"Morn..." fordul Odo bosszúsan a bárpultnál a szokott helyén ücsörgő

termetes humanoidhoz, aki szokása szerint nyugodtan iszogat, "Ha nem túl elfoglalt, nagyra értékelném, ha végre kipakolna a hármas raktárból, amit már több, mint két hete használ! Kezd megromlani az áruja." Quark közben közelebb lépett a bárpult mögött, és várakozón figyeli a közjátékot. Odo pár pillanatig bámulja Mornt, aki nyugodtan iszogat tovább, majd kinyúl, hogy megragadja a vállát, de a keze átsiklik Morn testén. "Az csak egy hologram." jegyzi meg Quark, elégedett ábrázattal közelebb lépve, "Morn már két hete üzleti úton van... És hogy maga csak most tudja meg, az azt jelenti, jócskán le van maradva..." "Egy hologrammal helyettesíti Mornt? Miért?" mered Odo meglepetten a ferengire. Ekkor O'Brien és Bashir érkeznek a bárba, és automatikusan odaköszönnek a humanoidnak: "'Estét. ... Üdv, Morn."

"Ezért." feleli Quark, "Az emberek kedvelik. Olyan mint valami kabala, mindenki, aki bejön ide, szinte számít arra, hogy itt fogja találni. És ha nem látják itt, nem érzik magukat olyan otthonosan." "Ami persze nem tesz jót az üzletnek..." bólogat Odo grimaszolva. "Mikor legutóbb elutazott, a bár bevétele legalább öt százalékot csökkent." mondja Quark. "Aha..." bólogat Odo jelentőségteljesen, majd szemügyre véve a hologramot, megkérdi: "És miért nem beszél?" "Tudja maga, mennyibe kerül egy olyan interaktív holovetítő?! ... Ráadásul... Sokkal kellemesebb is, mint ha egyfolytában csak beszélne. Ismeri Mornt, be sem áll a szája. Én a magam részéről inkább ezt választanám az eredeti helyett." "Biztos vagyok benne, hogy Morn nagyon meghatódna, ha hallaná ezt magától." jegyzi meg Odo csípősen. A következő pillanatban Dax és Sisko lépnek be a bárba, illetve Dax csak lépne, mert a hologramot megpillantva döbbenten torpan meg: "Morn...!" "Úgy néz ki, mint aki kísértetet látott." jegyzi meg Quark Dax arckifejezése láttán. "Csak egy hologram." legyint Odo jól tájékozottan. "Kapcsolja ki, kérem."

pillant Sisko Quarkra. "Miért?" "Épp most kaptuk a hírt, hogy Morn hajója ionviharba került." mondja Sisko, amire a közelben ülő O'Brien és Bashir is felfigyelnek. "De jól van...?" kérdezi Bashir.

"Megmentették?" érdeklődik O'Brien is. "Meghalt." feleli Dax komoran, mire Bashir és O'Brien összenéznek, Quark pedig zavartan bámulja egy darabig a hologramot.

"Nem hozott semmit?" kérdezi az egy üveget a kezében szorongató Bashir a mellette haladó O'Brient a sétafedélzeten. "Hm...?" néz rá az homlokráncolva. "A gyászszertartásra." "Nem tudtam, hogy kell." "Ez egy régi luriai hagyomány, ennivalót kell vinni a halottnak, hogy erős legyen a túlvilágon." "Ah... Talán Quarknál még tudok szerezni valamit.

Nem szívesen engedném el a fickót útravaló nélkül." Valamivel odébb Jadzia és Worf is ugyanabba az irányba tartanak, Dax meglehetősen letörtnek tűnik. "Morn remek sbarrek-ellenfél volt. Hiányozni fognak a heti küzdelmeink a holosuite-ban." mondja Worf. "Még mindig nem tudom elhinni, hogy meghalt." csóválja a fejét Dax, aki egy kis kosárban ennivalót hoz magával. "Nem is tudtam, hogy ilyen közeli barátod volt."

jegyzi meg Worf. "Egy rövid ideig bele voltam habarodva." "Mi?!

Mornba?" "Még azelőtt volt, hogy megismerkedtünk, ráadásul őt nem érdekelte a dolog." "Hogy érted, hogy nem érdekelte?" torpan meg Worf.

"Vedd úgy, hogy nem szóltam semmit..." csóválja a fejét Dax bosszúsan.

"Az egy dugóhúzó?" kérdezi Odotól a mellettük elhaladó Kira, az alakváltó kezében levő holmira pillantva. "Igen. Mornnak. Gondoltam, hasznát tudja venni." "Nagyon ésszerű..." bólint Kira, mire Odo rámosolyog.

A gyászolók a bárban gyülekeznek, ahol a bárpulton Morn törzshelyénél a humanoidról készült kép látható, és az egész pultot az útravaló borítja. "Ez hihetetlen..." mondja Quark a mellette álló pincéreire pillantva, "Nézzétek csak meg. ... Figyeljetek, ha valakit üres kézzel láttok jönni, adjatok el neki egy üveg yridiai sört. Mondjátok az illetőnek, hogy az volt Morn kedvence." A pincérek szétszélednek, majd Bashir és O'Brien áll meg Quark mellett. "Igazán kedvesnek találom a maga részéről, hogy megteszi ezt, Quark." mondja Bashir. "Biztos vagyok benne, hogy Morn is értékelte volna." bólint O'Brien. "Ez a legkevesebb, amit tehettem." mondja Quark reszelős hangon, "Hiányozni fog nekem. ... Bocsássanak meg..." "Meghívhatjuk valamire?" kérdezi O'Brien, miközben Bashir megveregeti a ferengi vállát. "Munkaidőben általában nem iszom, de... Talán egy sört, yridiait. Az volt Morn kedvence." "Ah, rendben, meglesz." bólint O'Brien, mire Quark azonnal az orra alá dugja a kézterminált, a számlát érvényesítendő. A páros hamarosan távozik, Quark pedig megfordul, hogy ő is a dolga után siessen, de azonnal meg is torpan, ugyanis Odo ácsorog mögötte. "Maga meg mit bámul így rám?!" néz fel rá Quark. "Igazán megható a halott iránt tanúsított tisztelete." mondja az alakváltó gúnyosan. "Azt azért tudnia kell, hogy a jó Morn úgy távozott ebből az életből, hogy elmulasztotta kifizetni a számláját." jegyzi meg Quark. "Ah, elképesztő. Hogy tehetett ilyet, ez igazán gátlástalan dolog volt..."

csóválja a fejét Odo gúnyosan. "Komoly tartozásról van szó, nagy étvágya volt. Hiszen tudja, két gyomrot kellett megtöltenie. ...

Nagyszerű látvány volt nézni, mikor eszik..." "Hát igen, az ember néha akkor tudja csak igazán értékelni, amilye volt, amikor az már nincs."

mondja Odo vigyorogva. "Köszönöm, hogy ennyire aggódik a jólétem miatt." húzza el a száját Quark. "Jobb volna, ha maga is aggódna. Most, hogy a... Kabalája odalett, meg fogja érezni az üzlet." "Ne olyan sietősen... Fog még maga csodálkozni." jelenti ki erre a ferengi, majd otthagyja az alakváltót. Ekkor Dax és Worf is befutnak, bár a klingon még mindig elég szúrós tekintettel méregeti Daxot: "Jadzia..."

