A kissé viharvertnek látszó Defiant és egy megroggyant Akira mögött még számos hajó biceg a Föderáció területe felé, a jelek szerint komoly csatában volt részük. Rögtön a Defiant mögött egy Peregrine-raj igyekszik tartani az alakzatot, bár mind a kissé oldalazva haladó vezérhajó, mind a plazmát szivárogtató második egység súlyos károkat szenvedett. Mögöttük egy nehézvontató halad, egy vonósugárra vett Excelsiort vontatva, amivel nagyjából egy vonalban a jobb oldalon néhány klingon hajó repül a kötelékkel, semmivel sem jobb állapotban, mint a Csillagflotta hajói. A sérült Excelsiort az annak jobb oldali hajtóműgondolájából még mindig szivárgó plazmát gondosan elkerülve egy Oberth követi, melynek parancsnoki egységéből hatalmas darab hiányzik, a szabálytalan alakú sebhely szélei még mindig vörösen izzanak. Az Oberth mögött még néhány Peregrine érkezik, és valahol távolabb, jócskán lemaradva három másik Csillagflotta-hajó követi a hazafelé tartó különítményt.

"Kadét?" pillant Sisko a taktikai konzolnál ülő Nogra a Defiant hídján. "A távolsági szenzorok nem jeleznek további jem'hadar hajókat.

... Úgy tűnik, abbahagyták az üldözést." "Úgy látszik, megunták a hátunkat bámulni." állapítja meg O'Brien, "Három hónapnyi véres harc után milyen eredményt mutathatunk fel...? Semmilyet. Támadás, visszavonulás, támadás, visszavonulás... Csak egyszer láthatnánk mi őket hátulról." "Főnök, hagyja már abba..." szól rá Sisko. "Bocsánat, uram. ... Csak rám férne már egy kis alvás." "Mint mindannyiunkra."

mondja erre Dax, "Ezúttal mennyi lesz? Hetvennyolc óra?" "Ezóta nem kellett volna már hallanunk valamit a Hetedik Flottáról?" kérdezi Nog.

"Nincs ok az aggodalomra. A Tyra rendszer olyan messze van innen, hogy napokba telik, míg eljutnak a hírek..." mondja Dax. "Fel tudják tartani a Dominiont?" kérdezi újfent Nog. "Peresze, hogy fel tudják.

Kénytelenek..." mondja O'Brien.

"Ah... Itt van hát. Már kezdtem teljesen feladni a reményt, doktor."

mondja Garak a Defiant gyengélkedőjének egyik részében, mikor a kimerült Bashir bebotorkál, "Azt hittem, hogy a közös ebédjeinkre való tekintettel, számíthatok kiemelt bánásmódra..." "Figyeljen... A legénység tizenkét tagját kellett ellátnom, akik mind sokkal rosszabb állapotban voltak, mint maga, Garak." mondja erre Bashir, szemügyre véve Garak jobb arcfelét, ami gyakorlatilag egyetlen nagy véraláfutás.

"Ha ezzel vigasztalni próbált, sikerült. Máris sokkal jobban vagyok."

jelenti ki a cardassiai, miközben Bashir a sarokban álló terminált kezdi vallatni. "Mi történt?" "Mikor a legutóbbi támadás alatt néhány térképet tanulmányoztam Sisko kapitány kérésére, volt egy rövid, de annál hevesebb találkám egy fallal." "Túl fogja élni." nyugtatja meg Bashir. "Bárcsak én is oszthatnám a bizakodását. De ahogy ez a háború alakul, nem fogadnék rá, hogy bármelyikünk is megéri a tisztes öregkort." "Elismerem, az esélyeink nem különösebben jók, de ennél azért rosszabb is lehetne." "Ah... Hadd találjam ki: a genetikailag javított agyával ki tudja számítani a túlélési esélyeinket..." "Igen, és nem is túl nehéz. Egyszerűen csak egy binomiális..." "Tulajdonképpen egyáltalán nem érdekel, doktor. Tudja, mióta köztudomású, hogy genetikailag optimalizálták, minden lehetőséget kihasznál, hogy felvágjon vele." mondja Garak, miközben Bashir elkezdi ellátni a sérülését. "Most, hogy már nem kell rejtegetnem, akár használhatom is a képességeimet..." "Hát jó. Pontosan milyenek az esélyeink? Ötven százalék fölött?" "Harminckettő... Egész hét." "Inkább meg se kérdeztem volna." mondja Garak lelombozódva, "Biztos, hogy nem számolta el magát?" "Ha akarja, megbeszélhetjük a teljes számítást." "Inkább ne."

húzza el a száját Garak, "Egy igazi géntechnikai csoda." "Tessék...?"

"Nézzen csak magára. Úgy tesz, mintha ez az egész cseppet sem izgatná.

És pont az ilyen egykedvű és szűklátókörű viselkedés az, ami olyan népszerűtlenné teszi a magafajtákat." "Talán sértegetni próbál?" "Én pedig azt találom sértőnek, amilyen hangnemben arról beszélt, milyenek az esélyeink..." morogja Garak. "Nem kéne ennyire magára vennie, Garak, hiszen csak matematika..." "Nem! Alapjában véve az életünkről van szó.

... Maga nem egyszerűen csak génmanipulált, hanem egyenesen vulcani."

"Ha tényleg vulcani volnék, mivel magyarázza ezt a kópés vigyort?"

kérdezi Bashir, bemutatva, mire gondol. "Többé már nem is olyan kópés, doktor..." jelenti ki Garak.

"Legközelebb vajon hová fog küldeni bennünket a flotta?" tűnődik Dax az étkezőben, egy-egy bögre kávét iszogatva Siskoval. "Nem tudom, de ha nekem is lesz beleszólásom, hamarosan megyünk vissza a frontra." "Jól beszélt, kapitány." mondja az étkezőbe lépő Martok, "És az én hajóm is ott lesz a maguké mellett." Martokkal érkezik még valaki, kinek láttán Jadzia arca felderül: "Worf...!" Dax ezzel egy lendülettel Worf karjába ugrik, és gyors csókot váltanak. "Mondja meg neki." néz Martok Worfra, mire az rásandít. "Mit kellene mondania nekem?" kérdezi Dax. "Ráér."

mondja Worf. "Nem." jelenti ki Martok, "Nem ér rá." A tábornok az egyik replikátorhoz megy: "Raktah'jino! ... Túl sokáig nyomta már a lelkét."

Sisko mindeközben mintha teniszmérkőzést figyelne, hol ide-hol oda forgatva a fejét figyeli az eseményeket. "Miről van szó, Worf, ki vele!" nógatja Dax a klingont. Az bosszúsan pillant Martokra, majd leteszi Jadziát, és felmordul: "A házasságról van szó." "Talán berezeltél?" "Te a vacsora után akarod a szertartásos tark-áldozást..."

morogja Worf, mire Martok és Sisko vidáman néznek össze. "Öt hét óta most látjuk egymást először, és neked ez a legfontosabb mondandód?"

kérdezi Dax, igyekezve eltüntetni arcáról a mosolyt. "Mindketten hagyományos szertartást szerettünk volna..." "Rendben, legyen ahogy akarod." csóválja a fejét Dax felsóhajtva, "Akkor először ontunk vért, és aztán ünneplünk." "Ahogy lennie kell." bólint Worf elégedetten.

