A Dominion és a Föderáció flottája a bajori űr határán néz farkasszemet egymással.

"Sisko minden hajónak: "A cirkálók, és a Galaxy század fél impulzusra. ... Mi is, parancsnok." "Fél impulzussebesség." bólint Dax.

"Sajnálom a klingonokat." jelenti ki Garak, "Egy nagyon érdekes csatáról maradnak le." "Nehezen hiszen, hogy tényleg hiányzanak magának..." jegyzi meg O'Brien. "Felejtsék el a klingonokat." szól rájuk Sisko, "El kell érnünk a Deep Space Nine-t, és megakadályozni, hogy a Dominion erősítése átjusson a wormhole-on. ... És meg is fogjuk tenni. ... Vadászegységek, théta támadási formáció. Összpontosítsák a tüzet a cardassiai hajókra, utána bomoljanak századokra, és mentsék az irhájukat." üzeni Sisko a flottát kísérő Peregrine-rajoknak. "Miért csak a cardassiai hajókat adta meg célnak?" sandít Nog a mellette ülő

Garakra. "Rá akarja venni őket, hogy bontsák meg az alakzatot azzal, hogy a vadászok után erednek. Tudja, hogy a jem'hadarok nem fogják elhagyni a helyüket, de a cardassiaiak talán feldühödnek annyira, hogy bekapják a csalit." magyarázza Garak. "És így hasadék nyílna a számunkra, ahol átcsúszhatunk." állapítja meg Nog, szemügyre véve a taktikai helyzetet. "Egész jó tanára lehetett..." mondja erre Garak.

"Vadászegységek théta alakzatban, a cirkálók és a Galaxy osztály hajói fél impulzussebességen." jelenti Nog Siskora pillantva. "Sisko a vadászoknak: várják a támadási parancsomat." "Értettük, uram."

nyugtázza az utasítást a kötelékeket koordináló tiszt. "Ágyúk a jobb oldalon, ágyúk a bal oldalon, ágyúk előtte, a halált mennydörögték rá."

mondja O'Brien, mire Dax rásandít. "Lövedékek és gránátok száguldottak felé." veszi át a szót Bashir, "Bátran és vakmerőn szállt szembe a veszéllyel, hatszáz ember a sorban, s a pokol velük szemben." "Bármit idéznek is, szeretném, ha abbahagynák." mondja Nog idegesen. "Nyugalom, ez csak egy vers." mondja O'Brien. "Nem is a vers nyugtalanít engem."

"Ne aggódjon a hajók miatt, csak a munkájával foglalkozzon... Ahogy én." javasolja a főmérnök. "Hallgatnia kellene rá, zászlós. Profival van dolga." jelenti ki Bashir, mire O'Brien kurtán felnevet.

"Vadászegységek, teljes impulzussebesség, össztűz!" rendelkezik Sisko.

A Peregrine-ek négyes és hatos kötelékekben rohamra indulnak a cardassiai hajók ellen, és bár azok folyamatos sugarú fézerei nem egyet megsemmisítenek közülük, még mielőtt egyáltalán tüzet nyithatnának, a többiek alaposan visszavágnak impulzusfézereikkel. A jem'hadar hajók, igaz csak mérsékelt erősséggel, e szintén igyekszenek a vadászok megsemmisítésére.

"Nem veszik be..." állapítja meg O'Brien, tekintve, hogy a cardassiai hajók egyelőre egy tapodtat sem mozdulnak a Dominion egységei közül.

"Zászlós, induljon a második hullám." rendelkezik Sisko, "A fő cél továbbra is a cardassiaiak." "Igen, uram. ... A második hullám úton, a harmadik és a negyedik tartalékként várakozik." mondja Nog. "Mr.

O'Brien, a kettes és hatos romboló-kötelék húzódjon még előbbre, erősebb zárótűzre van szükségük. És figyelmeztesse Yego és Reynolds kapitányt, megpróbálhatnak rászedni minket."

 

A Deep Space Nine közelében egyelőre nagy a csend, az állomás közvetlen környezetének védelmére hátramaradt cardassiai és jem'hadar hajók lustán cirkálnak Terok Nor körül.

"Hmm... Ez nagyon okos stratégia." állapítja meg Dukat, Damarral és Weyounnal a vezérlőben, a központi konzolon figyelve a csata alakulását, "De nem is vártam volna ennél kevesebbet Sisko kapitánytól." "A kapitány meglehetősen... Okos ember." mondja Weyoun nem minden aggodalom nélkül, mire a kissé távolabb álló Alapító ránéz.

"Gondolom, ön is átlátja, mi történik épp..." pillant Dukat a vortára.

"Természetesen. "Helyes. Akkor önre is bíznám, hogy elmagyarázza az Alapítónak, mi történik épp." "Ékesszólásban nem vagyok ellenfele..."

jegyzi meg Weyoun. "Így van." ért egyet Dukat, "Sisko megpróbálja kiprovokálni, hogy rést nyissunk a védelmünkön." mutat Dukat a taktikai helyzetkép egy pontjára, "Amin át idejöhet, és megakadályozhatja az aknamező felszedését. ... Én pedig... Megadom Siskonak ezt a rést. ...

És azután... Összezárom mögötte!" csapja össze Dukat a két tenyerét vigyorogva az Alapító arca előtt. "És az aknamezővel mi a helyzet?

Belül vagyunk még az időterven?" kérdezi Weyoun. "Úgy nyolc óra alatt végezni tudunk az aknákkal." nyugtatja meg Dukat. "Nagyon jó." mondja az Alapító, ezzel elhagyja a vezérlőt. "Nyolc óra." lép Weyoun a cardassiai elé, "Számítok magára, Dukat." ezzel Weyoun is távozik, majd Damar fordul Dukat felé: "Kidobjam ezt a blazírt kis vortát valamelyik zsilipen? ... Meg a nőt is utána..." "De Damar... Az ember nem beszél így nagyra becsült szövetségeseinkről..." csóválja a fejét Dukat vigyorogva, "Legalábbis addig nem, míg... Véget nem ér ez a háború."

"Uram, volna itt még valami." mondja Damar. "Valóban? A rövid változatot, ha kérhetem." "Attól tartok, további szabotázs-kísérletek várhatók. Az ellenség tudja, hogy már nincs sok ideje cselekedni."

