"Sisko kapitány naplója, kiegészítés. O'Brien főnöknek három napjába fog kerülni helyreállítani a zsákmányolt jem'hadar hajó fő

energiarendszerét, de úgy néz ki, nem lesz rá ideje. A szenzoraink két jem'hadar hajót észleltek, amelyek felénk tartanak, és a fő

energiarendszer nélkül a túlélési esélyeink a minimum és a nulla között mozognak."

 

Dax dühösen csap makacskodó pultjára a jem'hadar hajó hídján, mire O'Brien felé fordul: "Jól van, még egyszer. Próbálják meg azt az istenverte gyro-dyne-t az átkozott hajtóműtömbön keresztül feléleszteni." "Értettem." bólint Nog. "Mr. Garak, hol vannak most azok a hajók?" kérdezi Sisko. "A helyzetük 310.215. Továbbra is közelednek."

érkezik a válasz, mire Sisko végül felteszi a saját nézőkéjét, és körbefordul vele, miközben olyan érzése támad, mintha a szerkezet segítségével keresztüllátna a hajó falain, és tiszttársain is. A két jem'hadar hajót valamivel Dax válla fölött veszi észre. "Nog, átirányította a gyro-dyne-t?" kérdezi O'Brien. "Igen, de az az átkozott hajtóműtömb nem fogadja el az új értékeket." "Akkor próbálja az oldalsó impulzushajtóművel, és... Figyeljen, hogy beszél." mondja O'Brien, miközben ide-oda száguldozik a híd konzoljai között, "A gépház jobb oldali vezérlőjéről próbáljanak hozzáférni a tartalék maghoz." "Már próbáltam, de továbbra sem jut energia a pajzsnak vagy a fegyverzetnek." "Dax, van egy sötét anyagköd hatvan fok emelkedésre."

mondja a közben továbbra is nézelődő Sisko, "El tudjuk érni?" "Igen, de teljesen ismeretlen, nem tudjuk, mi lehet benne." "A jem'hadar hajók már majdnem lőtávolban vannak." jelenti Garak. Sisko megint körülnéz, és épp akkor találja meg a hajókat valahol odakint, Dax fején túl, mikor azok tüzet nyitnak. "Dax, irány a köd, teljes impulzusmeghajtás!"

rendelkezik a kapitány, de a jem'hadarok ekkor igazán rázendítenek, és a kormányospult, Daxal együtt átrepül a hídon. "Sisko hívja Bashirt: orvosi vészhelyzet!" térdel le a kapitány Dax mellett, miközben Garak meghibásodott nézőkéjét próbálja újra működésre bírni. "A kormánymű

leállt." jelenti O'Brien.

A sérült hajó lassan eltűnik a különös fénnyel csillogó lilás ködben, két üldözőjének pedig a jelek szerint nincs kedve követni, mert lelassítanak, majd ráérősen elfordulnak a köd felől.

"Rendben, mindjárt jobban lesz..." mondja a Dax mellé letérdelő

Bashir, és orvosi trikorderével vizsgálódni kezd, "Szúrt seb a hasüreg jobb oldalán... A szimbióta is sérülhetett..." A híd konzoljai közül újabb búcsúzik el egy éles reccsenéssel, mire O'Brien közli a jó hírt: "Elvesztettük a szenzorokat, impulzusmeghajtás leállt. ...

Tulajdonképpen minden leállt. A tartalékenergia még húzza valameddig."

"Mr. Garak, mi a helyzet odakint?" kérdezi Sisko. "Még egy pillanat..."

feleli a még mindig a fejpánttal küszködő cardassiai. "Főnök, mi történt?" "Nem tudom. Valami gravitációs csúcs kaphatott el minket."

Garaknak végül sikerül életre keltenie a szerkezet kijelzőjét, és a cardassiai kétségbeesetten nyög fel: "Jaj, csak ezt ne...!" "Mr.

Garak?" "Kapaszkodni!" kiáltja Garak, és saját tanácsát megfogadva azonnal kapaszkodó után néz.

A súlyosan sérült jem'hadar hajó eleinte még hasával lefelé ereszkedik egy Föld-típusú bolygó felé, de ahogy a légkör egyre mélyebb rétegeibe merül, a légellenállás miatt lassan kezd orral lefelé fordulni.

 

A jem'hadar harcos arcát a szélbe fordítva hallgatja a sziklaszirt tövében megtörő hullámok zaját, és tekintetét a távolba fúrja, ahol az óceán és a kék ég egymásba olvadni látszik. Hamarosan egy másik jem'hadar áll meg mellette. Pár pillanatig ő is az eléje táruló látványt szemléli, majd sokkal gyakorlatiasabb tevékenységbe kezd, így szól: "Kiépítettük a védelmet a tábor körül. ... És kiküldtem két őrjáratot a part felderítésére mindkét irányban. ... A vorta állapota rosszabbodik. Hamarosan meg fog halni." "Mi van az Elsővel, és a Másodikkal?" "Személyesen porlasztottam el a testüket, a felszerelésüket pedig szétosztottuk a többiek között. ... Most már maga az Első." "Nem, mert én... Kétségbe vontam a vorta parancsait, és ezt sosem fogja megbocsátani nekem. ... Amíg ő él... Én csak a Harmadik lehetek." "Igaza volt, hogy megkérdőjelezte a parancsot. Ha két nappal ezelőtt nem repülünk be ebbe a ködbe, nem zuhantunk volna le itt."

"Akkor sem volt jogom hozzá!" fordul az első jem'hadar a második felé, "Ne feledje, az ember csak engedelmességgel győzhet." "És a győzelem az élet." "Amíg helyre nem állítjuk a kommunikációt, egyedül védelmezzük ezt a világot a Dominion nevében." "És ha nem sikerül helyreállítani, akkor mi lesz?" "Akkor addig védelmezzük ezt a világot a Dominion nevében... Amíg meghalunk." mondja az első jem'hadar komoran. A második ácsorog még mellette egy darabig, majd távozik, az első pedig töprengve fordul vissza a nagy víz felé.

 

Nog nem éppen világbajnoki úszótempókkal tart a lassan közeledő part felé, de az a lényeg, hogy a feje egyelőre még a felszín fölött van.

