watters, "Mr.

Nog, kérem várjon a készenléti helyiségben." "Igenis, uram." bólint Nog, ezzel otthagyja a két kinevezett tisztet.

 

"A gyakorlóútnak három hónapig kellett volna tartania." magyarázza Collins Jake-nek, miközben a karján levő sérüléseket kezeli a gyengélkedőn, "A legénység hét hivatásos tisztből, és harmincöt kadétból állt. Az eredeti terv szerint a hajót a kadétok irányították, a tisztek pedig figyelték, és értékelték a munkájukat." "Értem, értem... Tehát iskolahajó volt, olyan, mint a... Republic." "A Republic egy öreg hajó, ha jó tudom, ötven éve nem hagyta el a Föld térségét.

... A Valiant viszont hadihajó, amin a legmodernebb technológia képviselteti magát. Az eredeti feladatunk az volt, hogy repüljük körül a teljes Föderációt, mielőtt hazatérünk." "A teljes Föderációt? Egy kadétokkal teli hajóval?" "Mi nem egyszerű kadétok vagyunk, Mr. Sisko.

Mi vagyunk a Red Squad."

 

"A háború kitörésekor épp a Kepler-szektoron haladtunk át." mondja Watters Nognak a készenléti helyiségben, "Mint azt bizonnyal ön is tudja, a Dominion egyik határvédő flottája már az első napokban odaért." "Így az ellenséges vonalak mögött rekedtek." bólint Nog.

"Pontosan. Megpróbáltuk egyenesen a Föderáció területe felé venni az irányt, de találkoztunk egy cardassiai csatacirkálóval, az Algataq közelében. Az volt az első harci élményünk. Tizenöt perc alatt négy hivatásos tisztünk halt meg, a maradék három pedig súlyosan megsebesült, a rangidős tisztet, Ramirez kapitányt is beleértve."

"Akkor kapta meg a hajót?" "Nem. Mikor megtaláltam a hídon, rossz állapotban volt. A tudata tisztának tűnt, csak nem akart lemenni a gyengélkedőre. Elvesztettük a főenergiát, mozgásképtelenül sodródtunk.

De a cardassiai hajó sem volt jobb állapotban. Versenyben voltunk az idővel: az a hajó, ahol hamarabb sikerül helyreállítani az energiát, szerzi meg a döntő előnyt. ... A kapitány... Hihetetlen volt. ...

Átszúródott tüdővel, és egyéb belső sérülésekkel vezényelte le a javítási munkálatokat. ... Nagy ember volt." "És megnyerte a versenyt."

bólint Nog komolyan. "Kevesebb, mint három óra alatt újra üzemképes volt az impulzushajtómű, és a fegyverzet. És megsemmisítettük a cardie hajót. ... Napokkal később, kevéssel a halála előtt... A kapitány rám bízta a Valiant parancsnokságát." "Ez egyszerűen hihetetlen. ... Nyolc hónapot töltöttek a front ellenséges oldalán." "Egyedül semmire sem mentem volna." mondja Watters, miközben feláll, és az egyik falat díszítő Red Squadron-emblémára mutatva folytatja: "A legénységé az igazi érdem. Vannak kadétjaink, akik még csak tizenhét évesek, de egy kétszer olyan idős tiszt feladatát látják el. ... Azonban nagyon kevesen vagyunk. Jól jönne még egy tiszt." "Örömmel megteszek mindent, amivel segíthetek." áll fel Nog. "Úgy látom, ismeri az 'M' osztályú görbületi hajtómű működését." "Meglehetősen, uram. A Defiant-nek ugyanilyen hajtóműve van." "Kiváló. Akkor mostantól ön a főmérnökünk.

Gratulálok." nyújt kezet Watters a meglepett ferenginek. "Főmérnök?"

"Korvettkapitányi rangban." bólint Watters, "Az első feladata: derítsék ki, miért nem tudunk három egész kéttized görbület fölé gyorsítani. Mr.

Parton azt gyanítja..." "Bocsásson meg, uram... Én azt hiszem, nem állok készen arra, hogy..." "Egyikünk sem volt felkészülve arra a felelősségre, ami a nyakába szakadt, parancsnok. De mindenki megtalálta a módját, hogy boldoguljon a helyzettel. És tette, amit tennie kellett.

... Készen áll rá, vagy sem... Maga a főmérnök. ... Meg fogja oldani, Mr. Nog. Higgyen magában, higgyen a bajtársaiban. Higgyen, és... Minden rendben lesz." mondja Watters, felmutatva Nognak egy, a Red Squadnál használatos különleges rangjelzést. Nog átveszi, megnézi, majd kihúzva magát, így szól: "Igen, uram! Menni fog!" "Remek ember, ezt akartam hallani." mondja Watters, vállon veregetve Nogot, majd visszatér az asztala mögé, "Jól van, amint megoldotta a görbületi hajtómű

problémáját, folytathatjuk a küldetésünket." "A... Küldetésünket? Ezt nem értem." "Az a parancsom, hogy minél gyorsabban szerezzek technikai adatokat egy új Dominion-hadihajóról, ami valahol ebben a szektorban van. ... Folyamatosan fogunk tőle adásokat, ebből tudjuk, hogy még itt van, de mivel nem tudtunk három egész kéttized görbületnél gyorsabban haladni, nem voltunk képesek szenzortávolságba kerülni hozzá." "Tudja a Csillagflotta, hogy maga a Valiant kapitánya?" kérdezi Nog gyanakodva.