"Feltételezem, ellenség alatt Rom cinkosait érti." "Nem hiszem, hogy egyedül próbálta szabotálni az állomást. Valaki segített neki! ... A felesége, Leeta, Jake Sisko, és Kira őrnagy..." "Mit javasol?" "Hogy tartóztassuk le, és tartsuk őrizetben őket, legalább addig, míg meg nem nyitjuk a wormhole-t." "Ésszerű óvintézkedés." bólint Dukat, "De bajori szövetségeseink talán tiltakoznának egy ok nélküli letartóztatás miatt." Dukat töpreng egy darabig, majd így folytatja: "Ha valaki érdeklődne... Csak kihallgatásra vettük őrizetbe őket. ... És, Damar...

Figyeljen oda, hogy nehogy valami bajuk essék. Kira őrnagy nagyon sokat jelent a lányomnak. ... És... Nekem is." Dukat ezzel az irodája felé indul, Damar pedig utánaszól: "Uram, volna még valami a lányával kapcsolatban... Talán jobb volna, ha a saját biztonsága érdekében...

Őrizet alá kerülne a kabinjában." "Mi okból?" "Hogy őszinte legyek, uram, nem élvezi a maradéktalan bizalmamat. És önnél is így kellene lennie." Dukat erre Damart bámulva tér vissza hozzá: "Talán... Meg akarja gyanúsítani a lányomat is a szabotázzsal?!" "Semmivel sem gyanúsítom. De nagyon... Jó barátságban van Kira őrnaggyal." "Most már elég legyen, Damar!" "Ő nem tudja, mit jelent cardassiainak, vagy a maga lányának lenni!" "De akkor is az én lányom! ... Lehet, hogy magának ez nem jelent semmit, nekem viszont mindent!" jelenti ki Dukat, mire Damar elvonul, majd Dukat is visszafordul az iroda felé.

 

"Biztosan megtámadták a flottánkat..." mondja a bár egyik asztalánál ülő Leeta kétségbeesetten. "Hallottam, mikor két cardassiai arról beszélgetett, hogy a flottát teljesen megsemmisítették." jegyzi meg az asztal mellett álló Quark. "Ne higgyen el mindent, amit hall." mondja erre Jake. "Jake-nek igaza van." bólint Kira, "Sisko ide fog érni. Csak az a kérdés, időben-e..." "Még pontosan hét órája van, mielőtt megsemmisítik az aknákat, és megérkezik az erősítés a wormhole-on át."

mutat rá Quark. "Meg kell állítanunk őket!" jelenti ki Jake. "De hogyan?" kérdezi Leeta. "Mi volna, ha megszüntetnék a központi számítógép energiaellátását?" tűnődik Kira, "Tönkretennénk az állomást...?" "Ah, nagyszerű..." morogja Quark, "Az aztán végleg betenne az üzletemnek." "De megakadályozná az aknák felrobbantását."

mutat rá Jake. "Jól van... Kapcsoljuk ki a központi számítógépet." adja be a derekát Quark, "De hogyan?" "Egy bombával." jelenti ki Kira, mire a ferengi megbámulja: "Egy bombával?! ... És mégis, miféle bombával?"

"Ezt csak bízza rám. Egyszerű lesz, de hatékony." "A központi számítógép az állomásmagban van. Túl erősen őrzik... Nem. Esélytelen dolog volna megpróbálni becsempészni oda egy bombát." jelenti ki Quark, ezzel otthagyja az asztalt. "Én... Fogom elhelyezni a bombát." mondja Kira, "Maguknak csak az őröket kell zaklatniuk." "Itt vannak. ...

Biztosítsák az ajtót." hallatszik ekkor a bejárat felől Damar hangja, mire Kira bosszúsan fordul felé. "Ah, őrnagy... Itt vannak. Jó, hogy a barátait is összeszedte nekünk." "Nem vagyok szolgálatban, Damar. Mit akar?" kérdezi Kira ridegen. "Azt szeretném, ha mindhárman velünk jönnének." "Hová?" "A biztonsági irodába. Fel szeretnénk tenni néhány kérdést." "Miféle kérdéseket?" kérdezi Jake. "Időben meg fogja tudni."

nyugtatja meg Damar. Kira erre körülnéz, valamiféle kiutat keresve, mire néhány fegyveres cardassiai lép mögéjük, Damar pedig így szól: "Gyerünk, őrnagy, próbálja csak meg... Semminek sem örülnék jobban."

Kira végül társaira pillant: "Ne aggódjanak, nem lesz semmi bajunk."

"Persze, hogy nem." bólint Damar, "Hiszen nincs titkolni valójuk...

Igaz?" Kira és Jake elhaladnak mellette, majd mikor Leeta is sorra kerül, Damar végigmérve így szól: "Magának biztosan nincs..." A menet ezzel távozik, Quark pedig, aki szerencséjének, és Damarral kialakított 'baráti' viszonyának köszönhetően gyanú felett áll, döbbenten néz utánuk.

 

"Egyet el kell ismernem Sisko kapitánnyal kapcsolatban..." mondja a vezérlőben járkáló Damar Dukatnak, "Makacs. Ez már a kilencedik vadász-hullám, amit ránk küldött." "És azt hiszem, ideje, hogy a makacssága kezdjen kifizetődni. ... Kapja meg a jutalámát, rendben? ...

Egy fél tucat kötelék hagyja el az alakzatot, és kövesse a vadászokat."

határoz Dukat. "Igen, uram."

Az újabb rárepülés után a fő flotta felé visszaforduló Peregrine-ek körül hirtelen felforrósodik a helyzet, ahogy több cardassiai hajó indul utánuk.

"Két cardassiai csapásmérő raj hagyja el az alakzatot." jelenti O'Brien a Defiant hídján, "A vadászaink után indulnak." "Bekapták a csalit." állapítja meg Garak, "Rés támadt az arcvonalukban."

"Gondolja?" pillant rá Sisko szkeptikusan. "Uram, látja azokat a Galor osztályú hajókat?" kérdezi Dax. "Igen, látom." "Ez csapda." jelenti ki Bashir. "És lehetőség, amiből második talán nem lesz. ... Zászlós, az 9-1-es és 9-3-as Galaxy rajok gondoskodjanak azokról a rombolókról. A többi hajónak irány a rés. Mindenki, aki átjut, tovább halad a Deep Space Nine felé."

A Föderációs hajók nekilódulnak, és a csata egyetlen pillanat alatt a teljes frontvonalon fellángol. A parancs szerint a Galaxy osztályú hajók igyekeznek lefoglalni a jem'hadar és cardassiai hajókat, a kisebb egységek pedig próbálnak átszökni az ellenséges hajók között, csak akkor lőve, ha valami éppen az útjukba kerül.