Végül beér a partközeli hínárosba, átverekszi magát a zöldesbarna összevisszaságon, és kimászva a partra, kimerülten heveredik le.

Azonban pár pillanat múlva sötét árnyék takarja el előle a nap szárító sugarait, és a ferenginek hunyorognia kell egy darabig, mire felismeri, ki áll fölötte. "Kadét..." mondja Garak, "Ez nem a legmegfelelőbb alkalom a heverészésre..." A cardassiai ezzel kinyújtja a kezét, és felsegíti a földről Nogot.

Nem ők az egyetlenek, akik épp a partraszállást gyakorolják a kis öbölben, úgy száz méterre tőlük Sisko, Bashir, O'Brien, és egy vörös hajú technikusnő vonszolnak a part felé egy különféle ládákból összetákolt tutajfélét, amin felszerelés, ellátmány, és a sebesült Dax van. "És... Húzd! ... És... Húzd!" vezényel Sisko, majd mindannyian kimerülten rogynak az alkotmány mellé, mikor végre sikerül nagyjából kirángatniuk a homokos partra. Bashir előrekúszik Dax fejéig, előbányássza a ruhájába rejtett trikordert, és szétnyitja. A szerkezet szerencsére épségben vészelte át a kényszerfürdőt, és működni kezd, Sisko pedig a doktorra pillant: "Hogy van?" "Jelen pillanatban jól."

feleli Bashir, majd odakiált a Noggal a nyomában feléjük tartó cardassiainak: "Garak, elkelne itt a segítsége!" A cardassiai megszaporázza lépteit, és közben futólag kipillant az öblöt a hullámoktól védő korallzátonyon túli nyílt tengerre, ahol a füstöt okádó jem'hadar hajó ezekben a pillanatokban merül alá hullámsírjába, bal elülső oldalával előre. Megérkezve a tutajhoz, segít Bashirnak leemelni róla Daxot, és útnak indulnak vele a szárazföld belseje felé.

"Na ne..." morogja a lábát a vízbe lógatva a tutaj szélén ücsörgő

O'Brien. "Mi van?" fordul felé Sisko. "Hát ez nem igaz!" sopánkodik tovább a főmérnök. "Mondja már..." "Elszakadt a nadrágom!" nézegeti O'Brien a bal nadrágszárát, ami térdtől lefelé felhasadt. "El...

Elszakadt... Elszakadt a nadrágja...?!" kérdezi Sisko, majd amennyire légszomja engedi felnevet. "Igen, elszakadt." erősíti meg O'Brien, miközben hanyatt dől a tutajon, és végül mindketten hahotázni kezdenek, a mulatsághoz hamarosan a parti homokban elnyúló nő is csatlakozik.

"Azt hiszem... Azt hiszem, ezért még kapni fogok..." mondja O'Brien, mire megint kitör a röhögés.

 

"Öt óra van." jelenti be a számítógép Kira kabinjában, rövid gépi trillázást követően. Az ágyban heverő Kira pár pillanat múlva kinyitja a szemét, felül, és keserű mosollyal szemügyre veszi magát a nem messze levő tükörben. Nem tűnik túl lelkesnek, ám végül sikerül rávennie magát, hogy belekezdjen egy újabb, gyötrelmekkel teli napba a Dominion és a cardassiaiak uralta állomáson.

Valamivel később már a lakógyűrű egyik csendes folyosóján várja, hogy a lift megérkezzen érte. A feltáruló ajtó mögötti kabinban három cardassiai, és három jem'hadar ácsorog véletlenszerű elhelyezkedésben.

Kira odabiccent nekik, és belép a kabinba.

A lift a vezérlőbe viszi a csoportot, ahol lezajlik a reggeli szolgálatváltás, szinte egyetlen szó nélkül. Kira jöttére a központi konzolnál ülő cardassiai is egy szó nélkül távozik, az őrnagy pedig leül a pulthoz, és tanulmányozni kezdi az elmúlt éjszaka eseményeit.

Hamarosan egy cardassiai áll meg mellette, és egy bögrét nyújt oda neki. "Köszönöm, Marik." pillant rá Kira, mire a cardassiai odabiccent neki, és odébbáll.

 

"Gondolom... Maga nagyon örülne neki." mondja egy vorta egy sötét, csak néhány halvány fényforrással, meg az odébb lobogó tűz fényével megvilágított barlangban annak a jem'hadarnak, aki korábban a tengerparton állt, "De nem fogom magának megszerezni azt az örömöt...

Hogy csak úgy meghalok itt, ebben a rossz szagú lyukban..." "Értem."

mondja a jem'hadar. "Meddig tart helyreállítani a kommunikációt?"

kérdezi a vorta. "A Hetedik úgy becsüli, legalább tíz nap, míg végrehajthatjuk az első alacsony teljesítményű próbát." "Tíz nap..."

mondja a vorta, majd erőtlenül felköhög. A jem'hadar zavartan fordítja félre a fejét, majd pár pillanat múlva így szól: "Itt a white ideje."

"Igen..." bólint a vorta, mire a Harmadik odabiccent a barlangban levő

többi jem'hadarnak. Azok egyike felvesz, és a vorta elé rak egy kis fémládát, miközben a többiek felsorakoznak a Harmadik mögött. A vorta a tenyerét az azonosítóra helyezve kinyitja a dobozt, majd pár pillanatig zavartan bámul bele, végül így szól: "Remata'Klan Harmadik. Garantálja nekem emberei hűségét?" "Hűséget esküszünk az Alapítóknak." hallatszik a szokásos válasz, "Mostantól, halálig." "Akkor fogadják az Alapítók ajándékát. Adjon erőt maguknak." mondja vorta, ezzel átnyújt egy fiolát Remata'Klannak. "Mi az, csak egy?!" kérdezi az egyik jem'hadar. "Vissza a sorba!" szól rá a Harmadik. "Ennek a doboz white-nak... Ki kell tartania a megmentésünkig. Vagyis legalább tíz napig, vagy lehet, hogy még tovább." mondja a vorta, "Be kell osztanom a készletet. ... Minden rendben lesz. Én vagyok a vorta, és ígérem, gondoskodom magukról."