"Nem. ... Szigorú rádiócsendet kell tartanunk, a háború kitörése óta. A parancsot eredetileg Ramirez kapitány kapta, de mivel ő meghalt, én viszem végig a küldetést. ... És hogy biztosan értsük egymást: mindenképp végrehajtom ezt a küldetést. Még ha közben meghalok is."

"Nog erre felsóhajt, és még egyszer szemügyre veszi a Red Squad rangjelzést, Watters pedig így szól: "Lelépni."

 

Jake és Collins együtt lépnek be a Valiant étkezőjébe. "Kávét?"

kérdezi a lány, a replikátorok felé indulva. "Ehm, raktah'jinot kérnék." feleli Jake, majd egy üres asztalhoz megy, az étkezőben levő

kadétok pedig leplezetlenül bámulják pár pillanatig. "Parancsoljon."

érekézik meg Collins két csészével, amelyek egyikét odanyújtja Jake-nek. "Köszönöm. ... Mondja... Hová valósi?" "Én? Tycho Citybe."

feleli a lány zavartan. "Ah... Egy Lunar Scooner." állapítja meg Jake vidáman. "Ezt már rég nem hallottam." "Na igen... Én is a nagyapámtól tanultam. Persze ő még Holdnak hívja a Lunát, mintha az volna az egyetlen." "Viszont bárki, aki a Holdon élt, nem nevezné Lunának. Azt csak a nevet csak Földön használják." "És, milyen ott?" "Ön a Földről való, nem?" kérdezi Collins meglepetten, mire Jake bólint. "És még sosem járt a Holdon?" "Valahogy... Sosem jutott rá időm. Meséljen róla." "Hát... Általában azt mondják, elég sivár, és zord, de... Nem az. Gyönyörű." mondja Collins ábrándozva, "Úgy értem, Tycho City is csak egy város, de kint, ahol gyenge a gravitáció, és nincs levegő... A Holdon havonta egyszer van napkelte. ... Csodálatos volt, apám és én minden lunáris reggelen felvettük az öltözékeket, és kisétáltunk a felhők tengerébe. Aztán megálltunk a nyugati hegyek lábánál, hogy...

Végignézzük a napkeltét. ... Tudja, a Holdon... Megrendítő a reggel. Az egyik pillanatban az elképzelhető legsötétebb éjszaka veszi körül az embert, aztán pedig... Már fel is kelt a nap. ... Az a csodálatos, tiszta fény... Egyszerűen elárasztja a felszínt. ... Mindig olyan érzés, mintha Istennel találkoznék." Collins a végére egészen elérzékenyül, szipog párat, gyorsan elmaszatolja kicsordult könnyeit, majd sietősen feláll: "Bocsásson meg, szolgálatban vagyok." A lány ezzel elrohan, Jake pedig töprengve néz utána.

 

"És pontosan mit csinált, parancsnok?" kérdezi Watters Nogot a gépházban. "Eltávolítottam a biztosítékot, ami a plazma-visszahűtőt választja le az áramlásszabályzó és nyomásszabályzó rendszertől. Ezzel a probléma megoldódott." feleli Nog, az egyik pulthoz sietve.

"Tisztában van azzal..." indul utána Farris, "Hogy ezzel vagy ötven biztonsági előírást szegett meg?" "Igen, uram, tudom. De O'Brien főnök elvégezte ugyanezt a módosítást a Defiant-en, és sosem adódott belőle semmi probléma." "Nem tudom, kapitány... Számomra ez túl kockázatosnak tűnik." jegyzi meg Farris. "Mr. Parton?" néz fel Watters az emeleten ácsorgó vezető technikusra. "Azután, hogy hét hónapot vánszorogtunk hármas görbülettel, én már minden javaslatra nyitott vagyok, uram."

mondja a fiatalember. "Watters a hídnak: készüljenek görbületi sebességre." "Igenis, uram." "Akkor hát, Mr. Nog, vigyen minket négyes görbületre." mondja Watters Nognak, aki a főkonzolhoz siet, hogy teljesítse a parancsot.

A Valiant pár másodperccel később nehézség nélkül görbületi sebességre gyorsít.