Sisko erre gyorsan kávéba fojtja hirtelen támadt nevethetnékjét, Martok pedig így szól: "Csak ez a hagyományos esküvő van műsoron, már napok óta..." "Ez itt egy igazi ünneprontó..." jelenti ki Dax, Worf vállába kapaszkodva, mire a klingon bosszúsan emeli égnek a tekintetét. "Higgye el, Öregember, egy egyszerű, kis esküvőnél nincs megfelelőbb." mondja Sisko. "Hát, kapitány, maga úgy házasodik, ahogy akar... Én pedig úgy, ahogy én akarok. ... Később találkozunk." mondja Dax, ezzel Worffal együtt a kijárat felé veszik az irányt. "Csont azért ne törjön..." szól utánuk Sisko, mire Jadzia visszavigyorog rá, majd becsukódik mögöttük az ajtó. "Most, hogy túl vagyunk a dolgon, ezt is megnézetem..."

pillant Martok bal alkarjára, amit kissé óvatosan tartott, amióta csak belépett az étkezőbe, "A klingonok lehet, hogy jó harcosok... De orvosnak csapnivalók." A tábornok ezzel kilépne a másik ajtón, de azon át épp Bashir érkezik. "Pontosan az az ember, akihez menni készülök..."

derül fel Martok arca. "Kapitány, azonnal jelentkeznünk kell a 375-ös Csillagbázison, új parancsokért." Sisko érzi, hogy Bashir nem csak ezért jött, a doktor elég gondterheltnek tűnik, ezért megkérdezi: "Van még valami?" "Hírek a Hetedik Flottáról." "Hallgatom..." "Végül tizennégy hajó tért vissza." Sisko felszisszenve dörzsöli meg szemöldökét, Martok pedig kifakad: "Tizennégy, száztizenkettőből?!"

"Ilyen veszteségeket többé nem engedhetünk meg, ha győzni akarunk."

mondja Bashir. "Köszönöm, doktor. Távozhat." mondja Sisko komoran.

"Uram..." bólint Bashir, majd martokra pillant: "Most már... Ellátom a karját." A klingon Bashir nyomába ered, Sisko pedig végül tehetetlen dühében a tálalópultra csap, aminek vastag, dróthálós üveglapja darabokra törik.

 

"Maradandó dokumentációs bejegyzés, Dukat, SG. Minden nap új győzelmek hírével köszönt ránk, a háború jól áll. Az ellenség szinte minden fronton visszavonulóban van. Csak idő kérdése, míg a Föderáció összeomlik, és a Föld csak egy lesz a meghódított bolygók közül a Dominion fennhatósága alatt. És mindez együtt jó jel a Dominion, és Cardassia számára."

 

"Szeretett Kira őrnagyom, el sem tudja képzelni, mekkora örömmel hallom ez öntől." mondja Weyoun Kirának a tanácsteremben, ám ami azt illeti, az őrnagyon semmi sem látszik tükröződni ebből az örömből.

"Dukat..." fordul a vorta az ajtó felé, ahol épp Dukat és Damar lépnek be, "Az őrnagy épp az imént osztott meg velem egy csodás hírt: a bajoriak visszatérnek az állomásra!" A két cardassiai egymásra sandít, majd Dukat így szól: "Én ezt már rég tudom." "Akkor biztos vagyok benne, hogy ön is osztja az efölött érzett örömömet. Végre normalizálódik itt az élet! A boltok újra kinyitnak, a sétafedélzet teli lesz élettel, a lakógyűrű felől vidám gyerekzsivaj hallatszik majd...!" sorolja Weyoun lelkesen, örömtől sugárzó arccal.

"Megdupláztam a biztonsági őrjáratokat." mondja Damar Dukatnak, mire Weyoun homlokráncolva pillant előbb rá, majd Kirára, végül Dukatra: "Tényleg... Szükségesek az efféle intézkedések?" "Megtanultam, hogy az ember nem lehet elég óvatos, ha bajoriakról van szó." "Esetleg attól fél, hogy megint elvesszük magától az állomást?" kérdezi Kira csípősen.

"Próbálják csak meg!" kapja fel a fejét Damar. "Figyeljenek, semmi sem indokolja ezt a gyűlölködő hangnemet, hiszen mi mindannyian barátok vagyunk." mondja Weyoun. "Azok volnánk?" kérdezi Kira. "Természetesen.

És ha akadna valami javaslata, örömmel hallgatom meg, bármikor." "Jó.

Akkor mit szólna, ha újra szolgálatba állítanánk a bajori biztonsági erőket?" "Hah... Gondolom, még fegyvert is adnunk kéne nekik."

gúnyolódik Damar. "Pontosan." bólint Kira. "Ez az állomás többé már nem igényel bajori biztonsági erőket." jelenti ki Dukat, "A mi embereink le tudnak küzdeni minden elképzelhető problémát." "A Föderáció és Bajor mindeddig közösen gondoskodott az állomás biztonságáról. Mintha arról lett volna szó, hogy a Dominionnal is hasonló megállapodás lesz érvényben. Ráadásul... Mi itt mindannyian barátok vagyunk. Nem igaz?"

"Talán még egyszer át kellene gondolnia a döntését." pillant Weyoun Dukatra. "Már meghoztuk a döntést. .. Maga lehet, hogy megbízik a bajoriakban, én azonban nem. ... És amíg ki nem érdemelték a bizalmamat, jobb szeretném fegyvertelenül látni őket. ... Ha maga volna az én helyemben, őrnagy, pontosan ugyanezt tenné" "Talán jobb lenne majd egy későbbi alkalommal visszatérni erre a kérdésre." javasolja végül Weyoun, majd a két cardassiaira ügyet sem vetve a kijárat felé indul Kira oldalán, "Biztos vagyok benne, hogy idővel az efféle apró problémákat úgy tudjuk megoldani, hogy mindkét fél elégedett legyen."

"Emlékeztetni fogom a szavaira." jelenti ki Kira. "Igen, ebben biztos vagyok. ... Egy dolog volna még... Odo." "Mi van vele?" torpan meg Kira a vorta felé fordulva. "Ő tudja, hogy én minden erőmmel azon vagyok, hogy javítsam a Dominion és a bajoriak kapcsolatát...?" "Miért nem beszél vele erről maga?" "Jaj, nem, dehogy... Nem akarnám ezzel terhelni. ... Jó napot, őrnagy." Kira szó nélkül távozik, Weyoun pedig hosszan néz utána. "Érdekes nő, nem igaz?" lép közelebb Dukat. "Nem tudom. ... Azt viszont igen, hogy szövetségesként van szükségünk rá!"

"A bajoriak soha nem lesznek a szövetségeseink!" jelenti ki Damar.

"Kifelé!" szól rá Weyoun. Damar kérdőn Dukatra pillant, mire a vorta gyí folytatja: "Ne rá nézzen, azt mondtam, tűnjön el innen! Azonnal!"