"Gratulálok, kapitány. Fel akarta dühíteni őket... Hát most épp elég dühösek!" állapítja meg Garak a rázkódó hídon. "A Magellan és a Venture fedezze a jobb szárnyat!" rendelkezik Sisko, "Ott túl sűrűn vannak!

Zászlós, jelezzen a hatos, hetes, és nyolcas vadászrajnak, hogy, hogy vegyék fel újra az alakzatot!" "Uram... Senkit sem tudok elérni, leállt a kommunikáció!" mondja Nog kétségbeesetten. O'Brien utánanéz a dolognak, és így szól: "Folyamatosan változó EM-impulzusokkal zavarják az adásainkat." "Tudja semlegesíteni?" kérdezi Sisko. "Megpróbáljuk."

"A háborúzás nagyon szomjassá teszi az embert... Maga szerint is?"

kérdezi Dukat Weyountól a parancsnoki irodában, miközben egy pohár kanarht tölt magának. "Talán nem száradna ki a torka, ha nem beszélne ilyen sokat." jegyzi meg erre a vorta halvány mosollyal. Dukat ezen jót nevet, majd így szól: "A cardassiaiak szeretnek beszélni, és elismerem, ez hiba lehet... Időnként." A cardassiai ezzel egy poharat nyújt Weyoun felé, aki megrázza a fejét: "Nem..." "Igyunk a Föderáció legyőzőire."

mondja Dukat, szemügyre véve a poharakat, majd felhajtja az egyik tartalmát. "Nem sieti el ezt egy kicsit...?" kérdezi Weyoun. "Nem, nem hinném. ... Kétezer-nyolcszáz Dominion-hajóval semmiképp, amik csak arra várnak, hogy átjöhessenek a wormhole-on." "Azok a hajók legkorábban öt óra múlva lehetnek itt. Úgy látom, emlékeztetnem kell, mi minden történhet még ennyi idő alatt." "Ah... Mondja csak, Weyoun...

Nem mondták még, hogy távol áll magától a hedonizmus?" "Ah... Azt, hiszi, nem tudok örülni valaminek, csak azért, mert óvatos vagyok?"

"Nem azzal győztük le a Föderációt, hogy óvatosak voltunk." "Még nem győztük le." mutat rá Weyoun, "És ha úgy is volna, ez még csak a kezdet. Nem lesz könnyű megtartani egy akkora hadizsákmányt, mint a Föderáció. Rengeteg hajóra lesz hozzá szükség, hatalmas megszálló hadseregre... És állandó... Óvatosságra." "Én pedig már alig várom!"

jelenti ki Dukat felnevetve. "Biztos vagyok benne, Bajor elfoglalását is örömmel várta. És azóta tudjuk, mekkora csalódás volt..." "Nem, nem... Bajoron csak végrehajtottam a politikai törekvéseket, nem irányítottam őket. Pedig ha úgy lett volna, a dolgok más irányba fejlődhettek volna." "Ha engem kérdez... A Föderáció ereje... A Földben gyökerezik." jelenti ki Weyoun, az egyik fali terminálon látható csillagtérkép-részletre mutatva, "Ha szervezett ellenállással kerülünk szembe, az minden bizonnyal arról a bolygóról fog kiindulni." "Ebben igaza lehet..." tűnődik Dukat. "Akkor az első feladatunk az ottani lakosság kipusztítása lesz. Ez az egyetlen megoldás." "Ezt nem teheti."

jelenti ki Dukat. "Miért?" "Hát nem érti? Az az igazi győzelem, ha beláttatja az ellenféllel, hogy eleve hiba volt szembeszegülni magával.

... Rávenni őket... Hogy önként ismerjék el a nagyságát!" "És utána megölni őket?" "Csak ha mindenképp szükséges..." Erről fogalmam sem volt." mondja Weyoun ámulva, miközben Dukat leül az íróasztal mögé, és felsóhajtva így szól: "Életem kétségkívül legnagyobb csalódása az...

Hogy a bajori nép még mindig nem látta be, mekkora szerencséjük volt, hogy én voltam a felszabadítójuk. ... Gondoskodtam róluk minden elképzelhető módon, úgy vigyáztam rájuk, mintha a saját gyermekeim lettek volna. De áll-e ma egyetlen... Szobrom is Bajoron?" "Ha jól belegondolok, nem." mondja Weyoun. "Igaza van." mondja Dukat, majd mindketten nevetnek egy sort, ezután Dukat kiveszi tartójából az asztalon álló baseball-labdát: "Vegyük például Sisko kapitányt. Egy intelligens, és nagyon éleslátó ember, hm? ... De még ő sem... Hajlandó azt a tiszteletet tanúsítani irántam... Amit megérdemlek." Dukat ezzel a földre ejti a labdát, ami halk koppanással elgurul valamerre, miközben Weyoun felnevet. "Maga szerint ez vicces...?" kérdezi Dukat.

"Egyáltalán nem. ... Szerintem... Érdekes." "Nevessen csak. A történelem engem igazol majd." jelenti ki Dukat.

 

"Új híreim vannak, Odo." mondja a felügyelő kabinjába belépő Alapító, mire az ablaknál álló Odo futólag felé fordul, "A Föderáció elleni csata kedvező fordulatot vett." "Rengeteg ember harcol... És hal meg odakint." mondja Odo komoran, "Sokan közülük korábban a barátaim voltak." "Azok szilárdak, Odo. Ezt sosem szabad elfelednie." "Tudom. De akkor is jelentenek nekem valamit." "A Kötelék fontosabb." jelenti ki az Alapító. "Én is ezt mondogatom magamnak. De valahogy nem tudom egészen elhinni." "Tisztánlátás kért tőlem, Odo... Én pedig megadtam.

Most pedig el is kell fogadnia. ... Kira őrnagy miatt van, igaz? ...

Még mindig erős érzelmei vannak iránta. Ő nem érdemelte meg a hűségét, Odo! Egyetlen szilárdnak sem engedheti meg, hogy megfosszák az önt megillető helytől. Én legalábbis nem engedtem." "Mit mond?" "Az őrnagyot letartóztatták." "És mi a vád...?" "Ennek aligha van jelentősége. Az számít, hogy bűnösnek mondták ki, és ki fogják végezni." "Nem...!" "A halála szabadulás lesz a maga számára. ...