 

A jelek szerint a korábbi beszélgetés nem múlt el nyomtalanul Collins fölött, az üres gyengélkedőben ülő lány ugyanis még mindig sírdogál, legalábbis addig, míg Watters be nem siet a helyiségbe. "Segíthetek, uram?" kérdezi Collins, gyorsan letörölve könnyeit. Watters egy szekrényhez megy, keresgélni kezd benne, majd így szól: "Nem, köszönöm, már megtaláltam. ... Volt valami gond Sisko karjával?" "Nem, uram."

feleli Collins, miközben Watters lenyel néhány kapszulát, amit egy kis tokból szedett, elő, amit elsüllyeszt kadétegyenruhája számos zsebének egyikébe, és a lány felé fordul: "És önnek van valami gondja, főnök?"

"Nincs, uram." A kapitány odalép hozzá, szemügyre veszi, majd megkérdi: "Sírt?" "Egy... Kicsit." "És miért?" "Eszembe jutott... Az otthonom."

Watters pár pillanatig töpreng, majd az arckifejezéséből ítélve rájön, hol kerülhetett porszem a gépezetbe.

 

A készenléti helyiség kinyíló ajtaján túl Jake Watterst, Farrist, és a bejáratnak háttal álló Collinst pillantja meg, a hangulat elég fagyosnak tűnik. "Jöjjön csak." szól ki a kapitány, majd Collinsra pillant: "Ön most már távozhat." "Köszönöm, uram." Mikor a lány Jake felé fordul, az ifjú Sisko az arckifejezését látva már kezdi sejteni, honnan fúj a szél, és bocsánatkérőn pillant rá, ám Collins rá sem nézve lép ki mellette az ajtón. "Nos, Mr. Sisko, a jelek szerint önnek és a főnöknek volt egy nagyon érdekes beszélgetése ma délután." állapítja meg az asztal szélén ülő Farris, miközben Watters még egyszer kipillant a helyiség keskeny, magas ablakán, majd belép az asztal mögé, és szótlanul bámul Jake-re, "Otthonról, családról, és a holdi napkeltékről. ... Ez úgy nagyjából összefoglalja a dolgot?" kérdezi a Jake-nél jó néhány évvel fiatalabb Farris, pimasz éllel a hangjában.

"Valahogy úgy." feleli Jake összevont szemöldökkel, "Mi van?" "A következő 'van', Mr. Sisko: ha maga még nem vette volna észre, egy háború kellős közepén vagyunk, és nem engedhetjük meg, hogy a fiatal kadétok anyura és apura gondoljanak, ahelyett, hogy a kötelességükre összpontosítanának." mondja Farris. "Csak megkérdeztem, honnan való."

"És ezzel a felelőtlen kérdésével érzelmi bizonytalanságba lökte!"

"Jake... Ugye szólíthatom Jake-nek?" kérdezi Watters, mire Sisko odabólint neki, "Ön riporter. A feladata az, hogy megfigyelje az események alakulását, nem pedig, hogy részt vegyen bennük. Most a háttérben kell maradnia, és figyelni, hol van, és mi történik maga körül. Egy nagyszerű történet közepébe csöppent, talán ez lesz a legnagyobb az egész Dominion-háború történetében." Watters hátradőlve felsóhajt, majd feláll, és miközben folytatja, Jake-hez sétál: "Ez a hajó különleges, Jake. A legénysége is különleges. És bármilyen végzet munkál is ebben az univerzumban, lehetőséget adott nekünk arra, hogy végrehajtsunk valamit ebben a konfliktusban, ezt határozottan tudom.

Mint ahogy azt is, nem véletlen, hogy ön itt van ezen a hajón. ...

Azért van itt, hogy megírja a történetet, hogy meséljen az embereknek a Valiant-ről és a legénységéről. Ne avatkozzon a történésekbe, Jake. Ne próbáljon a történet része lenni. Csak hagyja, hogy az kibontakozzon maga körül. Figyeljen, hallgasson, és azután írja le. ... A becsületszavát szeretném kérni, hogy távol tartja magát Collins főnöktől." Jake homlokráncolva von vállat: "Rendben." "Köszönöm, Jake, akkor... Távozhat." mondja Watters ridegen, mire Sisko szó nélkül kivonul a helyiségből. "Nem vagyok biztos benne, hogy megbízható..."

jegyzi meg Farris, miután az ajtó becsukódott Jake mögött. "Szemmel fogjuk tartani." "És mi a helyzet Mr. Noggal?" "Mr. Nogon egyenruha van, ő teljesíti a kötelességét. ... Rendben, ez minden, parancsnok.

Viszlát tizennyolc órakor." "Igen, uram." bólint Farris, ezzel az ajtó felé indul, de egy jó lépéssel előtte megtorpan, és lassan visszafordul: "Kapitány... Biztos, hogy jól van?" "Igen. Miért?" néz fel Watters az asztali terminálról, igyekezve leplezni kimerültségét.

"Hallottam, hogy tegnap a hídon volt az éjszakai szolgálattal. ... Nem sokat aludt az utóbbi időben." "Mint ahogy egyikünk sem." "Igen, uram.