Remata'Klan ezzel fejet hajt, majd a többiekkel együtt távozik, a vorta pedig kimerülten hanyatlik vissza fekhelyére.

 

"Még jó, hogy a varrás mentén hasadt fel..." mondja Garak egy barlangban O'Briennek, ahol a lezuhant jem'hadar hajó Csillagflotta-személyzete húzódik meg egy fézerrel izzásig hevített nagyobb kődarab körül, levetett felsőruházatukat szárítgatva. "Rendbe tudja hozni?" kérdezi O'Brien reménykedve. "Ahm, nincs szerencséje. A varródobozom mostanra odalent van a fenéken, a hajóval együtt." "Valaki megpróbálhatja felhozni... A hajó csak úgy ötszáz méter mélyen lehet."

jegyzi meg vidáman a vörös hajú nő. "Kadét, maga meddig tudja visszatartani a levegőt?" kérdezi O'Brien, Nogra pillantva. Sisko, aki már újra egyenruhában feszít, odalép a kimentett dobozokból és egyéb holmikból rögtönzött ágyon fekvő Daxhoz: "Asszonyom, a nadrágja már elkészült. A kabát és a csizma sajnos még várat magára. Javaslom, addig talán tekintse meg a hotel ajándékboltjának kínálatát." "Nem, köszönöm.

Azonban a panaszkönyvet kérném. ... Ez az ágy olyan kemény, mint a kő."

"Azonnal bejegyezzük." bólint Sisko, majd megfogja Dax kezét, miközben, a ruhaszárítás kezdeti stádiumában levő Bashir is előkerül valahonnan.

"Milyen az előrejelzés, doktor?" pillant rá Sisko. "Visszafogott, de jó. A vérzést elállítottam, és kezeltem a belső sérüléseket. A szimbióta állapotát azonban egy kicsit nehezebb megállapítani, de azt hiszem, ha elég nyugalomban van részük, mindketten fel fognak épülni."

"Más szavakkal... Ittlétünk további részében ezt a sziklatetőt fogom bámulni..." állapítja meg Dax lemondó sóhajjal. "Ah... Szerencséjére egész napos a szobaszolgálatunk." mondja erre Sisko vidáman, mire Dax is megpróbálkozik a nevetéssel, de hamar rájön, hogy átszakadt hasfallal kissé körülményes a dolog, így gyorsan abbahagyja. "Kiviszem innen, Öregember. Megígérem." "Emlékeztetni fogom rá, Benjamin." mondja Jadzia elkeseredve.

 

Garak és Nog trikorderrel a kezükben épp egy fennsíkon járnak, a cardassiai idegesnek tűnve nézelődik hátra, a mögötte haladó Nog felé.

Egyszer csak megtorpan, és hátrál egy lépést, mire Nog is visszakozik ugyanannyit. Garak végül bosszúsan fordul a ferengi felé: "Maga meg mit csinál?!" "Parancsot teljesítek. A kapitány azt mondta, keressünk édesvizet, és vegetációt." "Nagyon jól tudja, mire gondoltam.

Szándékosan folyton mögöttem jár, tudni akarom, miért!" Nog értetlenül bámul Garakra, mire az így folytatja: "Talán amiatt a szerencsétlen tavalyi eset miatt van?" "Arra gondol, mikor megkötözött, és megöléssel fenyegetett?" kérdezi Nog élesen. "Azért voltak ott enyhítő

körülmények..." jegyzi meg Garak. "De megtörtént. ... Úgyhogy mehet előttem, vagy akár mellettem is, de hátat fordítani magának egy pillanatra sem fogok!" "Kadét..." méri végig Garak Nogot, "Maga még nem teljesen reménytelen eset..." A páros ezzel tovább indul, ám valamivel odébb megint megtorpannak, mikor Garak trikordere jelezni kezd. "Mi az?" kérdezi Nog. "Nem tudom biztosan." mondja Garak, körbefordulva a műszerrel, "De..." A következő pillanatban három áttetsző árny jelenik meg feléjük tartva, amelyekből három jem'hadar bontakozik ki, fegyvereiket a párosra szegezve. "De most már biztos vagyok." sandít Garak Nogra.

"Hányan vannak még az egységükben?" kérdezi a vorta a barlangjába vitt Nogot és Garakot. "Nog, harmadosztályú kadét, szolgálati szám CX-937-..." Az egyik mögöttük álló jem'hadar előhúzza tőrét, mire Garak odaszól a ferenginek: "Hallgasson!" A cardassiai ezzel a vorta felé fordul: "Már az embereinek is igyekeztem elmagyarázni, hogy a nevem Gamarh, és a cardassiai titkosszolgálat tagja vagyok, annak, amit korábban Obszidián Rendnek neveztek. ... És pontosan egy hete, miközben az Alapítók nevében teljesítettem kötelességeimet, a USS Centaur fogságba ejtett. Az egyik siklójukon akartak tovább szállítani, amikor..." "Bocsásson meg, Mr. Gamarh... Ha egyáltalán tényleg ez a valódi neve... De ha állítólag valóban a mi szövetségesünk, miért viselte ezt...?" kérdezi a vorta, felmutatva Garak kommunikátorát.

"Ah... Sejtettem is, hogy meg fogja kérdezni." bólint Garak. "Nekem most csak egy kérdésem van magukhoz. ... Van orvos az osztagukban?"

Garak töpreng egy pillanatig, majd így szól: "Igen." "Garak!" pillant Nog méltatlankodva a cardassiaira. "Ne legyen hozzá ilyen szigorú, fiatalember. ... Épp most mentette meg az életüket. Vigyék őket... Egy biztosított területre, értették?" A vorta szavaira két jem'hadar elvonszolja Nogot és Garakot, majd a vorta Remata'Klanra pillant: "Harmadik... Van egy feladatom a maga számára. Azt szeretném, ha megkeresné azt a Csillagflotta-különítményt, de ne támadja meg őket! Ne támadjon, csak találja meg, és figyelje őket. Becsülje fel az erőik nagyságát, és utána haladéktalanul tegyen jelentést." "Igenis, értettem." "Nem, nem érti... De nem baj. ... Nem fontos, hogy megértse a parancsaimat, csak azt várom el magától, hogy végrehajtsa azokat."