"Ejthetnénk a témát végre...?" kérdezi Dax. "Mindannyiuknak nagyon köszönöm, hogy eljöttek." mondja eközben Quark fennhangon, "Nagyon...

Sokat jelent nekem látni, hogy ilyen sokan kedvelték Mornt. Hogy számíthatok erre. ... Soha nem fogom elfelejteni, mikor először találkoztam Mornnal. Oda ült le, pontosan arra a bárszékre." mutatja Quark Morn törzshelyét, "Ez, ha még jól emlékszem, úgy tíz évvel ezelőtt volt. ... Akkor még megvolt a haja is. ... Azt gondoltam, ő is csak egy a sok átutazó vendég közül. Nem tudtam még, hogy ennyire...

Fontos személlyé válik az életemben. ... Mindannyiunk életében. ...

Morn volt az az ember, akinek mindannyiunk számára volt egy barátságos mosolya, vagy egy vidám története. Sokan gondolják majd úgy, hogy ez a hely már nem lesz olyan Morn nélkül, mint korábban volt. És nem is lesz. ... De ez volt az otthona! És bárhol legyen is most, biztos vagyok benne, hogy szeretné tudni, kedvenc bárját továbbra is szeretett barátai nevetése tölti meg." A Kira mellett álló Odo gúnyosan bólint a bújtatott reklám hallatán, miközben Quark Morn törzshelyéhez megy, és így folytatja: "Ez volt az ő széke. És azt hiszem, a legméltóbb megemlékezés az volna, ha gondoskodnánk arról, hogy ez a szék mindig foglalt legyen." Quark körülnéz, majd találomra kiválaszt egy bajori férfit, és a székhez kíséri: "Foglaljon helyet... Tartsa melegen...

Mornnak." A bajori leül, Quark pedig zavartan körülnéz, majd a Mornt ábrázoló kép felé fordulva tapsolni kezd, az összegyűltek pedig követik a példáját. "De most őszintén, Quark időnként azért meg tud lepni a viselkedésével." szól oda Kira Odonak. "Engem is." bólint Odo kissé szkeptikusan. A ferengi eközben egy dabo-lány vigasztaló ölelésében köt ki, a bárba érkező Sisko is ott talál rá: "Bocsásson meg, Quark..." "Ne most..." legyint a ferengi. "Sajnálom, hogy zavarnom kell, de a végrendeletről volna szó, amit Morn hátrahagyott. ... Maga örökölt mindent." Quark erre felélénkül, és meglepetten bámul a kapitányra: "Én...? Mindent rám hagyott? Tényleg rám...?" "Úgy néz ki." bólogat Sisko boldogtalan ábrázattal. "Ó, az én Mornom... Kedves, drága Morn..." néz Quark a képre fejcsóválva, "Ah..." Sisko csendben távozik, Quark pedig meghatottan néz össze a dabo-lánnyal.

"Ez az ostoba holdkóros tényleg azt hitte, hogy maga kedveli..."

csóválja a fejét Odo hitetlenkedve, miközben egy jegyzetfüzetet tanulmányoz az irodájában. "Így is volt." jelenti ki az asztal túloldalán álló Quark, "Órákon át töprengtem a dolgon, aludni sem tudtam." "Persze, mert a hagyaték nettó-értékét számolgatta." jegyzi meg Odo gúnyosan. "Sok időt töltöttünk együtt, és mint az most látható is, Morn és én közel álltunk egymáshoz." "Aha." bólint Odo jelentőségteljesen, majd odaadja a jegyzetfüzetet Quarknak: "Az üzleti adatai..." Quark szemügyre veszi az adatokat, majd meglepetésében leül az íróasztallal szembeni székre: "Ez biztosan valami vicc..." "Ezt meg hogy érti?" kérdezi Odo. "A jelek szerint teljesen tönkre volt menve..." "Ja, ne..." mondja Odo túljátszott sajnálkozással. "De... De hát ez nem lehet, hiszen minden hónap végén kifizette a számláját. A pénz... Honnan volt rá pénze, a mindenségit?" "Hát... Elvégre volt egy szállítmányozási vállalkozása, lehet, hogy a teljes tőkéjét áruba fektette." véli Odo. "Hát persze, árutőke...!" mondja Quark megnyugodva.

A páros valamivel később már az egyik raktárban van. "Mindent kiárusítok, és a nyereségből..." mondja Quark lelkesen, majd elhallgat, és rövid szimatolás után megkérdi: "Phű... Mi ez a szag?!" Odo erre odamegy a helyiség közepén álló négy nagy láda egyikéhez, és felnyitja a fedelet, ami alól elképesztő szagú gázok áradnak elő: "Az öröksége.

Ligiai kagylók. Túlérlelve." "És mi van a többiben, ott?" kérdezi Quark, miközben reménykedve a többi ládához. "Még több ebből."

nyugtatja meg Odo. "Ez az egész?!" kérdezi Quark, kieresztve egy-egy löketet a többi láda fedele alatt sunyító gáznemű borzadályból is, "Mása nem volt?" "Attól tartok." feleli Odo vigyorogva. "Nah..." néz körül Quark kétségbeesetten. "Ah, persze, meg lehet még említeni a kabinja berendezését. Morn talán bútorokba, és műtárgyakba fektette a vagyonát." "De még mennyire... Persze, biztosan!" mondja Quark újjáéledő reménnyel, ezzel elviharzik.

"Árverést fogok rendezni!" jelenti ki Quark, miközben Odoval Morn kabinja felé tartanak, "Biztosan nagy pénzeket fognak megadni Morn holmijáért!" A menet megáll egy ajtó előtt, Odo kinyitja, majd betessékeli Quarkot. Odabent csak egy nagy, hétszögletű medence-félét találnak, amiben halványbarna iszap fortyog. "Biztos, hogy ez az ő

kabinja...?" néz körül Quark. "Teljesen biztos." nyugtatja meg Odo.

"Vagyis nem nyert. ... Az meg mi?" "Ha jól tudom, egy torrero." feleli Odo, szemügyre véve az egyik falon lógó festményt, amit Morn még Quark egyik árverésén szerzett. "Nem... Az ott." bök Quark a fejével a fortyogó iszap felé. "Az ott Morn ágya." "Sárban aludt?" fintorog a ferengi, "Ezt nem értem." "Ühüm... Pedig én úgy hallottam, nagyon jót tesz a bőrnek." jelenti ki Odo, ezzel elhagyja a kabint. "Köszönöm, Morn, mindig is... Erre vágytam." húzza el a száját Quark. Azonban a következő pillanatban bekövetkező események a helyzet újraértékelésére késztetik, a híg iszap ugyanis hirtelen fodrozódni kezd, és egy humanoid nő bukkan fel belőle, majd Quarkot meglátva gyorsan nyakig visszamerül a 'fürdőbe', bár ami így látható marad belőle, az is éppen elég csinos. "Maga meg mit keres az... Ágyamban?" mered rá Quark. "Ah én..." bámul rá a nő zavartan. "Nem tudtam ellenállni neki. Az én Mornie-m és én olyan sok boldog órát töltöttünk el itt... Egyszerűen csodálatos. Sajnálom, ha megijesztettem. Hallottam, hogy jönnek, és úgy gondoltam, jobb, ha inkább elbújok." "Ki maga?" "Ahm... Larell. Morn felesége. Vagyis, a volt felesége." "Morn házas volt? Érdekes."

