A sérültnek tűnő Defiant valahol a mélyűrben száguld impulzussebességgel, hajtóműgondoláiból két hosszan elnyúló sávban szökik a hajtóműplazma.

"Kadét...?" pillant Dax a műveleti konzolnál dolgozó Nogra. "Továbbra is küldjük a segélykérő jelzést minden frekvencián." "Főnök?" fordul Dax O'Brien felé. "Még mindig plazmát veszítünk. Százmillió kilométeres körzetben mindenki tudja, hogy itt vagyunk." grimaszol a főmérnök.

"Társaságot kapunk, kapitány." jelenti Nog, "Két Dominion-hajó tart felénk, irányuk 197.135." "Huszonkét másodperc múlva a lőtávolságukon belül leszünk." teszi hozzá O'Brien. "Pajzsok?" kérdezi Dax. "Harminc százalékon." feleli Nog. "Fézeregységek?" "A teljes fegyverrendszer áll." "Akkor jobb lesz, ha kapaszkodó után nézünk." állapítja meg Jadzia, ezzel meg is fogadja saját tanácsát, és megkapaszkodik a kapitányi szék karfáiban.

A plazmanyomot követve vérszagra gyűlő cápaként érkező jem'hadar hajók ráérősen nyitnak tüzet a védekezésre képtelen Defiant-re.

"Pajzsok húsz százalékon." jelenti Nog a rázkódó hídon.

A kötelékben másodikként haladó jem'hadar rosszul jár: a Defiant fölött ugyanis a Rotarran lép ki álcázásból, és diszruptoraival elsöpri a jem'hadar hajót.

"Most!" szól O'Brien. "Most!" visszhangozza Dax, "Pajzsokat fel, meghajtást teljes teljesítményre! Fő fézeregységet feltölteni!" "Cél bemérve." jelenti O'Brien. "Tűz!"

A halottaiból feltámadni látszó Defiant mögött már nyoma sincs a szivárgó plazmának, amint a hajó a másik jem'hadar nyomába veti magát, és egy rövid sorozattal megsemmisíti.

"Kadét, van még Dominion hajó odakint?" kérdezi Dax. "Én nem láttam egyet sem." rázza meg a fejét Nog vidáman. "Itt a kapitány beszél."

emeli fel a hangját Jadzia, felállva a székéből, "Pihenőt rendelek el mindenkinek. Szép munka volt, uraim." "A Rotarran hív minket, Worf parancsnok szeretne beszélni önnel." fordul Nog Dax felé. "Képernyőre."

"Igazán remek, kapitány." mondja a képernyőn megjelenő Worf, "Nagyon hatékony csali volt." "Mi volna, ha legközelebb szerepet cserélnénk, és akkor én menthetnélek meg téged?" javasolja Jadzia vidáman. "Ezzel egy kicsit várniuk kell, kapitány. Parancs érkezett a Csillagflotta Főparancsnokságtól." jelenti O'Brien, "A szektor minden hajójának vissza kell vonulnia a 375-ös Csillagbázisra." "Már megint visszavonulunk..." méltatlankodik Dax. "Támadás, visszavonulás, támadás, visszavonulás..." morogja O'Brien, "Ebből akár indulót is írhatnánk." "Jobb, ha ehelyett valami másikat találunk ki, különben a végén még azt énekelhetjük, hogy 'Éljen soká a Dominion...'" húzza el a száját Bashir. "Én még nem kezdenék hozzá a szövegtanuláshoz, doktor."

jelenti ki Dax, "Worf, a 375-ös Csillagbázison találkozunk." "Rendben, ott fogok várni." mondja a klingon, ezzel bontja a kapcsolatot. Dax a kormányospulthoz lép, és beállítja az irányt: "Álljunk ebbe az irányba, hetes görbület." A kormányügyeletes bólint, és munkához lát, Dax pedig visszatér a székéhez.

 

"Nem tudom, mit gondolnak a Csillagflotta fejesei..." kezd méltatlankodni Dax, amint belépett Sisko irodájába, "De gondolja csak magát egy fronton szolgáló tiszt helyébe... Úgy nem fogjuk megnyerni ezt a háborút, ha folyton menekülünk az ellenség elől." "Tudom." teszi félre Sisko a kezében tartott jegyzetfüzetet. "Benjamin, a csapatok morálja mélyponton van, már a klingonok is kezdik kétségbe vonni, hogy le tudjuk még győzni a Dominiont. ... Győzelemre van szükségünk, méghozzá egy nagy győzelemre, amilyen gyorsan csak megoldható!" "Én sem fogalmazhattam volna jobban." mondja Sisko olyan hangsúllyal, ami nála azt jelzi, hogy valami tervet forgat a fejében. "Akkor tegyen is ennek érdekében!" "Már tettem is. ... Holnap reggel nyolckor bemutatok a Csillagflotta Főparancsnokságnak egy tervet." "Miféle tervet?" Sisko feláll az asztala mögül, és Dax mellé lépve a fali monitorra mutat: "A Deep Space Nine visszafoglalásának tervét."

 

"Nekem úgy tűnik... Minden rendben van." mondja Bashir, miközben Garak feje körül pásztáz egy orvosi trikorder szenzor-egységével, a Defiant étkezőjében, "Sajnálom, Garak." "Akkor keressen csak tovább, doktor. Bármit ültetett is be oda a Csillagflotta, biztosan nagyon jól elrejtették!" jelenti ki a cardassiai. "Nevetséges." jelenti ki O'Brien, miközben leül Dax mellé, ugyanahhoz az asztalhoz, ami mellet Garak is ül. "Maga könnyen beszél, főnök, nem ismeri őket olyan jól, mint én. ... Nagyon kétségbe vannak esve!" "Egyikünket sem fogja meggyőzni arról, hogy a Csillagflotta titkosszolgálata észrevétlenül egy neurális továbbítót ültetett a koponyájába, hogy figyelje a gondolatait." jelenti ki Dax. "Én azt tenném az ő helyükben. ... Én sokkal szörnyűbb dolgokat is tettem, mikor kihallgatásokat vezettem az Obszidián Rend számára." "Ezt el is hiszem." bólogat Bashir grimaszolva, majd otthagyja a társaságot. "Magát most nem kihallgatják, Mr. Garak." mutat rá Worf, "Hanem információt szereznek. Ez különbség."

"Én a magam részéről úgy vélem, nem." jelenti ki Garak. "Ah, Julian..."

szól Dax az egyik replikátor felé tartó doktor után, "Innék egy raktah'jinot." "...És egy raktah'jino." egészíti ki Bashir a rendelését. "Figyeljen, Garak." kezd magyarázatba O'Brien, "Háborúban állunk a Dominionnal. Cardassia a Dominion társa, maga cardassiai, és valamikor nagyon fontos ember volt ott. Természetes, hogy a titkosszolgálat a részletek iránt kérdezgeti, mindent tudni akarnak, amit maga tud." "Minden kis részlet nagyon fontosnak bizonyulhat." ért egyet Worf, mire Garak dühösen bámul fel rá: "Nekem aztán elhihetik, sokkal szórakoztatóbb kérdéseket feltenni, mint válaszolni rájuk! És...

