Pósa Lajos

A kilencvenes évek elején történt, egy uzsonnázó társaságban a nők elevenségéről volt szó. Pósa elővette az óráját:

– Fogadjunk, - mondotta, - hogy nincs olyan nő, aki öt percet tudjon hallgatni.

A társaságban vagy két nő volt jelen. Valamennyien vállalkoztak a hallgatásra. De egyszercsak megszólal az egyik:

– De unalmas ötlet!

– Találjon ki mást! - mondta a másik.

– Írjanak inkább az emlékkönyvbe, - szólt a háziasszony.

Így rendre megszegték a hallgatást.

Csak egy fiatal nő, Tábori Róbert írónak a felesége állotta meg a próbát.

Pósa mingyárt be is írta az emlékkönyvbe:

– Ezennel bizonyítom, hogy amit még soha nő nem cselekedett, Tábori Róbertné öt percen át hallgatott.

Tábori Róbert átvette a tollat s alája írta:

Életem legboldogabb öt percét Pósa Lajosnak köszönhetem.

(Talán fölösleges megjegyeznem, hogy Táboriné jóságos szelíd asszony volt, s boldogan élt a férjével.)