"Igenis. Az engedelmesség hozza el a győzelmet." "Igen... Igen, így van. ... Menjen."

 

"Úgy hallottam, döntés született arról, hogy a Dominion négyezer segítőt küld Bajorra." mondja Jake Kirának és Odonak a biztonsági főnöki irodában, "Mondanának erről néhány szót?" "Csak négyszázról van szó." pontosít Kira, "És egyébként honnan szerzett tudomást erről?

Hivatalosan még csak holnap fogják bejelenteni." "Hallok ezt-azt.

Tehát, kommentálnák a dolgot? Az olvasóink tudni szeretnék, mi folyik itt valójában." "Csakhogy nincsenek is olvasói, hiszen Weyoun még mindig blokkolja a cikkeinek továbbítását." mutat rá Odo. "Ez igaz, de mi van, ha meggondolja magát? ... Önök talán nem akarnák elmagyarázni a világ többi részének, hogy mi ez az egész?" Kira Odora pillant, majd felsóhajtva így szól: "Jól van hát... A háború kezdete óta Bajor külkereskedelme gyakorlatilag megszűnt. Sehonnan nem tudunk tartalék alkatrészeket, vagy orvosi ellátmányt szerezni... A Dominionon kívül.

... Ezért érkeznek segítők Bajorra úgy három hónapra, hogy technikai támogatást nyújtsanak." Jake bólint, majd jegyzetfüzetét tanulmányozva megkérdi: "És... Hogyan reagálnának Vedek Yassim ezzel kapcsolatos kritikájára, mely szerint az a Dominion általi megszállás felé vezető

első lépés, ha egy csoport vortát engednek Bajorra?" "Engem arról biztosítottak, hogy a vorták fegyvertelenek lesznek, és nem kísérik őket jem'hadar katonák." mondja Odo. "Odo... Nincsenek aggályai azzal kapcsolatban, hogy elősegítheti a megszállást azáltal, hogy... Szóval, hogy ön is az irányítótanács tagja?" "A Dominionnak nincs szüksége az én beleegyezésemre. Itt vannak, és önként nem fognak távozni.

Legalábbis harc nélkül semmiképp." "Befejezte?" pillant Kira Jake-re.

"Mindjárt, még egy pillanat. ... Részt vesz valamelyikük a holnap reggeli demonstráción?" Kira és Odo erre meglepetten néznek össze, majd az őrnagy megkérdi: "Min...?!" "Vedek Yassim holnap délutánra demonstrációt hirdetett a sétafedélzeten, az állomásnak a Dominion általi megszállása elleni tiltakozásul." "Dukat pontosan valami ilyesmire vár, hogy tovább szigoríthassa a biztonsági intézkedéseket."

csóválja a fejét Odo. "Beszélek Yassemmel." mondja Kira fáradtan. "Ez talán azt akarja jelenteni, hogy meg akarják fosztani az állomás lakóit a tiltakozás jogától?" méltatlankodik Jake. Kira erre dühösen bámul Jake-re, aki gyorsan védekezésbe megy át: "Hé... Nem akarok szemrehányást tenni egyiküknek sem, csak... Feltettem egy kérdést."

"Azt hiszem, az interjúnak vége." álla fel Kira. "Ebben teljesen egyetértek önnel." bólint Odo, elfordulva Jake-től. "Ez rossz kérdés volt, Jake..." morogja magának Jake, majd Kira után ő is távozik.

 

"Talán össze tudnám drótozni az egyik kommunikátorunkat ezzel a szenzoregységgel..." mondja O'Brien Siskonak a barlangban, egy szétszerelt berendezést nézegetve, "Úgy lenne egy egyszerű adónk, de nem lenne hozzá energiaforrásunk." "És ha megcsapolnánk egy fézert?"

javasolja a kapitány. "Ezen már én is gondolkodtam, de kellene egy konverter az energiacella bekötéséhez. Azt pedig legfeljebb csak egy ioncserélő-mátrix felhasználásával tudnék készíteni." Ekkor egy kabát nélküli aranyszín egyenruhát viselő férfi siet be a barlangba: "Kapitány... Azt hiszem, baj lesz. Nognak és Garaknak már rég vissza kellett volna érnie, de a hívásaimra sem válaszolnak."

A biztonsági tisztté átminősített O'Brien, a rossz hírt hozó férfi, és a vörös hajú nő valamivel később már ugyanazon a fennsíkon vizsgálódnak, ahol Garak és Nog járt korábban, a bal szárnyon a szintén felfegyverzett Sisko kíséri őket. A nő, aki a felderítő szerepét kapta az osztagban, trikorderét figyelve egyszer csak így szól: "Kapitány, egy csoport életjelet észlelek odafent a sziklafalon. Távolság hetvenöt méter, magasság harminc méter." "Én is ott lennék..." néz fel Sisko a tagolt, ferde sziklafalra, "Jem'hadarok?" "Azt hiszem." "Rendben, akkor ne könnyítsük meg a dolgukat. ... Menjen O'Brien főnökhöz, és mondja meg neki, hogy tartson annak a nagy sziklaalakzatnak az irányába tíz órán. De csak nyugodtan, ne siessenek." A nő megszaporázza lépteit, és lassan felzárkózva O'Brienhez, odaszól neki: "Figyeljen... Húzódjanak fedezékbe annál a nagy sziklánál." A főmérnök bólint, és ős is belehúz egy kicsit, hogy tájékoztassa a jobb szélen haladó férfit.

A fenti sziklák mögött megbújva valóban egy csapat jem'hadar várakozik, az odalent lassan két csoportra oszló flottatiszteket figyelve. "Ezt nem bírom tovább...!" mordul fel az egyik jem'hadar, és fedezékéből kiemelkedve tüzet nyit a közeledőkre. Ha már így alakult, a többiek is követik a példáját, és heves lövöldözésbe kezdenek.

Az első lövés valamivel Sisko és a nő mögött csapódik be, így a páros sietve vetődik be egy-egy szikla mögé, csakúgy, mint valamivel odébb O'Brien és kísérője, majd a búvóhelyeikről viszonozzák a tüzet.

Odafent egyszer csak felbukkan a Harmadik: "Tüzet szüntess!