ámuldozik Quark. "Két csodás éven át... Maga biztosan csak Quark lehet.

... Mornie és én a válásunk után is barátok maradtunk, és ő... Nagyon gyakran beszélt önről." "Hmm... Ezt kedvesnek találom." mondja Quark, közben letelepedve a medence szélére. "Mesélt arról is, szeretné, ha maga kapna meg mindent, amije volt, ha esetleg vele történne valami."

"Úgy...? Tényleg mindent?" "Igen, mindent." bólint Larell, derékig kiemelkedve az iszapból Quark előtt. "Hát... Akkor örülök, hogy maga...

Felmerült. ... Mert az öreg Mornie mást tulajdonképpen nem is hagyott rám." "Ezt azért alig hinném..." jegyzi meg a nő. "Meg kell mondjam, én is ugyanolyan csalódott voltam, mint maga." "Én véletlenül tudom, hogy meglehetősen jelentős összeget rakott félre későbbre. Annyit, hogy akár... Két embernek is elég lenne." célozgat Larell, közben bronzvörös hajfürtjeivel játszadozva. "Ha maga szeret ebben a szószban fürdőzni...

Akkor biztosan elég lesz." "Én a lycipiai lottón nyert összegről beszélek. Ezer tömb aranyba foglalt latinumról." "Ezer tömb...?!" mered Quark a nőre. "Ühüm... És most, hogy ő már eltávozott, minden a miénk."

Quark gondosan beleereszt egy több ujjnyi vastag csövet a medencében gőzölgő iszapba, majd a szerkezethez megy, amihez a cső csatlakozik, és bekapcsolja. A gépezetből diszkrét szörcsögés hallatszik, és a medencében csökkeni kezd az iszapszint, amit Quark nagy megelégedéssel figyel. Hamarosan a szélesen mosolygó Larell is előkerül, immár felöltözve, és megkérdi a ferengit: "Mit csinál?" "Na, mit gondol?

Keresem a latinumot." "Ah... Magának tudnia kellene, hol tartotta."

"Pedig a legcsekélyebb fogalmam sincs. Magának nem beszélt róla?" A nő

erre több foknyit visszavesz a mosolyból, és kissé idegesen jegyzi meg: "Ahm... Biztos vagyok benne, hogy valahol itt tarthatta az állomáson."

"Vagy talán el is költötte az egészet." "Hiszen az volt a nyugdíj-biztosítása." mondja Larell, "Szegény Morn, nem is volt lehetősége élvezni. De ez még nem azt jelenti, hogy mi sem élvezhetjük..." A nő keze eközben megtalálja Quark egyik fülét, és simogatni kezdi. "Tudom ám, mit csinál..." jegyzi meg Quark vigyorogva.

"Miért, mit csinálok?" "Egy dolgot jobb, ha megtud még most. A latinum az enyém." jelenti ki a ferengi. "Ah, Quark, lehet, hogy mindent magára hagyott de... Én voltam a felesége. Megtámadhatnám a végrendeletet, és ezzel évekig késleltethetném a dolgot." "Igen, talán..." ismeri el Quark. "De semmi ok arra, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Hiszen ezer tömb aranyba foglalt latinum épp elég volna kettőnknek is." "Az tényleg jó sok pénz." ért egyet Quark. "És miután megtaláltuk, elutazhatunk egy szép hosszú útra..." "Ah, igen, Morn is biztos így akarta volna."

"Persze, hogy ezt akarta volna..." bólint Larell elégedetten.

"A latinum nincs az állomáson, mindent átkutattam." mondja Quark Daxnak, miközben zárás után kettesben tongoznak a bárban, ahol rajtuk kívül csak a pincérek ügyködnek még, "Kitérek. ... Még Romot is megkértem, hogy tapogassa le az állomást a belső szenzorokkal." "De legalább van egy szép festménye." mondja Dax. "Nah..." morogja Quark, "Felejtse el a képet, én a latinumot akarom!" "Hát, ha magát ez teszi boldoggá... Konfrontálok." "Nekem elhiheti, össze fog jönni. Ez az az áttörés, amire vártam! Márpedig elég sokat váratott magára. Akarom Morn pénzét, és szükségem van Morn pénzére, sőt, meg is érdemlem Morn pénzét." "Maga jön." jegyzi meg Dax, miközben Quark két latinumstráfot egymáshoz ütögetve hallgatja a csengésüket: "Csodálatos, nem igaz? És nézze csak meg, hogy tükrözi vissza a fényt... Kíváncsi volnék, kinek támadt az az ötlete, hogy értéktelen aranydarabokba foglalja a folyékony latinumot." "Valószínűleg olyasvalaki, aki megunta, hogy szemcseppentővel kell visszaadnia az aprót. ... Most akar játszani, vagy nem?" Quark vállat von, belepottyantja a stráfokat a tétgyűjtőbe, megforgatja a kereket, szemügyre veszi a lapjait, majd így szól: "Mit gondol, hová rejtette Morn a latinumot?" "Ha végül megtalálja, tényleg osztozni akar rajta azzal a nővel?" "Én... Hajlandó vagyok tíz százalékot fizetni neki, hogy ne vigye bíróság elé az ügyet." "Az száz tömb." mutat rá Dax. "Mi mást tehetnék? ... Visszavonulok." "Nem tudom, de valami nem tetszik nekem ebben az egész ügyben." jelenti ki Jadzia, "Nem bízom abban a nőben." "Én sem." nyugtatja meg Quark, "De ez még nem azt jelenti, hogy távol fogom tartani a füleimtől." "Azért csak figyeljen jól, ne dőljön be egy szép arcnak." "Hogy én? Soha." "Persze, hogy nem." bólogat Dax jelentőségteljesen, "Vásárolok." Quark erre egy pillanatig a kerékre mered, majd bosszankodva dől hátra, miközben Dax szélesen mosolyogva figyeli.

Quarknak a Morn kabinjából származó festménnyel a kezében a kabinjába lépve olyan érzése támad, hogy nincs egyedül. Hamarosan észreveszi az egyik ablak melletti félhomályban álldogáló alakot is, és elégedett ábrázattal indul meg felé: "Ahm... Micsoda kellemes meglepetés..."

Mikor azonban az alak megfordul, kiderül, hogy meglepetésnek meglepetés, ám nem feltétlenül kellemes, ugyanis egy magas, zöldes bőrű

humanoid férfiról van szó, akinek hamarosan egy fajtársa is felbukkan a nappali másik végéből. "Számítógép, fényt!" szól a ferengi. "Szóval...