Dukat odabólint Damarnak, aki végül kelletlenül távozik, de előbb még alaposan végigméri Weyount. "Én hasznosnak találom..." jegyzi meg Dukat, Damar után nézve. "A jövőben, Dukat, arra kell kérnem, hogy minden, az állomás ügyeit intéző döntésbe vonjon be. ... Nos, a wormhole-al mi a helyzet? Annak idején biztosított arról, hogy az aknazárat négy hét alatt megszüntetik. Ez két hónapja volt."

"Elismerem, a munka lassabban halad, mint vártuk. De mint azt ön is tudja, ezek nem hagyományos aknák, mert... Minden alkalommal, mikor egyet kiiktatunk, vagy megsemmisítünk, valamelyik szomszédja replikál helyette egy újat." "Fel kell szednünk azokat az aknákat, és újra megnyitni a wormhole-t!" mondja Weyoun nyomatékosan. "Meg is fogjuk, pánikra semmi oka. ... Ebben a háborúban mi vagyunk nyerő helyzetben."

jelenti ki Dukat, leülve az asztalhoz. "Legalábbis jelen pillanatban.

De ahhoz, hogy legyőzzük a Föderációt, erősítésre van szükségünk, és új ketracel-white készletekre. Méghozzá gyorsan!" "Weyoun..." áll fel Dukat újra az asztal mellől, "Azt mondtam, hatástalanítom az aknamezőt.

És meg is fogom tenni." "Hmm..." vág valami mosolyszerű grimaszt a vorta, majd elsiet.

 

"Jó estét, uraim. Látom, sikerült elcsípniük a szokott helyüket."

mondja Quark két jem'hadarnak, akik a bár egyik asztalánál ücsörögnek, "Mindig meglep, milyen sokat tekintik a báromat második otthonuknak.

... Bár volna nálam egy holo-kamera, hogy megörökíthessem a bajtársiasság eme szívderítő pillanatát... Ehm... Hogy aztán kiakaszthassam a falra... Vagy mégsem... És a dabot próbálták már? Eme csinos hölgyek bármelyike örömmel magyarázza el a szabályokat" A jem'hadarokat ez sem izgatja különösebben, de Quark még nem adja fel: "Tudom már... Mit szólnának egy ingyenes órához a legmodernebb holosuite-jaink egyikében? ... Bármi legyen is a kívánságuk, biztos vagyok benne, hogy ki tudjuk elégíteni." Azonban még Quark lelkesedésének is van határa, és mivel a jem'hadarokról minden próbálkozás leperegni látszik, a ferengi végül odébbáll: "Ehm... Na jó, akkor talán legközelebb. Jó szórakozást. ... Nehéz egy társaság..."

"Tudom én nagyon jól, Odo." mondja Kira az alakváltónak a bárpultnál, "Dukat nem akar mást csak egyenlíteni nálunk. Nem tudja elviselni, hogy Bajor legyőzte Cardassiát." "Gondolja, hogy újra megnyitná a munkatáborokat?" kérdezi Odo halkan. "Igen... Még azt is el tudnám képzelni." bólogat Kira keserűen. "Hah. Hát, akkor talán még hálásnak is kellene lennünk, hogy Weyoun itt van, és időnként a körmére néz."

"Igen, meglehet. Weyount nehéz kiismerni, nem is bízom benne, de... Még mindig jobban bízom benne, mint Dukatban." "Weyoun tudja, hogy a Bajorral kötött megállapodás betartása nagy előnyére van a Dominionnak.

Be akarják bizonyítani az Alfa Kvadráns többi részének, hogy állják a szavukat." "Weyoun nemrég kérdezősködött nálam magáról... Úgy tűnt, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy ön hogyan vélekedik róla."

"Hah! ... Én igyekszem nem is alkotni véleményt róla." morogja Odo.

"Fájna neki, ha hallaná ezt. ... Azt hiszem, meg kell mondanom." mondja Kira, majd gonoszan elvigyorodik, mire mindketten elnevetik magukat.

"Örülök, hogy még megvan a humora." "De csak a maga közelében."

"Kedves, hogy ezt mondja." "Nem, tényleg így van. ... Mikor magával beszélgetek, ez az egész nem is tűnik olyan szörnyűnek. De ha...

Dukatra gondolok a kapitány irodájában... Meg arra a tényre, hogy a Föderáció elveszteni látszik ezt a háborút, mi meg itt ülünk, és nem tehetünk semmit...!" "Ez engem is ugyanennyire zavar, őrnagy, de jelen pillanatban csak annyit tehetünk, hogy várunk a megfelelő pillanatra.

Pontosan úgy áll a dolog, ahogy a kapitány mondta: Bajornak ki kell maradnia a harcokból." "És ki vagyok én, hogy ellenszegüljek a Küldött akaratának?" bólint Kira halvány mosollyal. "Köszönöm a türelmét..."

bukkan fel ekkor Quark a bárpult mögött, és egy poharat tesz le Kira elé, "Kicsit nagyobb volt a forgalom, mint gondoltam. ... A ház állja."

Kira és Odo erre nagy szemeket meresztenek a ferengire, majd az őrnagy így szól: "Mit akar maga, Quark...?!" "Csak a szokásosat... Békét, szeretetet, megértést..." Odo ennek hallatán csak a fejét csóválja.

"Egy csinos kis nyereségről már nem is beszélve." teszi még hozzá Quark, "Amiről egyébként kijelenthetem, hogy egyre valószínűbbnek látszik. ... Tudják, nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de ami a megszállásokat illeti... Hmm... Ez a mostani nem is olyan rossz." "Persze, ez valóban így lehet, ha valakit csak a hó végi egyenleg érdekel..." "Nem csak a profitról beszélek, őrnagy. ... Ha körülnéz, talán lát rácsokat a sétafedélzeten? Vagy kimerült bajori rabszolgákat, akik az ércfeldolgozóban töltött gyilkos nap után a földön hevernek? Hallja az éhező gyerekek sírását? ... Én nem. ... Ne értsenek félre, nekem is hiányzik a Föderáció. Csak azt akarom mondani... Ennél sokkal rosszabb is lehetne." jelenti ki Quark, ezzel siet a dolgára. "Csak nem szívesen mondom ezt, de igaza van." ismeri be Odo, "A Dominion nyilvánvalóan nagyon bizonytani akarja, hogy Bajor barátja." "Ha ilyen jó barát... Miért nincsenek bajori biztonsági tisztek az állomáson?" kérdezi Kira, amin Odo elgondolkodik.

 

A Defiant egy Föderációs űrállomás közelében lebeg.

"Örülök, hogy egy darabban visszajöttek." mondja egy admirálisi rangjelzést viselő férfi Siskonak, miután beléptek egy nem túl tágas, de valahogy mégis barátságos kinézetű irodába, valahol az állomáson.

"Szerencsénk volt. Sok jó embert vesztettünk el." "Igen, így van."

sóhajt az admirális, "És még fogunk is, mire mindennek vége lesz. ...

Remélem, elégedett lesz ezzel az irodával." "Iroda...? Azt hittem, eligazításra hívtak vissza." "Attól tartok, tovább marad, mint gondolta volna, kapitány. Mostantól kezdve nem a Defiant parancsnoka."