Hogy őszinte legyek... Inkább lettem volna magukkal a Defiant-en." "Ah, nem sokat mulasztott." mondja O'Brien lemondó sóhajjal. "De ez remélhetőleg hamarosan meg fog változni." teszi hozzá Dax. "Bele fog egyezni a Csillagflotta Sisko kapitány tervébe?" kérdezi Bashir.

"Hát... Időben meg fogjuk tudni." sóhajt fel Jadzia, "Épp most vezeti elő nekik." "A hajódíszre!" emeli fel O'Brien a bögréjét, mire Bashir hozzákoccintja a sajátját: "És arra, hogy hamarosan megint magasba húzhatjuk a zászlót." "Nem járnak maguk túl sokat holosuite-ba?" néz rájuk Dax vidáman.

 

"Egy, a Második, Ötödik, és Kilencedik Flottából álló vegyes harci különítménnyel azt hiszem, vissza tudjuk foglalni a Deep Space Nine-t, az Alfa Kvadráns egyik legfontosabb támaszpontját." mondja Sisko az állomás egyik irodájában összegyűlt Rossnak, és két másik admirálisnak, egy vulcani nőnek és egy ősz hajú földi férfinak. "Sisko kapitány, a tervének vannak bizonyos előnyei, de én még szkeptikus vagyok." mondja a vulcani, "A Dominion kétségtelenül nagy méretű flottát küldene a megállításukra." "Ezzel azonban megosztjuk az erőit, és lelassítjuk a Dominion előrenyomulását a Föderáció területére." mutat rá Sisko. "És a szárnyaik is meggyengülnek." bólint Ross. "A változatosság kedvéért most támadjunk mi." szól Sisko. "Van még valami, ami aggaszt engem."

mondja a földi férfi. "És mi volna az, admirális?" "A Föld. Még mindig nagyon csábító célpont." "A Földet a Harmadik Flotta fogja védelmezni."

mondja erre Ross. "De ha tévednek, és a Dominion mégsem a Deep Space Nine védelmére veti be a főerőit... Mi lesz, ha ehelyett totális támadást indít a Föld ellen? ... Az önök által javasolt terv esetében képtelenek leszünk időben erősítést küldeni a Földnek." "A Dominion nem fog támadni." jelenti ki Sisko. "Mitől olyan biztos ebben?" kérdezi a vulcani. "Mert nem a Föld az Alfa Kvadráns kulcsa, hanem a wormhole. És aki a Deep Space Nine-t irányítja, az irányítja a wormhole-t is."

 

"Ez hihetetlen, Morn... Nem is értem. Micsoda arcátlanság."

méltatlankodik a Morn mellett álló Quark a bárban, "Most aztán nagy bajban van, de... A válasz elég egyszerű. Maga felnőtt ember, és ha nem akar elmenni az anyja születésnapi ünnepségére, nem is kell. ... Na igen, és ha esetleg tovább rágná a fülét, értesse meg vele, hogy itt háború van, és tennie kell a dolgát. ... Még egy sört?" Morn bólint, Quark pedig áthajolva a pulton, előhalássza az üveget. Azonban közben észreveszi az odakint elsiető Kirát, így az üres poharat szórakozottan Morn kezébe nyomva a kijárat felé siet: "Ezt a ház állja." Morn alaposan szemügyre veszi az üres poharat, és kénytelen megállapítani, hogy Quark már megint olcsón megúszta a jótékonykodást.

"Őrnagy, készen áll...?" kérdezi halkan Quark, miután felzárkózott Kira mellé. "Most...?" pillant rá Kira meglepetten. "Pontosan most."

"Hát jó, de nem hiszem, hogy bármi haszna volna."

"Én még mindig azt mondom, hogy Odo nem akarta letartóztatni Romot."

mondja Quark, miközben Kirával a nyomában kilép a lakógyűrű egyik folyosójára egy liftből, "Hiba volt az egész. Rossz időzítés, balszerencse..." "Először én is azt gondoltam." mondja Kira ridegen.

"Ah... Én olyan régóta ismerem már Odot, őrnagy. Nem hazaáruló." "Akkor miért van a testvére még mindig börtönben?"

"Odohoz jöttünk!" mondja Quark az egyik kabin ajtaja előtt strázsáló jem'hadar őrnek. "Az Alapítót semmiképp sem szabad zavarni." jelenti ki az. "Odo velünk kivételt fog tenni." "Nem volt szó bármiféle kivételről." makacskodik a jem'hadar. "Ezt szerettem volna tőle magától hallani." jegyzi meg Kira. "Sajnálom, őrnagy..." szólal meg az ajtó másik oldalán álló bajori biztonsági, "De csak az idejüket vesztegetik.

Az utasítás egyértelmű volt, a felügyelő senkit sem akar látni, legalábbis mindaddig, amíg vendége van." "Mennyi ideje is van már vendége...?" kérdezi Kira élesen. "Legjobb tudomásom szerint a nőnemű

alakváltó már három napja van a kabinjában." Quark erre felmordul, és megpróbálja félrelökni a jem'hadart, de persze nem boldogul vele. "Hé, hé, hé!" inti le Kira. "Jobb lenne, ha most távoznának." mondja a bajori biztonsági, a kollégám itt... Nagyon komolyan veszi a munkáját.

... Megígérem, megmondom Odonak, hogy itt voltak." Kira pár pillanatig dühösen méregeti a jem'hadart, végül így szól: "Menjünk, Quark." A páros ezzel távozik, a jem'hadar pedig újra mozdulatlanná dermed az ajtó előtt.

 

Odo és a női alakváltó a hálószobában, az ágy két szélén ülnek egymásnak háttal. "Szóval a szilárdak számára ez az együttlét..."

mondja az Alapító. "Ahm... Nem minden... Szilárd számára. Csak a földiek... Bajoriak..." "Köszönetet kell mondanom, Odo." "Miért?"

"Azért, hogy újabb bepillantást engedett a szilárdak világába." "És, mit tudott meg?" "Hogy az, amit ők együttlétnek neveznek, csak halvány árnyéka a Nagy Kötelékben átélteknek." mondja az Alapító, miközben megkerüli az ágyat, majd Odot szemügyre véve megkérdi: "Vagy maga nem ért egyet?" "Ezt nem mondtam." feleli Odo diplomatikusan. "Csinált már ilyet korábban is?" "Nem sokszor." "De mikor igen, élvezte, igaz?"

"Igen." "És sajnálja, hogy Kira őrnaggyal nem volt részük benne."