Kedveli a meglepetéseket, Quark?" mondja az ablak mellett álló férfi.

"Igen, de csak az örömtelieket." "Én azt mondanám, örömteli vagyok. Te is örömtelinek találsz?" kérdezi az ablak mellett álló lény a társát.

"Igen, tejes mértékben." "Akkor azt mondanám, ez teljes jogú örömteli meglepetésnek nevez ki." "Mit keresnek a kabinomban?" "Magára vártunk."

"Tudnia kell, hogy a testvérem és én Morn üzleti partnerei voltunk."

"Ha a gyászszertartásra jöttek, az tegnap volt." "És, szép volt?"

kérdezi az alacsonyabb, másodjára felbukkant humanoid. "Igen, nagyon szép volt." "Én úgy hallottam, maga örökölte Morn hagyatékát." "Ez így van." bólint Quark. "Mi pedig Morn üzletfelei voltunk." "Ezt a testvére már említette." pillant hátra Quark. "Ő kölcsön kért tőlünk némi pénzt, és most azt szeretnénk, ha... A hagyatékból visszafizetnék nekünk."

"Aha. ... És mekkora összegről van szó?" "Ah, hát... Ezer tömb aranyba foglalt latinumról." "Aha... Valami azt súgta, hogy ezt fogják mondani." jegyzi meg Quark, mire a két humanoid felnevet, "Mindenképp látnom kell ennek a kölcsönnek a szerződését." "Csak... Szóbeli megegyezés volt." "Mi megbíztunk Mornban." "És én biztos vagyok benne, ő azt akarná, hogy maga is tartsa tiszteletben az adott szavát."

"Biztos, hogy így akarná. De... De meg kell érteniük, hogy Morn pénze különböző vállalkozásban van." "Remélem, nem arra akar ezzel utalni, hogy nincs meg a pénz, Quark." "Az egyáltalán nem volna jó." "Eh...

Tulajdonképpen csak arra akartam utalni, hogy időre van szükségem a megszerzéséhez." "Tehát tudja, hol van?" "Természetesen. Maguk már nem az elsők, akik követeléssel állnak elő a hagyatékát illetően."

"Nem...?" "Morn éppen a működési területének kiterjesztésén dolgozott, mikor meghalt. De kissé szűkében volt a pénznek, így ennek köszönhetően most a hagyatékkal szemben támasztott követelmények nagyobbak, mint amennyi pénz egyáltalán maradt. ... A jelek szerint senki sem várhat teljes visszafizetést." "Akkor mire várhatunk?" "Egy töredékre"

"Mekkorára?" "Húsz." "Nyolcvan alatt nem fogadunk el ajánlatot."

"Harmincat kapnak, és hozzá egy szállítmány ligiai kagylót." "Nem szeretem." mondja az alacsonyabb humanoid. "Hetvenet akarunk." mondja a másik. "Negyven. És mivel látom, hogy maguk jó ízlésű emberek, hajlandó vagyok ettől is megválni." mondja Quark, magához véve a festményt, "Morn egyik értékes tulajdona. Nagyon szép, nem igaz?" "Ez valóban igazán nagyon kedves." mondja az alacsonyabb humanoid, megszemlélve a festményt. "Hatvan alá nem mehetünk." mondja a másik. "Negyven az utolsó ajánlatom." fordul felé Quark. "Ötven." "Nem megy." csóválja a fejét Quark, mire a következő pillanatban a nyaka körül találja a festmény keretét, a másik humanoid ugyanis fejbe verte vele. "Na jó, legyen ötven..." mondja Quark szédelegve. "Örülök, hogy végül sikerült megállapodnunk." "Én is." "Szemmel fogjuk tartani, Quark. Úgyhogy csak semmi rossz trükk." "Mi, hogy én? A világért sem tennék ilyet." mondja Quark, mire a két humanoid elégedetten távozik. Quark bosszankodva szabadul meg 'nyakékétől', és közben egy adatmodult talál a szétszakadt vászon két rétege között: "Na lám csak, ez meg mi?" Quark az asztalba épített terminálhoz megy, és behelyezi a modult a leolvasóba.

"Számítógép, mi ez?" "Egy bizonylat, az állomás értékmegőrzőjének százharminchetes rekeszéhez." "Egy értékmegőrző!" kapja ki Quark a modult a leolvasóból, "Köszönöm, számítógép, igazán segítőkész voltál!"

A ferengi ezzel csókolgatni kezdi a modult, miközben szökdécsel örömében: "Hé, Morn, bárhol vagy is most, szeretlek!"

"Azt meg hogy érti, hogy itt kell kinyitnom magánál?!" bámul Quark Odora a biztonsági főnöki irodában. "Előírások. Egy elhalt értékmegőrző

kazettáját az állomás biztonsági személyzetének is ellenőriznie kell."

"Ezt biztos most találta ki!" jelenti ki a ferengi, "Mert kíváncsi, mi van benne. Tudja, nagyon könnyű átlátni magán. Már alig várom az arckifejezését, mikor a beosztottja megérkezik ide az én ezer tömb aranyba foglalt latinumommal." Odo erre gúnyosan felnevet, majd egy bajori biztonsági tiszt érkezik az irodába, egy feltűnően kicsi dobozzal. "Ah, itt is van. Köszönöm." veszi át Odo a dobozt. "Hát, ez nem igaz." bámulja Quark a dobozt. "Ez a százharminchetes értékmegőrző-rekesz." ellenőrzi Odo a feliratot. "Hát, néha... Kis dobozban vannak az értékes dolgok..." mondja Quark reménykedve, majd az adatmodul segítségével kinyitja a kis fémkazettát, amiben egy darab latinumtömb van. "Elég lesz ennyi Morn számlájának kiegyenlítésére?"

kérdezi Odo. "Ahm... Van ott több is, ahonnan ez való." jelenti ki Quark. "Miért olyan biztos ebben?" kérdezi az alakváltó. "Nézze csak meg." nyújtja oda neki Quark a tömböt. Odo nézegeti egy darabig, mire Quark rászól: "A hátulját. Felismeri Morn kézírását?" "A többi a boliai bankban van." olvassa Odo. "A 10J57436-os számlán." bólint Quark.

"Különös, ez nem szerepelt Morn üzleti adatai között..." tűnődik Odo.

"Ah, az meg ugyan kit érdekel?" veszi vissza Quark a tömböt, és ha most megbocsát, fel kell vennem a kapcsolatot a bankkal, hogy megmondjam, én, Morn jog szerinti örököse felveszem az aranyát." A ferengi ezzel elsiet, Odo pedig jelentőségteljesen bólogatva néz utána.