Lépjen kapcsolatba velem. Fogadja el a tisztánlátást. Ez az egyetlen, amiben békére találhat." "Nem..." fordul el Odo kétségbeesetten. "Nem segíthet rajta, Odo. Nem állhat egyetlen szilárd mellé sem, bármennyire szeretné is. ... Nekik már túl késő."

 

A Defiant két Miranda kíséretében igyekszik minél előbb átjutni a Dominion flotta végeérhetetlennek tűnő falán. A kísérőket azonban néhány másodperc különbséggel kilövik mellőle, a Defiant viszont tovább cikázik az ellenséges hajók, és a neki szánt lövések között.

"Uram, elvesztettük a Sitak-ot és a Majestic-et!" jelenti Dax a Defiant hídján, "Egyedül vagyunk." "A kommunikáció újra jelenti O'Brien. "Négy ellenséges hajó pontosan előttünk!" szól Nog. "Omega kitérőmanőver, átrepülünk!" szól Sisko.

A Defiant tovább száguldozik, a nyomában haladó három jem'hadar hajóval, miközben impulzusfézereivel aprítja az útjába kerülő

ellenséges egységeket.

"Eggyel kevesebb..." mondja Dax, mikor a főmonitort egy pillanatra egy újabb felrobbant Dominion hajó fénye ragyogja be. "A másik hármat le tudjuk rázni?" kérdezi Sisko. "Megpróbálom." "A hátsó pajzs leállt."

jelenti Bashir a híd hátsó részében levő egyik segédkonzoltól, "Az elülső pajzs tizenöt százalékon." "Nem lenne itt az ideje álcázni a hajót?" kérdezi Garak. "Az álcázó üzemképtelen." mondja erre O'Brien.

"Tartalékenergiát a fegyverzetbe, valahogy ki kell vágnunk innen magunkat!" szól Sisko.

A Defiant-et üldöző három jem'hadar hajót egyszer csak zöld tűzeső

árasztja el, és egyik sem éli meg a következő másodpercet. A nap felől érkező három Vor'cha és számos Bird of Prey nem sajnálja az energiát, tűzbe borítják a Defiant útját, a jem'hadar és cardassiai hajók roncsai pillanatok alatt megtöltik a térséget.

"A klingonok, uram!" jelenti Nog, "Megjöttek! ... Worf parancsnok hív minket." "Képernyőre!" szól Sisko. "Kapitány..." mondja a főmonitoron megjelenő klingon, "Sajnálom, hogy elkéstünk. ... Nem volt könnyű

meggyőzni Gowron kancellárt, hogy adjon nekünk néhány hajót." "Örülök, hogy azért sikerült, parancsnok." feleli Sisko. "Kapitány, a klingonok rést vágtak a Dominion arcvonalába." jelenti O'Brien. "Át tud ott vinni?" kérdezi Sisko Daxot. "Megpróbálom."

A Defiant mellé három Bird of Prey csatlakozik, egy-egy oldalt, egy pedig felvezetőként. A vezérhajó csak pár pillanatig bírja, a jobb szárnyat úgy tíz másodperccel később vágja ketté egy lövés az egyik nagyobb Dominion-hajóról, és a Bird of Prey maradványai a csatahajóba csapódnak. Az ezt már nem éli túl, ám a megsemmisülésekor bekövetkező

robbanás elsöpri a Defiant harmadik kísérőjét, az azonban a tűzgömbből kiszáguldva nem talál több ellenséges hajót maga előtt.

"Átjutott más hajó?" kérdezi Sisko reménykedve, a füstös levegőjű

hídon. "Nem, uram." feleli Nog. Rövid csend üli meg a helyiséget, majd a kapitány így szól: "Három óránk maradt az aknamező felrobbantásáig.

Irány a Deep Space Nine, teljes görbület!"

 

"A Defiant úton van ide. Az az egyetlen hajó." jelenti Damar Dukatnak a vezérlőben, "Követtessük?" "Azonnal!" szól Weyoun. "A Defiant nem jelent veszélyt az állomásra." jelenti ki Dukat, "Ha Sisko öngyilkos akar lenni... Hadd tegye." Weyoun erre kissé bizonytalanul méri végig a két cardassiait.

 

A kabinjába belépő Ziyalt ijesztő meglepetés éri: valaki hátulról megragadja, és a száját befogva gyorsan beljebb tereli. "Ne kiáltson, kérem. Nem fogom bántani." mondja az orvtámadó, aki nem más, mint Quark, mire Ziyal bólint. Quark elveszi a tenyerét a lány szája elől, az pedig ijedten fordul felé. "Csak egy kérdésem van." mondja a ferengi. "Éspedig?" "Ismeri a hasparat-felfújt receptjét?" Ziyal ennek hallatán meglepetten bámulja Quarkot egy darabig.

 

A biztonsági főnöki irodában ügyelő cardassiai kérdőn néz fel, mikor az iroda ajtaja kinyílik. "Ebéd Kira őrnagynak." mondja a fedéllel letakart tálcával a kezében a helyiségbe lépő Quark, akit Ziyal kísér.

"Kira őrnagy már kapott enni." mondja az őr. "El tudom képzelni, mit raktak elé..." morogja Quark, "Én viszont hasparat-felfújtat hoztam, épp, ahogy az őrnagy szereti." "Ez itt börtön, nem valami szálloda. Az őrnagy azt eszi, amit az összes többi fogoly." "Tudja, hogy ki vagyok én?" kérdezi Ziyal élesen. "Gul Dukat lánya." feleli az ügyeletes, egy árnyalatnyi megvetéssel a hangjában. "Pontosan. Úgyhogy javaslom, engedje meg, hogy bevigyük ezt az ennivalót." "Sajnos nem tehetem. ...

Viszont... Én bevihetem, miután... Ellenőriztem." mondja az őr felállva az asztal mögül. "Tényleg szükséges ez...?" kérdezi Quark. "Ide a tálcával." "Ha akarja..." von vállat Quark, ezzel leteszi a tálcát az asztalra, és levéve a fedőt, megmutatja az alatta levő ételt: "Látja?

Hasparat-felfújt, ahogy mondtam." Quark visszateszi a fedőt, a cardassiai azonban még mindig nem elégedett. Ő is leveszi a fedelet, és egy hegyes eszközt kézbe véve döfködni kezdi az ennivalót. "Ne szurkálja már!" szól rá Quark bosszankodva, "Össze fog esni." A cardassiai azonban tovább vizsgálódik, így nem veszi észre, mikor Ziyal kinyúl felé egy oltópisztollyal, és az őr nyakához nyomva a szerkezetet, beadja neki a szert. A cardassiai arccal a felfújtba borul, Quark pedig megcsóválja a fejét: "Én megmondtam..."