állapítja meg az Alapító, némiképp zavarba hozva ezzel Odot, aki így szól: "Én... Róla nem szeretnék beszélni." "Egyáltalán nem értem, miért. A Kötelékben világosan érzem, mit érez iránta." "Akkor... Miért ragaszkodik hozzá, hogy róla beszéljünk?" "Mert a szavak még mindig nagyon fontosak magának. De ez hamarosan meg fog változni. Egy napon a Kötelék lesz egyedül, ami számítani fog magának... És az a nap egyre közeledik." "Tényleg...?" "Bámulatos, hogy ilyen sokáig életben maradt nélküle. ... Csak most, mikor távol vagyok a Nagy Köteléktől, értem meg én is, milyen fájdalmas lehetett ez magának." "Nem volt mindig könnyű..." bólogat Odo. "Odo... Soha többé nem kell egyedül lennie."

mondja az Alapító, mire Odo nagyot sóhajtva feláll az ágyról: "Nos...

Most már jobb, ha megyek. Az állomás irányítótanácsa hamarosan összeül, Dukat és Weyoun várnak rám." "Az a találkozó három napja volt." mondja az alapító. "Három napja...?!" mered rá Odo döbbenten, majd a szekrényről felvett kéziterminálra pillantva maga is megállapíthatja, hogy így van, "Három napja... Hogyan telhetett el ennyi idő

észrevétlenül?" "Aggasztja?" "Igen, aggaszt." "Akkor szokjon hozzá. ...

Túl régóta él a szilárdak időérzékével." mondja az Alapító az ablakon át kibámuló Odo mellé lépve, "Nem kellene aggódnia a találkozóik, határidőik, kötelességeik miatt... Mindennek nem kell zavarnia magát.

Maga egy változó. Nincs korlátja sem térben, sem időben. ... Mint ahogy nekem sincs." A női alakváltó eközben megfogja Odo kezét, és lassan összeolvadnak.

 

Weyoun hosszan, eltűnődve szemléli a tanácsterem világító lapú asztalára kiterített festményt, Ziyal egyik munkáját. Megnézegeti különböző irányokból, és szögekből, majd gondolataiba merülve ereszkedik vissza az egyik székre. A tanácsterem távolabbi ajtaja kinyílik, és Kira siet be rajta. "Beszélni akart velem, őrnagy?"

kérdezi a vorta, mikor Kira megáll vele szemben az asztal túloldalán.

"Így van. Azért..." "Először... Mondjon meg nekem valamit." szakítja félbe Weyoun, "Mit gondol erről?" "Ez Ziyal egyik képe." állapítja meg Kira. "Tudom, ki az alkotója, az apja adta ide. Azt mondta, Cardassián díjnyertes alkotás lett." "Gul Dukat biztosan nagyon büszke a lányára."

"Én is így gondolom. De akkor... Ez jó?" "Azt hiszem. Maga nem így látja?" kérdezi Kira. "Nem tudom, hogyan kellene értékelnem. Tudnia kell, hogy a népemnek... Nincs esztétikai érzéke." "Ez sajnálatos." "Én is így gondolom, bár... Ha az esztétika valóban olyan fontos volna, az Alapítók biztosan a génjeinkbe kódolták volna." "Vagy... Hibáztak."

Istenek nem hibáznak." jelenti ki Weyoun, jégkék szemeivel Kirára pillantva, "Azonban... Néha... Azt hiszem, jó volna emlékezni egy dallamra..." A vorta zavartan rázza meg a fejét, majd gyakorlatiasabb vizekre tereli a beszélgetést: "Tehát... Mit tehetek önért, őrnagy?"

"Romról van szó." "Ah, igen." dől hátra Weyoun, "A ferengi szabotőr."

"Már több, mint egy hete tartják börtönben." "Már olyan rég lett volna...?" "Azt reméltem, talán... Szabadon engedné." "Lehetetlen. Nem tudom szabadon engedni, utána meg kivégeztetni, annak semmi értelme sem volna." "Ki akarja végeztetni Romot?!" "Terrorista cselekményt követettel a Dominion ellen." mondja Weyoun, majd felállva folytatja., "Nem csak, hogy az aknamező eltávolítását célzó erőfeszítésünket próbálta megzavarni, de, legalábbis ahogy én hallottam... Ő volt az az ördögi lángelme, aki egyáltalán kidolgozta az ön-replikáló aknák ötletét. ... Sajnálom, de példát kell mutatnunk, hogy a többiek kétszer is meggondolják, mielőtt szembeszegülnének velünk." "Bajori felesége van." mondja Kira. "Tudomásom van róla. És jelen pillanatban kész vagyok elhinni, hogy a felesége semmit sem tudott az ügyről, különben szerződés ide vagy oda... Osztoznia kellene a férje sorsában. ...

Sajnálom, őrnagy. A Dominion nagyon rosszul reagál a terrorizmusra. A maga... Barátjának... A fejével kell fizetnie ezért." "Majd meglátjuk, mit szól ehhez a bajori kormány." jelenti ki Kira. "Attól tartok, a megkeresésük süket fülekre fog találni..." mondja Weyoun, mire Kira feldúltan a kijárat felé indul. "Őrnagy..." szól utána a vorta, és mikor Kira visszafordul, a képre mutatva megkérdezi: "Nem volna esztétikusabb bekeretezve?" Az őrnagy szó nélkül távozik.

 

"Ki fognak végezni..." motyogja maga elé Rom a börtön egyik cellájában. "Ne mondj ilyeneket..." próbálja vigasztalni az erőtérkapun kívülről Leeta. "De hát ő mondta!" pillant Rom vádlón a valamivel távolabb ácsorgó Quarkra, mire Leeta dühösen pillant rá. "Én csak azt mondtam, hogy... Tervezik a kivégzésedet. És ez nem ugyanaz." mondja Quark. "Nekem igen." jelenti ki Rom. "Rom, nem fogjuk hagyni, hogy tegyenek veled valamit. Kira felkereste a bajori Minisztertanácsot, és felkérte őket, hogy nyújtsanak be hivatalos tiltakozást." mondja Leeta.