Ez így van." sóhajt fel Farris. "Köszönöm, hogy így aggódik értem, Karen. De remekül vagyok. Tényleg..." "Persze, uram. Nem akartam indiszkrét lenni." "Semmi baj." legyint Watters, ezzel visszafordul a terminálhoz. Farris egy hosszú pillanatig még mosolyogva figyeli, majd kilép az ajtón. Amint az becsukódik mögötte, a kapitány felsóhajt, és lehunyt szemmel a tarkóját kezdi dörzsölgetni, végül előveszi a dobozt, amit a gyengélkedőről hozott el, a tenyerébe szór néhány kapszulát, és lenyeli őket.

 

Jake és Nog összefutnak az egyik folyosón. "Te meg hol voltál?"

kérdezi Jake. "A gépházban." jelenti ki Nog büszkén, "Csak megoldottam a hajtómű-problémát." "Az meg mi...?" veszi észre Jake Nog új rangjelzését. "A Red Squad rangjelzésem. Remek, nem? ... Ah, és ha még nem tudnád, ezentúl ez az új rangom. Nog korvettkapitány, főmérnök. Jól hangzik, ugye?" "A legénység tagja lettél?" kérdezi Jake meglepetten.

"Mi abban a rossz?" "Hogy túl gyorsan megy. Alig estünk be ide, és Watters máris rád bízza a gépházat..." "Watters kapitány hozzá van szokva a gyors döntésekhez. Úgy gondolta, én vagyok a legjobb erre a munkára, így előléptetett." Ekkor megszólal az interkom figyelmeztető

jelzése, majd Farris hangja: "Vörös készültség, mindenki a harcálláspontokba! Ismétlem, mindenki a harcálláspontokba!"

"Távolság egy egész harminckét fényév, sebesség négy egész héttized görbület." jelenti a kormányos, mikor Jake és Nog megérkeznek a hídra.

"Mi történt?" állítja meg Nog Farrist. "Megtaláltuk a hadihajónkat."

Nog erre továbbsiet az egyik konzolhoz, és az első tiszt is folytatja a munkáját, Jake pedig tétován ácsorogva figyeli őket. "Valami jele annak, hogy észrevettek minket?" kérdezi Watters, miközben Jake végül elindul ahhoz a pulthoz, ahol Farris és Nog dolgoznak. "Negatív."

feleli Farris, "Azt hiszem, még kívül vagyunk a szenzor-hatósugarukon."

"Távolságot tartani, hozzájuk igazítani irányt és sebességet." "Igen, uram." "Készítsenek kilövéshez egy hármas osztályú szondát." szól Watters, mire Farris otthagyja a pultot. "Most mi történik?" kérdezi Jake halkan. "Egy szenzorszondát fogunk kilőni, hogy letapogassa a hadihajót, így magát a Valiant-et nem észlelik majd a szenzoraik." "És ha a szondát veszik észre?" "Azokat olyan tökéletesen megtervezték, hogy szó szerint felfedezhetetlenek. Szinte semmi esély az észrevételükre." "Tessék? 'Szinte' semmi...?" "Nem emlékszem rá, hogy magát bárki a hídra kérette volna." veti oda a visszatérő Farris Jake-nek, mire az kelletlenül a közelebbi ajtó felé indul.

 

"A Valiant naplója, Watters kapitány. CsillagIdő 51825.4. Három órája követjük a Dominion hadihajóját. Az adatok, amelyeket a szondánk továbbított, nem csak érdekesek, de egy nagyon ígéretes lehetőséget jeleznek elő, valamit, amit megtehetünk a Föderációnak."

 

Az étkezőben ott van a Valiant majdnem teljes legénysége, valamint Jake és Nog is. Az egyik ajtón át Watters és Farris lépnek be.

"Mindenki vigyázzba!" szól a kapitány, majd mikor a kadétok elrendeződtek, így folytatja: "Pihenj. ... Hosszú nyolc hónap volt ez, áldozatokkal, és kemény munkával teli. De most teljesítettük a küldetésünket. Megtaláltuk, és letapogattuk a hadihajót anélkül, hogy közben felfedeztek volna. Most már hazamehetnénk. ... De az a hajó ott kint közvetlen fenyegetést jelent a Föderáció minden helyőrségére és kolóniájára, ötven fényéves körzetben. ... Meg kell semmisíteni azt a hajót." A legénység nem tűnik túl lelkesnek a kijelentés hallatán, zavartan tekintgetnek egymásra, Watters pedig folytatja: "És meg lehet semmisíteni. Parancsnok..." "Kiderítettük..." lép előbbre Farris, "Hogy van egy tervezési hiba az antianyagtároló-rendszerében. Az elsődleges elosztóvezetékeket viteriumból készítették." "Ez egy nagyon szilárd, szinte elpusztíthatatlan ötvözet, mindaddig, ami azonban nagyon instabillá válik, ha delta-sugárzás éri." mondja Watters. "Egyetlen, hasadóanyag-töltetű torpedó képes lenne olyanná változtatni a vezetékhálózatot, mint a lágy tészta." mondja Farris. "Ettől a teljes antianyagtároló-rendszer a levegőbe repülne. ... Nog parancsnok... Úgy látom, nem győztük meg." A kadétok egy emberként fordulnak a ferengi felé, aki kissé zavarba a jön a hirtelen feléje irányuló figyelemtől, majd beszélni kezd: "Ahm... Nos, egy torpedót úgy átalakítani, hogy delta-sugárzást bocsásson ki... Ahhoz a vezérlőrendszerének nagyobb részét el kellene távolítanom. Vagyis csak kézzel lehetne célra vezetni." "Ki vagyunk képezve ilyen eshetőségre, ez nem jelent gondot."