"Mennyi idő van még az aknák felrobbantásáig...?" kérdezi Rom a Leetával együtt a szomszédos cellába zárt Kirát. "Muszáj folyton ezt kérdeznie...?" kérdezi Kira bosszúsan. "Bocsánat." "Szerintem úgy kilencven perc körül." jegyzi meg a Rommal egy cellában, a priccsen heverő Jake. "Elfogy az életem ideje..." mondja Rom. "Ne mondj ilyeneket." szól rá Leeta. "Az egyetlen ok, amiért még életben vagyok, az az, hogy a győzelmi ünnepségük részének szánnak!" jelenti ki Rom, "Hét órakor Dukat beszédet mond, nyolc harminckor süteményt és raktah'jinot szolgálnak fel, nyolc ötvenötkor pedig kivégzik a ferengit." "Figyelem!" hallatszik ekkor Quark hangja a bejárat felől, és az arra forduló két jem'hadar őr a mindkét kezében fegyvert szorongató ferengivel találja szemközt magát. "Testvérem..." mondja Rom, "Tudtam, hogy el fogsz jönni." "Számomra viszont nagy meglepetés..." morogja Quark, miközben a jem'hadarokat figyelve lassan beljebb óvakodik, "Csak nyugalom, és semmi mozgás, világos? ... Maga...

Nyissa ki a cellákat!" A két jem'hadar egymásra néz, de nem mozdulnak.

"Nem hallja?! ... Kinyitni a cellákat!" "Azt parancsolta nekik, hogy ne mozduljanak..." emlékezteti Ziyal Quarkot. "Tényleg. ... Szóval, a maga kivételével más nem mozdul! És most nyissa ki végre a cellákat!" A két jem'hadar egymásra sandít, és megpróbálnak Quarkra lőni, de az gyorsabbnak bizonyul, és mindkettejüket leteríti. Teljes a döbbenet, még maga a ferengi sem tud megmozdulni, egészen addig, míg Kira rá nem szól: "Quark! ... Kapcsolja ki az erőtereket." "Az erőterek...?" bámul bambán a ferengi, mire Ziyal kiveszi a kezéből az egyik cardassiai fézert, és szétlövi a vezérlőpanelt. A két egymás melletti cella erőterei megszűnnek, a foglyok pedig kisietnek. Leeta és Rom egymás nyakába borulnak, Kira viszont inkább a jem'hadarok fegyvereit gyűjti be, és közben így szól: "Én is megcsókolnám magát, Quark, de nincs időnk. Valahogy meg kell szüntetnünk a központi számítógép energiaellátását." "Azt én elintézem. De csak akkor fog menni, ha eljutunk a számítógépmaghoz élve." "Rendben. Rom, velem jön, a többiek keresnek egy helyet, ahol nincsenek szem előtt." osztja ki a feladatokat Kira. "Értettem." bólint Jake, ezzel a csoport kisiet a börtönből. Azaz majdnem, Quark ugyanis még mindig dermedten áll, kezében a maradék fézerrel, ugyanott, ahonnan a jem'hadarokat lelőtte, egészen addig, míg Jake vissza nem nyúl, és magával nem rángatja.

 

"Tudom, hogy össze van zavarva, Odo." mondja a felügyelő kabinjában járkáló női alakváltó, "Pedig nem kell, hogy így legyen. A Kötelékben ott van minden válasz, amit keres." Odo nem válaszol, majd a csengő

hangjára bizonytalanul szól ki: "Jöjjön be, kérem." Weyoun érkezik, és tiszteletteljesen meghajolva így szól: "Bocsássák meg a betolakodást...

De Kira őrnagyot... És a ferengi szabotőrt kiszabadították. A saját biztonságuk érdekében kérem, hogy jöjjenek velem." "Azt akarom, hogy elkapják őket." jelenti ki az Alapító. "Úgy lesz. De addig nagyobb biztonságban volnának a vezérlőben." "Egyetértek." bólint az Alapító, majd a felügyelő elé áll: "Odo?" "Nem fog semmi bántódásom esni itt."

"Biztos benne?" "Igen." Az alapító ezzel Weyounnal, és a vele érkezett jem'hadarokkal együtt távozik.

 

Az egyik folyosón menekülő Kira és Rom, időnként eleresztve egy-egy lövést a mögöttük siető cardassiaiak felé, beérnek egy raktárba. Kira gyorsan lezárja mögöttük az ajtót, ám ugyanebben a pillanatban a helyiség másik ajtaján át három jem'hadar nyomul be, és folyamatos tűz alá véve őket, fedezékbe kényszerítik Kirát és Romot. "Hallja ezt...?"

kérdezi Rom fülelve, "Ez bajori fézerek hangja." Ugyanekkor a Kiráék felé indított lövések szinte teljesen megszűnnek, bár a hangokból ítélve a tűzharc tovább folyik. "Miért használna a Dominion bajori fegyvereket...?" tűnődik Kira. A lövöldözés ekkorra teljesen abbamarad, Kira és Rom pedig kikukucskálnak a fedezékükből. Rengeteg halott jem'hadart látnak mindenfelé, köztük pedig egy bajori biztonsági osztagot, amint Odo vezetésével a hullákat vizsgálgatják. "Sose becsüljék alá a meglepetés erejét." mondja Odo Kira felé fordulva.

"Kevesebb, mint negyven percük maradt a központi számítógép kikapcsolására." mondja Odo Kirának és Romnak, miközben a bajoriakkal együtt egy folyosón nyomulnak előre. "Remélem, elég lesz annyi..."

mondja Rom. "Elégnek kell lennie." jelenti ki Kira, majd Odora pillant: "Távol tudja tartani a Dominion őrjáratait a hátunktól?" "Lemegyek az irodába, és annyi hamis riasztást okozok, hogy azzal alaposan le lesznek foglalva." feleli Odo, miközben megállnak egy szerviznyílás előtt, ahová Rom elkezdi bemanőverezni magát, és a bajoriaktól kapott szerszámokat. "Megkérdezhetném, miért..." mondja Kira. "Attól tartok, nem volna elég időm elmagyarázni. És... Egyébként is tudja a választ."

Kira bebújik a járatba Rom után, majd megkérdi az alakváltót: "És a Kötelék?" "Az... Maga volt a Mennyország. De nyilvánvaló, hogy én...