"Ez nagyon kedves, de nem lesz semmi haszna." rázza a fejét Rom. "Én pedig beszéltem Zek Nagy Nagussal." mondja Quark, "És ő felajánlotta a Dominionnak, hogy megveszi a szabadságodat." "Nem hiszem, hogy Weyount érdekelné a latinum." kesereg tovább Rom, "Halott ember vagyok!" Leeta erre majdnem sírva fakad, mire Quark gyorsan odamegy hozzá, átkarolja, és rosszalló pillantást vet Romra: "Miért akarod teljesen elszomorítani a feleséged?!" "Nagyon sajnálom..." kér bocsánatot Rom, mire Leeta sűrű

pislogásba kezd. "Talán..." sandít Quark a börtönblokk bejáratánál ácsorgó jem'hadar őrre, majd halkabbra fogja a hangját, "Azt hiszed, hogy a bátyád hagyja, hogy valami bajod essék?" "Mit tervezel?" kérdezi Rom, és Leeta is érdeklődve fordul felé. "Fogalmam sincs." vallja be Quark, "De eszembe fog jutni valami, testvérem. ... Nem számít, mibe kerül... Nem számít, mit kell tennem érte, ki foglak hozni innen!" "Ha megteszed, akkor... Ingyen fogok dolgozni a dabo-asztalnál." mondja Leeta. "Meddig?" csap le Quark a soha vissza nem térő alkalomra. "Egy évig." "Legyen kettő." "Testvérem..." méltatlankodik Rom, de Quark lepisszegi. Leeta végül bólint, Quark pedig Rom felé fordul: "Nem ér meg az életed két évet? ... Úgyhogy csak nyugalom, és bízd magad a bátyádra." "De én nem akarom, hogy megpróbálj megmenteni!" jelenti ki rom felállva a priccsről. "Te meg miket beszélsz?!" bámul rá Leeta, majd Quark felé fordulva hozzáteszi: "Biztos nincs teljesen észnél."

"Nem is volt soha." morogja Quark. "Komolyan gondoltam." jelenti ki Rom, és közelebb lép az erőtérhez: "Testvérem... Fontosabb dolgokat kell elintézned." "A bár jól megy, de köszönöm az aggodalmat." "Én nem a bárra gondoltam." "De Rom, mi lehet fontosabb az életednél?" kérdezi Leeta. Rom erre kinéz a jem'hadarra, majd lehalkítja a hangját: "Az antigraviton-sugárzót el kell pusztítani. ... Hogy megakadályozzuk a Dominiont az aknamező eltávolításában. ... Neked kell befejezned, amit elkezdtem, az Alfa Kvadráns jövője van a kezedben! Milliárdok számítanak rád!" "Hű... Hogy azok mind milyen csalódottak lesznek..."

csóválja a fejét Quark. "Testvérem... Meg tudnád csinálni... Meg tudod csinálni. Meg fogod csinálni!" "És ha elkapnak?" "Akkor együtt halunk meg, büszkén arra, amit tettünk, egymás mellett állva! Tudva, hogy mindenkiért próbáltunk tenni valamit..." "Jaj, Rom..." mondja Leeta elérzékenyülve. "Csakhogy... Én nem akarok meghalni." jelenti ki Quark.

"Ha ez a sorsunk, akkor... Kötelességünk betölteni." mondja Rom, "És most menj, testvérem. Még sok munka áll előtted." Quark erre útnak indul, Rom pedig Leetára pillant: "És, egyébként mi újság?

Megjavították már a szónikus zuhanyt a kabinunkban?" Leeta erre megint majdnem elpityeredik.

 

"Ziyal..." szólítja meg Kira az önkiszolgáló étterem egyik asztalánál ülő lányt, mire az mosolyogva pillant fel: "Nerys... Hetek óta nem láttam." "Van egy kis ideje?" "Persze." Kira leül az asztalhoz, körülnéz, majd így szól: "Nem tudna beszélni az apjával?" "Mivel kapcsolatban?" "Rom érdekében." Ziyal ennek hallatán kissé elbizonytalanodik.

 

"Apám..." lép be Ziyal a parancsnoki irodába, mire Dukat felderülve néz fel kézitermináljáról, "Beszélnem kel veled." "Valami gond van, kicsim?" kérdezi Dukat, mikor Ziyal megáll mellette. "Semmi olyan, amit ne tudnál megoldani." "Akkor ki vele." "Azt szeretném, ha szabadon engednéd Romot." "Ezt nem mondod komolyan..." "De igen." "Én nem tudom szabadon engedni Romot, Ziyal. A Dominion halálra ítélte." "De te megkönyörülhetnél rajta... Hát nem érted, itt a nagy lehetőség, hogy megmutathasd a bajori népnek, és Kira őrnagynak, milyen is vagy valójában! Egy megbocsátó, együtt érző ember. Egy nagylelkű ember!"

Dukat feláll, és a lánya szemébe nézve kérdezi: "Mondd meg nekem, Ziyal, részed volt bármilyen módon az állomás szabotálásának kitervelésében, vagy sem?" "Nem, még csak nem is tudtam..." "Egészen biztos ez? Csak akkor segíthetek, ha igazat mondasz nekem." "Ismersz engem, én nem hazudok. ... Inkább az a kérdés... Te mindig az igazat mondtad-e nekem." "Miről?" "Hogy a bajoriak által rólad alkotott kép hamis. Hogy bánod mindazt a szörnyűséget, amit a megszállás alatt tettél." "De még mennyire bánom, Ziyal." mondja Dukat elkomorodva, "Higgy nekem." "Akkor itt a lehetőség, hogy mindenkinek bebizonyíthasd... Nekem is. ... Mutasd meg, hogy képes vagy könyörületes lenni." Dukat nagyot sóhajt, és téve néhány lépést, magyarázni kezd: "Rom a tette miatt az állam ellenségének bizonyult, és az állam ellenségei számára nincs kegyelem." "Így beszél egy igazi cardassiai..." morogja Ziyal. "Én cardassiai vagyok. ÉS te is." "Nem, én nem! ... Én soha nem tudnék olyan lenni, mint te!" jelenti ki a lány dühösen, ezzel kiviharzik az irodából, hiába próbálja Dukat visszatartani.

 

"Nem lehet megbízni bennük." csóválja a fejét a bár emeleti részére vezető csigalépcsők egyikén kuporgó Kira. "Én a latinumban bízom, ők pedig úgyszintén." mondja a néhány fokkal lejjebb ülő Quark, "Öt rúdért kaptam öt nausicaait, egy gyors hajót, és nagyon kevés kérdést. Rom kiszabadítása ahhoz képest semmiség lesz, amit egyébként kellene tennem." "Inkább felejtse el az egészet, Quark. A testvére kiszabadításához pontos időzítésre volna szükség, a nausicaaiak pedig ilyesmire nem képesek. Azok csak mészárosok. Úgy tesznek, mintha az övék volna az állomás, és ha csak ferdén néz rájuk valaki, máris csupa vér a sétafedélzet." "Gondolja, hogy visszakapom a pénzemet?" kérdezi Quark, ezzel elindul lefelé a lépcsőn, és Kira is a nyomába szegődik.