jelenti ki Farris. "Csakhogy nagyon közel kell mennünk a célponthoz."

"Milyen közel?" kérdezi Watters. "Legfeljebb háromszáz méterre." A legénység erre már morgolódni kezd, a kapitány viszont igyekszik megnyugtatni őket: "Persze, hogy veszélyes, ezt nem is tagadom. És senki sem vetné a szemünkre, ha megfordulnánk, és hazamennénk. De ez azt jelentené, hogy egy másik hajónak, egy másik legénységgel, be kellene fejeznie azt a munkát, amit mi elkezdtünk. ... Azt hiszem, nekünk is sikerülne. ... És azt hiszem, meg kellene tennünk." Egy dolgot meg kell hagyni, Watters tud bánni az embereivel, azok ugyanis a beszéde után már egészen lelkesek. Egy kivétellel. Jake a fejét csóválva szólal meg: "Ah, ugyan már... Szólhatnék én is egy szót?"

"Maga nem a legénység tagja." mondja Farris. "Nem, én szeretném hallani." szól Watters. "Valószínűleg mindannyian tudják, ki az apám.

Benjamin Sisko. ... Úgyhogy nyilván azzal is tisztában vannak, nem túlzok, ha azt mondom, ő a flotta egyik legkiválóbb harctéri tisztje.

És én most azt mondom, az apám az életben nem próbálna meg valami ilyet végrehajtani, még a Defiant teljes legénységének támogatásával sem. Úgy értem... Ha ő nem tudná megcsinálni, akkor azt nem lehet megcsinálni."

"Csakhogy mi a Red Squad vagyunk!" jelenti ki Watters, "Nekünk minden sikerül!" A kadétok erre ütemesen kiáltozni kezdik a Red Squad nevét, és végül Nog is csatlakozik hozzájuk, Jake viszont elképedve csóválja a fejét.

 

"Ez öngyilkosság!" mondja Jake a gépházban, a torpedó átalakításán dolgozó Nognak. "Nem, nem az." "Nog... Hallgass ide. Ez pár számmal nagyobb falat annál, amivel elbírnánk. Valaki mondta, hogy az a hajó ott kint kétszer akkora, és háromszor olyan erős, mint egy Galaxy!" "Ez így van." "És te azt hiszed, el tudunk bánni egy ilyen hajóval?!" "Én csak azt hiszem, Watters kapitány tudja, mit csinál."

A beszélgetésnek Watters is tanúja, aki a készenléti helyiség fali monitorának segítségével figyeli a gépházban zajló eseményeket. "Ah, tényleg? Hát jó... Azt tudtad, hogy Watters két hónapja Cortravine serkentőszeren él?" "Ezt meg honnan szedted?" "Dorian mesélte." "Azt parancsolták neked, hogy tartsd távol magad tőle." "Nog, ez nevetséges..." A kapitány ekkor aktiválja kommunikátorát: "Watters hívja Shepardot: kérem jelentkezzen a készenléti helyiségben, hadnagy."

"Nem hiszem, hogy mindent beveszel, amit Watters eléd tálal."

csóválja a fejlét Jake a gépházban. "Nem tálal elénk semmit. Sokkal inkább a kötelességünkre emlékeztet." jelenti ki Nog. "Miért van olyan érzésem, mintha a falnak beszélnék?!" "Te ezt nem érted." jelenti ki Nog, letéve a szerszámot a kezéből, "És miért? Mert sosem viseltél Csillagflotta-egyenruhát! Semmit sem tudsz az áldozathozatalról, kötelességtudatról, sem az összes többi dologról, amik mindennaposak egy katona életében. Része vagyok valaminek, ami nálam sokkal nagyobb!

Te viszont csak saját magadal törődsz." "Így van! Engem csak Jake Sisko érdekel, akit egy rakás sültbolond épp mártírhalálra akar kényszeríteni!" "Kifelé innen." sziszegi Nog. "Már azt sem tudom, te ki vagy..." mondja Jake komoran. "Én vagyok a Valiant csillaghajó főmérnöke!" "Majd ügyelek, hogy a sírkövedre is ezt írják." mondja Jake keserűen, ezzel elhagyja a gépházat.