Még nem állok készen rá. ... Sok szerencsét." "Maguknak is." bólint Kira, ezzel behúzódik a járatba, Odo pedig visszarakja a fedelet.

 

"Becsült érkezési idő?" kérdezi Sisko a Defiant hídján. "Tizenegy perc." feleli Dax. "Szoros lehet..." állapítja meg O'Brien.

Kira türelmetlenül üldögél az egyik szintközi átjáróban, miközben Rom dogozik. Végül nem bírja tovább, és nyilván már nem először megkérdi: "Hogy halad, Rom?" "Muszáj folyton ezt kérdeznie...?" sandít rá a ferengi munka közben. "Bocsánat, bocsánat..." "Egyszerűen nem fog menni." mondja Rom kicsivel később. "Jól van, akkor vegye kezelésbe az állomás fegyverzetét, mert azok nélkül nem tudják megsemmisíteni az aknamezőt." "Legalábbis nem azonnal..." ingatja a fejét Rom, de azért munkához lát.

"Uram, a klingonok félrevezettek minket." siet le Damar a taktikai emelvényről a központi konzol körül csoportosuló Dukathoz, Weyounhoz és az Alapítóhoz, "Az arcvonalunk elkezd összetöredezni." "Ezzel már nem kell többé foglalkoznunk." jelenti ki Dukat, "Mert pontosan négy perc múlva, ezernyi Dominion-hajó fog kiáramlani a wormhole száján. ... Csak azt remélem, a Defiant időben érkezik, hogy Sisko láthassa."

"Ben, a maga helyében lassan elkezdeném ismertetni a 'B' tervet..."

jegyzi meg Dax a Defiant hídján.

"Majdnem kész. Most már csak az ODN-reléket kell leválasztanom."

mondja Rom Kirának.

"Semlegesítették az utolsó aknát is." jelenti Damar a vezérlőben, "Készen állunk az aknamező megsemmisítésére." Damar ezzel beállítja a célt az állomás fézerei számára, majd kérdőn Dukatra pillant, aki odaint neki: "Tűz!"

Az állomásról folyamatos fézersugár indul az álcázásukat elvesztett aknák irányába.

"Kész." húzódik hátra Rom.

Az eltalált akna felrobban, és láncreakciót indít el, ami pár pillanat alatt elsöpri a teljes aknamezőt.

"Mi történt?" kérdezi Kira, mikor a szétszedett panel ellenőrzőkonzolja felől hangjelzés hallatszik. "Elkéstünk."

Az állomás felé tartó Defiant főmonitorán is látni, ahogy a Deep Space Nine mögött sorozatos felvillanások jelzik az aknamező

pusztulását. A hídra döbbent csend borul, majd Dax hangja szólal meg: "Most mit teszünk, kapitány?" "Berepülünk a wormhole-ba." szól Sisko.

"Ugyan... Csak pár ezer Dominion-hajó várakozik a másik oldalon."

mondja O'Brien. "Egy hajó egy teljes flotta ellen, ez aztán a remek 'B'

terv." jegyzi meg Dax. "Ahm, főnök... Hogy is végződik az a költemény?"

kérdezi Garak. "Most inkább nem idézném..." feleli a főmérnök.

Az állomás vezérlőjében ezzel szemben tejes az öröm. "Küldjenek üzenetet a Gamma Kvadránsba." rendelkezik az Alapító, "Mondják meg az erősítésnek, hogy az Alfa Kvadráns várja őket." "Uram..." mondja Damar, "A Defiant a wormhole felé tart." "Semmisítse meg." szól Weyoun. Damar megpróbálkozik a dologgal, de pár pillanat után már elégé idegesnek tűnik. "Mi az, Damar?" kérdezi Dukat türelmetlenül. "A fegyvereink...

Leálltak! Szabotálták őket!" "Ez meg hogy lehet...?" kérdezi Weyoun elégedetlenül. "Kira őrnagy..." mondja Damar.

A Defiant hamarosan belép a wormhole száján, és útnak indul a jelenség belsejében a Gamma Kvadráns felé. "Minden gépnek állj."

rendelkezik Sisko kisvártatva, "Főnök teljes töltést az elülső pajzsra, és a fegyverzetbe." "Kapitány, többszörös görbületi mintázatokat észlelek előttünk." jelenti Dax. "Képernyőre, teljes nagyítást." A főmonitoron megjelenő Dominion-flotta láttán újra csend borul a hídra.

"Fézereket célra." mondja Sisko, "Kvantumtorpedókat kilövésre előkészíteni." A világ a következő pillanatban jellegtelen fehérségbe burkolózik a kapitány körül. Sisko körülnéz, majd megszólal: "Miért hoztak ide? ... Mutassák meg magukat! ... Mit akarnak?" Odo lép ki az irodája ajtaján, és áll meg a kapitánnyal szemben: "A Sisko visszatért hozzánk." "És sok kérdése van." állapítja meg a bárban álló Jake.