Az őrnagy azonban végül csak a bárpultig megy, ám szerencsétlenségére Damar is ekkor érkezik, valószínűleg mindennapi kanarhját elfogyasztandó. "Őrnagy... Egy tamaroni gabonát szállító teherhajó érkezik hamarosan. Gondoskodjon róla, hogy kirakodhassanak az ötös rakodórámpán." "Rendben, el lesz intézve." bólint Kira, majd a pult mögött szorgoskodó pincérhez fordul: "Kérek egy..." "Igen, el lesz intézve. Most rögtön." mondja Damar nyomatékosan. Kira pár pillanatig bosszúsan bámul maga elé, végül feláll, a cardassiai pedig leül a helyére. "A hozzáállását, őrnagy... Nem fogjuk a végletekig tűrni." "Ha nem tetszik a hozzáállásom, Damar... Próbáljon csak meg változtatni rajta!" sziszegi Kira a cardassiai fülébe, ezzel elsiet. "Nem tudom, mit lát Dukat ebben a nőben." morogja Damar, mikor Quark megérkezik a kanarh-al. "Akkor meg kellene vizsgáltatnia a látását." javasolja Quark, "Egy kanarh... Az üveget itt hagyjam?" "Előbb kóstolja meg maga is. Talán mérgezett..." "A vevők megmérgezése nem tesz jót az üzletnek..." csóválja a fejét Quark. "Meglehet. De egyeseknek még ennél is fontosabb lehet, hogy törlesszenek a testvére miatt." "Hmm..."

ingatja a fejét Quark, "Ennek a ferenginek itt semmiképp..." Quark ezzel felemeli a Damarnak töltött italt, de mielőtt ihatna belőle, a cardassiai kiveszi a kezéből a poharat, és vállon veregeti Quarkot: "Maga dicsőség a fajára nézve, Quark. ... A testvérével ellentétben...

Maga a győztesek oldalár a állt." "Na jó, halljuk, meséljen." mondja Quark. "Mit kéne mesélnem?" "Ne legyen már ilyen szerény... Vagy meghalt valaki, vagy jóváhagyták az előléptetését." "Még annál is jobb." jelenti ki Damar, majd a mellette ülő bajorira pillant, aki erre gyorsan odébbáll. "Az aknamezőről van szó." hajol közelebb Damar Quarkhoz, miközben tölt magának, és a ferenginek is. "Mi van vele?"

"Fel fogjuk szedni." "Ah, ezt már annyiszor hallottam..." "Említettem már azt a kísérletet, igaz? ... Sikeres volt. Már jelenleg is folyik az aknák semlegesítése." "Elképesztő... Akkor gondolom, jó sok dolga van.

Meddig fog ez tartani, pár hónapig? Évekig?" "Egy hétig." feleli Damar, mire Quark kezében megáll a pohár: "Egy hétig...?" "Pontosan. ... Egy hét... És az Alfa Kvadráns a miénk." Quark összevigyorog a cardassiaival, majd mindketten felhajtják italaikat.

 

"Uraim, ez a küldetés a klingon erők nélkül nem lehet sikeres."

mondja Sisko Worfnak és Martoknak az irodájában. "Mi egyetértünk önnel, kapitány... Gowron kancellár azonban sajnos nem." mondja Worf. "Akkor meg kel változtatniuk a véleményét." jelenti ki Sisko. "A kancellár nem biztos benne, hogy be kellene vetnie ekkora flottát egyetlen csatában."

mondja Martok. "Úgy gondolja..." veszi át a szót Worf, "Hogy ezzel sebezhetővé válik a Birodalom." "A Csillagflotta Főparancsnokságnak pontosan ugyanilyen aggályai voltak a Földet illetően. De a terv gondosabb tanulmányozása után úgy látták, megéri a kockázatot."

"Tábornok..." pillant Worf Martokra, "Talán vissza kellene térnie Qo'noSra, és személyesen felszólalni. A kancellár nagy tisztelettel van ön iránt, ha ön nem tudja meggyőzni, akkor senki sem." "Felkeresem Gowront." bólint Martok, "És maga velem tart." "Nem." tiltakozik Worf, "A kancellár bennem már nem lát barátot." "Tudom. De mi lehetne ennél jobb? Egy szövetséges, és egy ellenfél, akik ugyanazt javasolják. Így nem is tehet mást, mint hogy támogat minket." "Szükségem van azokra a klingon hajókra!" jelenti ki Sisko. Martok és Worf egymásra néznek, majd a korvettkapitány kijelenti: "És meg is fogja kapni őket."

 

"Egy hét?!" mered Kira Quarkra a bárpult belső, csendesebb végénél, "Biztos benne?" "Nekem ezt mondta. És nem üres fecsegésnek tűnt." "Meg kell állítanunk őket." "Hogy a végén mi is egy cellában végezzük, mint a testvérem?" kérdezi Quark, majd megrázza a fejét: "Nem, köszönöm. ...

Ha el tudnánk jutni Odohoz, és tájékoztatni arról, mi folyik itt...

Biztosan tudna segíteni." "Odora többé nem számíthatunk. Először is, mert nem tudunk hozzáférni, másodszor pedig, ha sikerülne is, úgysem segítene." "Akkor nem marad más lehetőségünk, mint figyelmeztetni a Csillagflottát." "És maga szerint mégis hogyan kellene üzennünk nekik?!" "Ezt pont tőlem kérdezi? Maga a terrorista, nekem csak egy bárom van." "Itt vannak hát..." telepszik le Jake Kira mellé, "Az arckifejezésükből ítélve nem sikerült kihozniuk Romot a börtönből." "És csak egyre rosszabb hírek jönnek." morogja Quark. "Azért minden mégsem olyan szörnyű." "De igen, Jake, az." "Számomra nem." jelenti ki Jake feltűnő lelkesedéssel, "Kijuttatok egy üzenetet apának." Kira és Quark előbb egymásra, majd Jake-re bámulnak: "Hogyan?" "Riporter vagyok, megvannak a módszereim és útvonalaim..." "Gyerünk, Jake, nincs időnk játszadozni!" sürgeti Kira. Jake erre elvigyorodik, és valahová hátrafelé int. Kira tekintetével követi a mutatott irányt, majd meglepetten kérdezi meg: "Morn...?" A jelzett asztalnál ugyanis a termetes humanoid üldögél, és éppen nagy műgonddal csomagol valamit.

"Hazautazik, az anyja születésnapjára, vagy ilyesmi." magyarázza Jake, "És az egyik ajándékban lesz egy rejtett üzenet apának."

A bőszen csomagoló Morn egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen nagyon megszaporodtak körülötte. Kissé ijedten néz fel, így Kirát, és Quarkot láthatja az asztala mellett állni, amint jelentőségteljes pillantásokkal méregetik, majd Kira segít lefogni a fényes mintákkal díszített fehér kötözőszalagot, amivel Morn az ajándék csomagolását igyekszik rögzíteni.

 

A 375-ös Csillagbázis körül megkezdődött a csapatösszevonás, a szokásos néhány hajó helyett most már több tucat várakozik, vagy járőrözik az állomás közvetlen környezetében, leginkább Galaxy, Excelsior, Miranda, és Peregrine osztályú hajók láthatók, de a létszám és összetétel még bizonnyal nem teljes.

