Rudolf trónörökös

Pongrác a Burgban.1

– Mikor Rudolf meghalt, - beszélte Pongrác, - bezzeg a cigányok könnyezve sajnálták.

Mert épp az előtte való együtt-voltunkban kértem tűle valamit, osztán azt mondta rá:

– Ne kérj tűlem Laji semmit, mert egyebet, mint pénzt, nem adhatok. Hanem ha majd király leszek, akkor ne búsulj...

Mikor mán kisírtuk magunkat, aszondom a cigányoknak:

– Kell valamit tennünk, de mit?

Hosszan tanácskoztunk. Végre is abban egyesültünk meg, hogy koszorút viszünk fel a koporsójára.

Eleinte úgy volt, hogy az egész banda felutazik, de aztán az útiköltségre való gondolkodásbúl magamra maradtam.

Hát fogtam a szép koszorút, vonatra ültem vele. Mikor elérkeztem vele Bécsbe, kocsira ültem: egyenesen a Burgba hajtattam.

Jó későcskén volt már a délutáni idő. A folyosók már homályzottak. De ismertem a járást. Úgy ismerem én a Burgot, akár a tenyeremet.

Ahogy végigmegyek egy hosszú folyosón, kinyílik oldalt egy kisajtó és kilép onnan Ferenc József őfelsége. A korona a fejibe; a nadrágszíj a nyakába.

Mingyárt megismertem.

De ő is.

Csak a nyakamba borult, osztán aszongya:

– Nekünk megesett Laji! Én a fiamat vesztettem el, te pedig a legkedvesebb barátodat.

Pongrác nótái

Hogyan került a magyar muzsika a Burgba?

Valamelyik Gelsei Guttmann lakodalmat tartott Bécsben, s felvitte a Pongrác bandáját. A cigányok erdélyi urakkal találkoztak odafenn a Práterben, s ezek a jó bandát Rudolfnak a figyelmébe ajánlották.

Rudolf már akkor ismerte a cigányzenét, s kapott az alkalmon, hogy a Burgban is bemutassa.

A cigányok a Burg ebédlőjének a karzatán négy nap egymásután muzsikáltak az ebédnél a királyi családnak. A harmadik napon Rudolf szóba állt a cigányokkal, s azt mondta Pongrácnak, hogy két köszöntőt fog mondani az asztalnál. Az elsőt az édesanyjára; erre a cigányok a Gotterhaltét zendítsék meg; - a másodikat a feleségére; erre a Rákóci szóljon, de olyan tűzzel, aminővel csak tudják.

Így is történt.

A cigányok mindennap a Nincsen annyi tenger csillag nótával kezdték a zenét, s utána valami frisset játszottak, amelynek a cigányok közt Pityegős csárdás a neve.

A negyedik napon maga a király is huzatott velök egy nótát, mégpedig ezt:

Uram, uram, bíró uram, adja ki a stb.

Vajjon honnan tudta ezt a nótát a király?

A görgényi napokból

A kolozsvári öreg Pongrác a legnagyobb fejű cigány Magyarországon. Ő volt Rudolfnak a kedves cigánya. (Tőle származik az Egy cigány - egy király mondás is, őtőle magától hallottam.)

Talán érdemes a följegyzésre, mert azt jellemzi, hogy mennyire velünk érzett a királyfi, mikor a zenénél fölmelegedett, s a társaság is bizalmas volt, Rudolf odaszólt Pongrácnak:

– Mit is izent az öreg?

És ekkor a cigány tudta már, hogy azt a nótát kell húznia, amelyik ezelőtt ötven esztendővel (1848) annyi sok ezer magyart mozdított a csatatérre.

*

Hát azt vajon hányan tudják, hogy mi volt rávésve belülről a Rudolf karikagyűrűjére?

Ez a mondat:

Isten áldd meg a magyart!

1 1906. III. 26-án beszélte az Orientben.