"Mindig vannak nyitott kérdések." bólint Kira a vezérlőben. "Nem kértem, hogy idejöhessek." mondja Sisko. "Szeretné, ha véget érne a játék?" kérdezi a parancsnoki iroda asztala mögött ülő Dukat, kezében Sisko baseball-labdájával. "Miféle játék? Nem értem magukat." csóválja a fejét Sisko a fehérség közepén. "A testi létezésétől való elszakadást kockáztatja..." mondja Weyoun a tanácsterem fali monitora mellől. "Ezt semmiképp sem engedhetjük meg." jelenti ki a Defiant kormányospultjánál ülő Damar. "Mert a játék még nem érhet véget." szól Odo az irodája előtt. "Maguk játéknak nevezik... Én pedig az életemnek. Ez az, amiről itt szó van. A halálomat akarják, igaz?" "De hát a játéknak folytatódnia kell." mondja Dukat. "Maga a Sisko." lép Weyoun a kapitány elé. "Higgyék el... Nem akarok meghalni. De mindent megteszek annak megakadályozására, hogy a Dominion elfoglalja az Alfa Kvadránst. És ha ez az én életem, és a legénységem életének feláldozásával jár... Akkor úgy lesz." "Nem értünk egyet." mondja Jake a bárpult mögül. "Az érvelése hibás." ért egyet a kapitány balján megálló Kira. "Nem elégséges." teszi hozzá a jobbról érkező Odo. "Hízeleg, hogy így gondolják, de ez a helyzeten nem változtat. Küldjenek vissza a hajómra." Sisko a következő pillanatban a Defiant hídjának illúziójába kerül, mire így szól: "Nem erre gondoltam. ... Vissza akarok térni a valóságomba." "Maga... A Sisko." mondja Damar a kormányospulttól. "De a Csillagflotta kapitánya is vagyok. Van egy elintézendő feladatom, és én el is akarom intézni!" "A Sisko ellenkezik, maguk szerint is?" néz Körül Weyoun a hídon. "Agresszív." bólint Dukat. "És vitatkozik." szól Damar. "Átkozottul igazuk van abban, hogy ellenkezem, mert semmi joguk sincs beavatkozni az életembe." "Minden jogunk megvan hozzá." jelenti ki Kira a vezérlőben. "Jó... Be akarnak avatkozni... Akkor tegyenek olyat, ami nekem is megfelel. Tegyenek valamit a Dominion erősítésével." "Az egy fizikális probléma." mondja Odo. "És a fizikális problémák nem érdekelnek minket." bólint Dukat. "A szentségit, dehogynem! ... És mi van Bajorral? Azt csak nem állíthatják, hogy Bajor sem érdekli magukat! ... Elküldték a bajoriaknak a Hordozókat, és a Küldöttet, bátorították őket, hogy egy egész vallást alakítsanak ki maguk köré. Engem pedig megbíztak Bajor védelmével! Úgyhogy most ne mondják azt, hogy nem érdeklik magukat a fizikai ügyek. ... Nem szeretném, ha Bajor elpusztulna. És maguk sem... De mindannyian tudjuk, hogy ez fog történni, ha a Dominion elfoglalja az Alfa Kvadránst. ...

Azt akarják, nem akarják feláldozni az életemet, elfogadom. Én sem akarom. ... Mindenképp istenek akarnak lenni, akkor kérem, legyenek istenek! Mert nekem csodára van szükségem. Bajort csak egy csoda mentheti meg! ... Úgyhogy kérem, állítsák meg azokat a hajókat!" "Mi Bajorról jöttünk." mondja Weyoun. "És mi lesz a Siskoval?" kérdezi Damar. "Tolakodó." mondja Odo. "Megpróbálja irányítani a játékot."

állapítja meg Dukat. "Meg kell büntetni." határoz Jake.

"Eldöntetett..." fordul Weyoun a kapitány felé. "A Sisko bajorról jött, de ott nem fog nyugalmat találni." szól Dukat. Kira az kapitány elé ép, és megfogja Sisko bal fülét: "A pagh-ja más útra tér." "Miféle út lenne az?" kérdezi Sisko, de nem kap választ, a következő pillanatban újra a valódi Defiant hídján találja magát. "Fézeregységek töltve." jelenti O'Brien. "Elülső pajzsok száz százalékon." mondja Nog. "Torpedók készen, célra állítva." mondja a főmérnök. "Figyelem, elindultak."

szól Dax. "Parancsomra tűz." mondja Sisko elszántan.

"Ezernyien lehetnek." mondja Nog a főmonitoron látható hajókat méregetve. "És legalább a felük ránk céloz." teszi hozzá Garak. "Minden lövés találjon." szól Sisko, "És őrizzék meg a hidegvérüket. A wormhole félő kék alagútja ekkor örvényleni, és villódzni kezd. "Benjamin..."

mondja Dax, mire mindenki a főmonitor felé fordul. A Dominion hajói körül halványkék aura támad, majd néhány pillanat múlva mind eltűnik.

"Álcázták magukat." véli O'Brien. "Nem észlelek neutrínó-kisugárzást."

csóválja a fejét Dax. "De... Akkor meg hol lehetnek?" kérdezi Garak.

"Bárhol legyenek is... Nem hiszem, hogy vissza fognak jönni." mondja Sisko, mire a többiek tanácstalanul nézegetnek egymásra.

 

"Uram, nyílik a wormhole." jelenti Damar a vezérlőben. A főmonitoron láthatóvá válik a megnyíló jelenség, és a belőle kilépő egyetlen, ismerős alakú hajó. "A Defiant." állapítja meg Damar. "Az erősítésünknek ott kell lennie a nyomukban." mondja Dukat. A wormhole azonban bezáródik, amint a Defiant kellően eltávolodott tőle. "Nem, uram. Semmi nyoma." "Az lehetetlen." mondja Weyoun, "Ellenőrizze a Gamma Kvadránsban levő megfigyelőszondát!" "Ott sincsenek." mondja Damar. "De hát berepültek a wormhole-ba! Akkor meg hol vannak?"

méltatlankodik Dukat. "Fogalmam sincs." feleli Damar. Az állomás ekkor megrázkódik. "A Defiant tüzet nyitott ránk." jelenti Damar. "Ez elég nyilvánvaló." jegyzi meg Weyoun. "Tegyék működőképessé a fegyverzetet!"

szól Dukat. "Az el fog tartani egy darabig. ... Uram, kétszáz ellenséges hajó tart felénk, folyamatosan közelednek." jelenti Damar.

"Akkor én megyek csomagolni." jelenti ki Weyoun. "Lépjenek kapcsolatba az Alfa Kvadránsbeli csapatainkkal. Vonuljanak vissza cardassiai területre." mondja az Alapító, majd megállva Dukat előtt, hozzáteszi: "A jelek szerint ez a háború mégis tovább fog tartani, mint amire számítottunk." Az ötös zsilipnél találkozunk." mondja Weyoun Dukatnak, ezzel az alakváltó, a vorta, és a jem'hadarok elhagyják a vezérlőt.

"Uram...?" pillant Damar Dukatra sürgetően. "De hát a Föderáció fölötti győzelem már itt volt a kezünkben!" "El kell hagynunk az állomást! ...

Kezdjék meg a kiürítést!" "Bajor... A Föderáció... Az Alfa Kvadráns!

Minden elveszett!" "Mennünk kell, uram!" "Menni?" "A Föderáció hajói hamarosan itt lesznek. Vissza kell térnünk Cardassiára!" "Meg kell keresnem a lányomat..." botorkál Dukat az egyik lift felé. "Majd én megkerestetem." "Nem szükséges!" "Értékes időt veszteget ezzel!" kiabál Damar a liftbe belépő Dukat után. "Sétafedélzet!" "Nem fog magával jönni!" kiabál Damar Dukat után, de az nem is törődik vele.

 

"Uram, a Dominion csapatai elhagyják az állomást." jelenti O'Brien.