A hazafelé tartó Quark az utolsó sarkon befordulva bizonyos értelemben kellemes ismerősbe botlik. "Larell..." "Már mindenütt kerestem magát." mondja a nő, és megfogva Quark kezét, nem hagyja, hogy az elmenjen mellette. "Remélem, annyira azért nem, hogy ne legyen ideje annak a bizonyos... Valaminek a keresésére." "Tulajdonképpen nem sok eredményt értem el ezen a téren." "Ez úgy hangzik, mintha egy kis ösztönzésre volna szüksége." lép közelebb a nő, mire Quark ugyanennyit hátrál: "Én aztán ösztönözve vagyok, nekem elhiheti. ... Csak tudja, sajnos az a helyzet, hogy nagyon sok időre van szükségem a kereséshez, és... Van egy ötletem. Miért nem megy most egyszerűen vissza oda, ahonnan jött, és én majd értesítem, ha megtaláltam." "Nem, itt akarok lenni... A közelében." jelenti ki Larell, közben elkezdve simogatni Quark füleit. "Ez most nem épp a legalkalmasabb időpont..." "Talán nem kedveli?" "Nem erről van szó, csak... Szóval, úgy értem, minél előbb megtalálom azt a bizonyos dolgot... Annál korábban indulhatunk a mi kis közös utunkra." "Maga olyan lelkiismeretes. A legtöbb férfi nem képes várni a megelégedéssel." "Nem is könnyű ellenállni magának." mondja Quark, ezzel otthagyja a nőt.

Quark vidáman siet végig a lakógyűrű egyik folyosóján, közben hangos 'jó reggelt' kívánva minden szembejövőnek. Útja a legközelebbi liftig tart, ahol türelmetlenül várja, hogy a kabin megérkezzen végre.

"Tizenhetes szint." adja meg a célt, majd miközben a lift elindul vele, megtapogatja kabátja mellső részét, ahol a ferengik a latinumot szokták tartani. Ezután kissé idegesen végigtapogatja ruhája többi részét is, majd bosszúsan felmordul: "Nah... De hát úgyis én vagyok az egyetlen, akinek a bank kiadja a pénzt! ... 10J57436 ... 10J57..." A lift közben megérkezik, ám a kilépni készülő Quarkot a két ferengi visszataszigálja a kabinba. "De én ki akarok szállni!" tiltakozik a ferengi. "Mire ez a nagy sietség? ... A testvérem szeretne mondani valamit." "Bocsánatot kérek." mondja az alacsonyabb humanoid bűnbánó ábrázattal, "A kép miatt." "Szörnyen érzi magát." "Már el is van felejtve." legyint Quark, ezzel az ajtó felé indulna, de egyelőre még nem hagyják. "Nem tetszik, hogy nem eléggé belátó." "Hát, én már csak ilyen vagyok." "A testvéremnek nagyon rossz a modora." "Dühös leszek." bólint az alacsonyabb lény. "Mindig ez van, mikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk." "Megértettem." "Ezért szeretnénk, ha a dolgok a lehető leggyorsabban úgy kezdenének zajlani, ahogyan mi elképzeltük, értjük egymást?" "Azt hiszem, igen." "Nem szeretnék mérges lenni..."

"Csak ne izgassa fel magát. Hamarosan meg fogom oldani a dolgot, ne aggódjanak." mondja Quark. "Ezt örömmel halljuk." A magasabb humanoid ezzel elengedi Quarkot, aki gyorsan az ajtó felé indul: "Rendben, tartjuk a kapcsolatot." "És még egyszer..." állítja meg az alacsonyabb humanoid, "Tényleg sajnálom azt a dolgot a festménnyel." Quark bólint, majd sietősen eltűnik a környékről.

Quark hamarosan hazaérkezik, és a kabinjában levő terminál elé telepedve munkához lát: "A boliai bank..." A ferengi a következő

pillanatban megdermed, mikor egy fegyver nyomódik a hátába, és egy férfihang szólal meg mögötte: "Pénzt akar kivenni, Quark? ... Hadd találgassak: ezer tömb aranyba foglalt latinumot." Quark óvatosan kihúzza az adatmodult a terminálból, és felmutatja, mire a férfi így szól: "Tegye a kezeit a fejére." Quark engedelmeskedik. "És most megfordulni." A ferengi megfordul a székkel, szemügyre veszi a mögötte fegyverrel a kézben álló, földi kinézetű férfit, majd bosszúsan így szól: "Jól van, maga mennyit akar? És a teljes ezer tömböt ne kérje, a felét már oda kellett ígérnem másnak." "Megvesztegetési kísérlet... Ez néhány évvel meghosszabbíthatja a büntetését." "Egy szót sem értek..."

"Indulás." int a férfi az ajtó felé a fegyverével. "Indulni? Hová? Ki maga?" "Luriai biztonsági szolgálat." mutat fel a férfi egy jelvényt, "Kiszolgáltatás parancsom van a letartóztatására. Amint a biztonsági főnök jóváhagyta a kiadatást, indulunk." "Mit csináltam, mi a vád?"

kérdezi a kijárat felé tartó Quark. "Összeesküvés állami vagyon megszerzésére." "Ezt most csak rosszul hallottam, igaz?" fordul meg Quark. "Ezer tömb aranyba foglalt latinum." "Na várjunk csak. Morn azt a latinumot a lycipiai lottón nyerte." A férfi erre csak a fejét csóválja. "Szóval nem?" "Az a pénz a luriai királyi családé." "Jaj, ne már! Miért adna a luriai királyi család annyi pénzt Mornnak?" "Ő volt a koronaherceg." "Morn...?! Herceg volt?" "Maga nem tudta?" "Morn herceg volt?!" "Épp ezt mondtam az imént." bólint a férfi. "Morn herceg volt..." bámul maga elé Quark döbbenten. "Igen. De lemondott a trónról, amint elérte a felnőttkort." "Mindig tudtam, hogy idióta..." "A pénzt a leköszönésekor kapta a családjával, de a törvény szerint az a halála után újra a családot illeti meg." "Nana... Rám hagyta a pénzt!" jelenti ki Quark. "Azt a végrendeletet érvénytelennek nyilvánították, Morn ugyanis aláírt egy megállapodást, ami szerint a halála után a latinum visszaszáll a családjára." "Tegyen meg egy szívességet..." mondja Quark, ismét a feje tetejére téve a kezeit, "Erről ne beszéljen a volt feleségének. Később még szükségem lehet a gondoskodására." "A volt felesége?" "Larell." bólint Quark. "Itt van?" "Ühüm. Nemrég láttam." A férfi ennek hallatán a jelek szerint kissé nyugtalanná válik, és erősen gondolkodóba esve járkálni kezd. "Valami baj van?" kérdezi Quark.

"Hallgasson! ... Hadd gondolkodjam. ... Ahm... Figyeljen, most figyeljen nagyon jól. Larell már évek óta fenekedik arra a latinumra.