Azonban alig tehet meg néhány lépést odakint, mikor egy hang szólal meg mögötte: "Mr. Sisko...!" A következő pillanatban két kézifézer szegeződik rá, az egyiket a kormányos, a másikat egy másik kadét fogja.

"Sajnálom, de úgy látszik, maga kimarad a mókából." mondja Shepard, a kormányos, "Ugyanis a küldetés hátralevő részét bezárva tölti."

 

A Valiant legénysége gondosan készül az előttük álló nagy feladatra, alaposan ellenőriznek mindent, kijavítanak minden apró hibát, ami hátrányt jelenthet majd a küszöbön álló összecsapás során, és harci gyakorlatokat tartanak a fedélzeten.

 

"Akkor hát..." mondja Nog halkan, miközben letelepszik a hídon a mérnöki konzolhoz. "Minden szint készen áll, uram." jelenti Farris, mire Watters aktiválja az interkomot: "Itt a kapitány beszél. ...

Hamarosan megtámadjuk az ellenséget. Az elmúlt nyolc hónapban azt mondtam önöknek, hogy csak egy dologra koncentráljanak: a kötelességükre. ... Most viszont azt szeretném, távolodjanak el ettől egy kicsit, nézzenek körül. Ne a falakat lássák maguk körül, hanem ezt a pillanatot az életükben. ... Azt a tényt, hogy együtt vannak ezen a hajón, ezzel a legénységgel, ebben a pillanatban. De egy dolgot mindenképp, minden másnál jobban meg kell érteniük: ez a pillanat nem fog visszatérni soha többé. Ragadják meg, és élvezzék, amíg csak lehet.

... Önök a Csillagflotta tagjai. Önök a Red Squad. A legjobbak. ...

Most... Elintézzük ezt a hadihajót, és megyünk haza. ... A kapitány kilép." Watters lezárja a csatornát, majd Nogra pillant: "Akkor hát...

Hatos görbület, Mr. Nog." "Hatos görbület, igenis, uram."

"Észrevettek minket." jelenti Farris valamivel később, "Kapitány, kilépnek görbületből." "Kormányos, impulzussebesség." "Igen, uram."

"Látótávolságban vagyunk." szól Farris. "Képernyőre." Mikor a hatalmas, több mint egy kilométer hosszúságú hajóóriás megjelenik a főmonitoron, dermedt csend borul a hídra. Még a székéből felálló Watters is döbbenten pislog, miközben a Dominion-hajó méltóságteljesen az aprócska Valiant felé fordul, hogy eltapossa, mint egy hangyát. "Támadóútvonalat a hajógerinc mellett, közvetlen közel, úgy nem tudnak tűz alá venni."

szól Watters, "Szeretném meghúzni a burkolatukon a festéket, hadnagy."

"Igenis, uram!" "Pajzsokat fel, fegyvereket feltölteni." szól Watters, visszaülve a kapitányi székbe, "Lőjenek minden célra, ami rárepülés közben adódik." "Igenis, uram." mondja Farris. "Torpedó-státusz?"

"Torpedó kész, uram." jelenti Nog. "Védelmi rendszer kész." szól Farris. "Kormány kész." mondja Shepard. "Akkor hát, Mr. Shepard..."

mondja Watters nagy levegőt véve, "Vigyen be minket."

A Valiant meglódul a hatalmas Dominion-hajó felé, az pedig tüzet nyit rá. A távolsági lövegek találati pontossága ugyan nem valami nagy, de mikor egy-egy lövés talál, a Valiant megvonaglik.

"A pajzs kitart." jelenti Farris. "Tartjuk az irányt." erősíti meg Shepard. "Össztűz." szól Watters.

A Valiant a Dominion-hajó közelébe érve tüzet nyit impulzusfézereiből, azonban így a hadihajó felszínén elhelyezett védelmi ütegek is szóhoz juthatnak, kék tűzesőbe borítva a Valiant-et.

A híd hátsó része gyakorlatilag eltűnik egyetlen hatalmas robbanásban, de a legénységnek nincs ideje ezzel foglalkozni.

"Kormányos, forduló! Tüzér, bemérni a vezetékeket." szól Watters.

A Valiant, miután végigszáguldott a Dominion-hajó fölött, a tat mögött megfordul, és a hajó hasa alá bukva indul visszafelé.

"Impulzushajtómű teljes energián." jelenti Nog. "Megpróbálják tönkretenni a szenzorainkat." jelenti Farris. "Mr. Nog, tegyen ellenlépéseket!" szól Watters. "Azon vagyok." "Cél bemérve." jelenti Farris, "Torpedók a célon." "Teljes töltést az elülső pajzsba!"

rendelkezik Watters, "Kormány, kitérés 'Z' tengely mentén.

Végrehajtani!" "Balra fordulnak." "Maradjon rajtuk!" "Igen, uram."