"Helyes. Ne akadályozzuk benne őket." bólint Sisko. "Kapitány, üzenet a Cortez-ről. A Dominion felhagyott a harccal, visszavonulnak." mondja Bashir. "Mondja meg a Cortez-nek, hogy a teljes flottának gyülekező...

A Deep Space Nine-nál." szól Sisko, ezzel letelepszik a kapitányi székbe.

 

Dukat, Sisko baseball-labdáját szorongatva kóborol a sétafedélzeten, majd futásnak ered valahová.

"El az útból! ... El az útból, helyet az Alapítónak!" ismételgeti Weyoun a dokkoló-gyűrű egyik folyosóján, majd egy zsilip előtt megtorpan, és az alakváltóra pillant: "És Odoval mi lesz? Velünk jön?"

"Nem. De egy napon majd velünk lesz. ... Csak idő kérdése." mondja az Alapító, ezzel jem'hadar kísérőivel együtt belép a zsilipbe. Weyoun még egyszer körülnéz a folyosón, majd ő is a többiek után indul.

"Apám..." hallatszik egy kiáltás Dukat háta mögött a lakógyűrűben, mire a cardassiai megtorpan, majd megfordul: "Ah... Ziyal...!" "Téged kerestelek, apám." mondja Ziyal, miután megölelték egymást, "Hallottam a kiürítésről." "Te vagy az egyetlen dolog, amim van. Az egyetlen, ami jelent nekem valamit." "Annyira próbáltalak gyűlölni téged, de... Nem megy." "Nem tudnám elviselni az életet, ha gyűlölnél. Gyere... A hazaúton majd beszélgetünk." "Ezt hogy érted?" "Cardassia... Azonnal el kell mennünk innen, mielőtt a Föderáció megérkezik." "Én nem megyek."

"De hát azok az emberek az ellenségeink!" "Nekem nem ellenségeim. Én közéjük tartozom." "Ez nem igaz." csóválja a fejét Dukat. "Apám... Én segítettem Kira őrnagynak, és a többieknek megszökni." "Tudod, mit beszélsz...?!" "Igen, tudom. Az én otthonom itt van. ... Viszlát, apám." mondja Ziyal, ezzel útnak indul a folyosón, ám pár lépés után visszanéz megrendülten álló apjára: "Szeretlek..." Dukat elindul felé, de alig néhány lépést tehet meg, mikor fézersugár csapódik Ziyal mellkasába. "Nem!!!" üvölt fel Dukat, a lövés forrása felé fordulva.

Damar áll néhány méterrel odébb, még mindig felemelt fézerrel: "Maga is hallotta! Áruló volt!" "Ziyal..." siet oda Dukat a lányához, és a földre fekteti, "Nincs semmi baj. Semmi baj, én... Megbocsátok neked."

"Nincs több időnk, uram! Az utolsó hajó ránk vár!" sürgeti Damar Dukatot, de az félreüti Damar felé nyújtott kezét, majd visszafordul a lányához: "Ziyal, kérlek, hallgass rám... Szeretlek." Damar úgy dönt, nem vár tovább, és futva indul a legközelebbi lift felé. "Szeretlek, Ziyal... Nem... Nem! Ziyal..."

 

Mikor a Defiant legénysége, élükön Siskoval, kilép a sétafedélzetre az egyik összekötő zsilipből, a közelben várakozók tapssal köszöntik őket. A csoport útnak indul az ünneplő tömegen át, és Sisko hamarosan magához ölelheti fiát: "Jake..." Ekkor már a biztonsági főnöki iroda közelében járnak, és az onnan kilépő Odo a kapitányhoz siet: "Üdvözlöm, kapitány." "Örülök, hogy újra látom, felügyelő. ... Örülök, hogy újra látom mindannyiukat!" Egy közeli zsilipből Martok lép ki, Worffal, és még néhány klingonnal a nyomában: "Kapitány...! Úgy tűnik, tartozom önnek egy láda vérborral." "Majd együtt megisszuk." bólint Sisko, kezet rázva a tábornokkal. Dax eközben elkezdi átküzdeni magát a tömegen: "Worf...!" "Jadzia." mondja a klingon, mikor Dax átkarolja a nyakát.

"Szóval mégis lesz esküvő." mondja Dax, ezzel megcsókolja Worfot.

"Quark..." siet oda O'Brien a két dabo-lány között virító ferengihez, "Működnek a holosuite-ok?" "Már vártak magára, főnök." "Julian, hallotta?" "Az angliai csata." bólint Bashir, "Egy óra múlva ott vagyok!" "Na, mesélj..." "Előléptettek?" kérdezgeti Leeta és Rom Nogot.

"Most már gépész vagyok." húzza ki magát Nog. "Akkor együtt fogunk dolgozni." állapítja meg Rom. "Tulajdonképpen... Te fogsz nekem dolgozni." jelenti ki Nog vidáman. Garak eközben kétségbeesetten kószál a tömegben. Egy pillanatra megtorpan, hogy Martok kezet foghasson vele, ekkor hallja meg Sisko és Jake beszélgetésének töredékét: "Hol van Kira őrnagy?" "A gyengélkedőn, Ziyalnál." Garak ennek hallatán útnak indul.

 

Azonban a gyengélkedőn nem egészen azt találja, amire számított.

Döbbenten bámul előbb az egyik ágyon fekvő halott Ziyalra, majd a közelben ácsorgó Kirára. "Szerette magát." mondja az őrnagy. "Sosem értettem, miért..." mondja Garak, megérintve Ziyal arcát, "És azt hiszem, már soha nem is fogom."

 

"Visszamegyünk Cardassiára, Ziyal..." motyogja a börtön egyik cellájában, egy sarokba húzódva kuporgó Dukat, "Ott biztonságban vagyunk. Mellettem leszel, és..." "Talán Dr. Bashir tud rajta segíteni." pillant Sisko a mellette álló Odora, mire az kikapcsolja a cella erőtérkapuját. "Tudom, hogy megbocsátasz nekem, hiszen... Én vagyok az apád. És én is megbocsátok neked... Drága gyermekem..." Odo belép a cellába, és felsegíti a cardassiait: "Csak nyugodtan..." Dukat nem ellenkezik, hagyja, hogy az alakváltó kitámogassa a cellából. Sisko elé érve azonban megtorpan, és így szól a kapitányhoz: "Magának is megbocsátok." Dukat ezzel odanyújtja a baseball-labdát Siskonak, aki töprengve nézegeti azt egy darabig.