Abbahagyni!" A társaság nagyobb része abbahagyja, bár egyiküket egy társának kell rászegezett fegyverrel rávennie: "Azt parancsolták, hogy szüntesse be a tüzelést!" ""Egyértelmű parancsot kaptak, arra vonatkozót, hogy nem támadhatják meg az ellenséget." mondja Remata'Klan, "Ki lőtt elsőként." "Én voltam." jelentkezik az egyik jem'hadar. "Lefokozva Hatodikká. ... Álcázzuk magunkat, és visszatérünk a táborba." "Én sajnos már nem tudom álcázni magam." mondja a Hatodik.

Remata'Klan végignéz a többieken, mire még egy jem'hadar megrázza a fejét. "Akkor maga... És maga fedezik a visszavonulásunkat." "Igen, értettem." "Visszavonulás!" adja ki a parancsot Remata'Klan, mire a két kijelölt jem'hadar újra tüzet nyit lefelé, a többiek pedig sorban eltűnnek a még mindig tűz alatt tartott hegyoldalból. "Remata'Klan..."

mondja a Hatodik, mielőtt a Harmadik is távozna, "Bánom a viselkedésemet."

"Ezek lelépnek!" kiabálja oda O'Brien Siskonak. "Nagyon úgy néz ki."

ért egyet a kapitány. "Miért nem álcázták magukat?" "Ez egy nagyon jó kérdés. ... Reméljük, hogy a válasz előnyünkre való lesz. ... Tüzet szüntess!"

 

"Miért nem követték a parancsaimat?" kérdezi a vorta a barlangban. "A white hiánya félelmet idéz elő. Az egyik emberem nem tudta visszafogni magát az ellenség láttán." feleli Remata'Klan. "Melyik?" "Én már gondoskodtam, róla." "A nevét." "Én vagyok a felelős az embereimért."

"A nevét!" "Tudom, hogy nem én vagyok az Első." lép előbbre Remata'Klan, de én vagyok az egység vezetője. Engem megbüntethet... De az embereimet csak én büntethetem. Ez a dolgok rendje." "Ahogy akarja."

mondja végül a vorta, "Akkor ezt magára hagyom." "Lelépni!" szól Remata'Klan, mire az emberei távoznak. "Jól csinálta, Harmadik. ...

Talán lehet még Első magából. ... De most... Új feladatom van a maga számára."

 

"A Dominion gonosz. A Próféták pedig azt mondják nekünk: állj ellen a gonosznak." mondja egy középkorú bajori nő Kirának a kabinjában. "Ebben nem mondok ellent önnek, Vedek. De a tiltakozó megmozdulások nem fognak változtatni semmin, csak még több gondunk lesz miattuk." "Akkor hogyan szegüljünk szembe a Dominionnal?" "Én... Nem hiszem, hogy jelen pillanatban bárki bármit is tehetne." "Értem. Tehát maga nem látja értelmét a Dominion elleni küzdelemnek, és ezért nem is akar tenni semmit." "Az ellenállás nem garancia semmire. ... Ez nem olyan, mint a cardassiai megszállás." "Valóban? Az állomást a cardassiaiak ellenőrzik, a bajoriakat pedig egyre inkább megfosztják az értékes szabadságtól. És hamarosan... Megérkeznek az első idegen csapatok a világunkra." "De hát csak fegyvertelen vorta segítőkről van szó, akik idejönnek, elvégzik a munkájukat, aztán távoznak." "Hát nem látja, mi történik magával? A pártolójuk lesz, és ezzel... A gonosz védelmezője!

Mi kell még ahhoz, hogy cselekedjen, Kira? Hogy ne fogadja el tovább ezt az állapotot? És elkezdjen harcolni...?" "Vedek, ön... Egyszerűen nem érti." csóválja a fejét Kira, mire Yassim végül feláll: "Igaza van.

Nem értem. De talán mindketten érteni fogjuk... Holnap." A Vedek ezzel távozik, Kira pedig kétségbeesetten néz utána.

 

"Három védelmi állás építünk ki." magyarázza Sisko O'Briennek, barlangjuk aljának porába rajzolgatva, "Ön és Gordon zászlós felmásznak a déli gerincre, Neeley zászlós ide, a lávafolyáshoz, Bashir és én pedig itt leszünk a dűnék között." "Én meg maradok, és vigyázok a holmijukra." szól a közelben fekvő Dax. "Neeley hívja Sisko kapitányt."

hallatszik a nő hangja. "Mondja." "Egy jem'hadar katona közelítette meg az állásomat, uram. Azt mondja, beszélni akar önnel. Egyedül." O'Brien és Sisko ennek hallatán összenéznek.

Neeley valamivel később a fegyvertelen Remata'Klant kíséri be a barlangba, az egyik sziklán üldögélő Sisko elé. "Uram?" kérdezi a nő, majd Sisko bólintására távozik. Sisko feláll, és a nála egy árnyalatnyival alacsonyabb jem'hadar szemébe néz: "Benjamin Sisko kapitány vagyok." "Remata'Klan Harmadik. Az egységük két tagját fogva tartjuk. Ki szeretnénk cserélni őket magára, és az orvosukra." "Miért kell az orvos?" "A vorta súlyosan megsérült." "És én?" "A vorta beszélni akar önnel." "Nekem inkább úgy hangzik, mintha két alacsony rangú foglyot akarnának kicserélni két értékesebbre. ... Maguk beleegyeznének egy ilyen cserébe?" "Nem." "Akkor nekem miért kellene?"

"Nem kellene." "Maga nem valami jó tárgyalópartner, nem igaz?"

állapítja meg Sisko. "Nem is azért küldtek, hogy tárgyaljak. Csak az a feladatom, hogy tudassam a feltételeket." "Értem. Akkor azt mondanám...

Küldjenek valaki olyat, aki tud tárgyalni. Az Elsővel akarok beszélni."