 

"Tényleg megbízható?" kérdezi Ross Sisko irodájában, egy fehér szalagot forgatva a kezében, amin fényes minta vonul végig. "Öt éve ismerem a futárt, megbízom benne." jelenti ki Sisko. "Akkor bajban vagyunk. ... Három napon belül leküzdik az aknamezőt. A Kilencedik Flotta pedig legkorábban négy nap múlva ér ide." "Akkor azt javaslom, induljunk el nélkülük." fordul el Sisko a nagy monitortól. "És a klingonokkal mi lesz?" "Úgy látszik, őket is nélkülöznünk kell. Nincs több időnk, admirális." "Ha a Dominion erősítése átjut a wormhole-on, mindent elvesztettünk." bólint Ross komoran. "Fogjuk a hajókat amink van, átverekedjük magunkat a Deep Space Nine-ig, és megsemmisítjük az antigraviton-emittert. Ez az egyetlen reményünk." mondja Sisko elszántan. "Csinálják." bólint végül Ross.

 

Dukat és Weyoun a tanácsterem számos ablakának egyikénél állva bámulnak kifelé, majd a cardassiai felkiált: "Ott!" "Hol...?" meregeti a szemét Weyoun. "Ott, elöl..." mutat Dukat egy gyorsan halványuló fénypontra, "Az a villanás egy akna volt, amit eltalált az antigraviton-sugár." "És megfosztotta a replikációs képességétől."

bólogat Weyoun. "Pontosan. Tényleg nem látta?" "Sajnálom, de nem."

"Hónapok óta követeli, hogy gondoskodjunk az aknákról, és most, mikor végre megtörténik, még csak nem is látja..." "Rossz a szemem." ismeri be Weyoun. "Tessék?" "A népünknek mindig is gyenge volt a látása, már hozzászoktunk. ... A jem'hadaroknak ellentétben nagyon éles a látásuk, és azt hiszem, nagyobb szükségük is van rá, mint nekünk." "Ott egy újabb." mutat ki Dukat megint az ablakon, mikor egy újabb fénypont villan fel, mire Weyoun felsóhajt: "Kénytelen vagyok elhinni magának..." "Mikor az összes aknában tönkrement a replikációs egység, képesek leszünk az egész aknamezőt megsemmisíteni. És garantálom magának, bármilyen rosszak is a szemei... Azt a robbanást látni fogja."

"Mikor lesz a tűzijáték?" kérdezi Weyoun elmosolyodva. "Becsléseink szerint hetvennyolc óra múlva. Három nap, és elkezdhetjük áthozni a jem'hadar-utánpótlást a wormhole-on." "Kiváló. Én tudtam, hogy sikerrel jár, Dukat." "Valóban...?" kérdezi a cardassiai, mire Weyoun arcáról lehervad a mosoly: "Én egy pillanatig sem kételkedtem magában." Ekkor Damar érkezik a tanácsterembe: "Uram, híreim vannak az ellenség flottaműveleteivel kapcsolatban." "Mondja." bólint oda Dukat az előtte megálló Damarnak. "A Második Flotta visszahúzódott a Kontanka rendszeren túlra, az Ötödiket pedig visszarendelték a Vulcan határáról.

A két flotta a 375-ös bázisnál találkozott." mutatja Damar a nagy monitoron látható csillagtérképen. "Nem ott állomásozik Sisko kapitány is?" kérdezi Dukat. "Ross admirális szárnysegédje lett." bólint Damar.

"De jól megy a sora." mondja Weyoun, "Szóval, miért gyűjtik oda a flottát?" "Nem tudom." mondja Damar. "Nem tudják?! ... Két nagy flotta hagyja el a frontvonalat, és találkozik egy űrállomásnál, maga meg nem tudja, miért?" "Weyoun..." áll Dukat a vorta elé, "Azon leszünk, hogy kiderítsük a miértet, rendben?" "Remélem is." mondja Weyoun, ezzel távozik. "Tiszteletteljesebben kellene viselkednie magával." jelenti ki Damar. "Egyszer majd... Leckét adhat neki abból is, de jelen pillanatban van egy fontosabb dolog is, amit el kellene intéznie nekem.

Személyes jellegű ügy, és nagyon... Kényes. A lányomról volna szó."

"Ziyalról?" "Volt egy kis nézeteltérésünk, és szeretném, ha rávenné, hogy... Újra beszéljen velem." "Uram, azt hiszem, sokkal okosabb volna, ha én az ellenséges flottával foglalkoznék." "Parancsot adtam magának, Damar. Egy nagy győzelem küszöbén állunk, és mikor eljön, a lányomnak itt kell állnia mellettem! Világos...?" Damar úgy dönt, jobb, ha nem ellenkezik tovább, és szó nélkül elsiet.

 

"Tényleg hittem, hogy apám megváltozott... És békeszerető lett."

mondja Ziyal Kirának, miközben az őrnagy egy raktárban végez ellenőrzéseket. "Lenne ő... Ha valami előnye származna a dologból."

mondja Kira élesen. "Minden, amit nekem mondott, hazugság volt." "Nem, azért nem minden. Az ön iránti érzései valósak." "Engem nem érdekel.

Akkor sem megyek vissza hozzá." jelenti ki Ziyal elszántan, miközben a ládalabirintuson át egy kinyíló ajtó hangja hallatszik. Kira felsóhajt, Ziyal pedig így szól: "Nem hisz nekem, igaz?" "Most dühös, és sértett.

De ez el fog múlni. És akkor el kell döntenie, mit tegyen." Ekkor Damar torpan meg a ládák alkotta folyosó végében, mikor észreveszi őket: "Ziyal... Beszélnem kell önnel." "Nincs semmi, amit meg kellene beszélnem magával." mondja a lány, miközben Damar odamegy hozzá. "Velem valóban, az apjával viszont annál inkább. Látni szeretné." "Meglehet, én viszont nem akarom látni őt." Damar nem tágít, így Kira rászól: "Megértette?" "Maga kimarad ebből, őrnagy. ... Ziyal, hallgasson rám.

Az apja nagy ember. A sors kegyeltje, aki nagy terhet is hordoz egyúttal. Tudja, hogy veszélyes volt szövetségre lépni az Alapítókkal, de ha gyengeséget mutatna, ellene fordulnának. Ezért mindannyiunknak támogatnunk kell őt. Úgyhogy legyen Cardassia igaz lánya, és álljon az apja mellé!" "Nyilvánvalónak kellene lennie, még maga számára is, Damar, hogy én nem vagyok Cardassia igaz lánya!" "Számomra csak az nyilvánvaló, hogy az apja hibát követett el, mikor nem hagyta meghalni abban a breen táborban! ... De azért tette, mert együtt érző ember, és maga ezért tartozik neki. Úgyhogy velem jön!" Damar ezzel megragadja Ziyal karját, és a kijárat felé kezdi lökdösni. "Engedje el." mondja Kira. "És ha nem teszem?" áll elé Damar, "Akkor mi lesz?" "Régen várok már erre a kérdésre." jelenti ki Kira elmosolyodva, ezzel ökölbe szorított kézháttal arcon csapja Damart. Az visszaütne, de Kira hárít, és az első ütést megtoldja még néhánnyal, és a cardassiai pár pillanat múlva a földön köt ki, mozdulatlanul. Kira vesz még néhány nagy levegőt, majd úgy lép a döbbenten bámuló Ziyal mellé, mintha mi sem történt volna. "Meg akarja ölni?" kérdezi a lány. "Nem. De egy pillanatig meg akartam." "És... Mit fog csinálni, mikor magához tér?"