Megpróbálkozott zsarolással, fenyegetéssel... Lehet, hogy még Morn halálához is van valami köze." "Hozzám mindeddig nagyon kedves volt."

jegyzi meg Quark. "A királyi család semmit sem látna nagyobb örömmel, mint ha börtönbe kerülne végre. ... Quark, ha segítene nekem elkapni, azért... Királyi jutalomban részesülne." "Mit kell tennem érte?" "Mikor találkoznak?" "Előbb-utóbb fel fog bukkanni. Vagy ha ő nem, akkor majd az a testvérpár." "Testvérek...?" kérdezi a férfi rosszat sejtve. "Azt állították, Morn üzlettársai voltak. És hogy pénzzel tartozott nekik, de olyan érzésem volt, nem egészen őszinték." A férfi most már szemmel láthatóan ideges, és rövid töprengés után így szól: "Bárkik legyenek is, megígérhetem, nem állhatnak a királyi család és a latinumuk közé."

"Mint ahogy közém, és a jutalmam közé sem állhat semmi." jegyzi meg Quark. "Tehát megegyeztünk?" kérdezi a férfi, mire Quark bólint. "Akkor kell elkapnom a fickókat, mikor megpróbálják rátenni a kezüket a latinumra. ... Lépjen kapcsolatba a bankkal, szállítsák le az összeget." tereli a férfi a terminál felé Quarkot. "És utána?"

"Maradjon a háttérben, és a többit bízza rám." mondja a férfi, ezzel elsiet, miközben Quark visszateszi az adatmodult az asztali terminálba.

"Maga meg mit csinál?" kérdezi Bashir, mikor a munkába merült O'Brient találja Morn törzshelyén a bárban. "Ezt az optronikus relét próbálom megjavítani." pillant a főmérnök a bárpulton szétszedett szerkezetre. "Azt értem, de miért itt dolgozik?" "Én vagyok a soros Morn székén." "Ah... Jó ember." bólint Bashir, letelepedve O'Brien mellé, "Quark hol van? Ennék egyet a híres tellarmine-tálai közül."

"Azt hiszem, valami mást kell keresnie. Ott van hátul, és az alapján, amit Broik mondott, most éppen nem hadra fogható." "Úgy hangzik, mintha tényleg megviselte volna Morn halála." "Szerette Mornt." mondja O'Brien mire Bashir egyetértőn bólogatni kezd. "Most már... Ki kell próbálnom."

szól a főmérnök, aki közben végzett a relé összeszerelésével. "Rendben, átveszem." sóhajt fel Bashir, ezzel áttelepszik Morn székére. "Ah... Jó ember." pillant rá O'Brien vidáman, ezzel távozik.

Quark már gyakorlottan érkezik haza a kabinjába, belépés után elkiáltja magát: "Van itt valaki?!" Pár pillanatnyi csend után Larell penderül ki a hálószobából. "Micsoda meglepetés..." morogja a ferengi a nő láttán. "Quark, segítsen nekem! Valaki üldöz!" mondja a nő

kétségbeesetten. "Kicsoda?" "Ahm... Két férfi." "Testvérek?" "Azt meg már honnan tudjam?" Ekkor csengetnek, mire Quark felsóhajt: "Ah... Azt hiszem, ezek ők lesznek." "Ne nyissa ki!" "Nem is állt szándékomban."

nyugtatja meg Quark Larellt, ám a jelek szerint a kintiek meglehetősen elszántak, mert hamarosan egy kódtörő hangja hallatszik, ahogy a szerkezet elkezdi visszafejteni az ajtó nyitókódját. "Megpróbálják kiiktatni a zárat." állapítja meg Quark a hangok alapján, "Na jöjjön."

A páros ezzel behúzódik egy félreeső sarokba, majd a ferengi így szól: "Számítógép, fényszintet csökkenteni. ... Ja, emlékeztessen majd, hogy fektessek be egy jobb zárba." Az ajtó hamarosan kinyílik, és valóban a két humanoid lép be. Quark mutogatva adja Larell értésére, hogy maradjon, ahol van, ő pedig útnak indul. "Uraim..." "Quark! Már az egész állomást átkutattuk maga után." "A latinum holnapra itt lesz."

"Ez jó hír. Már kezdtünk nagyon aggódni." Ekkor megint csengetnek, mire a két humanoid kérdőn fordul az ajtó felé. "Látogatót vár?" "Az ember sosem tudhatja, ki esik be..." von vállat a ferengi. "Nem engedi be."

Odakintről megint elhangzik egy kódtörő hangja, mire Quark így szól: "Úgy hallom, nem is kell." "Be kellene fektetnie egy jobb zárba."

javasolja az alacsonyabb humanoid. "Bárki legyen is, igyekezzen megszabadulni tőle." javasolja a testvére, "Mi majd elbújunk ott."

"Ahm... Odabent kényelmesebb volna." javasolja Quark a hálószobára mutatva, tekintve, hogy a humanoidok Larell búvóhelyét szemelték ki. A két lény összenéz, majd vállat vonva így szólnak: "Akkor ott hátul leszünk." A két humanoid eltűnik a színről, Quark pedig odabiccent Larellnek. Az ajtó a következő pillanatban kinyílik, és a luriai rendőr lép be: "Miért nem nyitott ajtót?" Quark erre nagyot nyújtózkodik, és elgyötört arccal így szól: "Elszundítottam... Megint meglehetős napom volt." "Beszélnünk kell." "Miről kellene nekünk kettőnknek beszélni?"

kérdezi Quark, fejével a hálószoba felé intve. "Valami baja van?"

"Miért kérdezi?" kérdezi Quark, tovább mutogatva a fejével. "Csak mert folyton ezt csinálja." mutatja a rendőr, mire gondol. A hálószobából ekkor előkerül a két humanoid, fegyverrel a kezükben: "Na lám csak...

Kibe botlottunk." "Lefogadom, hogy a királyi család azt hiszi, biztonságban van. Mondhatom, remek munkát végez." morogja Quark. "A királyi család..." mondja a két humanoid, majd összenézve felnevetnek, "Milyen hazugsággal etette meg, Hain?" "A szokásossal." feleli a luriai. "Maguk ismerik egymást?" kérdezi Quark. "Már nagyon régóta."

bólint Hain. "Kilenc éve." bólogat a magasabb humanoid is. "Tudod, azt hiszem, van annak már kilenc éve is." teszi hozzá az alacsonyabb. "Maga még mindig egy lépéssel le van maradva." állapítja meg Hain, ezzel fegyvert ránt, és a humanoidokra céloz vele. "Ne tegye, Hain." bukkan elő Larell a búvóhelyéről, lefogva a luriai kezét. "Hé... Larell is itt van!" néz össze az alacsonyabb humanoid vidáman a másikra. "Én is látom." "Mi folyik itt?!" bambul Quark egyik 'vendégéről' a másikra.

"Nos, rendeztünk egy kis... Találkozót." feleli Larell, "Korábban együtt dolgoztunk... Mornnal." "Vagyis Morn nem volt herceg?" Hain erre felnevet, Larell pedig így szól: "Nem." "És maga nem biztonsági ügynök?" Hain megrázza a fejét, a két humanoid pedig megint felnevet.

"És maga valójában nem a volt felesége." Ezúttal Larell csóválja meg a fejét sajnálkozva. "Kérem... Csak azt ne mondják, hogy Mornnak meg nincs is latinumja..." "Nos, a latinum megvan." nyugtatja meg Hain.