 

"Levettek minket a hajóról? ... Miért?!" kérdezi Sisko újdonsült irodájába járkálva Dax. "Ross admirális erről nem szólt. ... Csak annyit mondott, hogy tizenhat órakor kapjuk meg az új parancsainkat."

"Hát... Legalább mint legénység, együtt maradunk. ... Mert ugye együtt maradunk, vagy talán nem?" "Ebben biztos lehet." nyugtatja meg Sisko Jadziát. "És... Mit tervez a következő pár órára?" "Ezen még nem gondolkodtam." sóhajt fel Sisko. "Talán kapcsolatba kellene lépnie az apjával." javasolja Dax. Sisko nem tűnik túl boldognak az ötlet hallatán, de azért rábólint: "Igen, talán..." "Benjamin..." támaszkodik meg Jadzia az íróasztal szélén, "Hónapok óta nem beszélt vele. Jake pedig az unokája..." "És azt hogy magyarázzam meg neki, hogy az utolsó emberig mindenkit elhoztam a Deep Space Nine-ról... Az ő unokáját kivéve?" "Eszébe fog jutnia valami... Mint mindig." mondja Dax mosolyogva.

"Hogy mit csináltál?!" mered Joseph Sisko a fiára, az iroda nagy monitoráról. "Apa... A helyzet nem olyan rossz, amilyennek hangzik."

"Otthagytad az unokámat egy vérszomjas, gonosz ellenség prédájául?!"

"Tudod... Nem. ... De igen." mondja Ben szórakozottan vakargatva tarkóját. "Akkor biztosan legalább olyan rossz a helyzet, mint amilyennek hangzik." állapítja meg Joseph. "Apa., nem az én döntésem volt. Jake határozott úgy, hogy nem jön velünk." "Aha... Szóval most Jake-et próbálod hibáztatni miatta..." "Nem hibáztatok senkit, de már nem gyerek! Felelős azért, amit tesz." "Engem nem érdekel, ki a felelős, ez akkor is helytelen! Vissza akarom kapni őt!" "Én is, apa."

"Gondolod, jól van?" "Remélem... Ide fogom hozni, megígérem." "De mikor?!" "Nem tudom. Eltarthat még egy darabig. Most éppen új parancsokra várunk, nem tudom, hová fognak küldeni." "Mondd meg nekik, hogy a fiadat kell visszahoznod!" "Háború van! Nem tehetem azt, amit akarok, a parancsokat kell teljesítenem!" Sajnos, vagy szerencsére Ben eléggé az apjára ütött, így most, miután már mindketten kidühöngték magukat, lehiggadnak, és pár pillanatnyi csend után Ben szólal meg: "És az étterem hogy megy?" "Rendben. Már három hete nem mérgeztem meg senkit." feleli Joseph faarccal, mire Sisko elmosolyodik, "Tényleg olyan rossz a helyzet, ahogy a hírszolgálat állítja?" "Az nem kifejezés..." "Na, te aztán tudod, hogy kell megvigasztalni egy megrémült vénembert..." morogja Joseph. "Nem hazugnak neveltél." "De nem ám, hanem szakácsnak. Csak a jelek szerint hiába fáradtam... Tudod, egyvalamit azért igazán nem értek. Mindig arról beszélsz, mekkora is az űr, a végtelen messzeségről, és a benne levő számtalan csodáról..." "Ez mind igaz." "De ha így van, az ember azt hihetné, van elég hely minden népnek, hogy békén hagyhassák egymást." "Elvileg... Működhetne a dolog.

Igazad van... De nem ez a helyzet." "Ahm..." csóválja a fejét Joseph, "Most már mennem kell dolgozni. Sok vendégre számítunk. ... Vigyázz magadra, Ben. És hozd vissza nekem az unokámat." "Úgy lesz."

"Szeretlek." "Én is, apa." búcsúzik Ben, ezzel a kapcsolat megszakad.

 

"Üdv..." biccent oda valakinek a sétafedélzeten két jem'hadarral a nyomában valahová siető Weyoun. Hátulról Jake éri be őket, és a jem'hadarokat megkerülve megszólítja a vortát: "Elnézést, Mr.

Weyoun..." A jem'hadarok nem reagálnak valami barátságosan a közvetlenkedésre, ám Weyoun még idejekorán leinti őket: "Hohó... Kérem, hívjon egyszerűen csak Weyounnak." "Tudja, ezek azok a részletek, amik érdeklik az embereket. ... Megfelelő volna most az időpont?" kérdezi Jake, miközben tovább indulnak. "Mire?" "Az interjúra, amit ígért. A Föderációs tudósításhoz." "Ah... Attól tartok ez sajnos teljesen lehetetlen." "Miért?" "Mert elolvastam ám az eddigi cikkeit, és azokból elkerülhetetlenül egy következtetést tudtam levonni: ön nem kedveli a Dominiont." dorgálja meg a vorta Jake-et. "Ezt meg miből gondolja?"

"Abból, hogy ön mindig, idézem, megszálló hatalom, idézet vége, névvel emleget minket." "Mi ebben a rossz?" "Olyan negatív a hangzása." mondja Weyoun vidáman, "Az összes cikke annyira negatív hangvételű, ezért...

Kénytelen voltam megszüntetni a továbbításukat." "Ezzel azt akarja mondani, hogy a Föderációban senki sem olvassa a jelentéseimet?"

"Aligha, ha egyszer nem küldjük el őket." "És mi van a sajtószabadsággal?" "Ugyan... Ne mondja már, hogy ennyire naiv..." "De hát én csak azért maradtam itt, hogy a megszállásról tudósítsak."

"Látja, pont erről beszélek. Ez itt nem megszállás. Ez egy cardassiai állomás, Jake. És azt magának is tudnia kell, hogy Bajoron nincsenek jem'hadar katonák. Miért is volnának, mikor megállapodást kötöttünk, barátok vagyunk!" "Jól van, sajnálom. Nem úgy értettem..." "Nos, ha azt szeretné, hogy továbbítsuk a cikkeit a Föderációnak, mindenképp meg kell próbálnia elfogulatlanabbul szemlélnie az eseményeket." "Nem írok propagandát a Dominionnak!" jelenti ki Jake. "A világért sem várnék el ilyesmit öntől. Csak azt szeretném, ha előítéletektől mentesen írna."

"Rendben, nincsenek előítéleteim. ... Szóval, lehet szó az interjúról?"

Weyoun erre felnevet, majd így szól: "Mindent a maga idejében, fiam.

Maga tovább ír, én tovább olvasok... Nem szabad elsietnünk a dolgot.

... Na, minden jót, Jake." A vorta ezzel megveregeti Jake vállát, majd kísérőivel a nyomában távozik.