"Az majd tőle függ." feleli Kira, ezzel a kijárat felé veszi az irányt.

Ziyal a nyomába ered, de még többször megtorpan, és visszanéz Damarra.

 

"Maradjon csak..." mondja Ross Siskonak, mikor a kapitány felállna az irodájába érkező admirális láttán, "Csak szerencsét akarok kívánni."

"Köszönöm. ... Az apám mondta mindig, hogy szerencséből sosem lehet elég." "Az apja bölcs embernek tűnik." állapítja meg Ross, lelve Siskoval szemközt. "És jó csípős jambalayát főz." bólint a kapitány, amin mindketten nevetnek egy sort. "Mi az?" figyel fel Ross az attól eltekintve teljesen üres asztalon heverő jegyzetfüzetre. "Ősi bajori írások." tolja közelebb Sisko a jegyzetfüzetet. "Ah... A Küldött tanácsokat keres a csata előestéjén..." bólint Ross, beleolvasva a jegyzetfüzet tartalmába. "Tanácsot, útmutatást, egérutat... Bármit, amit találni tudok." "És, mit mondanak a Próféták?" "Hogy hosszú út áll még előttem, míg a próféciák felfedik nekem a mondanivalójukat." "Talán elmélyülhet majd bennük... Miután vége ennek a háborúnak." mondja Ross, miközben feláll, és a nagy monitorhoz megy, hogy szemügyre vegye a haditervet. "Kikapcsolódás lenne. Két hét kimenő Bajoron, látogatás a Dahkem-kolostorban..." "Én még sosem jártam Bajoron. Úgy hallottam, szép hely." "Szép...? Ez nem épp a megfelelő szó. A keleti tartományokban vannak olyan helyek, amiket csak az Édenkerttel lehet összemérni. ... Hatalmas zöld mezők, melyek egyetlen éjszaka alatt tele lesznek vadvirággal, kristálytiszta hegyi patakok, amik vízesésekben egyesülnek egymással, és..." "Jól van, jól van. Meggyőzött. Már foglalom is le a helyet a következő szabadságom idejére. ... Tudja, attól tartok, ha a megbízatása véget ér a Deep Space Nine-on, és Bajor a Föderáció tagja lesz, nehéz búcsú vár majd önre." "Nem fogok elbúcsúzni. ... Építek majd egy házat Bajoron." mondja Sisko. "És ha a Csillagflotta egy másik szektorba küldi?" "Oda megyek, ahová küldenek.

De hazamenni... Mindig Bajorra fogok."

 

Nog büszkén feszítve új egyenruhájában, a kadétok szürke-vörös öltözéke helyett, siet végig a Defiant egyik folyosóján, majd az egyik sarok mögött O'Brienbe botlik. "Főnök, épp önt keresem... Képzelje csak, kineveztek zászlósnak!" "Nahát... Nem is tudtam, hogy már ennyire súlyos a helyzet." élcelődik a főmérnök, miközben kettesben indulnak tovább. "Egyenesen borzalmas, nem igaz?" bólogat Nog, "Ha az Akadémiai osztálytársaim látnának így..." "Meg lennének lepve, mi?" "A 'bepöccennének' megfelelőbb kifejezés volna, uram." "Tudják is ők..."

csóválja a fejét O'Brien vidáman. "Mindenesetre, csak azt szeretném mondani, hogy köszönöm a segítségét." "A segítségemet?" "Sokat tanultam öntől, és nem csak a gépészeti ismeretekre gondolok. Ön megmutatta, mit jelent igazi katonának lenni." "Azért ne szálljon nagyon a fejébe az az egyenruha. Sokat kell még tanulnia. ... És fog is. ... Gratulálok, zászlós. Viselje büszkén." "Így lesz, főnök." bólint Nog, majd hamarosan megérkeznek a hídra. Sisko csak egy pillanattal utánuk lép be a másik ajtón, így Nognak már van ideje bejelenteni: "Kapitány a hídon!" erre mindenki kihúzza magát, Dax pedig feláll a kapitányi székből: "Melegen tartottam önnek, Ben." A legénység tagjai elfoglalják szokásos helyeiket, Sisko pedig, miután leült a kapitányi székbe, Noghoz fordul: "Zászlós, tájékoztassa a hajókat: kifutunk." "Igenis, uram."

A 375-ös Csillagbázis körül összegyűlt hajók mozgásba lendülnek, és a hatalmas Föderációs flotta útnak indul a Deep Space Nine felé.

 

"Megerősítették az eredeti titkosszolgálati jelentést." mondja Dukat Weyounnak, amint bezárult mögöttük az állomásparancsnoki iroda ajtaja, "A Föderáció flottája útnak indult." "A céljukat ismerjük?" "Úgy tűnik, ide tartanak." "Ide...?" "Ühüm." "Megtudták, hogy felszedjük az aknákat." állapítja meg Weyoun, "Valaki üzenetet küldhetett nekik." "Én is így gondolom." ért egyet Dukat. "Lényegtelen." csóválja meg a fejét Weyoun, "Legyőzzük őket." "Igen. ... Igen, így lesz, de ahhoz...

Jelentős számú hajót kell visszavonnom a frontvonalakról." mondja Dukat, odamutatva egy jegyzetfüzetet Weyounnak. "Tegye azt." bólint a vorta. "Igen?" szól ki közben Dukat a csengő hangjára. "Miután eltávolítottuk az aknamezőt, több, mint elégséges hajónk lesz a pótlásukra." folytatja Weyoun, miközben a véraláfutásos arcú Damar lép be az irodába savanyú képpel. "Nah... Minden rendben, csak egy pillanat..." mondja Dukat, ezzel karon ragadja, és félrevonja Damart.

"Engedélyt kérek Kira őrnagy letartóztatására!" mondja Damar halkan, ám meglehetősen dühösen. "Kira... Ziyallal mi van?! Mikor láthatom?" "Nem akarja látni magát. Az őrnagy az én káromra fejezte ki tiltakozását."

"Mit csinált Ziyallal?!" "Semmit sem csináltam vele!" "Akkor miért támadta meg az őrnagy?! Biztosan csinált valamit...! Biztosan megfenyegettem Damar, pedig én mondtam, hogy legyen tapintatos...!"