"Nincs Első." "És feltételezem, Második sincs." "Én irányítom az egységet." "A vorta után. ... Egy katonának egy vortától kapni parancsokat... Egyáltalán nem lehet könnyű dolog." "A vorták parancsolnak a jem'hadarnak. Ez a dolgok rendje." "Tudom. Az engedelmesség pedig elhozza a győzelmet." Remata'Klan erre meglepetten veszi szemügyre Siskot, aki így szól: "Egyszer egy jem'hadarral közösen hajtottam végre egy küldetést... Persze még a háború előtt. ... Igen, ő

remekül csinálta. Keményen, mint profi módon. Megtiszteltetés volt együtt szolgálni vele. De a vortájuk... Egész más volt. Számító, nagyon alattomos. Egyikünk sem bízott benne. És végül... Megölték, méghozzá a jem'hadar Első. ... Meglepte...?" "Tudomásom van róla, hogy történik ilyesmi. De csak ritkán. És az olyan egységeknél, ahol hiányos a fegyelem." "Meg esetleg az olyanoknál, amelyek egy elhagyatott bolygó egyik tengerpartján rekedtek, nem igaz?" "A vorta azzal küldött ide, hogy biztosítsam, sem önnek, sem az orvosnak nem esik bántódása. ÉS

miután találkoztak vele, szabadon távozhatnak. ... Mi tehát a válasza?"

"Egy vorta szavának nálam nem sok súlya van. ... Maga tud biztosítani arról, hogy szabadén távozhatunk, Remata'Klan?" "A vorta parancsa úgy szól, hogy a találkozó után engedjük el magukat. Ígérem, teljesíteni fogom ezt a parancsot." "Hát jó..." néz Sisko ismét a jem'hadar szemébe, "Egy óra múlva lebonyolítjuk a cserét." "Rendben." bólint a Harmadik, ezzel elhagyja a barlangot. "Egy pillanatra már úgy tűnt, talán mégis sikerül eljutnia hozzá..." mondja Dax, aki tanúja volt az egész beszélgetésnek. "Sajnos ezt a Dominion-féle kondicionálást egyetlen beszélgetéssel... Nem lehet áttörni." "Tényleg úgy gondolja, hogy a vortájuk ellen tudja fordítani őket?" "Nem tudom. ... De ahogy láttam ma reggel, legalább hét jem'hadar katona rejtőzött a sziklák között. Mondjuk, maradt még kettő a táborban, hogy vigyázzon a foglyokra és a vortára. ... Így, mivel Nog és Mr. Garak nincsenek velünk, majdnem... Kétszeres túlerőben vannak." "Azt hiszem, most már szeretnék kijelentkezni." mondja Dax, az ideérkezésük utáni szállodás hasonlatra utalva. "Kezdek én is így lenni ezzel, Öregember." bólint Sisko.

 

A szembenálló felek egy kis tavat elválasztó sziklás földnyelv két végén állnak. Az egyik oldalról Sisko és Bashir indulnak útnak, mire a keskeny földsáv másik végén Remata'Klan útnak indítja Garakot és Nogot: "Mehetnek." A két páros középen találkozik, és menet közben néhány szót váltanak. "Ah, de jó, hogy látom, kapitány. Doktor..." mondja Garak.

"Jól vannak?" kérdezi Sisko. "Tökéletesen. És önök?" "Én voltam már jobban is..." jegyzi meg Bashir.

 

"Valami újdonság?" áll meg Kira a bajori templom ajtajánál két biztonságival őrködő Odo mellett. "Két Vedek van odabent, se semmi jelét nem látjuk annak, hogy ki akarnának jönni" "És Yassim?" "Még nem mutatkozott." "És remélem, nem is fog. Más már nem is kéne, mint hogy bajori civileket tartóztassanak le itt az állomáson." Hamarosan Jake lép melléjük, mire Kira élesen szól rá: "Azt hiszem, ma nem lesz itt semmi magának való, Jake." "Biztos benne? Az imént kaptam értesítést Vedek Yassimtől, hogy a tiltakozás pontban tizennégy órakor megkezdődik." "Hát, nem úgy néz ki, mintha itt bármi is..." csóválja a fejét Kira, de mikor a galérián mozgolódás támad, elhallgat, és a többiekkel együtt felnéz. "Mit csinál ott?!" hallatszik egy kiáltás.

"Szembe kell szegülnünk a gonosszal!" mondja az egyik függőhíd szélén, a korláton kívül álló Yassim, egy vastag kötéllel a nyakában, aminek másik végét a korláthoz kötötte. A sétafedélzeten dermedt csend söpör végig, a Vedek pedig egy lépést téve előre, aláhull. Kira, bár semmit sem tehetne, mégis rohanni kezdene arrafelé, de Odo, és Jake visszatartják. A kötél megreccsen, és egy sötét szövetsapka, a Vedekség jelképe hullik puhán a sétafedélzet padlójára, földet érése csak a bajori lelkekben kelt visszhangzó zajt.

 

Siskot és Bashirt egyenesen a vortához vezetik a jem'hadarok barlangjában. Bashir orvosi trikorderét elővéve vizsgálódni kezd, s mikor megmozdítja a vorta hasán levő rögtönzött kötést, a vorta a fájdalomtól összerezzenve feleszmél: "Sisko kapitány... A nevem Keevan.

Nagyon sok megbeszélni valónk van." "Ezzel egy kicsit várniuk kell."

mondja Bashir, majd Siskora pillant: "Súlyos a dolog, műtenem kell."

"Most?" "Azt hiszem, nem sok választásom van..." ingatja a fejét a doktor, de mikor a magával hozott táskából elkezdi előszedni felszereléslét, a jem'hadarok fenyegetően gyűlnek köré. "Orvos vagyok.

Nem fogok ártani neki." néz rájuk Bashir. "Nem azért gyűltek ide, hogy védeni próbáljanak. Egy dolog érdekli őket... Hogy hogyan néz ki egy vorta belülről." mondja Keevan gúnyosan, mire Bashir a jem'hadarokra sandít, végül munkához lát.

 

A kivilágított nappaliban az ágyán heverő Kira nyitott szemmel várja, hogy a számítógép 'felébressze'. "Öt óra van." hallatszik a kimért női hang. Kira fásult arccal felkel, közben futólag a tükörbe pillantva.

A vezérlő felé tartó liftben ugyanaz a három-három jem'hadar és cardassiai fogadja, mint minden reggel, immár három hónapja.