 

"A Csillagflotta titkosszolgálata talált valamit, ami szerintük az Alfa Kvadránsba telepített legnagyobb ketracel-white raktáruk." mondja Ross Sisko irodájában, a nagy monitoron látható csillagtérkép-részlettel támasztva alá az információkat, "Mégpedig itt, mélyen cardassiai területén belül. Meg kell semmisítenünk." "A megfelelő white-ellátás nélkül... A jem'hadar nem marad sokáig harcképes." mondja Bashir. "A white nélkül a jem'hadarok meghalnak."

pontosít Ross. "Emiatt nem fogok könnyeket hullatni... Főleg, ha hozzásegít minket a háború megnyeréséhez." mondja Dax. "Ez talán az egyetlen esélyünk a befejezésére... Hacsak nem adjuk meg magunkat."

mondja Ross. "És hogyan kellene behatolnunk Cardassia területére a Defiant, de főleg az álcázója nélkül?" kérdezi Bashir. "Én is épp ezen töprengtem..." mondja Sisko. "Nem lesz szükségük álcázásra, annál valami sokkal jobbat kapnak." jelenti ki Ross, ezzel átsétál a képernyő

másik oldalára, és új képet ad be. A monitoron egy szárazdokkban álló jem'hadar hajó látható, körülötte Csillagflotta-technikusok szorgoskodnak. "Egy jem'hadar támadóhajó...?" kérdezi Dax meglepetten.

"Az a hajó, amit tavaly zsákmányoltak. Most megtudhatják, mire képes."

"Tudja valaki, hogy kell vezetni azt a vacakot...?" ráncolja a homlokát Bashir. "Még nem." mondja Sisko halvány mosollyal, "De biztosan rá fogok jönni."

 

"Fordulómátrix rendben... Hátsó parabolikus meghajtók rendben...

Szenzorbemenet rendben." sorolja Dax a jem'hadar hajó vezérlőjében az egyik konzolon olvasható adatokat, majd az átellenben álló O'Brienre pillant: "Főnök?" "Reaktormag rendben, indukciós stabilizátorok rendben, fézertekercsek rendben." "Nog?" fordul Dax a ferengi felé.

"Rezonancia-emitter rendben. Szubtérmező-hálózat rendben.

Jel-alprocesszorok... Rendben. Azt hiszem." "Azt hiszi? Két hete gyakorlunk ezen a hajón." méltatlankodik O'Brien. "De szeretnék egy jem'hadar katonát a Defiant-re helyezni, és megnézni, ő hogy boldogul két hét után." mondja Nog, "Ezek a vezérlőfelületek teljesen mások, idő

kell, míg hozzászokik az ember." "Csakhogy nincs több időnk. Hamarosan már ellenséges területen leszünk, nem engedhetünk magunknak bizonytalankodást." "Ez nem is fog előfordulni, főnök." "Akkor minden rendben." "Csak még azt nem értem, miért nem helyezhetünk el néhány széket itt a hídon." "Mert ezt a hajót nem úgy építették, hogy székek legyenek benne." "Az én lábaimat meg nem úgy, hogy hosszú időn át ácsorogjak rajtuk." "Talán nem kéne magunkkal vinnünk..." véli O'Brien.

"Nos, a lábaimnak tetszene ez a megoldás, de nekem nem." "Szerintem nem is a lábai miatt kellene aggódnia, hanem a gyomra miatt. Vagy még nem vette észre...? Ezen a hajón egy fia élelmiszer-replikátor sincs." "Ez nem lehet probléma, Sisko kapitány mondta, hogy lesz bőségesen harci fejadag." "Egyen harci fejadagot három hétig, és majd utána mondja, hogy nem probléma." ingatja a fejét O'Brien. "Nem, tudja, mi az igazi probléma?" kérdezi ekkor Dax, hogy ő is hozzászólhasson a témához, "Nincs főmonitor. Ki épít hidat kilátás nélkül?!" Ekkor Bashir érkezik a hídra, egy jegyzetfüzetet tanulmányozva gondterhelt arccal, és így szól: "Ugyanaz, aki hajót épít gyengélkedő nélkül. Itt van a lista az általam rendelt dolgokról. Egyelőre jobb híján a szálláshelyemre van bezsúfolva minden." Dax átveszi, és átnézi a listát, majd vidáman így szól: "Nos, igyekszünk majd elkerülni az orvosi vészhelyzeteket, mikor maga alszik." "Örülök, hogy szórakoztatónak találja a megfelelő orvosi felszerelés hiányát, de mikor megkezdődnek a bajok, nem főmonitort, vagy széket, de még csak nem is egy szendvicset fognak leginkább kívánni... Hanem egy orvosi ágyat, beépített sebészeti szövetregenerátorral." jelenti ki Bashir. "Talán. De jelen pillanatban én kiegyeznék egy főmonitorral." mondja Dax. "Vagy egy székkel." jegyzi meg Nog. "Vagy egy szendviccsel." bólint O'Brien.

Valamivel később Sisko és Garak lépnek a hídra. "Jól van hát...

Felkészülni a kifutásra." rendelkezik a kapitány. "Garak... Búcsúzni jött?" kérdezi Bashir a cardassiaira pillantva. "Nem egészen."

"Meghívtam Garakot, hogy tartson velünk, ha már úgyis cardassiai területre tartunk. Még a hasznunkra válhat." mondja Sisko. "Nos, volt már rá példa..." bólint Garak vidáman. "Foglaljon helyet." szól ki a pultja mögül O'Brien, mire Garak körülnéz, majd rájön, hogy a főmérnök poénjának áldozata lett. "Megkaptuk a kifutási engedélyt, uram."

jelenti Nog. Sisko erre előhúz valahonnan egy keskeny fémpántot, és elhelyezi a fején. A szerkezet egy kis karon egy átlátszó lapot tart Sisko bal szeme elé, és a kapitány egy darabig felváltva pislog és kancsalít, hogy hozzáigazítsa látását a szokatlan kijelző-rendszerhez, majd így szól: "Akkor indulás, Öregember." "Igenis, kapitány.

Tolóhajtóművek félerőn." nyugtázza a parancsot Dax, mire a kapitány megint pislogni kezd, ahogy a szeme előtt levő kijelzőn át egyszerre látja a híd belsejét, és az űrállomás távolodni kezdő dokk-kapuját.

"Húzzunk el innen." mondja Sisko. Dax összevont szemöldökkel koncentrál a kormányospultra, aminek meg is lesz az eredménye, a hajó ugyanis hirtelen akkorát rándul, mintha belerúgtak volna. Mindenki igyekszik megkapaszkodni valamiben, Siskot pedig pár pillanatig tengeribetegség kerülgeti, ahogy a csillagok látszólag közvetlenül előtte húznak el oldalra. "Hoppá... Csak biztos akartam lenni benne, hogy mindenki ébren van-e." mentegetőzik Jadzia kényszeredett mosollyal. "Most már mindenképpen." sandít rá Sisko, "Na még egyszer, de most csak szép nyugodtan, rendben?" "Igyekezni fogok." "Irány a cardassiai határ, parancsok. A pontos irány 054.093, hatos görbület." "Igen, uram."

 

"Jöjjön csak be." szól ki Dukat a parancsnoki iroda ajtaja előtt megálló Kirának. "Látni akart." mondja az őrnagy belépve. "Ah... Én mindig látni szeretném magát, őrnagy, és pontosan ez a probléma. ...

Azóta, hogy három hónapja visszatértem erre az állomásra, ön és én még alig tudtunk valami időt együtt tölteni. Ah, tudom, tudna most hivatkozni néhány megbeszélésen, amelyen mindketten jelen voltunk, de... Azokon sosem adódott lehetőségünk, hogy az állomás ügyen kívül másról is beszélgessünk." "Ilyesmire most sincs időm." jelenti ki Kira, ezzel távozna, de Dukat a jelek szerint blokkolta az ajtó vezérlését.