"Helyes, legalább ez igaz." morogja a ferengi. "Hallott már a lycipiai anyák napi rablásról?" kérdezi Hain. "Ki nem? Miközben a nép vadul ünnepelt, valakik betörtek a központi bankba, és eltűntek..." Quark pár pillanatra elcsendesedik, mire Hain és Larell büszkén pillantanak egymásra. "Eltűntek ezer tömb aranyba foglalt latinummal..." fejezi be Quark, majd végignéz a díszes társaságon, "Na várjunk csak. Ezzel azt akarják mondani, hogy maguk négyen hajtották végre az akciót?"

"Tulajdonképpen öten. Morn is segített." mondja az alacsonyabb humanoid. "Igen, de aztán eltűnt. A latinummal együtt." teszi hozzá a társa. "Miért tartott ilyen sokáig, míg a nyomára bukkantak?" kérdezi Quark. "Tudtuk, hogy elrejtette valahol, míg a bűncselekmény el nem évül." feleli Hain. "Ami pedig két héttel ezelőtt megtörtént." teszi hozzá Larell. "Többé már nem vonhatnak felelősségre amiatt az ügy miatt." bólint az alacsonyabb humanoid. "Így most itt volnánk. A latinum is úton van..." mondja Larell, "Nos, talán egyszerűen csak szét kellene osztanunk, és mehet mindenki a maga útján." "Az ésszerűség hangja." bólint Quark. "Maga nem." mondja a magasabb humanoid, Quarkra fogva a fegyvert, "Mi magunkról beszéltünk." "Kritnek igaza van, rá már nincs szükségünk." ért egyet Hain, mire Quark kezdi egyre rosszabbul érezni magát a bőrében. "És, mihez kezdünk vele?" kérdezi Larell.

"Valamit, ami balesetnek tűnik majd." feleli Krit, "Azt ugye el akarjuk kerülni, hogy feleslegesen kérdezősködjenek. "Ööö... Nem ölhetnek meg, én vagyok az egyetlen, aki átveheti a latinumot. Szükségük van az ujjlenyomatomra!" mutatja fel a kezét Quark, de az egykori bankrablóknak mindenre megvan a megoldásuk, az alacsonyabb humanoid ugyanis erre elővesz egy kihajtható pengéjű kést, és megragadva Quark kezét, így szól: "Ha nyugton marad, nem is fog annyira fájni." Quark erre üvöltözni kezd, mintha nyúznák, ami mellesleg jelen esetben nem is áll messze az igazságtól, ám mielőtt a humanoid hozzáláthatna a műtéthez, Hain leállítja: "És ezt mégis hogy képzeli, Nahsk? Hogy csak úgy beállítunk egy véres hüvelykujjal a rakodórámpára, és elkérjük a latinumot? ... Nem, szükségünk van rá." Nahsk lassan elteszi a kést, Hain pedig szemügyre véve Quarkot, eltöpreng: "A kérdés az, mi legyen vele az átvétel után?" "Feloszthatnánk... A latinumot öt részre is.

Akkor is így lett volna, ha Morn még élne." mutat rá Quark. "Ez igaz."

jegyzi meg Larell valamivel távolabbról, tekintve, hogy időben elhúzódott az esetleges véres jelenetek közeléből. "Tekintsenek rám úgy, mintha Morn lennék." mondja Quark, majd a fejét csóválva hozzáteszi: "Ezt el sem hiszem..." "Ez így nem tisztességes." jelenti ki Nahsk, "Mi loptuk el, neki semmi köze hozzá." "Meglehet, az viszont tény, hogy szükségük van rám." mondja Quark. "Hmm... Ezer tömb latinum öt részre osztva..." gondolkodik hangosan Hain, majd Larellre pillant, aki vállat von. "Maguk mit gondolnak?" fordul Hain Nahsk és Krit felé.

"Azt hiszem, rendben van a dolog." bólint Krit. "Vagyis fejenként kétszázötven tömb." mondja Nahsk, mire a többiek egy emberként csóválják a fejüket kétségbeesetten. "Tehát, megegyeztünk?" kérdezi Quark reménykedve. "Benne vagyok." adja be a derekát Hain rövid mérlegelés után. "Rendben. A boliai szállítóhajó holnap tizenhat órakor érkezik. A raktérben találkozunk." mondja Quark, ezzel elindulna, hogy kitessékelje a többieket, de Hain megállítja: "Addig együtt maradunk."

"Miért?" kérdezi Quark. "Nem bízom magában. Úgy igazából senkiben sem bízom." "Megértem, mire gondol." bólint Quark, "De foglalkoznom kell a bárommal is." Hain nagyot sóhajt, végül beleegyezik: "Rendben..."

"Köszönjük a meghívást." mondja Hain valamivel később a bárban, miközben ő is, és a körülötte ülő többiek is felemelik poharaikat.

"Szóra sem érdemes." mondja Quark a bárpult mögül. "Szóval ez volt Morn kedvenc helye?" néz körül Larell. "Mindig ott ücsörgött." mutat Quark a bejárat felőli második székre a pult mellett. "Ez nem volt valami okos dolog tőle." jegyzi meg Nahsk, "Háttal ülni az ajtónak..." "Nem volt gyanakvó természet." mondja Quark. "Melyikük ölte meg Mornt?" néz Hain a többiekre. "Nem mi voltunk." von vállat Krit. "Én sem." jelenti ki Larell. "Rám meg mit bámul?" kérdezi Quark Haint. "Akkor tényleg baleset volt." állapítja meg az vidáman. "Szeglény Mornie. Mindig is ilyen peches volt." mondja Larell. A bár ajtaja ekkor kinyílik, és Odo ballag be, mire mindenki egy fokkal idegesebb lesz. "Tüntesse el innen." pillant Hain Quarkra, aki bólint, és az alakváltóhoz megy: "Zárva vagyunk." "Ilyenkor?" "Morn barátai." pillant Quark a többiekre, akik boldogtalan ábrázattal kókadoznak a bárpult mellett, "Gyászolunk."

"Értem..." bólint Odo, a gyanús társaságot méregetve, "És meddig lesznek zárva?" "Ah... Úgy holnapig tizenhat óra környékéig. Szóval délutánig. ... Egyelőre nagyon sok gyászolnivalónk van." "Mindent értek." bólint Odo, majd még egyszer végigmérve a társaságot, távozik, Quark pedig visszafordul a többiek felé: "Hol is tartottunk?"