"Köszönöm, Marik." néz fel Kira a központi konzol mellett a reggeli kávéjával megálló cardassiaira, aki leteszi elé a bögrét, biccent, majd odébbáll. Kira iszik egy kortyot, majd fájdalmas arccal néz körül a vezérlőben, ahol csak cardassiait és jem'hadart látni, ő az egyetlen emlékeztető a régi időkre. Az őrnagy végül feláll, és szótlanul távozik az egyik oldalsó ajtón át.

 

"Na, milyen volt a műsor?" kérdezi Sisko, mikor Remata'Klan megáll mellette, miután a többi jem'hadar is szétszéledt a felszerelését összecsomagoló Bashir mellől. "Informatív." feleli a jem'hadar szűkszavúan. Keevan hamarosan kinyitja a szemét, és elégedetten állapítja meg: "Élek... Nagyszerű." "Csak semmi öndiagnózis, ha kérhetem." csóválja a fejlét Bashir, "Én vagyok az orvos. ... A belső

vérzéseit elállítottam. A finomkollagén-értéke csökken, a szövetnövekedés sebessége stabil, nagyszerű. És ötven százalékos növekedés tapasztalható a sejtoxidációjában... Igen, valóban él."

Keevan megpróbál megmozdulni, de nem nagyon megy neki, mire Bashir így szól: "Óvatosan... A belsőségeit ugyanis csak celluláris mikroszálak tartják össze... Meg egy nagy adag remény." "Hagyjon magunkra..."

pillant Keevan Remata'Klanra, "És vigye az embereit is." A vorta, valamit Sisko és Bashir csendben várják, hogy a jem'hadarok távozzanak, majd Keevan így szól: "Adják ide azt a dobozt... Kérem." Bashir Keevan mellé teszi a ketracel-white tárolóját, a vorta pedig, miközben kinyitja, így szól: "Tíz jem'hadar katona van ezen a bolygón, kapitány.

És ez... Az egyetlen fiola ketracel-white, ami még megvan. ... Mikor ez is kiürül, végleg elvesztem fölöttük a hatalmam. És utána már nem lesznek több érzéketlen, erőszakos állatoknál. Megölnek mindenkit, akihez hozzáférnek. ... Engem... Magukat... A többi emberét. És végül egymásnak esnek majd." "Miért mondja ezt el nekünk?" kérdezi Sisko.

"Holnap reggel megparancsolom a jem'hadaroknak, hogy támadják meg a maguk táborát. De... Most elmondom a támadás pontos tervét. Hogy biztosan meg tudják ölni őket." "De hát a maga emberei..." mondja Bashir döbbenten. "Igen..." bólint a vorta különös félmosollyal. "Még mindig nem válaszolt a kérdésemre." jegyzi meg Sisko, "Miért teszi ezt?" "Az..." néz Keevan egy közelben álló berendezésre, "Egy kommunikációs egység. ... Meg kell javítani, de biztos vagyok benne, hogy van a csapatukban egy a híres Csillagflotta-mérnökök közül, akik fából is tudnak replikátort építeni. ... Biztosan sokkal hatékonyabban tud dolgozni, mint egy ketracel-white elvonásban szenvedő jem'hadar.

... Miután elintézték a dolgot a jem'hadarokkal... Megkapják a kommunikációs egységet... Én pedig megadom magam." "Ah, értem már. És maga a háború hátralevő részét kényelemben tölti a Csillagflottánál, hadifogolyként." bólint Bashir, "Az embereit meg itt hagyja megrohadni ezen a bolygón." "Látom, megértettük egymást." mondja Keevan, "A jem'hadarok holnap reggel megkapják a parancsot a támadásra. Akár elfogadják a feltételeimet, akár nem. ... Így megölhetnék őket, vagy...

Ők fogják megölni magukat. ... De jönni fognak..."

 

"...És ha elérnek idáig, akkor... Kereszttűzbe kerülnek." magyarázza Sisko Gordonnak, a barlangjuk alját borító homokba rajzolva. "Egy szemernyi esélyük sem lesz." állapítja meg Gordon. "De hát pont ez a lényeg." mutat rá Garak, "Háborúban állunk, vagy elfelejtette?" "Még egy háborúban is vannak szabályok, Garak." jegyzi meg O'Brien.

"Pontosítok, a földieknek vannak szabályaik, amely szabályok általában csak megnehezítik a győzelmet. Szerintem." "Tehát egyszerűen...

Lelődözzük őket..." mondja Gordon komoran. "Ők egy pillanatig sem haboznának fordított helyzetben." jelenti ki Neeley. "De mi nem jem'hadarok vagyunk, a kötelességünket..." mondaná Nog, de Sisko a szavába vág: "Ez itt nem valami szavazás! ... Én hozom a döntéseket.

... Mr. Garaknak igaza van. Háborúban állunk. És ha arról kell dönteni, hogy ők vagy mi, akkor nincs miről dönteni. ... Legyünk túl rajta." A csapat ezzel felfegyverkezik, és felkészül az indulásra. "Szeretnék sok szerencsét kívánni, de tudom, hogy nincs rá szükségük." mondja Dax Siskonak. "Ártani nem árthat, mert én még hiszem, hogy van más kiút ebből a dologból." "Ha így van, akkor... Sok szerencsét, Benjamin."

mondja Dax, mire Sisko lassan a kijárat felé indul a többiek után.

 

Odo azon a függőhídon, ugyanazon a helyen találja Kirát, ahonnan az előző napon Yassim leugrott, de az őrnagy legalább a korláton belül van. "Őrnagy... Damar öt órája próbálja elérni." mondja Odo halkan, megállva Kira mellett. Az őrnagy erre felmutatja a markában szorongatott kommunikátort. "Gondolatban újra meg újra lejátszom magam előtt... És egyszerűen nem hiszem el... Hogy ott álltam, és kész lettem volna erővel megakadályozni egy tiltakozó megmozdulást a Dominion ellen. ... Mikor az ellenállókkal voltam, megvetettük az olyanokat, mint amilyen most én is vagyok. ... Hazaáruló lettem, Odo!" "Ez nem igaz. Csak azt teszi, amit Sisko kapitány, és egész Bajor elvár magától. Semleges marad, és nem vesz részt a harcokban." "Az ellenállók között járta egy mondás: ha az ember nem harcol ellene, akkor mellette van. A fél Alfa Kvadráns ebben a pillanatban is odakint van, és az én szabadságomért küzd, én viszont nem. ... Igen, én nem teszek semmit.