"Burkolati kár a kettes szinten. Légzáró erőtér a helyén." jelenti Collins az egyik hátsó konzoltól. "Kormány, stabilizálja a röppályát, így nem tudom tartani a célt!" A Valiant újabb találatokat kap, az egyiktől elszáll a tűzvezető konzol, az ott dolgozó kadéttal együtt.

Farris idegesen néz oda, mire Watters rászól: "Karen, maga van soron.

Lőjön, amint lehetségessé válik!" "Értettem. ... Még egy kicsit közelebb." "Elveszítjük a bal oldali pajzsot." jelenti Shepard. "Csak nyugodtan..." mondja Farris, leginkább magának, miközben a célkijelölő

szkennerrel bajlódik, majd néhány másodperc múlva így szól: "A torpedók úton!"

A Valiant vetőcsöveiből két fehér fényű torpedó indul útnak, és csapódik be bár pillanattal később a Dominion-hajó hasába. A becsapódás helyéből hatalmas lángszőnyeg indul útnak, a Valiant alig bír előtte maradni, ám végül sikerül lefelé kitörnie.

"Hátsó képet a képernyőre!" szól Watters. A főmonitoron megjelenő

Dominion-hajót lassan teljesen beburkolja a hasa alól kiinduló narancsvörös lánggömb, minek láttán megkezdődik a hídon az ujjongás. Ám a tűzgömbben mozgás támad, és a Dominion-hajó orra bukkan ki belőle, ahogy az a robbanás egyre ritkuló maradványai közül a Valiant után indul, látszólag nem szenvedve komolyabb kárt. "Elhibáztuk a célt?"

kérdezi Watters. "Nem, uram." feleli Farris, "Telitalálat volt. Csak éppen... Nem működött." mondja Farris olyan elképedéssel, mintha épp egy természeti törvény dőlt volna meg. Watters megbabonázva mered a főmonitorra. "Parancsot várok, kapitány." mondja Shepard. "Álljunk új irányba, 127..." A hidat azonban ebben a pillanatban szinte teljesen megsemmisíti egy találat nyomán bekövetkező robbanás, csak a viszonylag elől ülő Nog, Farris, és Shepard, valamint a leghátsó konzolnál dolgozó Collins ússzák meg.

A manőverezés nélkül a legutóbbi irányában tovább haladó Valiant könnyű célpont a Dominion-hajó tüzéreinek, a tatba csapódó lövések elkezdik az orrára dönteni a pusztulásra ítélt hajót.

Farris tanácstalanul bámulja a pultját, az összeomlás szélén álló Collins pedig kétségbeesett hangon jelenti: Burkolati kár a kettes szinten... A hármason, a négyesen..." "Kitérőmanőver!" szedi össze magát az első tiszt, "Forduló 127.320-ra." "Nincs kormányvezérlés."

jelenti Shepard. "A fő energiarendszer összeomlott. Átirányítom..."

mondaná Nog, de hangja a hidat megrázó újabb találat robbanásaiba vész.

Mikor Nog felnéz, azt kell látnia, hogy immár Farris és Shepard is a halottak közt hevernek, konzoljaik csupán kiégett roncsok.

A Dominion-csatahajó tovább lövi a Valiant-et, egyre több találatot érve el a lassan teljesen stabilizálatlanná váló Föderációs hajón.

Collins átküzdi magát a roncsokon, és kadéttársai holttestén, és a kormányospult egyetlen, még működő szegmensét tanulmányozva sorolni kezdi: "A tartalékenergia megszűnt. ... De a fézer-vezérlés még él!

Viszonozzam a tüzet?" Nog még egyszer körülnéz a halottakkal teli hídon, miközben az egyre bizonytalanabbul működő főmonitort lassan teljesen betölti a Dominion-hajó képe. "Uram...?" "Nem. Vége van."

mondja végül Nog. "De a kapitány azt akarta, hogy..." "A kapitány meghalt, főnök! Mind meghaltak! ... A hajó elveszett, semmi értelme, hogy mi is itt haljunk meg." folytatja a ferengi, miközben odamegy a kormányospulthoz, és beüti az utolsó parancsot, ami elhangzik ezen a hajón. "Hajót elhagyni! ... Hajót elhagyni! ... Ez nem gyakorlat. A személyzet induljon a mentőegységekhez! ... Hajót elhagyni!" szólal meg a számítógép kimért női hangja, vég nélkül ismételve a felszólítást, Nog pedig, megragadva Collins kezét, elhagyja a hidat.

Valamivel később a fogdába érnek, ahol semmivel sem jobb a helyzet, mint a hídon. Jake cellájának erőtérkapuja azonban elég kitartónak tűnik, ugyanis még mindig működik, Jake pedig kétségbeesetten kiabál a cellából: "Segítség! ... Engedjen ki innen valaki, segítség!" "Jake...?