"Őrnagy... Még nem engedélyeztem a távozását." lép ki Dukat az asztal mögül. "Mi az ördögöt akar tőlem, Dukat?!" kérdezi Kira, dühösen lépve a cardassiai elé. "Ugyan már, őrnagy... Ennyire rossz lett volna az eltelt három hónap?" "Hát erről van szó? Ezért kellett idejönnöm, hogy szembe dicsérjem? Azt akarja hallani, hogy remek munkát végez, és mind boldogok vagyunk, hogy itt van?" "A szarkazmus egyáltalán nem áll jól önnek, őrnagy." jegyzi meg Dukat, "És az egyenessége az, amit eddig is a legfigyelemreméltóbbnak találtam." "Dukat, nekem jobb dolgom is van, mint hogy magának segítsek kiélni apró kis ábrándjait." mondja Kira, ezzel megint a kijárat felé indulna, de ezúttal maga Dukat állja útját: "Úgy gondolja, elárultam." "Nem csak engem, de a saját népét is. ...

Mindenkit, aki hitt magában." Dukat erre felsóhajt, és szenvedélyesen magyarázni kezdi: "Cardassia... Egy szakadék szélén állt, őrnagy! A klingonokkal vívott háború után már csak egy harmadosztályú hatalom voltunk. A népem levesztette a büszkeségét, de én újra erőt adtam neki!" "Nagy ár volt eladni Cardassiát a Dominionnak!" jelenti ki Kira.

"Igen... Nagyon magas ár, a biztonságért. Mert nézze meg, mit kaptunk érte: a hatalmat az Alfa Kvadráns fölött." "Ez még nem lezárt ügy."

mutat rá az őrnagy, mire Dukat gúnyosan felnevet: "Majd meglátjuk...

Én... Ha maga is akarja, nagyon kellemessé tudnám tenni az ittlétét, Kira." "Akkor először is a szájszagával tehetne valamit..." "Türelmes ember vagyok. Tudok várni." "Mire várna? ... Mit gondol, mi fog történni, Dukat? Hogy végül behódolok annak az elbűvölő

személyiségének? Hogy levesz a lábamról a hamis mosolyával? Tényleg annyira el van varázsolva, hogy azt hiszi, egyszer intim kapcsolatba kerülhetünk?!" "Ah... Hiszen már most is ez a helyzet." jelenti ki Dukat, megérintve Kira arcát, mire az őrnagy dühösen üti félre a kezét.

Dukat felnevetve veszi szemügyre, végül elhúzódik az útjából: "További jó napot, őrnagy. ... Nekem még dolgom van." Dukat ezzel kinyitja az ajtót, Kira pedig gyilkos pillantást vetve rá, távozik. Dukat elégedett ábrázattal tér vissza az asztalhoz, kiveszi a baseball-labdát a tartójából, és megpörgeti a fényes fekete asztallapon.

 

"Megvagyunk." mondja Bashir, miután beadott valamit a fejét a karján nyugtató Siskonak, "Bár hosszabban vizsgáltam volna ennek a szerkezetnek a hatását." "Egy mellékhatását már biztosan ismerjük.

Fejfájás..." mondja Sisko kimerülten. "Hát, alapvetően jem'hadarok és vorták számára készíthették, nem pedig földieknek." "Ööö, kapitány..."

mondja a közelben várakozó Garak, "Javasolhatok valamit?" "Csak ha halkabban beszél..." szisszen fel Sisko. "Dukat is..." folytatja Garak, majd mikor Bashir rápisszeg, halkabban folytatja, "Használt egy ilyen berendezést a Deep Space Nine elleni támadás során. Talán a cardassiai szervezet jobban elviseli..." "Jelentkezne önkéntesnek?" kérdezi Sisko.

"Ezt akartam javasolni. ... A hajón két ilyen egység van, ha én viselném a másikat, ön pihenhetne, legalább egy keveset." "Garaknak igaza van. Minél... Kevesebbet viseli, annál jobb." ért egyet Bashir.

Sisko végül előkeríti a másik nézőkét, és odaadja a cardassiainak, aki bekapcsolja, felteszi, és körülnéz vele: "Ah... Mintha a képernyő az ember agyában volna..." "Uram... Föderációs hajó jobbra előttünk!"

jelenti Nog, "Iránya 157.095. A USS Centaur." "Charlie Reynolds hajója." mondja Sisko. "Látom." bólint Garak. A többiek pedig a következő pillanatban megérzik, ahogy a Centaur tüzet nyit az ellenségnek vélt jem'hadar hajóra. Sisko gyorsan felteszi a saját nézőkéjét, és így szól: "Kadét, nyisson csatornát a Centaur-hoz!" "Nem megy, a kommunikációs rendszerünk leállt." "Talán fontolóra kellene vennünk, hogy visszalövünk..." véli Garak. "Azt nem lehet, nem lőhetünk a Csillagflottára!" tiltakozik Bashir. "Ezt nekik mondja, Dr. Bashir, ne nekünk..." mondja Garak, miközben a hajó újabb találatokat kap.

"Valamit pedig tennünk kell!" sürgeti a megoldást O'Brien. "Dax, irány a határ, teljes görbület! Remélem, Reynoldsnak van elég esze, és nem követ minket a Dominion területére."

A jem'hadar hajó, nyomában a rá lövöldöző Centaur-al a viszonylagos biztonságot jelentő cardassiai határ felé száguld.

"Mikor lépjük át a határt, Öregember?" kérdezi Sisko türelmetlenül.

"Épp most léptük át." "A Centaur még mindig a nyomunkban van." jelenti Nog, mintha azt a folyamatos találatok nem jeleznék elég egyértelműen.

"Charlie sosem tudta, mikor kell abbahagyni..." morogja Sisko.

"Remélem, tudja, mit csinál." mondja O'Brien. "A kérdés az, mi tudjuk-e, mit fogunk csinálni?" kérdezi Garak. "Kapitány, a legutóbbi találat kárt okozott az egyik fordító-fúvókában." jelenti Dax.

"Görbületből, ki, és forduló. Készüljenek a visszavágásra." szól Sisko, mire a többiek bizonytalanul néznek össze. "Igen, uram." mondja végül O'Brien. "A Centaur is lelassított, uram." jelenti Dax, és úgy tűnik a Centaur találati pontosságának csak jót tett az alacsonyabb sebesség, mert a hajó megint erősen megrázkódik. "Cél a fegyverzet, a hajtóműveket kerüljék el. Nem akarom, hogy Charlie itt ragadjon a határ rossz oldalán." szól Sisko.

A két hajó a klasszikus szabályok szerint ront egymásnak, lövést váltanak, aztán fordulóba kezdenek.

"Fordulunk a következő rárepüléshez." jelenti Dax. "Charlie szeret a kiálló részekre lőni, úgyhogy csökkentjük a távolságot. Omega támadómanőver!"