... Kapok enni, kényelmes ágyban alszom, sőt, még jelentéseket is írok azoknak a gyilkosoknak, akik az állomást vezetik." "Igen.

Mindannyiunkra nehéz idők járnak. Azt hiszi, nekem könnyű? Minden nap együtt ülni Dukattal és Weyounnal, miközben ők a Föderáció megsemmisítését tervezgetik?" "Odo... Remélem nem hiszi, hogy ezért elítélem magát. Hiszen épp én voltam az, aki rávette, hogy jobban folyjék bele a dolgokba. Nem... Itt rólam van szó. Arról van szó, hogy nem értem, hogy lehet, hogy reggelente, amikor felkelek, és tükörbe nézek, nem fog el a rosszullét. ... Yassimnak igaza volt. Tennem kell valamit. El kell kezdenem védekezni." "Hiba volna. Az tettleges ellenállás heves ellenkezést váltana ki, ami..." "Nem akarok végül maga ellen is küzdeni... De ha nem megy másképp... Megteszem." mondja Kira elszántan. "Hát jó. ... De ennél csendesebb helyet kellene keresnünk az új ellenállás megszervezéséhez... Egyetért?" Kira halvány mosollyal bólint, ezzel útnak indulnak valahová.

 

A jem'hadarok nem túl laza alakzatban, nyíltan nyomulnak Siskoék állásai felé. A flotta emberei egymástól néhány méter távolságban sziklák mögé húzódva várják a megfelelő alkalmat, majd a kapitány végül kikiabál fedezékéből: "Remata'Klan! ... Beszélni akarok magával!"

"Rendben!" érkezik a válasz, mire Sisko kilép búvóhelyéről, és elindul lefelé a hegyoldalon. "Tartsák ezt a pozíciót, és csak akkor lőjenek, ha ők tüzet nyitnak." pillant Remata'Klan a helyettese felé.

"Értettem." bólint az, majd int a jem'hadaroknak, akik fél térdre ereszkedve várakozó álláspontra helyezkednek, miközben vezetőjük útnak indul a közeledő Sisko felé, és félúton találkoznak. "Ebből a kanyonból nincs másik kivezető út... És minden emberük egy-egy fézer célkeresztjében van." mondja Sisko. Remata'Klan felnéz a sziklás hegyoldalba, ami sokkal több fedezéket nyújt, mint az előtte elterülő

majdnem teljesen sík terület, ahol ők vannak: "Úgy látszik, helyzeti előnyben vannak." "Nem volna értelme ilyen körülmények között megütközni. Teszek egy javaslatot, hallgassa meg." A jem'hadar a fejét rázza, de Sisko folytatja: "Tudom, hogy ketracel-white-ra volna szükségük. Az orvosom el tudja kábítani magukat addig, míg segítség nem érkezik, utána pedig orvosi sztázisba helyezhetjük magukat, míg nem tudunk utánpótlást szerezni."" A megadásra nem kaptam engedélyt."

jelenti ki Remata'Klan, ezzel elindulna vissza a többiek felé, de Sisko hangja megállítja: "Keevan elárulta magukat! ... Tegnap este megkaptuk tőle a támadás részletes tervét." A jem'hadar visszafordul Sisko felé, bólint, majd így szól: "Nyilvánvaló volt, hogy taktikai hiba a maguk táborát ezen a kanyonon keresztül megközelíteni." "Maga tudott róla?"

"Gyanítottam. Azzal ellentétben, amit Keevan gondolhat rólunk, a jem'hadar mindig egy lépéssel a vorta előtt jár." "Meg is őrizhetnék ezt a lépést. Adják meg magukat." "Megkaptam a parancsaimat." "Keevan nem érdemli meg a maguk rendíthetetlen bizalmát." "Az én hűségemet nem is kell kiérdemelnie. Az övé, azóta, hogy engem tervbe vettek. Én jem'hadar vagyok, ő pedig vorta. Ez, és nem más a dolgok rendje." Sisko körülnéz a napsütötte tájon, majd így szól: "Tényleg az életét áldozná... A dolgok rendjéért?" "Nem az én életem az, amit feláldozok, kapitány. És soha nem is az volt." mondja Remata'Klan, ezzel útnak indul vissza az emberei felé, és Sisko is visszatér a sziklák közé a többiekhez. "Mit mondott?" kérdezi O'Brien. "Azt mondanám, nem a jó választ." feleli Sisko komoran.

"A halálunk az Alapítók dicsősége." mondja Remata'Klan az embereinek, majd ő adja le az első lövést Siskoék állásai felé, ahogy rohamra indulnak. Azok végül, ahogyan Keevan eltervezte, gond nélkül lövik le a fedezék nélküli terepen habozás nélkül feléjük tartó jem'hadarokat, nem csatáról, csak mészárlásról van szó, bár nem ők tehetnek róla. A csatatér pár pillanat alatt elcsendesedik, és ahogy a felvert port lassan elsodorja a szél, csak a mozdulatlan testek maradnak utána. Az összecsapás azért a Föderáció oldalán is követelt egy áldozatot, Sisko kérdőn pillant az eltalált Gordon mellett térdelő Bashirra, aki erre megrázza a fejét. "Kapitány..." szól O'Brien, a csatatér felé biccentve, és az odaforduló Sisko a holttestek között közeledő Keevant pillantja meg. Sisko először lövésre emeli karabélyát, de végül mégis leereszti a fegyvert. "Tudja, kapitány..." kiabál fel hozzá a vorta, "Ha csak két fiolával több ketracel-white-om van... Most maguk lennének halottak." "Főnök, hozza ide azt a..." Sisko inkább be sem fejezi a mondat első változatát, inkább egy újba kezd: "Vigye a táborba, és lássanak munkához a kommunikációs egységen." "Igenis, uram." "Neeley hadnagy..." "Uram?" "Készítse elő a temetést..." "Igen, uram." Sisko ezután visszafordul a csatatér közepén diadalmas arccal álló vorta felé, és résnyire szűkült szemekkel bámulja még egy darabig.