Jake!" kiabálja Nog, majd meglátva, hogy barátja még egyben van, odasiet az őr pultjához, és néhány próbálkozás után sikerül kikapcsolnia az erőteret. "Mi történt?" ront ki Jake a cellából.

"Kudarcot vallottunk." feleli Nog, ezzel kitereli Jake-et a helyiségből, és Collins nyomában a mentőegységek felé indulnak.

A Valiant burkolatán elkezdenek felnyílni a mentőegység-kilövők fedelei. Elsőként az orr bal oldalánál levő két mentőhajó indít, a kivető-töltetek kirobbantják őket fészkeikből. Ugyanebben a pillanatban az orr jobb oldala több találatot, kap, és az egész egy izzó fémtömeggé változik, az ott levő mentőegységekkel együtt. Azonban a két elsőként indított egység sem jut messzire, a jem'hadarok ugyanis válogatás nélkül lőnek mindenre a Valiant közelében, és az indulásuk után pár pillanattal mindkettőt megsemmisítik. Ekkorra felnyíltak a tatnál levő

kilövők fedelei is, de csak a jobb oldali fészekből robban ki két egység, kis időkülönbséggel. Az elsőnek sikerül eléggé eltávolodnia, a másodikat azonban elsöpri a felrobbanó jobb oldali hajtóműgondola. A Valiant testéről hatalmas darabokat tépnek le a hajótestben végbemenő

robbanások, végül a keverőkamra és az antianyag-tartalék is megadja magát, és a gépházban bekövetkező robbanás széttépi a hajót. A szétrepülő roncsokat alig megelőzve, csak egyetlen mentőegység indul útnak a Föderáció területe felé.

 

A Defiant valahol a mélyűrben halad, minimális sebességgel.

"Kapitány..." fordul el Kira a taktikai konzoltól, "Csillagflotta-vészjelzést fogok. A helyzete 318.005, távolsága tíz fényév." "Az a hely a Dominion területén belül van." jegyzi meg Worf, aki épp valami ellenőrzést elvégezve tér vissza a tűzvezető pulthoz a hátsó konzoloktól. "Azonosítható a jelzést küldő hajó?" kérdezi Sisko.

"Úgy tűnik, inkább mentőegység küldi." állapítja meg Kira, "A USS

Valiant-é." "A Valiant-et több mint nyolc hónappal ezelőtt eltűntnek nyilvánították." mondja Worf, "Talán a Dominion ezzel a trükkel akar a területére csalni." "Ez igaz, de valódi is lehet. Utána kell néznünk.

... Hajót álcázni, és irányba állni." határoz Sisko. "Igenis, uram."

mondja Kira.

 

"Letapogattuk a területet további mentőegységek után, de nem úgy néz ki, hogy másnak is sikerült." mondja Sisko Jake-nek, miközben a Defiant szűkös gyengélkedője felé tartanak. "Csak reménykedtem, hogy talán..."

szól Jake halkan.

A gyengélkedő majdnem teljesen üres, csak Nog komorlik az egyik ágy szélén ülve, egy másikon pedig Collins fekszik, infúzióra és biomonitorra kötve. "Hogy van, doktor?" kérdezi a Jake-el a nyomában belépő Sisko Bashirt. "A koponyatörése ellenére bíztató dolgokat mondhatok. Egy kis pihenés, és rendbe fog jönni." "És Nog?" "Pár zúzódás és égés, ő is rendben lesz." "Beszélhetek velük?" kérdezi Jake.

"Persze, semmi akadálya." bólint Bashir, majd Siskoval együtt kilépnek a folyosóra, Jake pedig Noghoz megy, és leül mellé. Egy darabig csak hallgatnak, maguk elé bámulva, majd Jake megkérdi: "Minden rendben?"

"Igen. ... Akarsz írni erről az egészről?" "Valószínűleg..." bólint Jake. "És mit fogsz írni?" "Szerinted mit kellene írnom?" "Hát... Hogy jó hajó volt. Egy jó legénységgel, ami... Hibázott. Vakon követtük Watters kapitányt. Ő pedig szakadékba vezetett minket." Collins közben felébred, és a két fiú felé fordul, majd így szól: "Ez nem igaz! ...

Watters kapitány remek ember volt." "Dorian..." sóhajt fel Jake, "Mindenkit megölt." "Ha kudarcot vallott, csak azért volt, mert mi kudarcot vallottunk." mondja a lány könnyes szemmel. "Ezt is le kellene írnod..." bólogat Nog, "Hagyd, hogy az emberek elolvassák... Azután eldöntsék maguknak." Nog ezzel otthagyja az ágyat, átmegy Collinséhoz, és a lány kezébe adja a Red Squad rangjelzést: "Ki tudja, talán hős volt. Lehet, hogy valóban nagy ember volt. De a végén, Dorian... Csak egy rossz kapitány volt." Jake és Nog ezzel csendben távoznak, Collins pedig még sokáig nézegeti a kis jelvényt, a kiürült gyengélkedő súlyos csendjében.