A két hajó újra egymásnak ront, de a Centaur ezúttal nem fordul ismét a jem'hadar hajó felé, hanem irányát tartva a határ felé folytatja útját.

"A Centaur görbületi sebességre gyorsított, a Föderáció területe felé tart." jelenti Dax. "Igen...!" mondja Nog elégedetten. "Szép munka volt, főnök." gratulál Garak. "Nem is tudtam, hogy ilyen komolyan eltaláltam őket..." csóválja a fejét O'Brien. "Talán nem is. ... Három jem'hadar hajó tart nagyjából ebbe az irányba." jelenti Dax.

"Észrevehették..." mondja Sisko idegesen.

A szokásos, hármas kötelékben érkező jem'hadar hajók elrepülnek 'testvérük' mellett, és mintha a Centaur irányába állnának.

"Elrepültek mellettünk." jelenti Nog. "És még csak ide se köszöntek..." méltatlankodik Dax. "Inkább a Centaur érdekli őket."

állapítja meg O'Brien. "Gondolja, hogy Reynolds meglép előlük?" kérdezi O'Brien aggodalmas arccal. "Charlie volt már szorult helyzetben, és akkor is sikerült neki." "De szeretnék csinálni valamit..." mondja Dax.

"Én is." mondja Sisko komoran, "Főnök, tegye üzemképessé a kommunikációs rendszert. Visszaállunk a korábbi irányra. Hetes görbület." "Igenis, uram." nyugtázza a parancsot Dax.

 

"Látna kellet volna azt az arrogáns, tetszelgő arckifejezést..."

mondja Kira idegesen járkálva Odo irodájában, "Az övé volt az irányítás, és én nem tehettem semmit. A háborúnak még nincs vége, de ami Dukatot illeti... Máris úgy viselkedik, mint egy győztes. ... De szeretném megmutatni neki, hogy téved!" "Attól tartok, egyelőre mindenképp ő nyert. ... Nézzen csak meg engem. Hah... Azt sem tudom, egyáltalán minek ülök itt nap nap után. Hiszen még a sétafedélzetet biztosítására sincs emberem." "Akkor kérjen. Követelje a bajori személyzetének visszahozását." "Dukat ebbe soha nem egyezne bele."

csóválja a fejét Odo. "Hagyja azt az idióta Dukatot, Weyounhoz menjen, ő meghallgatja! ... Az ő szemében maga isten, hatalma van fölötte! ...

De mire jó a hatalom, ha nem használja?"

 

"Hűséget esküszünk az Alapítóknak, mostantól, halálig." mondja két jem'hadar a tanácsteremben, mire Weyoun kinyitja az asztalon levő

dobozt, és kivesz belőle két fiola ketracel-white-ot, amit odaad a jem'hadaroknak: "Akkor fogadják el az Alapítók ajándékát. Adjon erőt maguknak." A két jem'hadar betölti a szert az adagolóba, majd fejet hajtanak Weyoun felé, és távoznak. Dukat, aki végignézte a jelenetet, a jem'hadarok távozása után közelebb lép a vortához: "Élvezi ezt, igaz?

Ezt az ismétlődő emlékeztetőt arra, hogy maga az uruk." Dukat eközben kivesz egy fiolát a ládából, és szórakozottan forgatni kezdi ujjai között. "Az Alapítók az urak és parancsolók, én csak a szolgájuk vagyok, ugyanúgy, ahogy a jem'hadar." mondja Weyoun, majd kivéve a fiolát Dukat kezéből, hozzáteszi: "És maguk..." "Lehet, hogy így van.

De még a legodaadóbb szolgálók között is lehetnek olyanok, akiknek szavuk van." "Ah, ez pont az a fajta megjegyzés volt, amiket mostanra már megszoktam magától, Dukat. ... Érdekesek, de valahogy...

Jelentéktelenek." A tanácsterem ajtaja ekkor kinyílik, és Damar lép be, Odoval a nyomában. "Bocsánat a zavarásért." mondja Damar. "De ragaszkodott hozzá, hogy azonnal találkozzanak." Weyoun azonnal alázatossá válik, és Odo elé lépve széttárt karral, lehajtott fejjel mondja: "Alapító... Megtisztel látogatásával. A szolgálatára lehetek bármiben?" "Újra szolgálatba akarom állítani a bajori biztonsági embereimet." "Már meg is történt." "Mostantól kezdve ők felügyelik a sétafedélzet biztonságát." "Ennek semmi akadályát nem látom." csóválja a fejét Weyoun. "De én igen." mordul fel Dukat, mire a vorta felé fordul: "Csakhogy ez csak rám, és Odora tartozik. ... Inkább maradjon ki belőle." Dukat nem szól, Weyoun pedig várakozón fordul vissza Odo felé. "A tisztjeim egy óra múlva jelentkeznek a fegyverraktárnál."

mondja az alakváltó, majd Weyoun beleegyező főhajtását látva a kijárat felé indul, a vorta azonban utánaszól: "Most, hogy én tettem önért valamit, esetleg ön is beleegyezhetne valamibe az én kedvemért..." Odo kérdőn fordul vissza Weyoun felé, mire az gyorsan lehajtja a fejét.

 

"Az állomás kormányzótanácsának tagja...?" kérdezi a bárban Odo körül járkáló Kira. "Weyoun és Dukat mellett." bólint az alakváltó, "Így legalább egy kicsit én is beleszólhatok majd az állomás ügyeibe." "Maga szerint ez egy jó ötlet?" "Hah! ... Dukat legalábbis borzalmasnak találta. Látnia kellett volna az arcát, mikor Weyoun felajánlotta nekem a lehetőséget." "De hát nem látja, hogy Weyoun ezzel csak kihasználja?

A jelenléte a tanácsban megerősíti, hogy a Dominion uralkodik az állomáson." "Azt gondoltam, kihasználhatnánk..." mondja Odo, de Kira egyáltalán nem tűnik elégedettnek a dolgok alakulásával. "Tudatában vagyok a veszélynek, őrnagy..." folytatja Odo, "A cardassiai megszállás idején is ilyen köpönyegforgatásra kényszerültem. Újra meg tudom tenni, de ezúttal nem leszek egyedül, itt lesz a maga segítsége." Kira erre végül csak elmosolyodik, és megszorítja Odo kezét: "Igen, megkapja a segítségem." "Akkor mégiscsak csatát nyertünk." bólint Odo bizakodva.

"Igen... Talán. De valami miatt egyáltalán nem olyan érzés, mint egy győzelem."

 

A valahol egy naprendszer belsejében lebegő szabálytalan alakú szikladarab mellett egy jem'hadar hajó áll meg, nem messze egy másiktól, ami közelebb van a kis égitesthez. Annak felszínén, egy mélyedésben valamilyen fémépítmény látható, nagyjából elrejtve a tagolt felszín sziklaredői között.

"Az előttünk levő hajó épp most küldött valami üzenetet az aszteroidán levő táborba." állapítja meg Garak a hídon, "A kérésük ketracel-white-ra irányul." "Úgy látszik, megtaláltuk a helyet." néz Dax Siskora.

A szikladarabot beburkoló pajzs felvillanva elenyészik, a közelebb levő jem'hadar hajó pedig lebukva közelebb megy az építményhez.