"Ott van!" mondja Quark, mikor a többiek élén belép egy raktárba, ahol két bajori technikusa egy nagy tárolót vizsgálgat, "Nagyon pontosan jöttek." Quark odasiet az egyik rakománykezelőhöz, és odaszól neki: "Azt hiszem, ez nekem jött." A ferengi odanyomja a hüvelykujját a szállítólevelet tartalmazó jegyzetfüzet érzékelőjére, majd a rakománykezelő, miután ellenőrizte a hitelesítést, távozik. Quark és a többiek a tároló köré gyűlnek, ahol Hain türelmetlenül néz a ferengire: "Nyissa ki!" Quark kinyitja a tárolót, majd mindannyian elvarázsolva bámulnak a benne levő rengeteg latinumra. Quark be is hajol, hogy egészen közelről szemügyre vegye, és így szól: "Megszámolom." A többiek közben egy emberként ragadnak fegyvert a háta mögött, és mintha mind egymásra céloznának vele. Azonban nem ez a helyzet, amint azt a felegyenesedő Quark is megtapasztalhatja, a feje ugyanis pont a gondosan pozícionált fegyverek között állapodik meg. "Na jó... Úgy is jó lesz, ha valaki maguk közül számolja meg." morogja Quark. "Dobja el, Hain." mondja Krit, "Lehet, hogy a testvérem egy kicsit lassú, de ha meghúzza a ravaszt, meghal." "Nem vagyok lassú." jelenti ki Nahsk, ezzel Krit felé fordítja a fegyverét, aki erre meglepetten fordul felé: "Nahsk, mit csinálsz?" Az erőegyensúly megváltozásával Hain és Larell gyorsan egymást veszik célba, miközben Krit igyekszik kikeveredni a hirtelen forróvá vált helyzetből: "De hát testvérek vagyunk... Tedd le a fegyvert." Nahsk azonban rálő Kritre, akinek sikerül beugrania a ládák közé. Larell és Hain is lövöldözni kezd egymásra, Quark pedig egy pillanatig ácsorog a különféle sugarak kereszttüzében, majd fejest ugrik a latinumot tartalmazó tárolóba, remélve, hogy odabent biztonságban lesz. "Csak nyugodtan... Öljétek meg egymást." mondja, a fényesen csillogó fémtömböket bámulva, "Arany..." A következő

pillanatban egy folyamatos kék sugár üti át a tároló szemben levő

falait, úgy tíz centire Quarktól, aki erre megdermed, majd lehúzódik a láda aljába, az arany közé. "Biztonsági szolgálat, fegyvereket eldobni!" hallatszik odakint Odo hangja a nagy lövöldözés közepedte, "Ez az utolsó figyelmeztetés! ... Azt mondtam, eldobni!" Hamarosan egy fémes koppanás, majd Larell hangja hallatszik: "Megadom magam." "Vigyék a börtönbe... A többieket meg a gyengélkedőbe." rendelkezik Odo, mire emberei munkához látnak, az alakváltó pedig a ládához megy, kinyitja a fedelet, és benéz az odabent kuporgó ferengire: "Ah... Itt van hát..."

"Elmentek?" kérdezi Quark. "Mostantól... Egyedül kell gyászolnia, mert a barátai mennek a börtönbe." "Mennyi időre?" "Gyilkossági kísérlet miatt... Elég hosszú időre." "Szóval az enyém! Mind az enyém!" néz körül Quark, majd kézbe vesz két tömböt, "Amit mindjárt hallani fog, az számomra a galaxis legszebb hangja!" A ferengi összeüti a két tömböt, majd döbbenten megdermed, mikor csak valami tompa koppanás hallatszik.

Megpróbálkozik még néhányszor a dologgal, mire az egyik tömb végül araszínű porrá robban. "Ez meg mi?! Ez hihetetlen! Nincs latinum a tömbökben!" mondja Quark kétségbeesetten. "Mi?" mered rá Odo, miközben a ferengi, könnyedén szétmorzsol még néhány aranytömböt: "Valaki kivonta belőlük az összes latinumot! Itt nincs más, csak értéktelen arany!" "És mind a magáé." mondja Odo szélesen vigyorogva, ezzel otthagyja a ferengit.

A bárpult mögött poharakat törölgető Quark szeme egyszer csak megakad Morn székén. Pár pillanatig bámulja, majd kisiet a pult mögül, és rángatni kezdi a széket, mintha ki akarná tépni a padlóból. Ekkor Odo lép be, figyeli egy darabig az előadást, majd így szól: "Quark...

Quark!" "Mit akar?" hagyja abba Quark a szék rángatását. "Van itt valaki, aki látni szeretné." "Mintha azt mondta volna, hogy az egész társaság börtönbe vonul." "Szerintem le kéne ülnie." mondja az alakváltó, majd odaint valakinek, aki az ajtón kívül várakozik. A következő pillanatban Morn sétál be a bárba, mire Quark meglepetten bámul rá egy darabig: "Morn...?!" "Életnagyságban." bólint Odo, "A jelek szerint megrendezte a saját halálát, de... Azt hiszem, jobb lesz, ha inkább ő maga mesél el mindent." Odo ezzel távozik, Morn pedig beljebb lép, majd letelepszik a törzshelyére, a még mindig döbbenten bámuló Quark mellé. "Halljuk, mi mondanivalód van?!" kérdezi a ferengi dühösen, de mielőtt Morn megszólalhatna, rászól: "Nem! Nem is akarom hallani! Egy szót se akarok hallani tőled! ... Átvertél! ... Azért hagytad rám a latinumot, mert tudtad, én mindent meg fogok tenni, hogy megszerezzem. Azt gondoltad, addig tudom piszkálni a többieket, míg végül egymásnak nem esnek. Az egész csak színjáték volt, nem igaz? Csak azért, hogy megszabadulj tőlük...!" Morn erre bűnbánó ábrázattal bólint. "Meghalhattam volna." mondja Quark, mire Morn egy fokkal még boldogtalanabbá válik, "És én még azt hittem, barátok vagyunk. ... El kell ismernem, egy pillanatra sem fogtam gyanút. Mert... Nem hittem volna, hogy képes vagy ilyesmire. Csak egy kérdésem van még: mi lett a latinummal?" Morn erre alaposan körülnéz, majd előrehajol, és kivesz egy poharat a bárpult belső oldalán levő polcról, újra körülsandít, majd a szájához emelve a poharat, koncentrál egy darabig. Pár pillanat múlva ezüstszínű folyadék kezd csurogni a szájából a pohárba, Quark pedig döbbenten bámulja a jelenetet. "Hát persze...!" mondja végül a ferengi, "A második gyomrod! ... Morn, te egész idő alatt a második gyomrodban tartottad?" Morn bólint, mire Quark így folytatja: "Ez rengeteg latinum, nem csoda, hogy kihullott tőle a hajad." Morn leteszi a szupersűrű folyékony fémet tartalmazó poharat Quark elé a bárpultra, aki döbbenten mered rá: "Nekem...?" Morn bólint, Quark pedig felveszi a poharat: "Ez több, mint száz tömbnyi lehet... Nem is tudom, mit mondhatnék! Köszönöm. ... Na nem mintha nem érdemeltem volna meg, mindazok után, amin keresztül kellett mennem. ... De ha még egyszer át akarsz verni... Amikor csak jól esik! ... Ide hallgass... Nekünk össze kellene fognunk üzletileg. Két ilyen vállalkozó szellemű úriember, mint mi... Ehm, nagy jót tehetnénk magunkkal. Gondolj csak arra az aranyporra. Nem is jelent teljes mértékű veszteséget, csak keresnünk kell pár primitívebb kultúrát, ahol még értékesnek tartják, és..."