"Bocsássanak meg..." szólal meg ekkor Weyoun a helyiség másik végéből, ahová elvonult, sőt, még tüntetően hátat is fordított, "De nem gondolják, hogy a családi viszályokat a háború után is el lehetne intézni...?" A két cardassiai a vortára mered, mire az magyarázatképpen így szól: "Rossz látás, jó hallás..." "Persze, teljesen igaza van." tér vissza hozzá Dukat. "Tehát tudja, mit kell tennie." mondja Weyoun.

"Elég hajót fogok visszahívni a Föderációs flotta legyőzéséhez, és megvédjük az állomást." Weyoun erre elégedetten bólint, majd szó nélkül távozik, Damar pedig Dukathoz siet: "A Föderációs flotta jön ellenünk?!" "Így van. És most pontosan tudni akarom, mi történt maga és Ziyal között!"

 

"Különös..." mondja a galériáról a női alakváltó mellett állva a sétafedélzet forgalmát figyelő Odo, "Számtalanszor álltam már itt, és most mégis... Valahogy minden másnak tűnik." "A szilárdak miatt van.

Aprónak látszanak... Jelentéktelennek." "Nem az ő hibájuk." "Nem is teszek nekik szemrehányást." pillant az Alapító Odora, aki így szól: "Foglyok." "Bezárva egyetlen formába." "Egyetlen... Perspektívába." "Ez annyira korlátozott." "Valahogyan... Sajnálom is őket." "Az irányításunkra van szükségük, Odo, nem a sajnálatunkra." "Sokat jelent nekik a szabadságuk." "Le fogjuk őket szoktatni róla." jelenti ki az Alapító, miközben néhány lépésre eltávolodik Odotól. "Leszoktatni...?"

"Rossz szót használtam? ... Ah, a szilárdak beszéde annyira pontatlan."

"Pontosan mire készülnek?" "A szilárdak többé már nem a maga gondja, Odo. Megtörténik, aminek meg kell történnie. Ilyen egyszerű." A galérián ekkor Weyoun bukkan fel, ahogy feléjük közeledik, és hamarosan megáll az Alapító mellett: "Bocsássák meg, hogy zavarok, de fontos híreim vannak a háborúról." "Miért nem megy vissza a kabinjába, Odo?

Hamarosan én is megyek." mondja a női alakváltó, de Odonak nem akaródzik távozni. "Ne aggódjon, minden rendben lesz. Ígérem..." fogja meg erre a vállát az Alapító, mire Odo bólint, majd a Vortára sandít, aki erre fejet hajt felé, végül lassú léptekkel távozik. "Meg kell mondanom, remek munkát végez Odoval kapcsolatban." mondja Weyoun. "És ez mit jelent...?" "Ez azt jelenti, hogy ő mindig is potenciális veszélyt jelentett a terveinkre nézve, de ön... Hatékonyan semlegesítette." "Semlegesítettem Odot? Azt hiszi, ezért vagyok itt?

... Odo egy változó. Segíteni rajta, hazavinni, befogadni a Nagy Kötelékbe többet jelent nekünk, mint az egész Alfa Kvadráns! ...

Megértette?" "Nem akartam tiszteletlen lenni." mondja Weyoun szinte már rettegve. "Persze, hogy nem. Maga csak az, ami. A Dominion hűséges segítője. ... Jöjjön velem... Azt mondta, Fontos hírei vannak."

A sétafedélzetre leereszkedő Odo, mikor valamivel odébb megpillantja Kirát, utána siet: "Őrnagy...!" Kira azonban, mintha nem is hallotta volna, belép egy liftbe, és a csukódó ajtó előtt megálló Odot levegőnek nézve útnak indul.

Az alakváltó azonban nem hagyja magát lerázni, alig valamivel lemaradva érkezik a lakógyűrűnek arra a folyosójára, ahol a lift kitette Kirát, és az őrnagy után siet: "Kira, várjon...!" "Nincs mit mondanom magának." mondja Kira ridegen, mikor az alakváltó beéri.

"Megértem, hogy dühös..." "De még milyen dühös vagyok!" fordul Kira Odo felé megtorpanva, "Van egyáltalán fogalma arról, mi folyik itt?!"

"Igen... Nagyjából. Elfoglalt voltam." "Aha." bólint Kira jelentőségteljesen, "Dukat eltakarítja az aknamezőt. A Dominion erősítése hamarosan lerohanja a Föderációt. Weyoun ki akarja végeztetni Romot. ... Maga meg elfoglalt volt?!" Kira ezzel tovább indul, Odo pedig újra a nyomába szegődik: "Ezt olyan nehéz elmagyarázni önnek..."

"Ha megint a Köteléket akarja megmagyarázni, ne fáradjon, én csak egy szilárd vagyok, nem érthetem!" "Nerys...!" fogja meg Odo Kira karját, mire az őrnagy megáll, és kirántja a kezét Odoéból. "Sajnálom..."

"Sajnálja?! ... Ez minden, amit mondani akart? Hogy sajnálja?!" "Igen."

"Hát, akkor mondok én is valamit magának, Odo: azon már régen, réges-régen túl vagyunk, hogy 'sajnálom'." mondja Kira ridegen, ezzel otthagyja Odot a folyosó közepén.

 

"Uram, üzenet a Cortez-ről." jelenti O'Brien a Defiant hídján, "Még mindig nem sikerült stabilizálniuk a bal oldali gondolán levő

navigációs fúvókát." "Akkor maradjanak le, és javítsák ki a hibát. A Sarrac álljon a helyére az alakzatban." "Igenis, uram." "Ez a tizenegyedik hajó, ami kimaradt az alakzatból..." jegyzi meg az egyik konzolnál dolgozó Garak. "Jó, hogy maga így nyilvántartja, Garak."

mondja erre Dax. "Mindig csak a pesszimizmus. Ő már csak ilyen..."

jegyzi meg Bashir, mire a cardassiai méltatlankodva fordul felé: "Épp ellenkezőleg! Én mindig a legjobbat remélem. A tapasztalat azonban arra tanított meg, hogy a legrosszabbra készüljek fel." "Észlelek valamit, egy hatalmas Dominion-flottát." jelenti O'Brien, "Irányuk 004.009."

"Mennyien vannak?" "Ezerkétszázötvennégy hajó." "Kétszeres túlerőben vannak." állapítja meg Bashir. "Na, akkor ki a pesszimista?" jegyzi meg erre Garak. "Zászlós, képernyőre. Teljes nagyítást." A főmonitoron megjelenik a lélegzetelállító mérető jem'hadar-cardassiai flotta, amit a hídon levők hosszú másodpercekig szótlanul bámulnak. Sisko végül megrázza magát, majd az oldalsó pulthoz nyúlva aktiválja a Defiant kommunikációs rendszerét: "Minden hajónak, itt Sisko kapitány beszél.

Felvenni a delta kettes támadóalakzatot." A Defiant-en automatikusan életbe lép a vörös készültség, a kapitány pedig pár pillanat múlva így szól: "Ismerik azt a mondást, hogy 'bátraké a szerencse'? ... Hát...

Lássuk, valóban így van-e."