"Száztíz üres tartályt sugároztak le az aszteroidára." jelenti Garak, "Az ellátó-tábor pedig most elkezdte felsugározni a teli tartályokat."

Sisko erre aktiválja kommunikátorát, és így szól: "Maguknál minden készen áll, főnök?" "Nyolcvanhárom üres tartályunk van, és egy ami...

Nem igazán üres. ... Kilencven izotonna finomított ultritium... Ez elintézi a teljes tábort, és minden mást is, nyolcszáz kilométeres körzetben." hallatszik O'Brien válasza. "Vagyis kilencszáz kilométerre kell már lennünk, mikor a bomba felrobban." állapítja meg Sisko. "A másik hajó távozik." jelenti Garak. "Dax?" "A rakodás kilencvenkét egész háromtized másodpercig tartott." mondja Jadzia. "Nyolcvannégy tartálynyi ketracel-white-ot rendeltem." szól Garak, majd feszült várakozás kezdődik. "Nagyszerű, a kérést visszaigazolták!" bólint Garak.

Siskoék hajója megismétli ugyanazt a manővert, amit pár perccel korábban a másik hajó végzett.

"Főnök, állítsa az időzítőt három percre." üzeni Sisko. "Időzítő

beállítva." "Három perc?" kérdezi Bashir, "Ha a rakodás kilencvenkét egész háromtized másodpercig tart, utána nem sok időnk marad, uram."

"De így a jem'hadarnak sem sok ideje lesz megtalálni a robbanóanyagot."

mutat rá Sisko, "Parancsnok, sugározza le a tartályokat." "A tartályok elindultak." bólint Dax. "Remélem, odalent nem épp most tartanak szünetet..." jegyzi meg Nog. "A jem'hadarok nem esznek, Nog." nyugtatja meg Bashir. "Remek. ... De honnan tudjuk, hogy jem'hadarok vannak odalent...?" kérdezi Nog idegesen. "Csak nyugalom, kadét, minden a terv szerint halad." mondja Dax, "Épp most sugároztak fel nyolcvannégy tartály white-ot a rakterünkbe." "Megerősítem a fogadást, és indulási engedélyt kérek." mondja Garak. "Felkészülni görbületi sebességre."

szól Sisko. "Készen állunk." bólint Dax.

Az aszteroida pajzsa hirtelen bekapcsol, és a közelben lebegő

jem'hadar hajó a pajzson belül reked.

"Kapitány..." kapja fel a fejét Garak, "Gond van. Biztonsági hálóba vontak." "Megismételni az indulási kérelmet." szól Sisko. "Nem válaszolnak." "Ha nem kapcsolják ki a hálót, mielőtt a bomba felrobban, semmi esélyünk." szól oda Bashir halkan Siskonak. "Egy perc harminc a robbanásig." jelenti Dax. "Gondolja, hogy megtalálták a bombát?"

kérdezi Nog az időközben a hídra érkezett O'Brient. "Nem, ennyi idő

alatt aligha." feleli a főmérnök. "Akkor miért nem engednek el?"

kérdezi Bashir. "Ez egy jó kérdés." ismeri el Sisko. "Kapitány, válasz érkezett. Azt mondják, álljunk készenlétben." szól Garak. "Mire?" "Azt nem mondták." "Egy perc tizenöt másodperc." jelenti Dax. "Főnök, vághatnánk lyukat ebbe a biztonsági hálóba?" kérdezi Sisko. "Persze.

Néhány perc alatt." "Nincs néhány percünk. ... És ha kiiktatnánk a háló generátorát?" "A robbanás erről gondoskodni fog." mutat rá Nog. "Igen, de abból nekünk nem sok hasznunk lesz...." jegyzi meg Garak. "Egy perc." jelenti Dax. "Lehet, hogy mégis. Ha a generátor megsemmisül, a háló összeomlik. Csak azt kell elérnünk, hogy abban a pillanatban már elég gyorsan mozogjunk ahhoz, hogy a robbanás ne kapjon el." tűnődik Sisko. "De ne menjünk olyan gyorsan, hogy a hálónak rohanjunk, mielőtt az kikapcsolódna." mutat rá Dax. "Elég nehéz..." mondja O'Brien.

"Időzítés kérdése." pillant rá Sisko. "Nos, egy radiális terjedésű, harminckilenc cochrane erősségű görbületi mező kiterjedési sebessége normál térben..." kezd számolgatni Dax, de Bashir a szavába vág: "A robbanás előtt egy egész háromtized másodperccel kell teljes impulzussebességet elérnünk." "Dax?" kérdezi Sisko. Jadzia még szöszmötöl egy darabig, majd rábólint: "A számítógép ugyanezt mondja."

"Nem véletlen, hiszen egyformán gondolkodnak." jegyzi meg Garak a doktorra pillantva, aki erre nagyszemeket mereszt rá. "Átadom a kormány-vezérlést a központi számítógépnek... Beállítva." szól Dax.

"Idő, parancsnok?" "Huszonkét másodperc a robbanásig." "Huszonkét másodperc? Akkor még rengeteg időnk van..." húzza el a száját Nog.

"Látja, én mondtam, hogy nincs miért aggódni." pillant rá O'Brien.

Az aszteroidára épített állomás gyomrában ekkor valami felrobban, és hatalmas roncsdarabok indulnak minden irányba.

"Valamitől korábban robbant..." állapítja meg O'Brien, mikor a roncsok, és a terjedő gázok első hulláma megtaszítja a hajót. "Dax, el innen!" szól Sisko.

A jem'hadar hajó útnak indul, ám mögötte a fő robbanás még csak ekkor következik be, és az aszteroida szétrepülő törmelékei egy pillanat alatt beérik.

A hídon a konzolok egymás után sötétülnek el, szikraesőt okádva, ahogy a hajó nekilódul, mintha hátulról megtaszították volna. A zűrzavar azonban pár másodperc alatt véget ér. "Hát..." néz körül Garak, "Nem egészen a terv szerint, de biztos vagyok benne, hogy a Csillagflotta elégedett lesz az eredménnyel." "Egyetértek, Mr. Garak.

Szép munka volt, Öregember. ... Mennyire rossz a helyzet, főnök?" "Nem jó, az biztos. Át kellett állnom tartalék létfenntartásra. A deflektor elszállt, a kormánymű meghibásodott, és..." "És mi?" kérdezi Sisko, O'Brien arckifejezését látva. "A magmátrix leolvadt. Nincs görbületi meghajtásunk." "Ehm... Bocsássák meg a tudatlanságomat..." mondja Garak a beálló csendben, "De görbületi hajtómű nélkül meddig tart az út a legközelebbi Föderációs űrállomásig?" "Jó sokáig, Mr. Garak." néz körül Sisko. "Mégis, meddig?" "Tizenhét év, két hónap, és három nap." mondja Bashir, mikor látja, hogy mindenki felé fordult, tőle várva a választ, "Plusz-mínusz egy óra."

 

A viharvert, itt-ott a robbanás következtében rázúdult energiától még mindig izzó burkolatú, jobb gondolájából plazmát szivárogtató jem'hadar hajó irányba fordul, és elindul a nagyon hosszúnak ígérkező úton.